2012. február 27., hétfő

Jön a tavasz


Minden tisztelt burgonyafogyasztó bizonyára türelmetlenkedve várja, mikor lesz már megfelelő idő az idei vetőkrumpli kihelyezésére. E blog már a kezdetektől pontos tájékoztatást adott a várható időjárás témakörében. (Később pedig még annál is pontosabbat.) 
Természetesen ma sincs ez másként, így az alábbiakban meghallgatható, sokáig tart-e még a télies idő. Előre szólok, hogy tessék az agytekervényeket készíteni, és erősen összpontosítani.

Ha esetleg valaki nem értette volna, idézem:

"Nyílvánvaló ugye azért messzeségből jött, hogy ki hogyan ,,erre-meddig, mivel, igaz, hogy tél van ,de hát most már reméljük elmúlik, és a tavasz azért a egymásnak az agytekervényének a felvilágosítása ,egy kicsit, hogy mit mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre fog sor kerülni."

Ha valakinek sok szabadideje van,  próbálja meg alaposan végiggondolni az elhangzottakat, és ha sikerült megértenie, kérem, tudassa.

2012. február 26., vasárnap

Vadat, s halat



Értekeztem már arról, milyen jól tesszük, ha kedvenc sült krümplink vagy krumplipürénk mellé valamilyen vadételt fogyasztunk. Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásom megtalálható ehun e.

Persze sokkal sportosabb - legalábbis ezt mondják az erdeiállatgyilkolók - ha úgy lőjük a sültkrumplihozvalót. Ez ugyan sokkal macerásabb, mert ki kell mozdulni hozzá otthonunkból, lesni kell mikor jön elő a vad, még azis lehet, hogy annyi ideig kell várakoznunk, hogy lekéssük a délutáni nicaraguai filmsorozat soron következő érdekfeszítő epizódját.
Ebben az esetben két kézenfekvő megoldás kínálkozik:
Az első, hogy összebarátkozunk egy sertéstelepen az éjszakai portással, és megkérjük, hogy engedjen be legyen olyan kedves éjszaka némi rántotthúsnak valót lövöldözni. Be kell látnunk, hogy ez a megoldás ha nem is éppen kizárt, de mindenesetre eléggé valószínűtlennek tekinthető.
Sokkal kézenfekvőbb Walton Creel módszere, ráadásul azt otthon a kert végében is lehet művelni, és olyan vadat lövünk vele, amilyet csak szeretnénk, akár még elefántot is. A fenti fotón egy így lőtt szarvas látható példaként. Az amerikai művész 22-es puskájával fehérre festett alumíniumtáblákba lövi bele az elejteni kívánt állatot. Az alsó fotón azt láthatjuk, amint éppen egy mókust lő a művész. (Mókusról is írtam már ehun e)
A művész további zsákmányai megtalálhatóak Walton Creel weboldalán, a fotóra kattintva. 

2012. február 24., péntek

A burgonya szerepe az arany- és ónkitermelésben

Oleg Kuvajev: A terület című könyve komoly jelentőségű mű a modern burgonyakutatás témakörében. A könyv az Északi-tenger vidékét járó szovjet geológusok életét mutatja be, akik aranyat és ónt keresnek, mely tevékenységükben kiemelkedő szerepet tölt be a krumpli.
Láthatjuk, hogy külön repülőjárattal gondoskodtak a zord északi vidék burgonyaellátásáról.
Nem akárki dolgozhatott a területen: Az egyik főhős például aranyérmet nyert krumplipucolásban
 Újabb bizonyíték a burgonya és a vasút közötti kapcsolatra. (További bizonyíték egy ősrégi blogbejegyzésemben)
De megtudhatjuk azt is, ha részt szeretnénk venni az analfabetizmus felszámolásában, milyen evőeszközt vigyünk magunkkal.
 A jó szomszéd mindig figyel a mellette lakó burgonyaszükségletére.
 Az alapvető élelmiszereket úgy kellett megrendelni. Ekkor még nem rántottam le a leplet az évszázad átveréséről, így történhetett, hogy babérlevelet is rendeltek.
 Egy jó könyvből nem hiányozhatnak a találó hasonlatok, természetesen a krumplit felhasználva.
 Az oroszok persze nem süllyedtek le soha olyan mélyre, hogy "ikejjás" bútort vegyenek, mert tudták, hogy egy lakás bebútorozását természetesen krumpli segítségével lehet a legjobban megoldani.
 Mivel a vodkaellátás akadozott akkoriban, nem is lehet kérdés, mi segített e súlyos, az aranykitermelést nagyban hátráltató probléma orvoslásában.
 
