Szederlekvár Charles Bronson módra

Az egész dolog azzal kezdődött, hogy kisgyermek koromban nem volt még internet, és így a szabadidő egyetlen kulturálatlan eltöltési lehetőségének az tűnt, hogy az ember megnézi a szombat délutáni vadnyugati cowgirl filmet. (Ami valójában cowboy film, de ezt mégsem írhattam, nem kockáztathatom meg, hogy valamely feminista szervezet bemószerolja a blogot az esélyegyenlőtlenségi himpellérnél.)

Hosszú évek kutatómunkája során jöttem rá, hogy e filmek felépítése a következő alaptörténetre épül: Valakinek kint a préri közepén van egy birtoka, amit rosszindulatú raboló emberek meg akarnak szerezni tőle, de ő nem adja, mert kedves emlékek fűzik hozzá, például mert ott lépett először tengeri sünbe, vagy ott ütötte el az anyósát a birsalmakombájn. Ezért a film negatív szereplői megpróbálják az illetőt kiirtani, de akkor jön Charles Bronson bácsi, aki mindig úgy néz ki, mint aki éppen akkor érkezett meg a nyaralásból, összeráncolja a homlokát, és a hatlövetű pisztolyából utántöltés nélkül kilő négyszáz lövedéket, és likvidálja a film negatív szereplőit. Kár, hogy Bronson bácsi nem magyar származású, mert akkor még azt is mondhatná közben, hogy bakfitty! A film végén pedig kiderül, hogy a főhős területén fog menni a vasút, ezért volt az egész balhé.

Sokáig nem értettem, miért olyan nagy ügy, hogy valakinek a tanyáján átmegy-e a vasút. Csak mióta intenzíven foglalkozom a burgonyakutatással, azóta világosodott meg előttem: Az ok a vasút mellett spontán módon megtelepedő növényzetben keresendő. Amint már beszámoltam róla, kedvenc vasúti pályaszakaszom mellett bőven terem kedvenc növényünk rokona, a csicsóka. Kb- két hete pedig bejárva újra a vonalat, egy néhányszáz méteres szakaszon a volt menyasszonyommal fél óra alatt 1,3kg szedret szedtünk. Kiváló szederlekvárt főztem belőle, amint a fotókon látható. Ragyogó választás burgonyás nudlihoz.

A zalapanyag

A félkésztermék

Tegnap ismét voltam szedrezni, de csak egy fél kiló sikeredett. Sajnos az esős időjárás miatt nagyon sok lerohadt. De hogy elvegyem a kedvét a látens blogolvasóknak és az araknofóbiásoknak, akik esetlegesen le szeretnék szüretelni előlem a maradékot, tájékoztatok mindenkit, hogy az ültetvényen van egy csomó darázspók, az alábbi fotón látható egyikük.

A  fotót felnagyítva jól látható a pókhálóban az úgynevezett stabilimentum. (Bővebb információt, és jobb fotókat találni róla ehun e.) Lehet, hogy elmegyek még jövő héten megetetni őket, meg lefényképezni. Komoly informatikai fejlesztést hajtottam ugyanis végre: Vettem 1Ft-ért egy Szmenya Szimbol fényképezőgépet (a digitálisat utálom, csak a képek megjelenítésének a gyorsasága miatt használom).