2010. július 30., péntek

Egy újabb krumplis oldal

Találtam egy jó kis oldalt, ahol végre van művészi krumpliábrázolás.
Megnézhetitek jobb oldalon a Kulturális ellenjavaslatok listája menüpont alatt,  Fürdőző krumplik címszó alatt.

2010. július 29., csütörtök

ICWIP

2008.-ban voltam először az ICWIP keretében tartott rendezvényen. Természetesen költséghatékony (idegen kifejezéssel: ingyenes) esemény volt, ráadásul nem kellett messzire mennem, mert a falunkban volt, a várban.
Egy madagaszkári zenére építő együttes, a Malagasy Taxibrousse volt az első fellépő. Kényes zenei ízlésemnek éppen megfelelő együttes: Nem túl népszerű, és nem játsszák a zenéjüket a kereskedelmi rádiókban.
Ezután jött az Abdul Aziz és barátai nevű csapat, akik nyugat-afrikai zenét adnak elő ütőhangszereken. Tőlül hallható egy kis ízelítő az alábbi videon:


A tavalyi ICWIP a burgonyakutatás terén folytatott elfoglaltságaim miatt kimaradt az életemből, pedig volt tavaly is program a falunkban. Az ideiért pedig sajnos be kellett utaznom Erópa Kuturális Fővárosába. Mivel az idei ICWIP címe: "Balkán: Újrahangolva", ez már utalt rá, hogy megéri.
Őket láttuk:


Kérdezhetné valaki: Mi köze ennek a krumplihoz?
Az, hogy a koncert alatt a volt menyasszonyommal elfogyasztottunk egy zacskó chipset, ami köztudottan burgonyaalapú táplálék.

Azért történt még más is tegnap: Amint elindultunk falunkból a kuturális fővárosba, mit látnak szemeink?
Jámborka néni ura és gyermeke kezükben 1-1 darab biciklikerékkel megy át a zebrán hazafelé!!!! Mondtam is a volt menyasszonyomnak: Látod mennyivel jobb, hogy vettem biciklipumpát? Különben te is mindig szedhetnéd le a bicikliről a kerekeket, hogy elvidd a benzinkútra pumpálni!
(Csak azt nem értem, miért nem tolják el a benzinkútig? Ha valakinek van ötlete, kérem, írja meg.)

Az idei ICWIP legnagyobb rendezvénye még hátravan: szombaton este 8-tól a Goran Bregovic és zenekara ad két és fél órás koncertet. 
Egy kis ízelítő:


Ott leszünk...

2010. július 26., hétfő

Mittudomén

Üdvözletem mindegy, kinek!

Visszatértem jól megérdemelt szabadságomról. Sajnos szabadságom ideje alatt egyetlen nagyvállalat sem jelezte a blog hivatalos e-mail címére, hogy szívesen támogatná anyagilag azirányú törekvésemet, hogy teljes kapacitással főállásban a bloggal tudjak foglalkozni, így az elmúlt hetekben született bejegyzésekre a későbbiekben fogok reflektálni módfelett.

Amint látom, megint lázadás van kibontakozóban, amit Vezérigazugatótanácsunk természetesen el fog fojtani. Alaptalan vádak is értek, természetesen ezekre is reagálni fogok. Tessék olvasni a régebbi bejegyzések hozzászólásait, mert a válaszaim ott lesznek elérhetőek.

Természetesen beszámolok majd az elmúlt hét eseményeiről is, elég sok minden történt.
Részt vehettem családommal Európa legkisebb kulturális fesztiválján, megmásztuk a föld legmagasabb hegycsúcsát, a Szilváskőt (ha valakit érdekel a bizonyíték, hogy ez a legmagasabb csúcs, természetesen szívesen megírom...), és nem maradhat el az írás a második legveszedelmesebb burgonyakártevő, a vaddisznó ellen vívott sikeres küzdelmemről sem. Ezen kívül lesz egészségügyi rovat is, a pestis elleni harcról, valamint újabb bizonyíték, hogy a burgonyatermelés hogyan javítja az életminőségünket.

Burgonyafogyasztói üdvözlettel: a főszerkesztő.

2010. július 15., csütörtök

Egyperces - 1.

A munkahelyemen az egyik lépcsőfordulóban lévő nagyméretű cserepes virág földjébe egy irodákban használatos, 9x9cm-es jegyzetlapocskát tűzött oda valaki.
Elolvastam. Ez van ráírva:

"Nem érted, hogy ne öntözd??? Ennek a növénynek az a jó, ha csontszáraz a földje!!"

