E pályázati felhívás versírásra vonatkozik, melynek témája:
A burgonya és a vasút összefüggései
Nevezési díj: 5kg krumpli
A pályázat díjazása:
1. helyezett - 3kg krumpli
2.helyezett - 2kg krumpli
3.helyezett -1kg krumpli
Különdíj: A legfárasztóbb művet beküldő pályázó egy két hetes, két személyre szóló 2010 évi társasutazást nyer a Villány-Harkány vasútvonalra, melyet feljogosítja a jelzett szakaszon történő korlátlan utazásra. (apró szépséghiba, hogy vonatközlekedés hiányában ezt csak gyalogosan tudja megtenni)
Pályázni 2010. május 31.-ig lehet, 2-200 soros művekkel, melyeket a burgonyalekvar@gmail.com címre kell elküldeni, vagy ide be kell jegyezni hozzászólásként.
A művek elbírálása: A pályázat lezárása után a blog olvasói szavazhatnak a művekről.
15 megjegyzés:
Szeretném megragadni az alkalmat, és nevezni a saját magam által kiírt verspályázatra.
Kijelentem, hogy a nevezési díjat, 5kg krumplit folyó hó 18.-án elvetettem.
Tehát a pályamű, az alábbi négysoros versikém:
BAKTERKRUMPLI
A bakterok boldogok,
Krumplit enni jó dolog.
Krumplit enni jó dolog,
Eszik is a bakterok!
Daru madár fenn az égen
Botos Józsi a tévében
Megasztárba szerepele
Énekhangja mily csodás
S a lába is rongybabás...
Nem érdemli eszt a zsűri,
közönség is kifütyüli..
Marad mégis a vasútnál
Pedig jobb a Jackónál...
Bánatát a restibe
Burgonyába fojtja be-le.....P.O.
Cs. István vasúti sm.:
Délután a vasúton
Sínek mellett a mocsárban
A malacok röfögnek,
A krumplival jóllakva
A vasutasok böfögnek.
Szomorú a vasutas,
Mer messze van az otthona,
Ottan meg nem csak krumpli
az ebéd, hanem meg még tarhonya.
A délutáni napsugár
Bakterházon megtörik.
A bakter krumplival eszi
A megmaradt reggelit.
Elmúlik a délután is,
Akárcsak a pillanat,
Minden évben felszámolnak
Nyóc vagy tíz szárnyvonalat.
Legjobb lesz ha azok helyét
Mind krumplival bevessük.
Kisiklik a tehervonat
Mi aztat is nevessük!
(Kérdezném, hogy a nevezési díjat hová küggyem?)
CÍM NÉLKÜL
Krumplibogár felszáll az ég fele
Utazok a vonaton dél fele
Rothadt krumplin lakmározik
százezernyi hangya,
Felriaszt szendergésemből
a kalauz hangja.
Permetezéskor menekül a
krumplibogár szerteszét,
A sok utas keresi a jegyét meg a bérletét.
Bizony szép dolog is
a krumpliültetés,
De kellemetlen a vasúton a büntetés.
Hiába minden, a kalauz
nem mutat részvétet,
Ezért inkább meghúzom
a vasuti vészféket.
Kinyílik máris a kocsi ajtaja,
Én leugrok, és előttem
egy nagy ültetvény burgonya.
Szaladok gyorsan, a kalauz
mögöttem lemarad,
Körülöttem röpködnek
a kolorádóbogarak.
Tovább megy a vonat,
állok a krumpliba,
Nem vettem helyjegyet,
ez volt ám a hiba.
Oh,jajszavú,tántorgó krumpliszerű árnyak….
Itt a vég…megint felszedtek egy vasúti szárnyat..
Süvít süvít a jeges idegtépő , dermesztő északi szél,
A bakter egy őrházban a pálinka mellett szendergél
Pislákol a gyertya lángja,
a sorompó is álmosan várja,
hogy az utolsó mozdony a füstjével puhán,melegen betakarja…P.J.
József Attila
Részeg a síneken
Egy részeg ember fekszik a síneken,
A bal kezében tartja a butykosát
És hortyog. Alszik hajnali hívesen.
Az Éj az úton most üget el tovább.
Kuszált haját már ékesitette sok
Giz-gaz szeméttel lágyan az éji szél,
Most hint az ég rá isteni harmatot
S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.
Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény,
Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén.
Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.
