2011. december 29., csütörtök

Újabb mese - A Fharhangh-szigeteki csata

(A mese előző fejezetei - a Tepsi mese és a Taroka Madjarnök - olvasható a blogban, de a mese élvezhető az előzmények ismerete nélkül is.)

Slamasztika királya felemelte hangját, és felszólította minisztereit:
- Kérem az urakat, hagyják el az asztalokat, megkezdjük a rendkívüli kormányülést.
A miniszterek csak vonakodva jöttek el az asztaloktól, különösen a második asztal körül volt nagy a tolongás. Beletelt néhány percbe, míg mindenki elfoglalta a helyét. Az öreg király türelmetlenül förmedt rájuk:
- Uraim, önök elfelejtik az asztalok felállításának célját. Mint tudják, az asztalokat ellenintézkedésként állítottuk válaszul ősi ellenségeink, a magyarok intézkedése ellen. A magyarok bevezették az "Alaptörvény asztala" felállítását a polgármesteri hivatalaikban. Ezt egyes helyeken kiváló eredménnyel valósították meg. Ellenintézkedésként döntöttünk úgy, hogy mi két asztalt is felállítunk: az Adag Kömény asztalát és az Adag Tömény asztalát. Az  Adag Kömény asztala, ahol minden kormánytag az ülések előtt testsúlykilogramonként fél gramm köménymagot fogyaszthat, kormányüléseink fűtésköltségeinek racionalizálásához járul hozzá, az Adag Tömény asztala pedig azért van, hogy biztosítsa a kormányülések emelkedett hangulatát. No de hogy önök az Adag Tömény asztalát ivászatra használják, az mégiscsak túlzás!
- No de királyom, Ön is tudja a krumplilekvar blogról: "Jobban megy a munka, ha zeng a dal!"
- Ezzel nem tudok vitába szállni, de lássunk neki a mai tanácskozásnak. Hadügyminiszter úr, ismertesse az országunk biztonságát fenyegető helyzetet.
A hadügyminiszter gondterhelt arccal fogott bele a hadi helyzet ismertetésébe:
- Mindannyian tudjuk, hogy a magyarok elleni legutóbbi fényes győzelmünk óta ellenfelünk jelentősen megerősödött. Olyannyira, hogy ő maga robbantott ki egy újabb háborút, mégpedig az Államadósság ellen.
- Elnézést, de hol van ez az ország, ez az Államadósság?
- Nos, épp ez a dolog lényege: Térképész szakértőink egyetlen térképen sem találják ezt a birodalmat. A gugli térképes keresőjébe is beírtuk, hogy Államadósság, de csak az Államadósság Kezelő Központ helyét mutatja. Ez is mutatja, hogy a magyarok mélyen benne vannak ebben a háborúban. De ami ennél aggasztóbb, tudjuk, hogy a volt Szovjetunióban hamisították a térképeket, és egy csomó helyet eltüntettek róla. Az a tény, hogy Államadósság nincs a térképeken, azt mutatja, hogy ez még a Szovjetuniónál is erősebb hatalom. A magyarok pedig hosszú hónapok óta harcolnak vele. Most kell rájuk egy meglepetés erejével ható megelőző csapást mérnünk, mert a többfrontos háború minden bizonnyal összeroppantja őket.
- És mi lesz ez a csapás?
- Tengeri erőinket fogjuk bevetni ellenük.
- De hát nincs semmiféle tengeri erőnk!
- Éppen ez benne a meglepetés. Mindenesetre már kineveztünk a terv érdekében egy tengeri biztost, aki egyelőre a kukoricaföldeken szerez tengeri tapasztalatot. De megkezdtük hadihajóink építését is. Még egy hónap, és flottánk kifut a tengerre!
- Hiszen nincs is tengerünk!
- Kérem, ne vesszünk el a részletekben, a lényeg, hogy a magyaroknak van, ott fogjuk megvívni a döntő ütközetet. Most pedig járuljunk mindannyian az Adag Tömény asztalához, és igyunk előre újabb hadi sikerünkre!

(...egy hónap múlva...)

