Vadat, s halat

Értekeztem már arról, milyen jól tesszük, ha kedvenc sült krümplink vagy krumplipürénk mellé valamilyen vadételt fogyasztunk. Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásom megtalálható ehun e.

Persze sokkal sportosabb - legalábbis ezt mondják az erdeiállatgyilkolók - ha úgy lőjük a sültkrumplihozvalót. Ez ugyan sokkal macerásabb, mert ki kell mozdulni hozzá otthonunkból, lesni kell mikor jön elő a vad, még azis lehet, hogy annyi ideig kell várakoznunk, hogy lekéssük a délutáni nicaraguai filmsorozat soron következő érdekfeszítő epizódját.
Ebben az esetben két kézenfekvő megoldás kínálkozik:

Az első, hogy összebarátkozunk egy sertéstelepen az éjszakai portással, és megkérjük, hogy engedjen be legyen olyan kedves éjszaka némi rántotthúsnak valót lövöldözni. Be kell látnunk, hogy ez a megoldás ha nem is éppen kizárt, de mindenesetre eléggé valószínűtlennek tekinthető.
Sokkal kézenfekvőbb Walton Creel módszere, ráadásul azt otthon a kert végében is lehet művelni, és olyan vadat lövünk vele, amilyet csak szeretnénk, akár még elefántot is. A fenti fotón egy így lőtt szarvas látható példaként. Az amerikai művész 22-es puskájával fehérre festett alumíniumtáblákba lövi bele az elejteni kívánt állatot. Az alsó fotón azt láthatjuk, amint éppen egy mókust lő a művész. (Mókusról is írtam már ehun e)

A művész további zsákmányai megtalálhatóak Walton Creel weboldalán, a fotóra kattintva.