Új szolgáltatás a blogon - Egyben játék...

Ahogy azt nemrég megígértem egy nagy sikerű bejegyzésemben, íme, itt a beharangozó arról az új szolgáltatásomról, mellyel minden burgonyafogyasztó jobban meglepheti azt, akit csak akar, mintha mostantól kezdve krumpli helyett csak rizst enne.

(Előtte egy rövid magyarázat a fenti nagy sikerű bejegyzéssel kapcsolatban: nem azért nagy sikerű, mert nagy sikere volt, hanem úgy kell érteni a nagy sikerűt, hogy nagy nehezen sikerült valamit összehoznom...)

No de a lényeg, a burgonyafogyasztók részére biztosított új szolgáltatásom a következő:

Talán van olyan személy az ismeretségi körödben, akinek a megörvendeztetésére nem sajnálnád 

• 1 kiló vetőkrumpli, vagy
• 3 üveg sör, vagy
• 1 normális adag (azaz minimum 4 gombócnyi) fagyi, vagy
• 3 liter (ha ilyen tempóban csökken az ára, akkor 4 liter) üzemanyag árát

Ha tudsz ilyet, ne habozz, rendeld meg képeslapíró szolgáltatásomat.

Az meg miféle burgonyabetegség? - kérdezheted.

A válasz egyszerűbb, mint hinnéd:
Az általad kiválasztott személynek én írok egy képeslapot. Persze ne valamilyen sablonos, bármely postán vagy írószerboltban kapható lapra gondolj, hanem az 1950-60-70-80-as évekből való régi lapra, ami ma már nem kapható kereskedelmi forgalomban. 

A lapot te választhatod ki, együttműködő partneremnél jelenleg Afrikától Ceylonon át Ausztráliáig széles választékból válogathatsz. Magyarországi települések irdatlan mennyiségben. Ha valamilyen motívumot szeretnél, az sem gond, beszerezzük. (A választék nemsokára kikerül a bal oldali oldalsávba)

A lapot én írom meg, a blog szerkesztésének stílusában. (Előtte persze jóváhagyatom veled.) Én postázom zárt borítékban, lehetsz te a feladó; de ha kéred, az én nevem szerepel feladóként, így még izgalmasabb lesz a címzettnek, amíg kibontja, hogy mit is kaphatott.

De ami a lényeg, megtudja belőle, hogy gondoltál rá. Mindezt teljesen váratlanul és meglepetésszerűen.

Sablonos irományokat (névnapi, születésnapi, ünnepek, stb.) nem vállalok, ez a szolgáltatás teljesen személyre szabott. Nem lesz két egyforma szövegű képeslap (ahogy nincs két egyforma krumpli sem).
Ha van valami kívánságod, esetleg történet, amihez kapcsolódjon a lap írása, e-mailben egyeztetünk.

Mindezt a fenti szerény díjazásnak megfelelő áron tudom biztosítani.

Ha a fentiek felkeltették ez érdeklődésedet, írj egy e-mailt a blog hivatalos e-mail címére: 

burgonyalekvar@gmail.com 

Ha kérdésed van, itt is megteheted, megjegyzésként.

Most gondold végig, szeretnél-e egy képeslapot küldeni a volt osztálytársadnak, szomszédodnak, főnöködnek, esetleg anyósodnak (vagy akár saját magadnak mondjuk az nem lesz meglepetés) - az első, a hetedik, és a tizenhetedik személy, aki szeretné igénybe venni a képeslapküldést, most díjmentesen teheti meg.

Burgonyakutatási tevékenységéért a blog díjat kapott

Szóval az úgy volt, hogy amikor láttam néhány blogban, hogy különféle díjakat adnak egymásnak, akkor elhatároztam, hogy ez nem illik a blogom arculatához, és ha valaki esetleg arra vetemedne, hogy nekem díjat adjon, akkor tapintatosan visszautasítom, mert ilyen sok helyen van, de krumplilekvar csak egy van, és ez még mindig az első mondat, de ez semmi, Krasznahorkai László Az utolsó farkas című könyve úgy egy mondat, hogy hatvanhét oldal.

(Mivel új mondatot kezdek, nekem még van hova fejlődnöm e témakörben.)

Erre mi történik? Kapok egy díjat. Na, most ezt hogy magyarázzam ki? Ilyen esetekre szolgál természetesen az ürügy. Ürügyet kell találni, ami lehetőséget teremt, hogy átvegyem a díjat, majd tovább is adjam.