2010. július 14., szerda

Dzsem Borbála - VI. rész

(Tekintettel arra, hogy az élettörténet VI. része rendhagyó módon közkívánatra a IV. rész után kerül közlésre, így mivel még nem volt V. rész, nem áll módomban közölni a szokásos, előző részre vonatkozó rövid tartalomismertetést.)

Miután Jámborka néni a rövid 6 éves hadifogságból, melybe félreértésből került a Szovjetunióban, kiszabadult, új kihívásokkal került szembe. Az 1962 évre a nemzetközi helyzet a végsőkig fokozódott, és abban az eseményben csúcsosodott ki, melyet általában a kubai rakétaválság néven ismernek mindazok, akik nem olvassák a blogot. Természetesen a blog történész szakemberei gondos alapossággal utánajártak a tényeknek, melyeket ezúton teszünk közzé, és melyet a hidegháború során szembenálló két nagyhatalom aljas módon igyekezett, és azóta is igyekszik elleplezni a burgonyafogyasztók széles tömegei elől.

Következzék hát a sötét XX. század legnagyobb ütközetéről, és az azt eltusolni igyekvő szemérmetlen nagyhatalmi törekvésekről szóló hiteles történelmi beszámoló, vagyis a Langerhans-szigeteki csata.

Elöljáróban néhány szót a Langerhans-szigetekről, mert jelenleg e szigetcsoport nem található meg a térképeken, de ennek okairól majd később. A Langerhans-szigetek a világ legszétszórtabban elhelyezkedő szigetcsoportjához, a Margit-szigetekhez tartoznak. Erre a bizonyíték, hogy a Margit-szigetek a legszétszórtabb szigetcsoport, hogy jelenleg 1190 szigete található meg az Indiai-óceánon Sri-Lankatól délnyugatra, melyek közül 200 lakott, a többi lakatlan, s e csoport fővárosa Male. Egy szigete található Budapesten, a ma már nem létező Langerhans-szigetek pedig a karibi térségben voltak fellelhetőek.

A Langerhans-szigetek eredetileg magyar gyarmat volt, innen ered a sziget elnevezése is. Mint ismert, a gyarmatosító államok nem sok gondot fordítottak a gyarmatok infrastruktúrájának fejlesztésére. De nem így van ez egy magyar gyarmat esetében! Így amikor a szigetek a haderejének megerősítése céljából segítséget kért Magyarországtól, rögtön elküldték a magyar hadsereg legkorszerűbb fegyverének számító két darab fogatlan gereblye egyikét. Mivel azonban a szigeteken nem állomásozott kellően kiképzett haderő, így e veszedelmes fegyver gyakran okozott sérüléseket, amikor a helyi lakosok a gereblyével rohangálva ijesztgették az akkori legfőbb ellenséget, a tarajos sülöket. Sürgős intézkedésre volt szükség a balesetek elhárítása érdekében.

Az üggyel Jámborka nénit bízták meg, aki ekkoriban a Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Alosztályán dolgozott főmeghízottként. Jámborka néni azt tanácsolta, alkalmazzanak jól bevált módszert, ami egy nemes ügyet egyszer már győzelemre vezetett az idahoi csatában. Vagyis írjanak ki jó erősen zsírkrétával agy feliratot egy táblára az alábbi módon:
Sajnos a helyi lakosok nem tudtak elég erősen írni zsírkrétával, így a felirat egy részét kikezdte az óceán sós levegője, így mindössze ennyi maradt a táblán:
Az arra járó hajósok azt gondolták, ez biztosan a helyi sportegyesület rövidítése, így nevezték el a szigetcsoportot Langerhans-szigeteknek.

De mi az, ami a nagyhatalmak számára oly fontossá tette a Langerhans-szigeteket? Blogunk főszerkesztője anyagot, erőt, energiát nem kímélve, sok álmatlanul eltöltött éjszaka; több száz, az otthona és munkahelye között leautózott kilométer, sok termosznyi kávé elfogyasztása árán most közzéteszi mindazt a titkot, melyet ipari kémek százezrei próbáltak megfejteni sikertelenül a hidegháború során:

A Langerhans-szigeteken található a világ jelenleg ismert inzulin készletének a 99,99%-a, plusz még negyvenhét deka. Hatalmas inzulinbányákat nyithatott volna az, aki megszerzi a szigetek fölött az uralmat.