A Nap se kél, az ég hamuszínre tört.
Egy részeg ember fekszik a síneken
És messziről lassan dübörög a föld.
1922. júl. - aug.
Vasúti söntés, balladával
Illyés Gyula írta!!!
A tömzsi kis gyári pohár
a bor-tócsás asztalról fölemelve
magától is azt mondja: Csönd!
az őszülő sorompó-kezelő
gyári-tömzsi ujjai közt.
Nyúlva épp oly egyforma poharakhoz
épp oly egyforma ujjaikkal
a pályamunkások bólintanak,
az épp oly egyforma szivükben.
Itt van a csönd, s csöndnek is marad.
De oly nyilt: bárki beleszólhat,
akár egy kertből-hangzó operába.
Így folyik le hát szó nélkül a férfi-ünnepi beszéd,
az egyedi nagy vallomás, a szóló ária:
özvegy magányu téli ágyról,
fűtetlen konyháról, havas magányban,
fűtetlen fülről; szájról, mely szó-fűtetlen.
De a kiszolgálóleány tovább siet,
le-leguggolva az ablak előtt, hogy
bejött-e már a hétvégi külön-vonat.
Ifjúsága zsúfolt honában,
kerengve küld egy mentegetődző mosolyt a lány
a tartalékból, amely megmaradt
vasárnaptól, testében bujdokolva,
s ki kell, hogy tartson szombat estig,
tisztára gyújthatóan.
Ez is egy szólam.
Míg a tömzsi poharakat
lerakják, bólogatva szinte,
az egyformán okos kezek.
Én sem akarok kimaradni a Nagyokkal tartok!Ötletesnek találom a pályázati kiírást!Remélem első leszek!
A Mozdonyfűtők Otthonában
Végre eszembe jutott valami,
a Mozdonyfűtők Otthona: az is
vasutas dolog, talán befogad.
"Mostanság, a sok küldöttség miatt",
mondta a gondnok, "nincs helyünk, de ha
megfelelne a gyűlési szoba..."
Megfelelt, meg! Zöldposztós asztalon,
hanyattfekve, párnám a kofferom,
vacogtam át az első éjszakát,
tűnődve, hogy lesz, mint lesz ez tovább:
kint egy-egy teherautó robogott,
matrózdal zendűlt, sortűz ropogott,
később úszni kezdett az emelet,
asztalom repült a város felett,
álmodtam, felriadtam és megint
tovább lebegtem... Aztán odakint
hangos jóreggelt kívánt valaki...
S én mentem Pestet meghódítani.
írta:Váci Mihály
Szerelem a burgonyaszállító vonat árnyékában.
Ó jajj, még érzem a tehervagonba tavalyelőtt belerothadt krumpli szagát, és mégis, kalauz kisasszony, én sohasem fogom elfeledni magát.
Akkor láttam meg, mikor a szemafor átváltott zöldre, mikor a vonatunk begurult a krumpliföldre. Éhes is voltam, mert aznap nem ettem egy sült krumplinál egyebet, és csak néztem, néztem, egyre csak néztem, milyen kedvesen kezeli a jegyeket.
Rögtön elbűvölt engemet mosolyával, mely olyan finom volt, mint a vaníliás jégkrém burgonyával. S bár mint megszoktam, most is késett a vonat, elfeledtette velem minden bánatomat.
S akkor megszólalt bennem egy hang: "Hol a jegyed, Pista?" - s tudtam, ha most elmenekülök, sosem láthatom Önt vissza. Így hát maradtam, az ember úgysem kerülheti el a végzetét, és ha kell, hát akkor meg kell váltani pótjegyét.
Ó, bárcsak szárnyam volna, mint a burgonyabogárnak, de nincsen, így maradok őszinte hódolója magácskának. Mint a tavaszi esőnek jól esik a burgonya vetés, oly boldogságot okozott nekem ez a vasúti büntetés!
Mivel egy kalauznő most már az én drága kedvesem, a randevú előtt krumplit eszek, és a fülemet megmosom rendesen. Nincs a világon, ami elválasszon, említhetik bár a nagyharangot, az ásót és a kapát, mert mi most már mindig együtt esszük, amíg élünk a finom burgonyát!