A kormányülésen az öreg király vázolta a haditerveket:
- Büszkeséggel tölt el, hogy országom, a Slamasztikai Réti Demokratikus Kusstársaság vezetőjeként beszámolhatok legújabb sikerünkről, a slamasztikai tengeri flotta felállításáról. Mindössze egy hónapra volt szükségünk ahhoz, hogy ütőképes tengeri hajóhadat építsünk. Kérem, tekintsék meg ezt a fotót!
Egy fényképet adott körbe, amin tizenhat hajó volt látható.
- Flottánk hajóit persze előrelátólag neveztük el: Egyrészt olyan neveket adtunk, melyek ismerősen hangzanak a magyarok számára, és így alkalmasak a megtévesztésre, másrészt illenek nemzetünk emelkedett értelmi képességeihez. Hajóink így a következő neveket kapták: Kovács Kati Táncdalénekesnő, Kovpak tábornok, Kolompár Kristóf, Konvergencia, Kolozsvári Szalonna, Kovászos Uborka, Kolbászos Krumplifőzelék, Kotonosdoboz, Kommunizmus, Alkoholmérgezés, Köpet, Inkontinencia, Kormányhivatal, Alkotmánymódosítás, Komolytalanság, Kollaboráns.
- Hogy lehetett ilyen hülye neveket választani?
- Sajnos a feszített munkatempó miatt címfestő részlegünk csak a "K" és az "O" betűt készítette el időre, így e két betűt minden hajóra felfestettük. Ezután már kényszerítve voltunk, hogy a neveket ehhez igazítsuk.
- A Kovács Kati Táncdalénekesnő és a Kovpak tábornok rendben, őket mindenki ismeri, de ki az a Kolompár Kristóf?
- Híres slamasztikai hajós, aki a középkorban kivándorolt Spanyolországba, ott Kolumbuszra spanyolosíttatta a nevét, így talán jobban ismerik.
- Ezeket a neveket ha csak elolvassák, hanyatt-homlok fognak menekülni, az biztos! De elkerülhetetlen, hogy megütközzünk velük?
- Nos, uraim, az elmúlt hónapban kiderült, hogy ha mi nem tesszük meg, ők fognak támadni.  Újabb hajóval erősítették meg a balatoni flottájukat. Ráadásul annyira kevés víz van már a Balatonban, hogy nemsokára alkalmatlan lesz a komolyabb tengeri ütközetre. Most kell hát cselekednünk, amíg nem késő.
- Így igaz! Bátraké a cseresznye! 

(...újabb egy hónap múlva, a Balatonon...)

A slamasztikai flotta méltóságteljesen vonult a hajnali ködben. Már régebben oda kellett volna érniük, de a kihajózást két apró dolog hátráltatta: A hadügyminisztérium döntése alapján, hogy a flotta ütőképességét megnöveljék, teniszütőket drótoztak az összes hajóra. Ráadásul a kihajózáskor a Kovács Kati Táncdalénekesnő, a Kovpak tábornok és a Konvergencia összeütközött és elsüllyedt. A legénység a hajőűrben rekedt, ezért a hadvezetés ezeket a hajókat átminősítette tengeralattjárónak. (Természetesen csak miután elegendő időt töltöttek a nemzeti Adag Tömény asztalánál). Miután megállapították, hogy tizenháromra apadt a hajóhad létszáma, a babona- és babfőzelékügyi miniszter visszarendeltette a Kollaboránst. Később visszarendelték a biztonság kedvéért az Inkontinenciát, mert úgy ítélték meg, nem lehet kizárni, hogy a hajó előtt ne szaladjon át egy fekete macska, és jobb megelőzni a bajt. A Kormányhivatalt pedig azért hívták vissza, mert magyar példából tudták, hogy az az ügy, amiben a Kormányhivatal részt vesz, az lassabban halad. Így összesen tíz hajó vonult fel a döntő ütközetre.
A flottát maga a király vezette, zászlóshajójának pedig a Köpetet választotta. Mivel a magyarok számára ismerős neveket választottak, az volt a terv, hogy a magyar flottához közel férkőzve süllyesztik el az ellenség hajóit.

