Dzsem Borbála - VI. rész

(Tekintettel arra, hogy az élettörténet VI. része rendhagyó módon közkívánatra a IV. rész után kerül közlésre, így mivel még nem volt V. rész, nem áll módomban közölni a szokásos, előző részre vonatkozó rövid tartalomismertetést.)

Miután Jámborka néni a rövid 6 éves hadifogságból, melybe félreértésből került a Szovjetunióban, kiszabadult, új kihívásokkal került szembe. Az 1962 évre a nemzetközi helyzet a végsőkig fokozódott, és abban az eseményben csúcsosodott ki, melyet általában a kubai rakétaválság néven ismernek mindazok, akik nem olvassák a blogot. Természetesen a blog történész szakemberei gondos alapossággal utánajártak a tényeknek, melyeket ezúton teszünk közzé, és melyet a hidegháború során szembenálló két nagyhatalom aljas módon igyekezett, és azóta is igyekszik elleplezni a burgonyafogyasztók széles tömegei elől.

Következzék hát a sötét XX. század legnagyobb ütközetéről, és az azt eltusolni igyekvő szemérmetlen nagyhatalmi törekvésekről szóló hiteles történelmi beszámoló, vagyis a Langerhans-szigeteki csata.

Elöljáróban néhány szót a Langerhans-szigetekről, mert jelenleg e szigetcsoport nem található meg a térképeken, de ennek okairól majd később. A Langerhans-szigetek a világ legszétszórtabban elhelyezkedő szigetcsoportjához, a Margit-szigetekhez tartoznak. Erre a bizonyíték, hogy a Margit-szigetek a legszétszórtabb szigetcsoport, hogy jelenleg 1190 szigete található meg az Indiai-óceánon Sri-Lankatól délnyugatra, melyek közül 200 lakott, a többi lakatlan, s e csoport fővárosa Male. Egy szigete található Budapesten, a ma már nem létező Langerhans-szigetek pedig a karibi térségben voltak fellelhetőek.

A Langerhans-szigetek eredetileg magyar gyarmat volt, innen ered a sziget elnevezése is. Mint ismert, a gyarmatosító államok nem sok gondot fordítottak a gyarmatok infrastruktúrájának fejlesztésére. De nem így van ez egy magyar gyarmat esetében! Így amikor a szigetek a haderejének megerősítése céljából segítséget kért Magyarországtól, rögtön elküldték a magyar hadsereg legkorszerűbb fegyverének számító két darab fogatlan gereblye egyikét. Mivel azonban a szigeteken nem állomásozott kellően kiképzett haderő, így e veszedelmes fegyver gyakran okozott sérüléseket, amikor a helyi lakosok a gereblyével rohangálva ijesztgették az akkori legfőbb ellenséget, a tarajos sülöket. Sürgős intézkedésre volt szükség a balesetek elhárítása érdekében.

Az üggyel Jámborka nénit bízták meg, aki ekkoriban a Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Alosztályán dolgozott főmeghízottként. Jámborka néni azt tanácsolta, alkalmazzanak jól bevált módszert, ami egy nemes ügyet egyszer már győzelemre vezetett az idahoi csatában. Vagyis írjanak ki jó erősen zsírkrétával agy feliratot egy táblára az alábbi módon:

Sajnos a helyi lakosok nem tudtak elég erősen írni zsírkrétával, így a felirat egy részét kikezdte az óceán sós levegője, így mindössze ennyi maradt a táblán:

Az arra járó hajósok azt gondolták, ez biztosan a helyi sportegyesület rövidítése, így nevezték el a szigetcsoportot Langerhans-szigeteknek.

De mi az, ami a nagyhatalmak számára oly fontossá tette a Langerhans-szigeteket? Blogunk főszerkesztője anyagot, erőt, energiát nem kímélve, sok álmatlanul eltöltött éjszaka; több száz, az otthona és munkahelye között leautózott kilométer, sok termosznyi kávé elfogyasztása árán most közzéteszi mindazt a titkot, melyet ipari kémek százezrei próbáltak megfejteni sikertelenül a hidegháború során:

A Langerhans-szigeteken található a világ jelenleg ismert inzulin készletének a 99,99%-a, plusz még negyvenhét deka. Hatalmas inzulinbányákat nyithatott volna az, aki megszerzi a szigetek fölött az uralmat.

