2012. november 1., csütörtök

Nem eszünk ma se rizst – ezt dúdold a héten


(5 hónapja nem írtam, no majd most...)

Bizonyára a tisztelt burgonyafogyasztókat is bosszantja az a kellemetlen jelenség, hogy a rádióban csupa olyan dalt hallgathatnak, melynek semmi értelme nincsen, ugyanis külföldiül vannak énekelve. Ezen a negatív tendencián segít, amikor írok a dalnak magyar nyelvű szöveget.
Ma hallottam például az alább is hallható dalt, melynek címe „Ma cherie” (ejtsd: maseri). Ennek semmi értelme, de a gyakran előforduló maseri helyett kiválóan énekelhető, hogy:
Neeeem eszünk ma se rizst…
(Mert ugye természetesen krumplit.)

Másik probléma, hogy szintén az idegen nyelv miatt nem tisztán értjük, mi történik a klipben.
Ennek kiküszöbölésére megírtam a fenti klip magyar nyelvű leírását. Szerintem a legjobb kinyomtatni a leírást, és magunk előtt tartva figyelni a klippel együtt. A leírást úgy készítettem el, hogy világosan látsszon, hogy a klip bizonyos másodpercénél hogyan kell érteni, amit látunk.

0perc 00 – A fiatal Oszama a menyasszonyával Julijával piros kocka Ladán mennek az M6-oson (ez az út minőségéből világosan látszik 0perc 06-nál) a nagymamához rizseslecsót enni.
0perc 15 - A Lada lerobban, és lehúzódik a leállósávba. Oszama mérges, azt mondja: Mindjárt felrobbanok, vagy inkább felrobbantok valamit!
0perc 23 - A fiatalok érlelődik a baljós gondolat: Nem eszünk ma se rizst.
0perc 25 – Oszama szól Julijának: „Hívd a Dévényi Tibi bácsit!
0perc 30 – Julija hívja
0perc 40 – Tibi bácsi már meg is érkezett volt miniszternével, Hillerivel.
0perc 49 – Hilleri megvizsgálja a motort, majd ezt mondja:
1perc 02 – Tudja a fene, mi baja lehet, mindenesetre csukjuk le a motorháztetőt, ne essen bele az eső!
1perc 07 – Indulnunk kell, kezdődik a Nemzetközi Nőtanács ülése.
1perc 20 – Álljunk meg, - mondja Hilleri – tudok egy helyet itt, ahol sok a gomba.
1perc 40 – Hát ti hová mentek? – kérdezi Julija? Tibi bácsi elintézte, megyünk mozgólépcsőzni – kiáltja vidáman Oszama.
1 perc 43 – Ennyit a rizseslecsóról – sóhajt lemondóan Julija.
1perc 45 – Nem baj, itt a gomba. – vigasztalja Hilleri.
2perc.10 – Milyen jó lenne hozzá egy kis sült krumpli – gondolja Julija, majd végignéz a tájon, és arra gondol, nem is szereti a rizst, ellenben ezen a kiváló talajon rengeteg krumplit lehet termelni.
2perc 32 – Ráadásul itt a mezőőr, aki vigyáz rá.
2perc 38.-.Kár, hogy tele van parlagfűvel.
2perc.48.- Sebaj - mondja Hilleri -, még miniszterné koromban loptam a Pentagonból két kémhelikoptert, majd helikopterről legyomirtózzuk.
2perc 53 - Boldogan permeteznek.
3perc.43.- A helyi futballcsapat söprögetője, azt mondja a fiataloknak: A nagymama ilyenkor már alszik, de ti csak nyugodtan…
3perc 44.- ...üljetek itt a fal tövében, és nyugodjatok bele, hogy nem esztek ma se rizst.