(...eközben a magyar flotta őrhajóján... )

- Hörthy elvtárs, egy hajóhadat látok közeledni, tőlünk észak-kelet-dél-nyugati irányba. - jelezte az őr.
- Mi az, hogy észak-kelet-dél-nyugati irányba?
- Nem tudom megállapítani pontosan, egy kínai cég nyerte meg a közbeszerzést, amit a Honvédelmi Minisztérium az iránytűkre kiírt.
- Távolság?
- Tíz kábelhossz 
- Mi ez az egész, csak nem egy ellenséges hajóhad támad meg bennünket? Látja a hajók nevét?
- Igen, most már látom: Kolozsvári Szalonna, Kovászos Uborka, Kolbászos Krumplifőzelék, Kotonosdoboz.
- Semmi gond, ezek minden bizonnyal a közeli teszkóba szállítanak akciós árut. 
- Kolompár Kristóf a következő, uram.
- Rendben, valamelyik idétlen orvhalász kiírta a nevét a hajójára.
- Alkotmánymódosítás, Komolytalanság és Konvergencia a következő.
- Jellemző, a Balaton közepén kell kihelyezett ülést tartani a képviselő uraknak!
- Még kettő jön:  Kommunizmus és Alkoholmérgezés.
- Ezek minden bizonnyal oroszok. Valószínűleg rossz irányba indultak, amikor csapataik elhagyták az országot.
-  Már csak egy van,, uram, a Köpet.
- Riadó, mindenki a fedélzetre, ez a slamasztikai flotta, hírszerzésünk már jelentette, hogy valamire készülődnek!
- Uram, sajnos nem működik a sziréna, kilopták belőle a színesfém alkatrészeket!
- Akkor kapcsolják be teljes hangerővel a Bódi Guszti Aranyeső című dalát!

A Köpet cirkálón megrökönyödve jelezték a slamasztikai királynak:
- Királyom, a magyar flotta hajóiról egy érdekes dallamot fogtak be rádiósaink.
- Dekódolták?
- Igen, azt mondja, hogy: Aranyessőőőő a virágos réteeeeeen...
- Micsoda elvetemültek ezek, hogy a pszichikai hadviselés legkegyetlenebb fajtájától sem riadnak vissza! Nem tiltja ezt a genfi egyezmény?
- Az csak a vesztesekre érvényes, mint tudjuk a történelemből. Mindenesetre készítsék elő a torpedókat kilövésre.
A hadifelszerelésért felelős tiszt zavartan ráncolta a homlokát.
- Királyom, itt valami félreértés történt. Torpedót nem hoztunk magunkkal.
- Az lehetetlen, magam írtam fel a lista végére: "torpedó, négy".
- Bocsásson meg felség, de az Ön kézírása nem valami könnyen olvasható. Én a lista végén úgy olvastam, hogy tepertőkrém. 
- Akkor azonnal osszák ki a legénységnek, és parancsolják meg, hogy kenjék be az arcukat álcázásként, mint a Szilvesztersztallóne szokta a Rambókettőben. 
- Uram a távolság már csak öt kábelhossz, és a magyarok is igencsak mozgolódnak, mit tegyünk most?
- Tegyék be a torpedóvetőcsövekbe az üres vodkásüvegeket, és lőjék ki. Visszavonulunk. Amíg a magyarok kiválogatják, melyik üveg visszaváltható, mi már otthon leszünk, és berendezkedünk a védelemre.
Az üvegek kilövése után a magyar vezérhajón pánik bontakozott ki, mert az üres üvegeket a visszatükröződő holdfény miatt jéghegynek nézték.
- Mit tegyünk, parancsnok? Jéghegy, közvetlen előttünk!
- Nem is tudom, mit szoktak ilyenkor a hajós filmekben csinálni?
- Ész nélkül beüvöltik, hogy teljes gőzzel hátra, teljes fordulat jobbra vagy balra, esetleg valahány fokkal valamelyik irányba!
- Hátra nem tudunk menni, mert nem működnek a gépek. A teljes fordulatot jobbra vagy balra a jelenlegi politikai helyzetben nem kockáztathatjuk meg. 
- Akkor nekiütközünk a jéghegynek, kapitány úr!
- A hazánkért áldozzuk az életünket, hát vállalnunk kell!
- De kapitány úr, gondolkozzon, emlékezzen a Titanicra! azok is addig szerencsétlenkedtek, míg ütközés lett belőle. Vagy az hiányzik kapitány úrnak, hogy majd rólunk is egy nyálas hollywoodi filmet forgassanak? Kapitány úr, kérem, gondoljon a legénységre, nem kockáztathatjuk meg, azt a szégyent , hogy esetleg a Celine Dion vernyogása közben valamelyikünket az az idióta Dikáprió gyerek alakítsa a filmben!
- Meggyőzött, ezt tényleg nem engedhetjük meg magunknak, az a titanicos film még a halálnál is rosszabb. Hozza kérem a Hubertusos üvegemet.
Az üveget a kezébe véve a kapitány kiadta a parancsot:
- 36 fokos fordulat hátra, mindenki az evezőkhöz! Visszavonulunk.