 Persze a krumpliszeszt mértékkel ajánlott fogyasztani, mert különben könnyen kakukkos játék lesz a vége:
 A néhai Szovjetunióra sok rosszat lehet mondani, de azt nem, hogy ne lett volna rend. Világos bizonyíték erre az alábbi példa is.
Ha jól végiggondoljuk: Miért is ne? A rendőrnek talán nem jár két hét nyugalom??
Erről eszembe jutott, hogy hallottam egy esetről, amikor valaki megkérdezte az idős matematikatanárát:
- Igaz, hogy a tanár úr megbuktatta a saját feleségét?
A tanár így válaszolt:
- Igaz hát, ha valaki teljesen hülye a matematikához, akkor nekem sajnos nincs más alternatívám.

2012. február 23., csütörtök

Kisorsolódott a második vándorajándék

Kisorsoltam a vándorajándékot.

A nevezés sorrendjében minden pályázó kapott a géptől egy véletlen számot (bal oldali táblázat), növekvő sorrendbe helyeződtek (jobb oldali táblázat), és mivel nálam mindig az a győztes, akinek a neve előtt a legmagasabb prímszám áll, így Tiffanylda kapja a szappant és a játékot. Kérek egy postacímet a blog hivatalos e-mail címére (www.burgonyalekvar@gmail.com), mert az archívumomban megtaláltam az egér borítékát, de annyira rondán írtad rá az utca+házszámot, hogy nem tudom elolvasni:

A folytatás tehát Tiffanyldánál.

A részletes eredmény:

2012. február 22., szerda

Melegen fújnak a szelek

Annyi mű született már a szélről, hogy se szeri, se száma. Hidegen fújnak a szelek - énekli a Muzsikás együttes az alábbi zeneműben, melyet javallok dúdolgatni az elkövetkezendő hetekben.

Persze van olyan is, amikor melegen fújnak a szelek, ez a bejegyzés is azoknak a személyeknek adózik tisztelettel, kik ez utóbbi jelenség kutatása tárgyában értek el igen kimagasló eredményeket. Sokáig azt hittem, nincs olyan kutatási terület, mely vetekedne az én burgonyakutatási tevékenységem alaposságával. De a minap olvastam egy cikket, mely kissé elbizonytalanított ezt az érzésemet illetően, és melyet ajánlok a tisztelt burgonyafogyasztók figyelmébe. A cikk olvasható ebben a hiánypótló írásban, amihez csak gratulálni tudok a szerzőnek a gondos kutatómunkájáért.