2012. május 28., hétfő

Lepénynek álcázott krumplitorta - a hét receptje

A tortának okából kifolyólag a bejegyzés végén van tortáról szóló zenemű, javaslom olvasás előtt elindítani.
Már januárban figyelmembe ajánlották azt a krumplitortát, aminek vasárnapdélután sikerült nekiállnom. Az eredeti recept Trollanyunál olvasható, idézném:

"A krumplit kb. 2 perc alatt lereszeltem vele, ami nagyon jó, mert egyébként nem a kedvenc elfoglaltságom.
Hozzávalók: (nem követtem a receptet teljesen)
75 dkg burgonya, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás só, bors, kurkuma, oregano, kapor, 5 dkg zabkorpa, 2 dkg vaj, 2 ek. olaj
Azzal kezdtem, hogy egy nagyobb tapadásmentes tűzálló tálba (kb. 22 cm átmérőjű) beletettem a vajat és pici olajat ezt 220 fokos sütőbe tettem melegedni. A krumplit, a hagymát lereszeltem, lehet nagyobbra, kisebbre, kinek hogy szimpatikus, én nagylyukú reszelőt használtam. Sóztam, borsoztam, belekevertem a felvert tojásokat, fűszereket és a zabkorpát is. Fűszerezni lehet ízlés szerint, nem is írtam mennyiségeket, mert én nem szoktam mérni. Amikor a tál már jól felforrósodott, akkor óvatosan kivettem, beleöntöttem a krumplis masszát, szétterítettem egy kanállal és visszatoltam a sütőbe. 10 percet írt a könyv, majd 7-8 perc grillezést, de nekem több idő kellett, 20-25 perc összesen, míg szép aranysárga nem lett. Közben néha meg kell rázogatni a tálat, hogy ne tapadjon le a krumpli."

Jól bevált rossz szokásomhoz híven kissé változtattam a recepten, és az elkészítésen, az alábbiak szerint:
Bár kedvenc elfoglaltságom a burgonyareszelés, mivel jó munkához idő kell, nekem 10 perc volt a reszelés.
Ez lett az eredménye:
Kaporból csak szárított volt itthon, így az került bele, így nézett ki miután minden összemixelődött:
Szerintem ez a kettő annyira kiváló burgonyásfotó, hogy felajánlom, hogy aki szeretné, nyugodtan használja háttérképnek.
Sima tepsiben lett sütve, mivel vaj csak fagyasztott volt, ezért a tepsi alja zsírral kenetett be. A tepsi nem lett előmelegítve, mert a magyar futballválogatott is minden meccs előtt bemelegít, mégsincs semmi eredménye. A tepsiben lévő állapot fotózása előtt egy kis homokszem került a fotódokumentáció készítésébe, ezt a volt menyasszonyom örökítette meg az utókor okulása céljából.
Szóval az történt, hogy a fényképezőgépet a rádió mellé tettem, és így a rádióval próbáltam meg lefényképezni...
Azért a fényképezőgéppel már jobban sikerült:
Kb. 30 percig sült, az utolsó negyedórában tettem még rá egy fej karikára vágott hagymát (csak mert szeretem, különben is: magyar ember hagymával eszi a tortát). Íme a végtermék:
Ketten 10 perc alatt maradéktalanul megsemmisítettük, nagyon jó lett, ami nem is csoda, hiszen krumplis. Apró szépséghibája, hogy torta helyett inkább lepény sikeredett.
Arról sajnos nem ismerek zeneművet, helyette hallgassátok a Tortát.

2012. május 25., péntek

Vigyázat, fokozódik a jólét!

Nem értettem soha az állandóan fanyalgó embereket, akiknek éppen mindig az aktuális rendszer nem tetszik. Mert ha valakinek nem felel meg az az adott burgonyatermelői vidék, ahol éppen tengeti életét, a következetesség azt diktálná, hogy költözzön egy olyan országba, mely országban nincs hagyománya annak, hogy panaszkodhassanak az emberek. Jelenleg Dél-Szudán erre a legalkalmasabb, tekintve, hogy még nincs egy éve, hogy létrejött. Ott bizonyára nem sújtja az ott lakó burgonyatermelőket, hogy hosszú éveket/hónapokat kell várni az egészségügyi ellátásra, vagy hogy megszüntetnek néhány járatot.
Szóval kérem nem elégedettelenkedni kell, hanem büszkének lenni kimagasló eredményeinkre. Mert ahogy már egy alkalommal javasoltam dúdolgatni, náluk igenis jólét van. Ugyanis az egekbe szökött országunk krumplileves-indexe, vagyis hogy mennyi krumplilevest főzhetünk egy havi munkabérből.  Aki nem hiszi, olvassa el a cikket ehun e!