A Köpet cirkáló is éppen megkezdte volna a fordulatot a visszavonuláshoz, amikor hatalmas dörrenés rázta meg a fedélzetet. Az öreg király aggódva kérdezte:
- Mi volt ez? Eltaláltak bennünket a magyarok?
- Bocsásson meg, királyom - felelte az egyik matróz -, én igazán próbáltam visszafogni magam, de mióta kihajóztunk, két hete csak baboskáposztát kap a legénység. Nagyon hiányzik a krumpli az étrendünkből.
- Ezért hadbíróság elé állítunk, bitang matróz, megszegted az álcázás alapvető szabályait.
- Uram, a magyarok visszavonulnak!
- Akkor visszavonom az előző mondatomat. Derék katona vagy fiam, ha hazaérünk, mindent elkövetünk, hogy halálos betegséget nevezhessenek el rólad. Most pedig fényes győzelmünk alkalmából tepertőkrémes rakott krumplit és rumot mindenkinek.

Ez a fényes győzelem e derék matróz hősies cselekedetének emlékére úgy íródott be a slamasztikai krónikás könyvekbe, mint a Fharhangh-szigeteki csata.

2011. december 22., csütörtök

Jólét - Ezt dúdold a héten

Mint köztudott, e blog bizonyos szempontból egy feleséggyilkosra hasonlít, más szóval párját ritkítja. Az erős antiszociális jelleget erősíti, hogy a tavalyi évben sikerült elérni a kimagasló ünnepijókívánság- és karácsonyiközhelymentes blog címet. E kimagasló eredményt az idei évben szeretnénk megismételni, ezért továbbra is arra kérek minden kedves (vagy kedvetlen) burgonyafogyasztót, amennyiben efféle bejegyzésre érezne késztetést, inkább valami egyéb közhelyet írjon be helyette.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a minap betévedtem a Kádár Jánosról elnevezett építménybe, és azt tapasztaltam, hogy az emberek már igencsak harácsonyi lázban égnek. Az előző mondatban nem történt semmiféle elírás, egy rádióműsorban hallottam a harácsolás szóból származtatott harácsony kifejezést. Mert harácsolni ilyenkor ha nem is jó, de sokan úgy gondolják, hogy muszáj, kell a sok cucc a szeretetteknek, meg az igazán egyáltalán nem szeretettek, de akkor meg mit szólnak kategóriába tartozóknak. A rádióban azt mondta egy statisztikus néni, hogy ebben az időszakban az emberek 874 milliárd forinttal többet költenek. (Ezen a pénzen a Föld összes lakosának lehetne venni egy kiló jó minőségű krumplit és hozzá egy kevésbbé jó minőségű sört. Ráadásul ennyi krumpli megtermelése egy rakás munkahelyet teremtene, na mindegy...)
Ami a lényeg, a fenti építményben bóklászva jutott eszembe egy régi dal, amit ajánlok dúdolni, mert rájöttem, hogy ebben az országban óriási jólét van, ha ennyit vásárolnak...



A zenemű az egykori Rolls frakció dala, ami lemezen is megjelent kb. 30 évvel ezelőtt. Ez egy koncertfelvétel, a lemezen a cenzúrázott változat szerepelt. Áldozatul esett az "Jó tanuló hazudik az órán" után szereplő "Az apja se mafla"kifejezés - akkoriban még adtak a látszatra. A lemezen nem a  bólogató tanári kar gyűjt zoknira, hanem bólogató rockzenekar. Az "Iskolánktól jelvényt kaptam emlékbe" után lemaradt, hogy "Mást semmit"
Munkás lányok helyett és a lányok táncolnak kán-kánt a Moulin Rouge-ban, a munkás fiúk helyett pedig és a fiúk száguldoznak az autókon.
Ez a jólét.
"...nevetve adj rá még több hangerőt!"

2011. december 16., péntek

Magyarok cselekedetei - 1.