Mire is jó valójában az inzulin? Aki birtokában van ennek a ritka elemnek, fel tudja használni a vele szemben álló országok inzultálására. Ennek az anyagnak a birtoklása tehát stratégiai fontosságú a hadviselésben, különféle inzultusok kezdeményezésében. Nem véletlen, hogy az inzulint komoly titokzatosság övezi, és még a Mengyelejev-féle periódusos rendszerből is szándékosan kihagyták!!!

Ha valaki kételkedne az előbb leírtakban, írja csak be a wikipedia keresőjébe, hogy "inzultus". Meg fog döbbenni az eredményen. Az inzultus kifejezésre adott keresési javaslat: inzulin! Ha pedig az inzulin kifejezésre kattintunk, jön az a félrevezető leírás, melyben aztán találhatunk a hasnyálmirigytől kezdve mindenféle badarságot. Persze ez a két nagyhatalom alattomos megegyezésének eredménye, de erről majd később. Nem véletlen, hogy még szegény Paul Langerhans német tudóst is belekeverték az ügybe, hogy tudományosnak tűnjön a magyarázat. Nem véletlen, hogy őt választották a célra, hiszen a Langerhans-szigeteki csata időpontjára már rég meghalt, így nem tudott tiltakozni. Vagy említhetnénk a félrevezetés céljából kreált cukorbetegség kifejezést. Nos, mint tudjuk, a cukor a boltban kapható, zacskóban van, és finom, a betegség pedig nem. Elég egyértelmű a helyzet, ugye? Még sorolhatnánk hosszan a bizonyítékokat, de úgy gondolom, ennyi is éppen több az elegendőnél.

De hogyan szereztek tudomást a nagyhatalmak, hogy a szigeteken ennyi inzulin van? A konfliktust akaratlanul ugyan, de Jámborka néni robbantotta ki, akit ekkoriban az újjászervezett Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Alosztályának főmeghízotti posztjáról áthelyeztek az újjászervezett Magyar Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Főosztályának Langerhans-szigeteki Alosztályára. Mivel Jámborka néni testalkata erre az időpontra már tovább terebélyesedett, így hogy e tényt nyilvánvalóvá tegyék, a bálnákhoz való hasonlatosság okán balneológusként alkalmazták. Történt egyszer, hogy R. Sándor, ( aki Jámborka néni nevelőapja, és akiről további részletek olvashatóak ehun e.) levelet írt Jámborka néninek Jamaicabol az alábbi tartalommal :

"Ides lejányom, ki akarok tolni a szomszéddal, mer átdobáli a kertembe a kolorádóbogarat, ha tucc, küggyé mán egy 6van-nyócvan deka inszulint, hogy jobban tuggyam inszultálni!
Csókolapád R. Sándor, nyug. m. kir. és cs. bakter"

Jámborka néni a következőket válaszolta:

"Kedves nevelőapám, R. Sándor, nyug. m. kir. és cs. bakter és gépzsírlopó részére!
Kedves nevelőapám, maga, akivel annyi hosszú éven át állítottunk elő üdítőitalt a vasúti ütközőkből kilopott gépzsírból. Mint azt Maga is tudja, az imperialisták minden ellenkező törekvése ellenére Jamaika nem a Haitin élő kapitelista amerikaiaké, hanem Jamaika a jamaikai jamaikaiaké! Nincs messze maguktól a Langerhans-szigetek, miért nem úszik át, és ott szedhet magának, amennyi csak kell! Hiszen ott még az újtípusúinfluenzaellenivédőoltás is inzulinból van!
Szerető lánya: Borbála
ui.: Kevesebbet igyék, mert árt a májának!"

Mivel e levelet Jámborka néni takarékossági okokból palackposta útján adta fel, így a palackot egy mexikói halász fogta ki, aki olajoshalra halászott a Mexikói-öbölben. Ez akkoriban kevés eredménnyel járó, nehéz megélhetést adó munka volt. (Napjainkban a halász unokája már könnyű helyzetben van, ha a nagypapa szakmáját választotta...) A halász megörült a palacknak, gondolta, jó lesz tequilát inni belőle. A benne lévő üzenetet elhajította, amit így egy amerikai származású tanárnő talált meg. A tanárnő aztán a diákjaival büntetésből ezt a szöveget íratta le százszor házi feladatként. E tanárnő férje az amerikaiak különleges ügynöke volt, aki otthon belenézett a füzetekbe. Így került az amerikai kormány tudomására, hogy hatalmas mennyiségű inzulinkészletek találhatóak, az Egyesült Államok partjaitól szinte kéznyújtásnyira. Azonnal elindították a teljes hadiflottát a Langerhans-szigetek partjai felé.

