Krumplis mese

Az utóbbi időkben kritikai jellegű észrevételek kezdtek elburjánzani a kommentek közt. Az okát nem teljesen értem, sőt nem is igazán foglalkoztat. Az energiámat inkább a burgonyakutatás felvirágoztatására fordítom, hogy mindig tudjak valami újjal szolgálni a burgonyakedvelő olvasóimnak, ami a krumplival kapcsolatos - vagy nem.

Most két újabb eredményről szeretnék tájékoztatni:

Eszter - a Fürdőző krumplik alkotója - elfogadta a felkérést, hogy legyen e blog hivatalos burgonyaábrázolója, így hamarosan elindítom "A hét műtárgya" c. rovatot. Ezért ha véletlenül valamelyik olvasónk meg szeretne házasodni, és az esküvőre krumplis meghívót szeretne, e blog szerzője azt ajánlja, hogy itt nézzetek körül. A menyasszonyodnak pedig csakis itt vegyél fülbevalót + egy szép képet a hálószobába.

A másik fejlesztés, hogy ezentúl lesz az oldalon krumplis mese is, valamint lehetőség van közreműködni egy krumplis mese írásában. A szabályokat a hivatkozott oldal jobb oldalán olvashatjátok: A mese bevezetője után egymást váltogatva öt-öt szóból álló folytatásokat írunk. A vége lehetőleg : mert, hiszen, de, és... szavakra végződjön, amit a következő játékosnak kell folytatnia és hasonlóképpen nyitva hagyni a végét... A szavak alól egyedül a névelők képeznek kivételt.
Az alábbiakban pedig olvashatjátok az első krumplis mesénket, melyet Virág írt - akit a Vezérigazugatótanács ezennel aranyokleveles burgonyásmeseíró elismerő címmel ajándékoz meg. A mese eredetijét olvashatjátok ehun e, valamint az alábbiakban:

Krump Lee Chyng és Krump Lívia

Egy csepp mese álmodozóknak...

Réges-régen, mikor még a hegyek meg sem születtek, mikor a mezők vajúdva hozták világra vadvirágaikat, a krumpliföld közepén élt egy kicsiny tündérlány, Krump Lívia. Krumplivirágszirom volt a bölcsője, lágy szellő ringatta álomba minden éjjel. Rózsaszín selyemruháját vidám pókocskák szőtték, kis cipellőjét levélvágó hangyák tervezték. A menyegzőjére készült éppen a ragyogó mosolyú krumplitündérherceggel, Krump Lee Chynggel.

Egy nap csíkos-barna felhő borította be a ragyogó, napfényes eget. Krumplibogársereg hangos visongással vetett véget a vidám hétköznapoknak. A vezérük hátán egy gonosz tekintetű paradicsom manó ült, aki feleséget keresett magának a napfényes krumpliföldön, hogy sötét Paradicsom-manóföldön, hol örökké éjszaka volt, őt mindenben kiszolgálja.

A kicsiny tündérlány hiába próbált elrejtőzni egy krumplivirág oltalmat nyújtó szirmai alá, a fürkésző szemek meglátták. Erős, krumplibogár karmok ragadták meg a szívtelen manókirály utasítására, majd a levegőbe emelték, hogy hazavigyék.

Manóföldön sosem sütött a nap, mert még ő sem szeretett erre járni, ahol ennyi gonoszság lakozott a szívekben. Messze elkerülte ezt az országot. Ezért kihaltak a fák és a virágok, nem volt élet a kertekben, csak sivatag és kopár pusztaság mindenütt. A sötét hegyvidék legsötétebb zugában volt a manóvár. Ennek is a legsötétebb szobájába zárták a manók a kis tündérlányt. Közben a jóképű tündérherceg, a kínai Krump Lee Chyng keresőexpedíciót szervezett a menyasszonya után. Minden állat és tündér készséggel ajánlkozott.

Krump Lívia naphosszat sírt a börtönében, de a gonosz paradicsommanó nem engedte ki a toronyszobából, mert félt, hogy megszökik. Egy siket egérrel őriztette naphosszat, akit nem hathatott meg keserves sírása.

De egy nap, egy kicsi pókocska mászott be az ablakán, és nagyon megsajnálta a kis tündérlányt.

- Miért sírsz ilyen keservesen te szépséges leány? - kérdezte együttérezve.

- Hogy ne sírnék, mikor holnap lesz az esküvőm a gonosz tekintetű manóval!

- Ne félj kis Krump Lívia, megszabadítalak innen!

- Hogyan szabadíthatnál meg, mikor a torony túl magas, lemászni nem tudok. Nincs menekülés számomra - zokogott szívet tépően Lívia.

- Csak bízz bennem, és éjjel nyisd ki az ablakod, ha hármat koppintok rajta.

Azzal le is ereszkedett egy láthatatlan pókfonálon.

Elérkezett az éjszaka. Amikor a Hold áthaladt a vár felett három koppintás hallatszott az ablaktáblán. Krump Lívia kitekintett az ablakon de semmit sem látott a sötét, szédítő mélységben.

- Hú-hú! - hallatszott ebben a pillanatban, ő pedig ijedten hőkölt hátra.

- Ne félj kislány, hú-hú, de megijedhettél tőlem - mondta a szomorú szemű fülesbagoly. - Gyere, mássz át a szárnyamra, és kösd magad hozzám erősen ezzel a vastag pókfonállal.

Líviának a torkában dobogott a kis szíve, de pontosan azt tette, amit a kedves bagoly mondott. Egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek, majd sebesen repültek vissza krumpliföldre. A kis pók mind a nyolc lábával intett búcsút neki.

A tündérherceg, Krump Lee Chyng már nagyon várta, hogy mikor érkeznek meg a menyasszonyával. Hiszen a kis pók rokonai már előre meghozták a jó hírt. Mikor Lívia megérkezett, nagyon megörült neki, és még aznap nagy lakodalmat is csaptak. A gonosz képű paradicsom-manókirály szégyenében elbújt a várában, és feleségül vett egy sunyi koboldlányt. Végül mindenki boldogan élt, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

-Vége

 

Még egyszer köszönöm, Virág, és külön köszönöm, hogy a végén feltüntetted, hogy vége, így még az én olvasóim is megértik...