Nem panaszkodni kell hát, hogy jaj de rossz nekünk, hanem falni a krumplit. Mert mégiscsak ellentmondásos, hogy míg 1960-ban 5403 adag krumplilevest ehetett az átlagfogyasztó, 2010-ben pedig már 11407 adagot havonta; addig az éves burgonyafogyasztás 97,6 kg/főről 60,8 kg/főre esett vissza!


2012. április 28., szombat

Krumpli a vízben

Lothar-Günther Buchheim A hajó című könyvében egy német tengeralattjáró történetén keresztül mutatja be, milyen szerepe volt a krumplinak a tengeri hadviselésben a második világháború alatt.  A könyv alapján készítette Wolfgang Petersen a számára nemzetközi sikert hozó "Das Boot" című filmjét.
Az alábbiakban foglalom össze a könyv tapasztalatait burgonyakutatási szempontból:
A tisztelt burgonyafogyasztókat bizonyára foglalkoztatja, hogyan lehet tájékozódni a víz alatt. Természetesen térkép segítségével, de ez még nem elég, mert hiába van térképünk, ha nem tudjuk, hol vagyunk. A megoldás természetesen a burgonya.
A víz alatti hajózás során kulcsszerepe van a megfontolt, jól megtervezett burgonyamozgatásnak, mint az alábbiakból is kitűnik.Valószínűleg ezért nem tengeralattjárókról árusítják manapság a krumplit, hanem mondjuk kockaladák utánfutójáról.
 Unalmas az élet a víz alatt, de azért aki akarja, megtalálhatja magának a szabadidő eltöltésének kulturált módját.

Egy tengeralattjárón fontos, hogy felkészült legyen a személyzet. Ezért gyakorolni kell a bombatámadásokra való felkészülést, a robbanások szimulálására természetesen burgonyát javasolt felhasználni. Egyben a gáztámadásra is felkészíti a legénység tagjait.
A könyvben szereplő tengeralattjárósúlyosan megsérült, és a tengerfenékre merült.  Érdekes megfigyelni, hogy min gondolkodott az író ebben a szorult helyzetben, amikor nem lehettek biztosak benne, hogy nem fognak a hajóban megfulladni.


Természetesen ilyen reménytelennek tűnő helyzetben sem csak magára gondol a tudatos burgonyafogyasztó, hanem eszébe jut az utoljára elfogyasztott krumpli sorsa is.
Egyébként holnap elültetem a krumplit.


2012. április 11., szerda

Költészet napja

A költészet napja van, időm nem sok, készülök a krumplivetésre, de nem szeretném a tisztelt burgonyafogyasztókat e jeles napon költészet nélkül hagyni. Így javaslom meghallgatni az alábbiakban a  Tudósok zenekar Könyvet a polcra című versét. (Nagy hangerőn, mert egyes részei elég halkak, nem szeretném, ha bármi elveszne a magasröptű mondanivalóból...)

Ha valakit nagyon elfárasztott, javaslom feküdjön le. Mondjuk négy részből.