Mire is jó valójában az inzulin? Aki birtokában van ennek a ritka elemnek, fel tudja használni a vele szemben álló országok inzultálására. Ennek az anyagnak a birtoklása tehát stratégiai fontosságú a hadviselésben, különféle inzultusok kezdeményezésében. Nem véletlen, hogy az inzulint komoly titokzatosság övezi, és még a Mengyelejev-féle periódusos rendszerből is szándékosan kihagyták!!!

Ha valaki kételkedne az előbb leírtakban, írja csak be a wikipedia keresőjébe, hogy "inzultus". Meg fog döbbenni az eredményen. Az inzultus kifejezésre adott keresési javaslat: inzulin! Ha pedig az inzulin kifejezésre kattintunk, jön az a félrevezető leírás, melyben aztán találhatunk a hasnyálmirigytől kezdve mindenféle badarságot. Persze ez a két nagyhatalom alattomos megegyezésének eredménye, de erről majd később. Nem véletlen, hogy még szegény Paul Langerhans német tudóst is belekeverték az ügybe, hogy tudományosnak tűnjön a magyarázat. Nem véletlen, hogy őt választották a célra, hiszen a Langerhans-szigeteki csata időpontjára már rég meghalt, így nem tudott tiltakozni. Vagy említhetnénk a félrevezetés céljából kreált cukorbetegség kifejezést. Nos, mint tudjuk, a cukor a boltban kapható, zacskóban van, és finom, a betegség pedig nem. Elég egyértelmű a helyzet, ugye? Még sorolhatnánk hosszan a bizonyítékokat, de úgy gondolom, ennyi is éppen több az elegendőnél.

De hogyan szereztek tudomást a nagyhatalmak, hogy a szigeteken ennyi inzulin van? A konfliktust akaratlanul ugyan, de Jámborka néni robbantotta ki, akit ekkoriban az újjászervezett Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Alosztályának főmeghízotti posztjáról áthelyeztek az újjászervezett Magyar Tengeren Túli (Meg Dunán Tulis) Gyarmatok Burgonyatermelői Főosztályának Langerhans-szigeteki Alosztályára. Mivel Jámborka néni testalkata erre az időpontra már tovább terebélyesedett, így hogy e tényt nyilvánvalóvá tegyék, a bálnákhoz való hasonlatosság okán balneológusként alkalmazták. Történt egyszer, hogy R. Sándor, ( aki Jámborka néni nevelőapja, és akiről további részletek olvashatóak ehun e.) levelet írt Jámborka néninek Jamaicabol az alábbi tartalommal :

"Ides lejányom, ki akarok tolni a szomszéddal, mer átdobáli a kertembe a kolorádóbogarat, ha tucc, küggyé mán egy 6van-nyócvan deka inszulint, hogy jobban tuggyam inszultálni!
Csókolapád R. Sándor, nyug. m. kir. és cs. bakter"

Jámborka néni a következőket válaszolta:

"Kedves nevelőapám, R. Sándor, nyug. m. kir. és cs. bakter és gépzsírlopó részére!
Kedves nevelőapám, maga, akivel annyi hosszú éven át állítottunk elő üdítőitalt a vasúti ütközőkből kilopott gépzsírból. Mint azt Maga is tudja, az imperialisták minden ellenkező törekvése ellenére Jamaika nem a Haitin élő kapitelista amerikaiaké, hanem Jamaika a jamaikai jamaikaiaké! Nincs messze maguktól a Langerhans-szigetek, miért nem úszik át, és ott szedhet magának, amennyi csak kell! Hiszen ott még az újtípusúinfluenzaellenivédőoltás is inzulinból van!
Szerető lánya: Borbála
ui.: Kevesebbet igyék, mert árt a májának!"

Mivel e levelet Jámborka néni takarékossági okokból palackposta útján adta fel, így a palackot egy mexikói halász fogta ki, aki olajoshalra halászott a Mexikói-öbölben. Ez akkoriban kevés eredménnyel járó, nehéz megélhetést adó munka volt. (Napjainkban a halász unokája már könnyű helyzetben van, ha a nagypapa szakmáját választotta...) A halász megörült a palacknak, gondolta, jó lesz tequilát inni belőle. A benne lévő üzenetet elhajította, amit így egy amerikai származású tanárnő talált meg. A tanárnő aztán a diákjaival büntetésből ezt a szöveget íratta le százszor házi feladatként. E tanárnő férje az amerikaiak különleges ügynöke volt, aki otthon belenézett a füzetekbe. Így került az amerikai kormány tudomására, hogy hatalmas mennyiségű inzulinkészletek találhatóak, az Egyesült Államok partjaitól szinte kéznyújtásnyira. Azonnal elindították a teljes hadiflottát a Langerhans-szigetek partjai felé.