Szerencsére most könnyű volt ürügyet találnom - de ha nehéz lett volna, akkor is találok -, mivel a díj orosz nyelvű, és a blogban erős az orosz vonal, így a díj illeszkedik a blogba. (Az orosz vonal erősségére bizonyító erejű dokumentum található ehun e, meg akár itt is, nem is beszélve erről no meg erről. A Port Arthur 1904.-1905. évi ostromának tanulságait feldolgozó hiánypótló művön - Sztyepanov regénye nyomán -  pedig már elkezdtem dolgozni.)

Szóval ez volna a díj, amit Tiffanyldától kaptam, és amit ezúton is köszönök. Csak Hofi szavait tudom intézni, miközben a meghatódottságtól a könnyeimmel küzködök, - és a takonykórtól is, mely rámtámadott az elmúlt napokban: "Inkább nekem adják, mint valami másnak."
A díjjal egyidejűleg jogosult vagyok kitenni a blogba ezt a krumplivirágokkal díszített mezőn a hasát süttető medvét. A mű felirata szabad fordításomban: "A blog mely mosolyt ad."
Meg teendőket is ad, mert ez hozzá a használati utasítás:

1. Vedd fel a díjat!
2. Köszönd meg akitől kaptad!
3. Tedd ki a blogodba!
4. Nevezz meg 4 blogot, akinek adod!
5. Írj magadról 3 dolgot!

No az első három pont még rendben, díj felvéve, megköszönve, kitéve.
Innen kezdődnek a nehézségek. Mert ugye saját magamnak adnám a legszívesebben, de ez talán mégsem volna illendő, bármennyire is megérdemelném.
A lényeg, hogy akiknek adnám (rövid indoklással egybekötve):
Schalleszter - mert az ő művei gyakran megmosolyogtatnak (jut eszembe, ugye idén is lesz krumplis?)
Inga - mert felmérte a blogjának olvasóinak burgonyafogyasztási egyenértékindexét, és kimagasló, 29,5-es eredményt ért el, ami a második legmagasabb jelenleg az egész világon. További részletek itt találhatóak.
Monica - a vásárokon készített fotók miatt
Ashley - nem szoktam ún. fotósblogokat nézegetni, az övé a kivétel. Egyik írásomhoz tőle kölcsönöztem. (Ha valaki tud angolul, szólhatna neki, hogy díja van, mint a visszaváltható sörösüvegnek.)

Eddig rendben, na de 3 dolgot magamról, ez kissé soknak tűnik, azért megpróbálom:
- A krumpliról sokkal hamarabb tudtam volna írni három dolgot, mert az sokkal érdekesebb, mint én vagyok.
- Magyarország a születésem éve előtti évet többlettel zárta, azóta valamennyi évet hiánnyal. (Lehet, hogy jobban jártak volna, ha helyettem hörcsögöt tartanak? Nem gondoltam volna, hogy ennyi plusz költséget okozok.)
- A díjon látható medvéhez hasonlóan én is szeretek a réten üldögélni, de csak olyan hónapokban, melyekben nincs "r" betű. Egy ilyen eseményről készült fotó látható az alábbiakban tárgyi bizonyítékként.

Háttérkép

Azt mondja az egyik kollégám a másiknak, milyen jó ez az új háttérkép.

Nézem, és muszáj megjegyeznem:

"Háttérkép? De hát ez nem is térkép'"

Életjel

Köszönettel vettem a Matuska Szilveszter Vasútközlekedési Főiskola Viaduktrobbantó szakos hallgatóinak a blog hivatalos e-mail címére érkezett érdeklődését, melyben szerény személyem jóléte, valamint az iránt érdeklődnek, miért nincs új bejegyzés mostanság.

A hivatalos indok Shakespeare Vilmos bácsinak a dániai burgonyatermelők problémáit feldolgozó Hamlet c. művében olvasható, 2. felvonás, 2. szín, Hamlet mondja:

"...Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok; ez a dicső mennyezet, a lég, ez a felettem függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott felséges boltozat, no, lássátok, mindez előttem nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése. ..."

(Viszont a múlt héten a volt menyasszonyom elvetette a krumplit, ötvenöt harmincketteddel növelve a tavaly beültetett terület nagyságát.)