(Egy kis kitérő a javításra hazavitt füzetek sorsáról: A füzeteket a bennük lévő bizalmas információ miatt az ügynök azonnal megsemmisítette, a feleségének azt mondta, hogy akkor égtek el a füzetek, amikor a grillezésnél nem sikerült elsőre begyújtania a szenet, ezért égtek el a füzetek.)

Ezzel egyidejűleg azonban a szovjet titkosszolgálat is tudomást szerzett a szigeteken lévő inzulinbányákról. az egyik mexikói diák ugyanis véletlenül 102-szer írta le a házi feladatot. Azt a lapot, amelyen kétszer szerepelt a pluszban leírt üzenet, a diák kitépte, és abba csomagolta a szovjet levelezőtársának küldött bélyeget. Így hát a másik nagyhatalom is meg tudta kezdeni a felkészülést a Langerhans-szigeteki csatára.

Hogy az esemény nem torkollott egy esetleges harmadik világháborúba, az kizárólag Jámborka nénin múlott. Úgy gondolta, mivel úgyis ő felel ezért a magyar gyarmatért, a nevelőapja pedig vélhetően átúszik oda inzulinért, ő is felkeresi a szigeteket, hogy találkozhassanak. Mire azonban odaért a szigeteket jelző táblához, azt látta, hogy a szigeteken nagy a szemét. Az történt ugyanis, hogy addigra az egyetlen gereblye teljesen elhasználódott, és nem volt mivel összetakarítani a tarhonyabokrok lehullott lombját. Jámborka nénit, mivel ő rendkívül higiénikus, nagyon elkeserítette ez a látvány, ezért elhatározta, azonnal hazautazik és lemond a szigetek ügyeinek további intézéséről. Előtte azonban zsírkrétával kiegészítette a tábla feliratát az alábbiakra:
És mivel nagyon bánatos volt, remegett a kezében a zsírkréta szomorúságában, és csak a felirat egy részét tudta erősen felírni. Így a felirat további része egy hirtelen esőzésben lemosódott, és mire odaért az amerikai és szovjet hadsereg, már csak ennyi látszott:

 Volt ám nagy meglepetés, mikor a két hadsereg vezetői ezt meglátták! Rögtön tanácskozni kezdtek, és megállapították: Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a csatát megkezdték, mielőtt a nagyhatalmak odaértek volna, ez pedig egy tájékoztató tábla a turisták részére. Ekkora szégyen még nem érte a két nagyhatalmat, így nem lehet a másikra fogni, hogy ő kezdte az egészet! Ha ez kitudódik, rajtuk fog röhögni az egész világ Zimbabwetől Nicaraguáig. Hogy ezt elkerüljék, titkos megállapodást kötöttek az egész világ félrevezetésére.

Megegyeztek, ha már úgyis ott van az amerikai hadiflotta a környéken, vonják blokád alá Kubát, a szovjetek cserében elvállalták, hogy azt hazudják, hogy korszerű rakétatechnológiát terveztek átadni a kubaiaknak. Ez a félrevezető akció annyira jól sikerült, hogy a közvélemény - leszámítva e blog olvasóit - most is a kubai rakétaválság néven ismeri a Langerhans-szigeteki csata után történteket. A meghamisított történelmi háttérről olvashatnak pl. ehun e. Amint látják, egy szót sem tesznek a Langerhans-szigetekről, ez is bizonyítja az előzőekben feltártakat.

A Langerhans-szigeteket a nagyhatalmi titkos megegyezés szerint a Szovjetunió elcserélte két vagon vodkára a magyarokkal. Az őslakosságát deportálták Szibériába, a helyükre az amerikaiak négereket költöztettek, akiket azzal vezettek félre, ha körömreszelővel lereszelik a Langerhans-szigetek felszínét, és beleszórják az óceánba, akkor ők is előreülhetnek a buszon. Így tűnt el a Langerhans-szigetek a térképekről, helyét ma az óceán borítja.

Máig sem tudjuk meghálálni Jámborka néninek, hogy a tisztaságra vonatkozó feliratot kiírta. Belegondolni is roszz, hogy amúgy is zűrzavaros világunkban mennyi inzultus volna, ha valamely kormány rátehette volna a kezét a szigetcsoport inzulinkészletére.....

A következő (VII:) rész tartalmából: Az új magyar gyarmat, Burkina Faso hiteles története
vagy
mivel az előző (V. rész) még nem volt: Jámborka néni a szovjet fogságban

2010. július 13., kedd

Verspályázat - eredményhirdetés

Lélegzetelállító izgalmak után eldőlt a burgonya és a vasút összefüggéseit versbe foglaló verspályázat.
Mint ismeretes, a pályázat értékelésekor 2. forduló kiírásáról döntött a Vezérigazugatótanács.

