2012. február 27., hétfő

Jön a tavasz


Minden tisztelt burgonyafogyasztó bizonyára türelmetlenkedve várja, mikor lesz már megfelelő idő az idei vetőkrumpli kihelyezésére. E blog már a kezdetektől pontos tájékoztatást adott a várható időjárás témakörében. (Később pedig még annál is pontosabbat.) 
Természetesen ma sincs ez másként, így az alábbiakban meghallgatható, sokáig tart-e még a télies idő. Előre szólok, hogy tessék az agytekervényeket készíteni, és erősen összpontosítani.

Ha esetleg valaki nem értette volna, idézem:

"Nyílvánvaló ugye azért messzeségből jött, hogy ki hogyan ,,erre-meddig, mivel, igaz, hogy tél van ,de hát most már reméljük elmúlik, és a tavasz azért a egymásnak az agytekervényének a felvilágosítása ,egy kicsit, hogy mit mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre fog sor kerülni."

Ha valakinek sok szabadideje van,  próbálja meg alaposan végiggondolni az elhangzottakat, és ha sikerült megértenie, kérem, tudassa.

10 megjegyzés:

Krumpliföld írta...

Értem, csak nem mondom, mert nem vagyok pletykás :-)

Névtelen írta...

Szerintem teljesen érthető.
Mindenesetre jó tudni. :-))
Suzy

Tiffanylda írta...

Nem tudom, mi a gondod ezzel a kellemes interjú alannyal? (Kevés Besenyőt nézel). Tisztán beszél és tisztán is iszik - ez tényállás...
Szerintem azt hozza tudomásunkra, hogy ha végre eljő az agytekervényfelvilágosító tavasz, akkor mit, mivel és hogyan érdemes a tóparton. Nnnna!
Egyébként rémlik, hogy én ezt láttam élőben, de csak a röhögéstől való könnyeim kibuggyanására emlékszem, a műsorra nem!
Nagyon jó, köszi!:)

netuddki írta...

Megfelelő mennyiségű Besenyőt nézek.
-mindenesetre eszembe juttatta, hogy ki kellene váltanom a tópartra a zenge dayt.

Pöndike írta...

"hogy mit mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre fog sor kerülni"
Szerintem is :D

Krumpliföld írta...

“Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, ...aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!”
ismeretlen szerző
Szerintem Maga írta, és a krumplitermesztés miatt örült neki :-)

Névtelen írta...

A főagronómus úr meg hová tűnt? Elment krumplit vetni?
Akkor én is igazoltan távol leszek egy hétig, kb.
Suzy

Wagner és a Többiek írta...

Itt a tavasz lehelete, hagymát ettem: HEHEEEEE HehEEEEEEEE :-)

Krumpliföld írta...

Dear Su, úgy érzem rokona vagy a főugrómókus Úrnak, de nem vallod be. Ez utóbbit jól megértem :-)

netuddki írta...

Még csak az hiányozna, hogy a rokonom legyen! Csak a Legényanya c. film klasszikusát tudom idézni:"Egy hülye elég egy családba!" (Ez pedig részemről a mi családunkban biztosított)