(Egy kis kitérő a javításra hazavitt füzetek sorsáról: A füzeteket a bennük lévő bizalmas információ miatt az ügynök azonnal megsemmisítette, a feleségének azt mondta, hogy akkor égtek el a füzetek, amikor a grillezésnél nem sikerült elsőre begyújtania a szenet, ezért égtek el a füzetek.)

Ezzel egyidejűleg azonban a szovjet titkosszolgálat is tudomást szerzett a szigeteken lévő inzulinbányákról. az egyik mexikói diák ugyanis véletlenül 102-szer írta le a házi feladatot. Azt a lapot, amelyen kétszer szerepelt a pluszban leírt üzenet, a diák kitépte, és abba csomagolta a szovjet levelezőtársának küldött bélyeget. Így hát a másik nagyhatalom is meg tudta kezdeni a felkészülést a Langerhans-szigeteki csatára.

Hogy az esemény nem torkollott egy esetleges harmadik világháborúba, az kizárólag Jámborka nénin múlott. Úgy gondolta, mivel úgyis ő felel ezért a magyar gyarmatért, a nevelőapja pedig vélhetően átúszik oda inzulinért, ő is felkeresi a szigeteket, hogy találkozhassanak. Mire azonban odaért a szigeteket jelző táblához, azt látta, hogy a szigeteken nagy a szemét. Az történt ugyanis, hogy addigra az egyetlen gereblye teljesen elhasználódott, és nem volt mivel összetakarítani a tarhonyabokrok lehullott lombját. Jámborka nénit, mivel ő rendkívül higiénikus, nagyon elkeserítette ez a látvány, ezért elhatározta, azonnal hazautazik és lemond a szigetek ügyeinek további intézéséről. Előtte azonban zsírkrétával kiegészítette a tábla feliratát az alábbiakra:

És mivel nagyon bánatos volt, remegett a kezében a zsírkréta szomorúságában, és csak a felirat egy részét tudta erősen felírni. Így a felirat további része egy hirtelen esőzésben lemosódott, és mire odaért az amerikai és szovjet hadsereg, már csak ennyi látszott:

 Volt ám nagy meglepetés, mikor a két hadsereg vezetői ezt meglátták! Rögtön tanácskozni kezdtek, és megállapították: Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a csatát megkezdték, mielőtt a nagyhatalmak odaértek volna, ez pedig egy tájékoztató tábla a turisták részére. Ekkora szégyen még nem érte a két nagyhatalmat, így nem lehet a másikra fogni, hogy ő kezdte az egészet! Ha ez kitudódik, rajtuk fog röhögni az egész világ Zimbabwetől Nicaraguáig. Hogy ezt elkerüljék, titkos megállapodást kötöttek az egész világ félrevezetésére.

Megegyeztek, ha már úgyis ott van az amerikai hadiflotta a környéken, vonják blokád alá Kubát, a szovjetek cserében elvállalták, hogy azt hazudják, hogy korszerű rakétatechnológiát terveztek átadni a kubaiaknak. Ez a félrevezető akció annyira jól sikerült, hogy a közvélemény - leszámítva e blog olvasóit - most is a kubai rakétaválság néven ismeri a Langerhans-szigeteki csata után történteket. A meghamisított történelmi háttérről olvashatnak pl. ehun e. Amint látják, egy szót sem tesznek a Langerhans-szigetekről, ez is bizonyítja az előzőekben feltártakat.

A Langerhans-szigeteket a nagyhatalmi titkos megegyezés szerint a Szovjetunió elcserélte két vagon vodkára a magyarokkal. Az őslakosságát deportálták Szibériába, a helyükre az amerikaiak négereket költöztettek, akiket azzal vezettek félre, ha körömreszelővel lereszelik a Langerhans-szigetek felszínét, és beleszórják az óceánba, akkor ők is előreülhetnek a buszon. Így tűnt el a Langerhans-szigetek a térképekről, helyét ma az óceán borítja.

Máig sem tudjuk meghálálni Jámborka néninek, hogy a tisztaságra vonatkozó feliratot kiírta. Belegondolni is roszz, hogy amúgy is zűrzavaros világunkban mennyi inzultus volna, ha valamely kormány rátehette volna a kezét a szigetcsoport inzulinkészletére.....

A következő (VII:) rész tartalmából: Az új magyar gyarmat, Burkina Faso hiteles története
vagy
mivel az előző (V. rész) még nem volt: Jámborka néni a szovjet fogságban