2012. április 5., csütörtök

Film, alul egy lóval

Ez a bejegyzés olyan lesz, mint az a film, amin alul egy ló található. Vagyis filmajánló. (Szívügyemnek tekintem a lassúbb reakcióidejű burgonyafogyasztók érdekeit, ezért a kedvükért leírom: Film, amin alul egy ló található = film, alján ló = filmajánló.)
Szóval egy filmet szeretnék a tisztelt bloglátogatók figyelmébe ajánlani, főszerepben természetesen krumplival. A film Alfred Hitchkock Téboly című filmje. Hitchkockról tudjuk, micsoda mestere a drámai feszültség fokozásának, ez a film különlegesen mesteri módon burgonyával fokozza a feszültséget. Sajnos az egyes filmajánlók nem részletezik eléggé a krumpli szerepét a filmben, például ilyeneket írnak:
"A Temzéből megfojtott nő holttestét emelik ki, újságok írnak a nyakkendős gyilkosról. A gyümölcskereskedő Bob sorra öli a nőket, a gyanú pedig barátjára terelődik. Egyik áldozata kezében azonban ott marad a nyakkendőtűje, meg kell tehát keresnie a hullát, amelyet zsákba gyömöszölve egy krumpliszállító autóra dobott föl." (Ezt innen plagizáltam)