Az alábbiakban közöljük a boldog (vagy boldogtalan) győzteseket, egyben ismét közzétesszük a győztes pályaműveket, melyek aranybetűkkel kerültek bevésésre úgy a blog, mind a magyar és egyetemes irodalom történetét feldolgozó könyvekbe.

A legjobb vers kategóriában Sekszpír Aladár: Fő, hogy utazunk c. eposza nyerte, így Sekszpír úr 3kg krumpli boldog tulajdonosának mondhatja magát. Művét az alábbiakban közöljük okulás végett:

Sekszpír Aladár: Fő,hogy utazunk!
Huzatos állomás,Kőbánya-Mocsolád….
Négy húsz,korai,személy,álmosan utazik a család.
Mennek Pestre a vásárra,ülés alatt liba,pipe,kolompér,
Gá-gá,kotkodács,az utastérben minden elfér
Előkerül az abrosz,bicska,hagyma,egy tábla szalonna…
Van itt minden,csak legyen aki elfogyassza..
Bágyadt kalauz kéri a jegyeket …
Félúttól vonatpótló buszok szállítják az embereket!

A legfárasztóbb vers címét egy inkognítóját megőrizni kívánó szerző: Áradat c. költeménye nyerte el, biztosítva ezzel a költőnek egy két hetes, két személyre szóló 2010 évi társasutazást a Villány-Harkány vasútvonalra, mely feljogosítja a jelzett szakaszon történő korlátlan utazásra. A művet ismételten közöljük.

(inkognítóját megőrizni kívánó szerző): Áradat

Mint a tévelyegve tajtékzó
tovatűnő denevértakony,
mely belepi a völgyet,
úgy lepi el az áradat a falut
elmosva a vasúti töltést,
s a krumpliföldet.

Kérjük a tisztelt alkotókat, szíveskedjenek felvenni a kapcsolatot a Vezérigazugatótanáccsal a díjak átadásának tárgyában.

Mint az ismeretes, volt egy határidőn túl beérkezett pályamű, melyet a szavazásnál nem tudtunk figyelembe venni, de mivel Jámborka néni pereputtyáról van szó, úgy döntöttünk, a művet a pályázati eredményekkel egyidejűleg közöljük, valamint a beküldőt értékes vigaszdíjban részesítjük. Sajnos Vezérigazugatótanácsunk ez irányú döntését megsemmisítette, tekintettel arra, hogy az utóbbi időkben Jámborka néni jelentős aknamunkába kezdett blogunk ellen, mely tevékenysége a kaliforniai aknázómolyok kártételéhez hasonlítható erkölcsi károkat okoz a blognak.

2010. július 12., hétfő

Köszönjük, Új-Zéland, köszönjük, Jimmy Jump!

Véget ért a labdarúgó világbajnokság, mely Új-Zéland fényes győzelmét hozta. Azok, akik nem fogyasztanak megfelelő mennyiségű burgonyát, és így az agyuk nem megfelelő gyorsasággal működik, talán nem értik meg rögtön, hogy lehetséges ez? Hiszen a döntőt Hollandia és Spanyolország játszotta, és a spanyolok nyertek 1-0-ra. Valamennyi hírközlő szerv is arról tájékoztatott, hogy Spanyolország az új világbajnok.
Ha valaki eddig így tudta, e téves információt azonnal törölje a memóriájábol. Helyezze magát kényelembe (vagy ha a Mengyelejev-féle periódusos rendszer más eleme szimpatikusabb számára, akkor abba az elembe), egyen meg egy nagy tányér krumplitartalmú ételt kovászos uborkával, és összpontosítson.

Blogunk szerkesztősége már a döntő előtt felismerte a tényt, hogy ha a spanyolok nyerik a döntőt, akkor Új-Zéland lesz az egyetlen csapat, aki veretlenül zárja a világbajnokságot. E felismerés tényét tovább élesítette a döntő első félideje alatt elfogyasztott sör, melyet gyermekeim iskolájának névadójáról  neveztek el.