Az idősebb burgonyafogyasztók talán még emlékeznek a címben idézett televízióműsorra. Mivel egy magyar kamionsofőr kimagasló eredményt ért el nemrégiben, arra gondoltam, indítok egy ilyen rovatot, melyben magyar embereknek a burgonyafogyasztás előmozdítása érdekében kifejtett fáradságos munkájáról szeretnék megemlékezni.
Az első személy, akinek nem vitathatóak érdemei Gy. Dani bácsi. Kimagasló teljesítményéről az alábbi fotók tanúskodnak, természetesen most is leküzdhetetlen kényszert érzek észrevételeim közzétételére.

"a táblákat figyelmen kívül hagyva" - Ez teljesen indokolt, az ember vagy vezet, vagy a táblákat figyeli"

"a GPS utasításait követve" - No ez a GPS az a készülék, ami akkor sem kéne, ha ingyen adnák, és még fizetnének is, hogy elfogadjam. szerintem az embereknek két alapvető csoportja van: Az egyik, aki már vett GPS-t, a másik, aki ismeri a térképet, vagy ha mégsem, akkor van annyi esze, hogy a legközelebbi kocsmában vagy sültgesztenyeárusnál megkérdezze, merre kell mennie.A GPS különben se utasítgassa az embert, nem a felesége...

"egy Tudor-korabeli épületekkel tarkított szűk utcába fordult be" - Ez jellemző az angolokra. Nálunk még a legkisebb óvodás is tudja, hogy Tudor nem létező személy, ő a hét törpe egyike a Hófehérke című meséből. Ebből kifolyólag a Tudor-korabeli épületekkel tarkított szűk utca csupán az ingatlankereskedők ügyeskedése, amivel az árakat felhajtják. Ugyanolyan értelmetlen sznobizmus, mint a GPS.

"olivaolajat szállított a Waitrose szupermarketlánc colchesteri üzletébe" - Újabb ékes példa a sznobizmusra. Ha az angolok olívaolaj helyett disznózsírban sütnék a krumplit, ez az eset nem fordulhatott volna elő.

"rossz helyen kanyarodott be 30 tonnás járművével" - Aztán meg rá akarják verni az egész balhét az ártatlan sofőrre. Ő jó helyen kanyarodott be, a fotón is látszik, hogy a házakat kellett volna 30 méterrel odébb építeni, és nem lett  volna semmi bonyodalom. Sőt, a házak előkertjében ráadásként meg lehetett volna termelni a család burgonyaszükségletét.

"a magyar sofőr nem beszélt angolul és így nem értette azokat a közlekedési jelzéseket sem, amelyek arra figyelmeztettek, túl szűk az utca kamionok számára" - Na ezt majd akkor hozzák fel kifogásként az angolok, ha mutatnak nekem egy angolt, aki beszél magyarul, és értelmezni tudja az egyik régebbi bejegyzésemben szereplő közlekedési táblát.

És hogy a fentiekből mi a tanulság? - Hofinak volt igaza, amikor azt mondta: Még szerencse, hogy Anglia szigetország, mi lenne, ha csak úgy szabadon átjárnának.....

2011. december 6., kedd

A ciszmollnoktün (vagy mi) zongorára és burgonyára

Micsoda véletlen egybeesések történnek némelykor burgonyakutatás közben! Az egész úgy kezdődött, hogy a könyvtárban megtaláltam Wladyslaw Szpilman: A zongorista c. könyvét. Gondoltam, hogy burgonyakutatási célzattal el kéne olvasnom, mert meg voltam róla győződve, hogy Szpilman életben maradásában kulcsszerepet kéllett, hogy játsszon a burgonya. Hétfőn végeztem a könyvvel, el is terveztem, hogy írok róla, erre ma olvasom, hogy Szpilman (amennyiben több krumplit eszik, csak ezt nem írták) éppen hétfőn lett volna száz éves.
A könyv naplószerű, és találtam benne egy ellentmondást bizonyos dátumokat illetően, de szerintem legalább olyan jó, mint a belőle készült Polanski film. A végén szerepel néhány részlet a Szpilman életét megmentő Wilm Hosenfeld német tiszt naplójából.
És most lássuk a könyv tanulságait burgonyakutatási szempontból:
A fentiekből kitűnik, hogy a burgonyafogyasztás, valamint a vele való kereskedés megnövelheti a várható élettartamot.