Természetesen most is van néhány észrevételem az írással kapcsolatban, melyeket örömmel teszek közkinccsé:
"Az ideges, gyorsan evő ember szellentésében sok oxigén marad, mivel a szervezetének nem marad ideje az oxigén felszívására sem." - Máris megdőlt az elmélet a gyorsan elfogyasztott étel egészségtelen voltát illetően, hiszen ezek szerint oxigént tudunk ilyen módon kibocsátani, tisztítva környezetünk levegőjét.
"A szellentésbe egyébként nem halhat bele senki, sem az, aki kiereszti a gázt, sem az, aki megérzi – ezt is megkérdezték ugyanis a heptune.com-on, és orvos adott rá nemleges választ." -  Megnyugtató tudni... Tényleg volt olyan ember, aki megkérdezte, hogy bele lehet- e halni??? Nem mondom, okos emberek élnek ebben az Angliában, már nem ez az első eset, amikor bizonyítják!
"Egy átlagos ember körülbelül 14 szellentéssel napi fél liter bélgázt ereszt ki – a nők ugyanannyit, mint a férfiak. Ha érdekli, mitől, mennyit és milyen szagút szellent, vezethet róla naplót." - Ez nagyon jó ötlet, mert így minden nap lesz legalább fél oldal a naplónkban,(vagy blogunkban), akkor is, ha nem történt velünk egész nap semmi érdekes.
 "A terhes nők nem tehetnek róla, de többet szellentenek, mint korábban…….Ez a magzatra nem káros, a gyerek apjának pedig nincs más választása, meg kell értenie, hogy 9 hónapig ez lesz, és kész" - Ez ellentmond az előzőeknek, hogy a nők ugyanannyit szellentenek, mint a férfiak, mert megfigyeléseim szerint a nők gyakrabban terhesek, innentől kezdve egyszerű matematika az egész. Persze itt is az apa a szenvedő áldozat, mint általában.
"Nem természetellenes dolog a szellentés, fogadjuk el, hogy néha bizony kell. Különösen akkor, ha gyorsan eszünk, és sok levegőt nyelünk étkezés (és rágózás) közben. A jelenségnek neve is van, ez az aerophagia. A benyelt levegőnek bizony valahol távoznia kell, vagy böfögés, vagy szellentés formájában" - Azt mindenesetre (biztos, ami biztos!) megfogadtam, hogy sosem ülök rágózó terhes nő mellé a buszon!
"Ha gyulladt a belünk, próbálkozhatunk otthoni nyugtató módszerekkel is, persze csak miután a szakorvosi vizsgálatokon túlvagyunk: sokat segít a B-vitamin, ..." - Természetesen a krumpliban bőven van B-vitamin, tehát bélgyulladás esetén is jól tesszük, ha esszük.
"Hatékony görcsoldó, szélhajtó…a kakukkfű" - Azt is termelek, most már legalább tudom, miért hasznos!

Szelekkel kapcsolatos további művek, a teljesség igénye nélkül: A Forró szél című jugoszláv filmsorozat, Jancsó Miklós Fényes szelek című filmje, vagy a Kényes szelek című Beatrice számot.
A burgonyából (is) eredő gázok hasznosításáról egyébiránt volt már értekezésem.

2012. február 15., szerda

Vándorajándék játék - már másodszor!

Egyszer már sikerült nyernem a vándorajándék játékon, és most Évinél (Vicánál) ismét én lettem a befutó. Ő küldte el a képen látható csajos tolltartót (a la Jucus) és az általa készített csokis-levendulás szappant, de csak az egyiket tarthatom meg. Ezúttal a volt menyasszonyom választott, így a Jucus által készített tolltartó marad nálam (amit ezúton is köszönök),
A csokis-levendulás szappan, amit Vica készített megy tovább (Bár nagyon szeretem a csokoládét....)
Utazik vele egy általam készített újabb logikai játék, aminek a lényege, hogy a zsinór elvágása , vagy a csomók kibontása nélkül le kell szedni a karikát a zsinórról.

Hozzászólás formájában lehet jelentkezni a játékra február 23.-án reggel 7 óráig.

A játékszabályok a következőek:
1. Csak egy ajándékot tarthatsz meg.
2. Neked is hozzá kell tenned egy ajándékot.
3. Be kell mutatnod mit is kaptál a csomagodban és linkelni kitől.
4. Meg kell hirdetned a játékot, vagy ha nincs blogod akkor tovább kell küldened a két ajándékot (a tiéddel együtt lesz kettő) egy olyan személynek aki ismeri a játékot és folytatni tudja a láncot.
4. Minimum egy hétig hirdetni kell a játékot, de ha nincs jelentkező (remélem ez nem következik be) akkor lehet tovább várni.
5. A játék hirdetésekor megmutatod mi vándorol tovább és, hogy te mit teszel hozzá.
6. Ha már nyertél, és ajándékoztál akkor tiéd a vándorajándék embléma is amit kitehetsz a blogodra.
7. Nem feltétel, hogy nem játszhatsz ezek után tovább, a részvétel nem kizáró ok. Rajtad múlik.

Vándorol még mellé a csomagban egy levélke azok nevével akik már játszottak, írd ezt is alá.
Ezt tovább kellene majd küldeni mindenkinek.