A döntőre nem vesztegetnék sok szót, az első félidőt szenvedtem végig, az egyetlen emlékezetes esemény spanyol (bocsánat, katalán) névhez kötődik, kár, hogy nem valamelyik játékoséhoz, hanem Jimmy Jump-éhoz. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy legalább Ő hozta a tőle megszokott magas színvonalat. Jimmyről tudjuk, hogy alapcélkitűzése híressé válni a fő eseményekre való beszivárgás által, és a showt elrontani. Gondolom ezért is a meccs előtt szaladt be, mert a döntő olyan gyengére sikeredett, hogy azt már nem lehetett volna tovább rontani.
A győztesre igazán nem szeretnék több szót vesztegetni, jellemző, hogy mérkőzésenként 1 gólos átlaggal nyerték meg a világbajnokságot, ráadásul Svájc megverte őket. Csak összehasonlításképpen: még a nem túl színvonalas magyar bajnokságban is az idén minden csapat az 1 gólos átlag felett produkált.

Térjünk inkább rá a fényes új-zélandi sikerre:
Új-Zéland az egyetlen, aki nem szenvedett vereséget a torna során, tehát nyugodt szívvel kijelenthetjük: nincs nála jobb, Új-Zéland az igazi világbajnok!
Az aucklandi repülőtérre hazatérő valódi világbajnokokat több száz szurkoló hatalmas éljenzés és ováció közepette fogadta. Két tűzoltóautó diadalívet spriccelt leszállás után a reptéren a kiszálló hősök tiszteletére.
Az ottani közvélemény hatalmas dolognak tartja azt a tényt, hogy a csapat veretlenül esett ki. Világosan látható fejlődés a csapat életében: a világranglistán 2006-ban 131., 2009-ben 78. helyen álltak, jelenleg az 50-en belül vannak. Sokan azt mondják, néha rossz nézni, amit művelnek, de ha látta valaki a tegnapi döntőt, vagy pl. a spanyol-portugált, akkor ne panaszkodjon Új-Zélandra.

Vezérigazugatótanácsunk a fényes siker alkalmából üdvözli Új-Zéland labdarúgó-válogatottját, az igazi világbajnokot, burgonyafogyasztói üdvözletét küldi, és amennyiben szíveskednek országunkban járni a magyar válogatott gond nélküli elverése céljából, úgy a blog meghívja a csapatot egy krumplistésztára, a Kiskupába. (ld.: Étkezési lehetőségek)
(Kivéve a segédedzőt, mert az kövér, és biztosan sokat eszik.)

A dán királyfi esete Marlon Brandoval

"A vodkától mámoros ember elméjére sötétség telepszik, és nyelve a rútság és a kegyetlenség nyelve." - olvashatjuk a jeles grúz író, Csabua Amiredzsibi Az igazságtevő c. regényében.
A Data Tutashia -a "grúz Rózsa Sándor" - életét feldolgozó író jól fogalmazta meg azt a jelenséget, amit a túlzott alkoholfogyasztás idéz elő, és amelyet - sajnos - blogunk két törzsolvasója, Jámborka néni és György esetében megfigyelhettünk. (Az előzményeket lásd az Iskolarádió c. bejegyzésben, és annak hozzászólásaiban.)
Jámborka néni és György hozzászólásaiból mit is tudhatunk meg? Lássuk a tényeket:

Jámborka néni és György végre megfelelő társaságot talált magának, idézem Jámborka néni szavait:
"...megfigyelhettük,hogy Orfűn még a szamarak is énekelnek..."
Ez a megfigyelésük persze alkoholos befolyásoltság alatt született, ismét idézem:
"A malom múzeumban még finom sört is ihattunk."
(Persze felmerülhet a kérdés, hogy valóban négylábú patás állatok ordítozását hallották-e, vagy bódult tudatállapotban egymásról nyilatkoznak ekképpen? Ez mondjuk érthető lenne, de az már kevésbbé, hogy Jámborka néni a szamarak hangját éneknek nevezi. Igaz, nem egyforma a zenei ízlésünk...)

Mindezek után valószínűleg ráálltak a kókuszos csokoládéra, és azt képzelték, hogy a népszerű kalandfilmben ők alakítják a Nylon Brandot. Lázadást terveznek!!!
Tisztelt Hölgyem, tisztelt Uram! Végiggondolták ezt? Láz adás? Kinek akarnak Önök lázat adni? Mikor a lázas ember alig várja, hogy elmúljon a láza. Azt hiszik, van olyan őrült, aki elfogadja az Önök lázát? Nekem meg pláne nem kell lázadás, én már voltam lázas, tudom, hogy az nem jó!

Ráadásul a két lázadó éhségsztrájkba kíván kezdeni. Hát csak tegyék, annál több krumpli marad meg nekem!
Az effajta gyermeteg kezdeményezés mellesleg nem vall túl nagy áldozatkészségre két olyan személy részéről, mint Jámborka néni és György, akik egyenként is nagyobb zsírkészlettel rendelkeznek, mint Észak- és Dél-Korea együttvéve (beleértve a harckocsik zsírzására használt kenőanyagkészletet is).