Én az alábbiak miatt ajánlom a filmet:
Már a film első harmadában rájöttem, ki lesz a gyilkos. A gyümölcskereskedő Bob ugyanis azt mondja egy barátjának, hogy nem szeret krumplival kereskedni, mert csak a gond van vele. Ezzel a mesteri húzással Hitchkock egyértelműen negatív szereplővé teszi Fojtogató Bob bácsit, hiszen melyik burgonyafogyasztónak szimpatikus egy olyan ember, aki nem szereti a krumplit?
Ellenben a Főfelügyelő bácsi egyértelműen pozitív szereplő, mert a felesége otthon bioétrenden tartja, de ő bent a Sótlanjardon titokban sült kolbászt eszik krumplival.
A legizgalmasabb jelenet a filmben, amikor Fojtogató Bob bácsi a barátjának, Ártatlan bácsinak a volt munkatársának, a Másodikáldozat néninek a holttestét egy krumpliszsákba rejti el a krumplik közé, és éjszaka, amikor kihalt az utca, mert mindenki a Meganyálat nézi a tévében, a zsákot elrejti egy burgonyaszállító teherautón. A gond csak az, hogy a Fojtogató Bob bácsinak a nyakkendőtűje a Másodikáldozat néninek a kezében maradt. Ez a nyakkendőtű egy nagy "R" betűt ábrázol, valószínűleg azért, hogy a nők az "R" betűről láthassák, hogy a Fojtogató Bob bácsi egy Rettenetes, Rosszindulatú fojtogató ember. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a Fojtogató Bob bácsinak egyetlen magyar nő sem esett áldozatul, mert megértették a rövidítést, így az áldozatai között csak londoni nénik voltak, akik nem tudtak rendesen magyarul. Amikor a Fojtogató Bob bácsi észreveszi, hogy nincs meg a "R" betű, visszamegy a teherautóra, és elkezdi keresni a Másodikáldozat nénit a krumpliszsákok között. A teherautó sofőrje közben megérkezik, és elindul.
Innen nagyon izgalmassá válik a történet. A Fojtogató Bob bácsi már két krumpliszsákot is kibont, de nincs bennük a Másodikáldozat néni. Közben két zsák krumplit lever a platóról, mert nem zárta le a teherautó oldalát hátul. Izgalmak a tetőfokon, az úttesten csak úgy pattog a sok krumpli! A sofőrt figyelmezteti egy autós, hogy álljon meg, mert szöknek a burgonyák. A sofőr megáll, és felcsukja a hátsó oldalát a kocsinak, miközben a Fojtogató Bob bácsi elbújik a krumpliszsákok között. Mikor az autó újraindul, megtalálja a Másodikáldozat nénit az egyik krumpliszsákban, és a kezében ott az "R" betű. A sofőr bemegy egy autós pihenőbe (valószínűleg sült krumplit enni, kár, hogy ezt nem mutatják, szerintem Hitchkock úgy gondolta, már így is túl sok az izgalmakból.) A Fojtogató Bob bácsi megint lenyitja a kocsi hátsó oldalát, és lemászik.
Amikor a teherautó továbbindul, mivel a hetvenes években az angol mellékutak olyan rosszak voltak, mint manapság a magyar újonnan átadott autópályák, megint elkezd potyogni a krumpli, ráadásul kilóg a Másodikáldozat néni lába. Ezt észreveszi két angol rendőr, és mivel nem tudják, hogy a Másodikáldozat néni már meg lett fojtogatva egy kicsit jobban az egészséges mértéknél, megállítják a teherautót, hogy szóljanak, húzzon cipőt a lábára, mert anélkül áprilisban könnyen meg lehet fázni, Anglia ködös vidék, és így kiderül az újabb gyilkosság. (Sajnos ilyen részletesen ez sincs a filmben, csak addig, hogy a rendőrök észreveszik a kilógó lábat, de alapos okom van feltételezni, hogy így történt.)
Közben Ártatlan bácsit lecsukják, de a Főfelügyelő bácsi nem hiába eszik titokban jó zsíros ételeket sült krumplival, rájön, hogy itt valami csalafintaság lehet a dologban, mert az Ártatlan bácsi úgy üvöltözött a bíróságon, mint az a termelő, akinek leette az összes krumpliját az amerikai kolorádóbogár, hogy ha kiszabadul, úgy fejbeüti a Fojtogató Bob bácsit egy nagy szöghúzóvassal, hogy bekékül a feje és csúnya halott lesz belőle. (Ez egyébként nem sikerül neki, mert bár ügyesen megszökik a börtönből, és szerez szöghúzóvasat, de amikor felkeresi a Fojtogató Bob bácsit agyoncsapás céljából, addigra az már elővigyázatosságból egy Újabbáldozat nénit tett az ágyába, és annak már nem sokat ártott a tévedésből elkövetett fültövönsuhintás szöghúzóvasáltal elkövetve előre megfontolt szándékúlag.) Ezért a Főfelügyelő bácsi titokban lefényképezteti a Fojtogató Bob bácsit, és elküldi az egyik segédjét (valószínűleg biciklivel, de ez sincs a filmben, az is lehet, hogy gyalog) abba az autós pihenőbe, ahol útközben megállt a sofőr, hogy kérdezze meg a vendéglőst, hogy nem járt-e arra a Fojtogató Bob bácsi éppen azon az éjszakán? A vendéglős meg felismeri a fotóról a Fojtogató Bob bácsit, még azt is elmondja, hogy volt rajta egy "R" betű, mert Retkes volt az öltözete, és kért tőle egy ruhakefét.
A Főfelügyelő bácsi segédje elhozza a ruhakefét a Főfelügyelő bácsinak, és elmondja, mit mondott a vendéglős. Amikor kicsomagolják a ruhakefét, mert aztaa segéd gondosan betekerte a Népszabadság előző napi számába, a Főfelügyelő bácsi megszagolja, és azt mondja: BURGONYA!!!
Innen már egyenes út vezet a "счастливый конец"-hez, magyarul a happy endhez, a tettes Fojtogató Bob bácsi lelepleződik, és minden bizonnyal elnyeri méltó büntetését, ahogy azt mondani szokás, de ami szerintem ostobaság, mert ki az a bolond, aki büntetést szeretne nyerni, szerintem egy ilyen vetélkedőre nem sokan jelentkeznének, ha meg lenne hirdetve, hogy a főnyeremény életfogytiglan, jó magaviselet esetén negyven év, esetleg harmadolva.
Valószínűleg még a szöghúzóvasat is visszajuttatták a jogos tulajdonosának, mert azt engedély nélkül vette el az Ártatlan bácsi.

Szóval izgalmas film volt, az összes körmömet lerágtam amikor potyogtak lefele a krumplik!
(Lehet, hogy ez a bejegyzés a túlzott tyúkhúrfogyasztás mellékhatása???)