Tehát, én a kapott ajándékok közül a tolltartót fogom megtartani,
kizárásos alapon a  szappant fogom továbbküldeni, 
és a saját kétbalkezemmel készített logikai játékot.

Aki kedvet érez hozzá és szeretne játszani az jelentkezését leadhatja hozzászólás formájában.
Sorsolás: február 23.-án, a Guayanai Köztársaság létrejöttének 32. évfordulóján.

2012. február 10., péntek

Meg kellett írnom

A tisztelt burgonyafogyasztók az alábbiakban a litván Marija Rolnikaite El kell mondanom című könyvének burgonyakutatási szempontú elemzését olvashatják. A könyv fülszövege szerint a mű Anna Frank naplóját idézi, de szerintem Anna Frank naplója egy vidám nyári piknik Rolnikaite írásához képest. Rolnikaite 14 évesen lett 1941-ben a vilniusi gettó, majd más koncentrációs táborok lakójává, életben maradását egy deportált magyar tanárnőnek köszönheti (meg a krumplinak). A mű igen jelentős burgonyakutatási szempontból. Erősen tudom ajánlani minden embernek, aki hajlamos elégedetlenkedni a sorsát illetően. Sokáig töprengtem, egyáltalán legyen-e iromány róla, de aztán lett. No, nézzük:
Először is: A burgonya életet ment. Az alább említett Stupel krumplit csempészett be a gettóba, megúszta börtönbüntetéssel, míg a borsót csempésző Levickaitét kivégezték. 
 Persze nem kérdéses, hogy milyen munka közben történnek a legizgalmasabb események, mint azt Anyiszimova nénitől már jól tudjuk.
Világosan látható az is, a németeket mennyire fusztrálta az a tény, hogy a legjobb munkát - a krumplipucolást - mindig a leigázott népek tagjaira bízták. Csupán ezzel magyarázható agresszív viselkedésük. 
Az alábbi részlet rávilágít, hogy ha valaha rákényszerülnénk élelmiszer csempészésére, mennyivel gyakorlatiasabb krumplit csempészni, mint lisztet. (Különben is, már elmúlott 2011.)
A burgonya betakarítása pedig még a legnehezebb időkben is megnyugtatja az embert, amint láthatjuk, csak a krumpliszedés után kezdett el aggódni Marija a jövője miatt.
A lágeréletnek is voltak - bár ritka - vidám percei: Itt a raboknak műsort kellett készíteniük, melynek keretében híreket mondtak be. Ez már 1943 vége felé történt, amikor a németeknek sok "fontosabb ásnivalója" akadt, mint a krumpli...
Az élelmezést tekintve a könyvön végig vonul a gondolat, hogy a burgonyához való hozzájutás milyen szerencsés dolognak számított. Ez még a vilniusi gettóban történt:
Ez pedig egy német gazdánál, aki kikölcsönzött néhány litvánt dolgozni:
Persze a krumplival itt is spóroltak:
Sőt, a németek még a krumplilevest is hamisították:
Ha valaki édességre vágyna, ami nem hízlal, egy ötlet:
 Úgy tűnik, a németeknél divat a fagyos krumpli, elmaradott egy népcsoport, szerintem nem tudják, hogy a sült krumpli sokkal finomabb:
 Tudatos burgonyafogyasztó a hó alatt is megtalálja a krumplit:
Végül pedig, tekintettel a blog szappangyártó olvasóira, közkinccsé teszem, mire használták a lóhúst Vilniusban.

2012. február 7., kedd

Magyarok cselekedetei - 2.