Vezérigazugatótanácsunk ezúton is közli, hogy nem alkuszik meg, és ezúton is megerősíti a blog szerkesztésének egyik alapelvét:

A blog nem népünnepély, és nem is kívánságműsor. Az lesz, és akkor, amit én felrakok.

Vagyis hamarosan:

Írás az új futball-világbajnokról (természetesen nem a spanyolokról, hanem a valódi bajnok Új-Zélandról)
Verspályázat eredményhirdetése
Lámpatisztítófüves téma
A Langerhans-szigeteki csata
Mittudomén mihez lesz még kedvem….

Természetesen a továbbiakban is maximálisan igyekszem figyelembe venni törzsolvasóink javaslatait. A lázadozást meg tessenek elfelejteni. Bizonyára nem szeretnének úgy járni, mint Laertes a Hamlet V. felvonás 2. színében, aki lázadó magatartása következményeként az alábbi kijelentést kényszerült tenni:
"Torkomra forrt az undok ármány:"

Mi az, amit ezek után javasolhatnék?
"Menj, lőjenek sort!" (Szintén a Hamletből, Fortinbras utoló mondata.)

"A többi néma csend" (Hamlet, V.2.) - Vagyis maradjatok csendben, ne lázadjatok.

2010. július 10., szombat

Iskolarádió

Gimnazista koromban egy osztálytársam működtette az iskolarádiót. Mivel az Omega volt a kedvenc együttese, ezért minden szünetben az Omega számai mentek. Így gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy a Gyöngyhajú lány minden szünetben elhangzott legalább egyszer, az arányosság alapelvét figyelembe véve a nagyszünetben pedig kétszer.


A blog nigériai olvasóinak kedvéért az említett zeneművet az alábbiakban közöljük:

 
A giminkben az volt a szokás, hogy minden hónapban más osztály készítette a faliújságot. Amikor negyedikesek voltunk, az elsősökre novemberben került sor. Így már volt lehetőségük megtapasztalni az iskolánkban kialakult szokásokat. Írtak is a faliújságra egy cikket, ami arról szólt, hogy mennyire szeretnek ide járni, milyen jó itt nekik, milyen szép itt minden, stb. Egyetlen kritikai észrevételük volt, ami valahogy így hangzott:

„Mi is nagyon szeretjük a zenét, és igazán jól esik, hogy a szünetekben lehetőségünk van arra, hogy az iskolarádión keresztül hallgathassuk a zenét. Azt azonban szeretnénk, ha nem csak mindig Omegát hallgathatnánk, hanem időnként más zene is elhangzana.”

A faliújságukra elhelyeztek egy A4-es lapot is, azzal a céllal, hogy oda bárki leírhassa a véleményét. Ezt az iskolarádiót működtető osztálytársam meg is tette az alábbi módon:

„Az iskolarádió nem népünnepély, és nem is kívánságműsor. Az lesz, amit én berakok. Vagyis Omega.”

Mivel e blog szerkesztőjéhez türelmetlenkedő észrevételek érkeztek azzal kapcsolatban, mit is kéne már felraknom, a fentiekben közölt bölcs gondolat alapján az alábbiakat közlöm:

A blog nem népünnepély, és nem is kívánságműsor. Az lesz, és akkor, amit én felrakok.

Vagyis hamarosan:
Lámpatisztítófüves téma
A Langerhans-szigeteki csata
Verspályázat eredményhirdetése
Mittudomén mihez lesz még kedvem….

Természetesen a továbbiakban is maximálisan igyekszem figyelembe venni törzsolvasóink javaslatait. Annyit közlök még, hogy a hivatalos krumplilevesre vonatkozó pályázat értékelését jelenleg technikai okok hátráltatják.

Teccikérteni???

2010. július 9., péntek

Anyagcsere

Mint azt általános iskolai ismereteinkből tudjuk, az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia-, és információáramlást anyagcserének nevezzük. Ebben a bejegyzésben anyagcsere kifejezés alatt most csupán azt vizsgáljuk, amikor a szervezetünkbe táplálékfelvétel során bejuttatott burgonyatartalmú ételek lebontása során olyan "melléktermékek" képződnek, melyek távoznak szervezetünkből. (Tehát e bejegyzés nem vizsgálja az anyagcserének azt a lehetőségét, amikor pl. egy ruhaanyagot elcserélünk egy másikra, bár kétségtelen, hogy ez a folyamat is anyagcsere.)