Igaz, én nem tudok verset írni, de mivel az anyósom irányítása mellett elvetettem kb. 10kg krumplit, ezért idézném a Trabant együttes egyik szép dalát, amiben igaz, hogy nincs szó krumpliról, de van benne gyorsvonat. Az együttes énekesnője az utánozhatatlan hangú Méhes Marietta volt, és mivel a méhek porozzák be a növényeket, így a krumplit is, szerintem egyértelmű az összefüggés.
Trabant: Balettcipőben
Kalandor tendenciák,
veszélyes és más világ,
a csillag lassan felragyog
távcső nélkül láthatod.
Balettcipőben, álruhában
Saljapinnal álmodok
sorsomat a rozsda marja
a végtelenbe táncolok.
Itt van az éj,
a lámpafény
elveszett belőle rég
nem is tudom mitől ég.
Benn a titok benn az agyban,
osztható és oszthatatlan,
áram száll a véren át,
érzem a drót áramát.
Elvesztette régi ízét,
ellobbanó gondolat,
a mindig késő gyorsvonattal
ott lenni egy pillanat.
Háttér a lét,
nincs szenvedés
vágyaink mind eltaposva
végtelenített remény.
Rövidre zárt készüléken
közvetített pillanat,
bemozdított hangulatban
némafilmként elszakadt.
Megtört a jég,
ott állsz a fényben
száll az álom áll a kép
fék nélkül is száll a gép.
(1975.február 17-19 Petőfi rádió pályázatára készült)
Priol János
Egy márciusi kirándulás
A Duna habjait vígan szeli csónakom
S távolban egy hajókürt hangja szól
Sirályok siklanak s vígan sivítanak
Ha a Duna tükrében élelem akad.
A part mentén a síneken vonat fütyül éleset
S a mozdony gyorsan tovarobog,eltűnik a láthatáson.
A túlsó partot elérve,hogy szomjamat enyhítsem
Egy korsó sörre vendéglőbe tértem
Fizetek-szóltam-a kocsmárosnak s a pénzt
Az asztalra számoltam
Elindultam hát egy poros dűlőúton
Hol a légkalapács dübörgése s a
Csönd
Fülemben összecsapott.
Útközben egy lúdcsapat állta el utamat,
De aztán gondoltak egyet s tovább eresztettek
Az úton továbbmenve az erdő szélén
Favágóra leltem kérdésemre az ősz öreg
Hogy ibolyát hol lelhetek így felelt:
Indulj el az ösvényen s az ösvény végére érve
Hol már a Tavasz van zene szól,ibolyát ott találok.
Az ösvény végét elértem
Zene szól s tavasz van!De hol itt az ibolya?
(inkognítóját megőrizni kívánó szerző)
Áradat
Mint a tévelyegve tajtékzó
tovatűnő denevértakony,
mely belepi a völgyet,
úgy lepi el az áradat a falut
elmosva a vasúti töltést,
s a krumpliföldet.
Fő,hogy utazunk!
Huzatos állomás,Kőbánya-Mocsolád….
Négy húsz,korai,személy,álmosan utazik a család.
Mennek Pestre a vásárra,ülés alatt liba,pipe,kolompér,
Gá-gá,kotkodács,az utastérben minden elfér
Előkerül az abrosz,bicska,hagyma,egy tábla szalonna…
Van itt minden,csak legyen aki elfogyassza..
Bágyadt kalauz kéri a jegyeket …
Félúttól vonatpótló buszok szállítják az embereket!
Aláírás:Sekszpír Aladár
Titkos Hódoló
Szívszaggató burgonya rigmusa
Kisgalambom szívből jövő
süteménye, reményt keltő,
fennkölt ételkölteménye
/ Receptjeit sülve-főve
én is eltanultam Tőle/:
Kilós B liszt bőven elég,
köll sok élesztő bele még,
ebből így lesz több eleség,
nem olyan, mitől belem ég
A kovászt először persze,
hogy a tésztát jól erjessze,
tejjel bőven föleresztve,
alaposan keverd össze!
Ne felejtsd a sót és köményt,
ízesítse a süteményt!
Lábadra ne ejtsd az edényt,
és végy mindig tiszta kötényt
Amikor már klassz a massza,
főtt krumplitól lesz kész tészta.
Szívalakra kiszakasztva
hagyd, hogy a kovász dagassza.
Jól megsütve megeteted
szerelmi bájételedet
azzal, akit szíved szeret,
és szereti a szíveket. :))))))))
A címzett...
Megjegyzés küldése