2012. április 2., hétfő

Bánat ellen egyél tyúkhúrt

"Bánat ellen egyél kását!" - énekli Hofi Géza örökzöld slágerében, melyet a tisztelt burgonyafogyasztók megörvendeztetése és heti dudorászás céljából közkinccsé is teszek az alábbiakban. (Előtte figyelmeztetés hallható...)
A kása ugyebár kiváló szer bánat ellen, ehhez nem fér semmi kétség, csak egy probléma van vele: Amíg elkészítjük, időbe telik. Tehát ha időt szeretnénk megtakarítani, jobban tesszük, ha bánat ellen valami olyan élelmiszert választunk, ami már teljesen készen van, ráadásul ugyanolyan egészséges, mint a kása. Természetesen fontos szempont az is, hogy ne kerüljön plusz pénzbe.
A megoldásra tegnap jöttem rá, mikor egy tízfős burgonyakutató csapat társaságában ellátogattam a Dráva partra, ahol a gyermekek szedtek egy kis tyúkhúrt a hörcsögnek. Ekkor a Béla megkérdezte, hogy ettünk-e már tyúkhúrt? Majd be is mutatta, hogyan kell. A többiek ezután először csak óvatosan, szálanként kóstolgatták, de aztán egyre jobban belejöttünk. Persze a Bélát nem tudtuk felülmúlni, mert ő már gyakorlott tyúkhúrfogyasztó, de azért közösen lelegeltünk fél négyzetméter tyúkhúrt. Közben meghallgathattuk a kedvező élettani hatásairól szóló beszámolót.
Szóval javaslom a tisztelt burgonyafogyasztóknak is, hogy bánat ellen egyenek tyúkhúrt. Tényleg jó bánat ellen, mert nagy röhögések közepette fogyasztottuk. Ráadásul árban össze sem hasonlítható az áruházláncokban kapható műanyagdobozos gyomokkal. Azon kívül a fenti sláger dallamára a kása helyett kiválóan lehet tyúkhúrt énekelni. A hosszú távú hatásairól még nem tudok beszámolni, de amikor 50 forintba kerül a tojás, érdemes elgondolkodni rajta.
A szakszerű és kultúrált tyúkhúrfogyasztásról pedig az alábbiakban közlök egy kiváló fotót. A fotó nem csak illusztráció, készítése után egy perccel a képen látható tyúkhúrmennyiség már reakcióba került a gyomorsavval.

2012. március 21., szerda

Reformnövényvédelem, avagy csapás a rovarölőszergyártókra

Mint e blog írója, valamint önmagam társszerkesztője, már kezdetektől fogva igyekszem óvni a tisztelt burgonyafogyasztókat az aljas átverésektől. (Amire kiváló példa a 2010. november 2.-i bejegyzésem)

Most egy újabb felháborító átverésről szeretném lerántani a leplet, és egyben fel szeretném hívni a figyelmet a reformnövényvédelemre, avagy a logikai úton történő kárcsökkentési eljárásra, melyet saját magam dolgoztam ki. A módszer nemcsak forradalmian új, de jelentős költséget takaríthatunk meg, és ráadásul egészségesebbé tehetjük környezetünket, hiszen a módszer alkalmazásával nem lesz szükség többé a rovarölőszerekre, mert a rovarok által okozott kárt logikai úton csökkentjük.

A módszer természetesen a krumplin alapul, és lényege a következő:

Ha van egy adott mennyiségű sült krumplim, és abból eszek, kevesebb sült krumplim marad. Minél többet megeszek, annál kevesebb marad. Ez teljesen logikus, mindenki által ismert összefüggés.
Mégis, ezt az alapösszefüggést teljesen figyelmen kívül hagyva, a rovarölőszerek gyártói megpróbálják rávenni az embereket arra, hogy rovarölőszerekkel irtsák a kártevőket. Ráadásul alattomos módon azt állítják, hogy így kevesebb lesz a kár. Erről az átverésről szeretném most lerántani a leplet az általam kidolgozott néhány képlettel és logikai összefüggéssel.