Ráadásul burgonyába fektetni a jövedelmünket sokkal jobb üzlet, míg a kenyérrel csak két és félszeres a haszon, a krumplival hatszoros!!! (Nem véletlen, hogy a blog Vezérigazugatótanácsa már kezdetektől ezt a befektetési formát javasolja...)
És mi mással lehetne jobban alátámasztani valakinek az ígéretét, mint burgonyával? Persze még jobb, ha a krumpli "hivatalosan engedélyezett". (A hivatali burgonya rokona a hatósági krumpli, de azért nem összetévesztendő a kettő: Míg a hatósági krumplit a kommunisták osztogatják, addig a hivatali krumplit a nácik engedélyezik megvásárolni a leendő burgonyatulajdonosok saját pénzén. Szerintem ezért mondják a svábokra, hogy smucigok...)
A földalatti szervezkedéshez szintén szükség volt krumplira, vélhetően tanulmányozás céljából, mert az is a föld alatt terem.
A fenti eset ékes példa, hogy a babos krumpli milyen keveredést tud okozni, még a főzés és fogyasztás előtt is. Az eset tanulsága, hogy bevásárláskor mindig felül legyen a krumpli.

Itt pedig az ékes példa, hogy nem kell bedőlnünk az utazási irodák ajánlatának: Egy napot mi is megengedhetünk magunknak  teljes luxus környezetben Szpilman módszerével.

Azért hogy legyen mit dúdolni a héten, ideintegrálom a filmből, amikor Szpilman Chopin cisz-moll noktümjét játssza Hosenfeldnek. (A könyvhöz képest a filmben gyakorlatilag csak Szpilman és Hosenfeld találkozását változtatták meg, de hát Polanski sem hülye, hanem kiváló filmrendező. Plusz - illetve mínusz - kihagytak belőle két részletet.)


Itt pedig az igazi Szpilman bácsi játszik idős korában:

2011. november 30., szerda

Egyperces 15. - Ki eszik bogáncsot?

Kérem a tisztelt burgonyafogyasztókat, ne olvassák el válaszuk előtt az alábbi fotón látható feliratot, mert úgy könnyű kitalálni. Tegyék meg tippjeiket. Kérem, ne csaljanak, és ne írják be a gugliba, hogy "bogáncsevő", mert úgyis csak e blogot kapják eredményként. (Ismét sikerült egy újabb összetett szót alkotnom - ajánlom Tiffanylda figyelmébe...)
A "bogáncsot evő" kifejezés már eredménnyel jár, a szamárhoz irányít el bennünket.
Én magam a kecskére tippeltem volna, de a mai nap óta a helyes válasz így hangzik:
Bogáncsot hárman esznek: a szamár, a kecske, meg én. (Ha értelmi képességek szerint csökkenő sorrendbe rendezzük a helyes válaszokat.)
Történt ugyanis, hogy ma személyes tiszteletét tette nálunk törzsolvasónk, Krumpliföld, aki előbb nagyon helytelenül válaszolt arra a kérdésemre, kér-e még diós tortát (vagyis kért még...), de e felelőtlen kijelentését követően bevett szokásához híven megajándékozta családomat egy teljes zacskó gumicukorral.
Megnéztem, miből készítik, és így tudtam meg, hogyan lehetek legegyszerűbb módon a kecskével és a szamárral egy étrenden. A bekeretezett részt tessék figyelni...
Azért megettem, mert van benne édesburgonya is.
Meg persze invertcukorszirup.

2011. november 17., csütörtök

Kovpakék krumplija

Bizonyára minden tisztelt burgonyafogyasztó jól ismeri a mellékelt fotón látható szimpatikus fiatalembert - aki a fotón már idősebb korában látható -, aki nem más, mint a híres szovjet Szidor Aretmejevics Kovpak partizán tábornok.
E blog hagyományai közé tartozik, hogy rávilágítson a partizánmozgalom és a krumpli összefüggéseire. Ebben a témakörben éppen ezért már örvendezhettek a tisztelt olvasók, és mindazok, akik csak a képeket nézegetik a Lángoló burgonyamezők című film forgatókönyvének. Mostani írásommal arra szeretnék rávilágítani, milyen szerepe van a burgonyának a partizánmozgalom sikerében, és ily módon Kovpakék sikerének a második világháborúban, amely lehetővé tette számomra, hogy a volt menyasszonyom irányába kifejezzem romantikus érzéseimet.
Akinek eddig sikerült volna követnie a gondolatmenetemet, ne csüggedjen, a nehezén már túl van. A fenti összefüggések világosabb megértését elősegíti, ha elolvassa P. Versigora: Tiszta lelkiismeretű emberek című könyvét. Én már megtettem ezt, és így okulásképpen közkinccsé is teszem a lényegesebb részeket. (Ha valaki mégis az egész műre kiváncsi, megveheti nálam a művet ezerkettő + postaköltségért. Ebben az is benne van, hogy dedikálom Kovpak nevében.)