Modern világunkban fontos, hogy az anyagcsere során a szervezetünkből kikerülő anyagokat hasznosítsuk, hiszen így kímélhetjük Földünk energiaforrásait, és a megtakarított energiaforrásokat hasznos célokra, pl. a burgonyatermelés előmozdítására használhatjuk fel. Ugyanakkor e bejegyzés nem vizsgálja a burgonyaföldek trágyázásában, és a használt papírzsebkendők tüzelő-, vagy tömítőanyagként való felhasználásában rejlő lehetőségeket.

E bejegyzés arról a lehetőségről ad tájékoztatást, mely az anyagcsere során kilégzett gázok felhasználásában rejlik. A tegnapi napon figyelhettük meg ezt a mi kis falunkban, ahol az osztrák Ortsmusik Pillichsdorf fúvószenekar tagjai költséghatékony koncertet adtak. Az esemény alkalmából  klasszikus művek és "modern" számok feldolgozásai egyaránt elhangzottak. (Pl. az Abba együttesnek az a népszerű dala, melynek magyar fordítását jómagam szereztem, és mely így kezdődik: Mamma mia, mondd meg, hol a pia? Egy sört gyorsan, gyorsan hozzál...)

Az eseményt megtisztelte a blog emblematikus figurája, Jámborka néni is, neki köszönhetjük az alábbi silány minőségű fotót, mert volt olyan rendes és hivatalos közzététel céljából eljuttatta hivatalos e-mail címünkre.


A fotón látható táncos lányok nyakában szereplő rózsaszín tollból sikerült tárgyi bizonyítékként megszereznem egy darabot. Ez azért volt fontos, mert ha a volt menyasszonyom azt a valótlanságot állítaná, hogy én soha nem viszem el őt sehova, akkor csak előveszem a tollat a fiókomból, és tárgyi bizonyítékkal alátámasztom kijelentésének megalapozatlan voltát.

Július 9-én, pénteken 18 órakor a Wind Symphony Orchestra Zabreh (Csehország) és a Tallinn University of Technology Wind Band (Észtország) mutatja be az anyagcsere során kilégzett gázok hatékony felhasználását. Az esemény költséghatékony lesz (idegen kifejezéssel: ingyenes), az így keletkező belépőjegymegtakarítás praktikus felhasználására akciós dobozos hideg sör kapható az utcában lévő áruházban. Fagyizó is van kb. 5 méterre a helyszíntől, de annak igénybevétele kidobott pénz, a lidliben most 69Ft a jégkrém. És még finom is (mint a krumpli).
Ja, és a helyszín: Siklós, Mária utca. (Aki Siklóson volt katona, annak a Beloiannisz utca)

2010. július 6., kedd

Deja vu

A franciák arra a helyzetre alkalmazzák ezt a kifejezést, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, vagy az adott esemény korábban már megtörtént volna vele. Így jártam én is hétfőn.
A Milleniumi Földalatti Vasút megnyitása (1896. május 2.-a) után néhány nappal a Gizella téri megállóban a következő táblát helyezték ki:
Ő CSÁSZÁRI ÉS APOSTOLI KIRÁLYI FELSÉGE
I. FERENCZ JÓZSEF
EZEN FÖLDALATTI VILLAMOS VASUTAT
1896 ÉVI MÁJUS HÓ 8ÁN
LEGMAGASABB LÁTOGATÁSÁVAL MEGTISZTELTE
ÉS BEJÁRVA A PÁLYÁT
LEGKEGYELMESEBBEN MEGENGEDTE, HOGY A
FERENCZ JÓZSEF
FÖLDALATTI VILLAMOS VASÚT
NEVET VISELJE

S hogy miért a deja vu érzés? Nos azért, mert

ÉN BLOGFŐSZERKESZTŐI SZERÉNYSZEMÉLYISÉGEM
JÁMBORKA NÉNIT OTTHONÁBAN
2010 ÉVI JÚLIUS HÓ 6ÁN
LEGMAGASABB LÁTOGATÁSOMMAL MEGTISZTELTEM
ÉS BEJÁRVA A KONYHÁT , FOLYOSÓT ÉS NAGYSZOBÁT
LEGKEGYELMESEBBEN MEGENGEDTEM, HOGY
KÁVÉVAL, SÜTEMÉNNYEL ÉS VÍZZEL MEGKÍNÁLJON
MAJD MINDEZEKET A LEGKEGYELMESEBB CSÁMCSOGÁS
ÉS SZÜRCSÖLÉS KÖZEPETTE
ELFOGYASZTOTTAM