Valószínűleg meglepő lesz az eredmény, hiszen a tudomány jelenlegi állása szerint a kármegelőzés módja a kártevők irtása, de az alábbi két számítással és az azokra épülő logikai következtetéssel bebizonyítom, hogy ez téves, mert a károkat éppen a kártevők szaporításával lehet csökkenteni!
Íme, a bizonyíték:
I. számú alapösszefüggés
Amint a fentiekből világosan láthattuk:
Sült krumplit evés = kevesebb lesz a sült krumpli
Amiből logikusan következik, hogy:
Kárt evés = kevesebb lesz a kár

II. számú alapösszefüggés
Minél több a sült krumplit evők száma = annál kevesebb lesz a sült krumpli
Amiből teljesen logikusan következik, hogy:
Minél több a kártevők száma = annál kevesebb lesz a kár

III. számú alapösszefüggés
Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lehető legkisebb legyen a sült krumplink mennyisége, növelnünk kell a sült krumplit evők számát
Ami alapján a végkövetkeztetés:
Ha azt szeretnénk, hogy a lehető legkisebb legyen a kár mennyisége, növelnünk kell a kártevők számát

Nem pedig irtani őket, mint az ostoba rovarölőszert gyártók tanácsolják!

2012. március 9., péntek

A héten dúdoljunk a légi burgonyamegfigyelőkről

No, aki elsőre meg tudja mondani, ki ez a néni, az megkapja Vezérigazugatótanácsunktól az Élvonalbeli Kiváló Űrhajósfelismerő Burgonyafogyasztó címet. Könnyű helyzetben vannak azok a tisztelt burgonyafogyasztók, akik munkaügyesként (mai divatos szóval HR-esként) keresik a napi betevő sült krumplira valót, és mostanában kerestek gyakorlattal rendelkező nyugdíjas űrhajóslányt és szövőnőt, négy órás állásra, nekik ismerősnek kell hogy legyen a fényképes önéletrajzról. 
Ha még így sem lenne ismerős, akkor elárulom (nem mintha megérdemelnétek): Ő Valentyina Tyereskova néni, az első női űrhajós, aki a napokban volt 75 éves, és aki első nőként látta az űrből a nagy szovjet burgonyaföldeket. Olvasható róla egy írás ehun e, a végén van róla egy dal is, feltétlenül javaslom meghallgatni.
Azóta sokat fejlődött a légi burgonyamegfigyelés, nekem már szerencsére nem kellet az űrbe szállnom, hogy bemutassam az ország legnyugatabbi krumpliföldjét.
Tyereskova néni olyan hőstettet hajtott végre a légi burgonyamegfigyelés területén, hogy egy magyar énekes néni a tiszteletére a Tereskova nevet vette fel. Ez az énekes néni két légi burgonyamegfigyelőről is írt dalt: Az egyik a hivatkozott cikk végén meghallgatható, és amint említettem Valentyina Tyereskova néniről szól; a másik pedig Tarzan bácsiról, aki liánokról figyelte meg a környező burgonyaföldeket. Ezt javaslom egyben dúdolni a héten:
A kedvenc részletem ebből a dalból: "Jane állávjúúú!"
Ezt a hölgyek a következő módosítással énekelhetik, hogy értelme legyen: "Jani állávjúúú!"

2012. február 27., hétfő

Jön a tavasz


Minden tisztelt burgonyafogyasztó bizonyára türelmetlenkedve várja, mikor lesz már megfelelő idő az idei vetőkrumpli kihelyezésére. E blog már a kezdetektől pontos tájékoztatást adott a várható időjárás témakörében. (Később pedig még annál is pontosabbat.) 
Természetesen ma sincs ez másként, így az alábbiakban meghallgatható, sokáig tart-e még a télies idő. Előre szólok, hogy tessék az agytekervényeket készíteni, és erősen összpontosítani.

Ha esetleg valaki nem értette volna, idézem:

"Nyílvánvaló ugye azért messzeségből jött, hogy ki hogyan ,,erre-meddig, mivel, igaz, hogy tél van ,de hát most már reméljük elmúlik, és a tavasz azért a egymásnak az agytekervényének a felvilágosítása ,egy kicsit, hogy mit mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre fog sor kerülni."

Ha valakinek sok szabadideje van,  próbálja meg alaposan végiggondolni az elhangzottakat, és ha sikerült megértenie, kérem, tudassa.