Az első részlet világosan rámutat, hogy ha véletlenül ejtőernyővel ugranánk le ellenséges területen, hogy megtaláljuk partizán barátainkat, de nincs időnk megnézni a gugli-tépképen, jó helyen dobtak-e le bennünket, legjobb ha követjük Zebolov partizán példáját, és elrejtőzünk a burgonyaföldön.
A következő részlet arról világosít fel bennünket, hogyha egy szovjet partizán rendőrnek néz bennünket, mert nem lát ránk rendesen a krumpli lombjától, bátran kiabáljunk ki neki.
Ha fiatal partizánok mulatni szeretnének, feltétlenül szerezzenek be frissen sült krumplit.

Itt pedig a legfőbb bizonyíték, hogy több száz kilométerre kell elmennie felderítésre a partizánnak, az első, amit kérni fog, hogy főzzenek neki krumplit.


Azért - csupán a történeti hűség kedvéért - meg kell jegyeznem, hogy a  282. oldalon így folytatódik a mondat: "...liter ital a katonánál is mindig akad."

Végezetül, a hangulat miatt, és hogy legyen mit dúdolni a jövő héten:

2011. november 14., hétfő

Újabb megoldás a rohadt krumpli hasznosítására

 E blogban találhattak már a tisztelt fogyasztók gyakorlatias megoldási javaslatot a  fogyasztásra alkalmatlan burgonyáink hasznosítására.

Nagy örömömre most a japán burgonyatermelő barátaink kidolgoztak egy újabb módszert, mellyel hasznosíthatjuk a rothadásnak induló burgonyákat. A mellékelt fotón is látható kiváló járművet méltató cikkhez persze ismét van néhány apró észrevételem, melyet a köz javára és a társadalom épülésére az alábbiakban teszek közkinccsé:
„…a vezető egy toaletten ül, a kormánykerékre a biztonság kedvéért még vécépapírt is rögzítettek.” – No persze, a biztonság kedvéért! Már bocsánat a kissé morbid humorizálásért, de az atomerőművükre nem lehetett volna néhány karton vécépapírt rögzíteni? Csak a biztonság kedvéért.
„A motor üzemanyagát állati trágya és háztartási szerves hulladék elegyéből finomították.” – Én nem hiszem, hogy ez az elegy finom lenne, maradok inkább a paprikás krumplinál.
„Bár az ülés valóban vécécsésze, eredeti rendeltetésére nem szolgál.” – Viszont így van lehetőség a továbbfejlesztésre.
„…célja, hogy felére csökkentse a fogyasztók fürdőszobájában keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását 2017-re.” – No, ez jellemző a japánokra! Tudhatnák, hogy egy átlagos család fürdőszobai üvegházhatású gáz kibocsátásának túlnyomó részét a nők által használt kozmetikumok hajtóanyaga teszi ki. Annak esélye, hogy ezek használatát a hölgyek önszabályozó magatartással csökkentsék, gyakorlatilag nulla. A nemes cél érdekében tehát egyetlen megoldás marad: Vagy a férfiaknak kell lemondani a hagymás-babos krumplisalátáról, vagy bélcsavarodást kapunk… (Mégiscsak jobb volna ennek a járműnek az ülőrészét mihamarabb átalakítani az eredeti funkciónak megfelelően…)

2011. október 28., péntek

(Vas)villásreggeli

Bagolygulyás, serpenyős daru
(További ajánlott olvasmány ehun e, az alább ismertetésre kerülő módszerrel csupán fokozhatjuk a romantikát.)