Mit tehet ilyen havas időben az átlag magyar burgonyafogyasztó, ha a Balaton partján lakik, és értesül róla, hogy a túlsó parton akciós a krumpli? Az csak természetes, hogy útnak indul, no de az utak havasak, félő, hogy mire odaér, elkapkodják az utolsó szemig a teljes árukészletet. No de mint tudjuk, a Kárpátok nem hegység, hanem kerítés, ami Európa többi népét védi tőlünk, és valószínűleg csak azért nem keríti be teljesen az országot, mert nem fizették ki időben az alvállalkozókat, így azok abbahagyták az építést. Persze a magyar autós előtt nincs akadály, mint azt nemzetünk nagyjainak harcos életét bemutató sorozatunk első részében is láthatták a tisztelt burgonyafogyasztók.
Sorozatunk második fejezete annak a hét főből álló expedíciónak állít emléket, akik úgy döntöttek, hogy a Balaton jegén mennek át szerény háromtonnás járművükkel a túlpartra krumpliért. Ez a baj szerintem a Balatonnal: Autózni túl nagy benne a víz, tengeralattjárózni meg túl kicsi.
További fotók az expedícióról ehun e, iromány pedig itt olvasható.
Ahogy olvashatjuk a cikkben, a magyar ember bármilyen áldozatra képes a társaiért: Miután az egyik alatt beszakadt a jég, hívta egy ismerősét, hogy mentse ki (egy hasonló méretű járművel...) de az is beszakadt.
E szép történetről a régi sláger jutott eszembe, a "Peches ember ne menjen a jégre..." kezdetű.
Bolond meg pláne...

2012. február 6., hétfő

Medve

A népi hiedelem szerint a medve január 25.-én jön ki a barlangjából megnézni, mikor lehet vetni a krumplit, de ha meglátja az árnyékát, visszamegy aludni (vagy valami ilyesmi).
Az alábbiakban szeretnék ajánlani néhány kis írást medve témakörben a tisztelt burgonyafogyasztók részére:

Legelőször is itt olvasható a lengyel „háborús medve” története.
Persze nem szabad megfeledkeznem Moldova György: A medve című írásáról sem, mint örök klasszikusról.
És végül a jól ismert történet Micimackóról, aki csupa idegbeteg, pszichésen sérült szereplővel van körülvéve a mesében, persze ő sem kivétel.
Az orosz elnök is medve, csak ő nem alszik téli álmot.
És el ne felejtsem kedves barátomat, akivel sült krumplit szoktam együtt enni.
Esetleg szeretne valaki medvét otthonra??
 
Ha valaki medvét szeretne enni a sült krumplihoz, most menjen, szerintem még alszanak...
Medvehagymát pedig rendszeresen szoktam szedni tavasszal, szerintem a növénynemesítők nekiállhatnának kikísérletezni a medveburgonyát.
S hogy legyen mit dúdolni a héten: Medvetánc

2012. február 4., szombat

Sült krumpli - A hét receptje havazás esetére

Esik a hó, és ilyenkor a médiában pedig siránkoznak, hogy jaj, esik a hó, mintha nem volna teljesen természetes dolog, hogy ha tél van, akkor a Kárpát-medencében esni szokott a hó. Ezen még az sem fog változtatni, ha az "erópaiunióban" úgy döntenek, hogy az Unió éghajlata ezentúl monszunéghajlat, és amely országban a monszunéghajlattól eltérő az időjárás, az ellen kötelezettségszegési eljárást indítanak.
No de ami a lényeg: Mit tegyen a tisztelt burgonyatermelő, ha esik a hó? Találhatunk hasznos javaslatokat a neten, én pedig azt javaslom: Süssünk sült krumplit!
Közkívánatra közlöm is a receptjét:
Hozzávalók: fejenként 2-3 "aprószemű" burgonya (lásd a fenti fotón)
Elkészítése: Megmossuk a krumplit, hosszában félbevágjuk, oszt ráhajítjuk a sütőben a rácsra, így e:

A sütőt begyújtjuk, vagy bekapcsoljuk, és nem stresszeljük magunkat ilyenekkel, hogy 160, 180, 200 stb. fokon sütünk, a lényeg, hogy süljön. Ezután már csak annyi tennivalónk van, hogy időnként szólunk valamelyik családtagunknak: "Nézd már meg, légy szíves, jó-e már a krumpli!"
Ha bele lehet szúrni a villát, akkor jó.
Fogyasszunk hozzá bármit, amit egészségtelennek tartanak (hurka, kolbász, szalonna, töpörtyű), vagy büdös (fekete retek, vöröshagyma).