A tisztelt burgonyafogyasztók számára nyilván alapvető dolog, hogy krumplit azt fogyasztanak, kerül, amibe kerül. Ugyanakkor a gazdasági válságnak kinevezett állapot (melyet helyesebb volna talán úgy definiálni, Virág elvtárs emlékére, hogy a nemzetközi helyzet fokozódása) felveti a kérdést: Ha már a krumplin nem spórolunk, vajon melyik élelmiszer felhasználásának területén tudnánk takarékoskodni?

Nos, örömmel jelenthetem, nem kell önmagunkat sanyargatni, sőt, ha a spórolást a hentesáru területén kezdjük, akár még változatosabbá is tehetjük az étrendünket.
Tehát ha egy finom (vas)villásreggelit szeretnénk, sült krumplival, kövessük Jonathan McGowan példáját.

Amire külön felhívnám a figyelmet:
"Először mindig ....... megvizsgálja, hogy kellően friss-e a dög" - Ezt mondjuk egy szupermarketben is erősen ajánlott megtenni....
"Az elütött vadállatok húsa egészséges, természetes tápanyag. Ez a hús jobb, mint amit a szupermarketekben találni…” – És ez ráadásul garantáltan hazai termék, nem úgy, mint a szupermarketekben!

2011. október 25., kedd

Desirée "návszigdá" (навсегда)

Mivel nem igazán van ingerem mostanában a megfigyeléseimet a köz javára és tisztelt burgonyafogyasztók megörvendeztetésére közkinccsé tenni, így egy írást ajánlok egy nemrégiben tartott burgonyakóstolóról.

Természetesen észrevételem az azért van most is:
„…egyik leghíresebb és legjobb burgonyatermő vidékén, a somogyi dombokon…” - Sőt, az egyik legszebb burgonyatermő vidék, nem véletlen ide szoktam vinni a volt menyasszonyomat reggelizni.
„…kilónként 250 forintért még a hipermarketben is kapható jó burgonya.” - Én 250Ft-ért 5 kiló jó burgonyát szoktam vásárolni, igaz, nem vagyok sznob.
„…az lenne az igazi, ha az üzletekben a választék zömét az ócska, leromlott „dezirék" helyett a keszthelyi jóízű, jó állagú, tetszetős fajtáknak megfelelő minőségű áru tenné ki.” - Tény, hogy a keszthelyi fajták jó állagúak és tetszetősek is egyben – legalábbis amiket eddig kóstoltam. E blogban is írtam már róluk korábban. Azért én mégsem minősíteném a Desireé-t ócskának és leromlottnak, egyszerűen tudni kell burgonyát termelni, ennyi az egész.
A fentiekre való tekintettel Vezérigazugatótanácsunk úgy határozott, hogy továbbra is kiáll a Desireé burgonya mellett, és ezért a hét slágere Cseh Tamás: Desiré bottal üti a saját nyomát című dala lesz.


Ha pedig nem írok egy darabig, javallom dúdolni a Désiré megnémul c. mű befejező soraiból az alábbiakat:
"Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok,
s az a kevés is tűnni fog.
Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán csak így: volt egy-két este."
(Meghallgatható ehun e, csak hogy ne kelljen keresgélnetek)

(A címhez magyarázat, hogy nem szeretem az angol szavakkal kombinált címeket.)
(Ma több zárójel nem lesz)
(Kevesebb sem)

2011. október 19., szerda

A hét műtárgya - Krumplit szedő, merengő paraszt

Örömmel tájékoztatom a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy újabb elismerés érte a blogot, és rajta keresztül szerény személyemet. Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az elmúlt néhány évtizedben mennyire háttérbe szorult az ipari és mezőgazdasági dolgozók ábrázolása a műalkotásokban. Ennek a helytelen gyakorlatnak vetett véget az oldalt látható kiváló alkotás:

Krumplit szedő, merengő paraszt
A mű eredetije megtalálható Tiffanylda blogján.

A mű elérhető az oldalsávban is. (Kulturális ellenjavaslatok listája címszó alatt.)
Külön öröm számomra, hogy a jeles mű elkészítője az előző napi bejegyzésének hozzászólásai közt megemlítette, hogy rám gondolt, miközben művét készítette. (Mondjuk azt még nem sikerült teljesen eldöntenem, a krumpli miatt-e, vagy mert akkora paraszt vagyok??) Mindenesetre a remekmű erősen emlékeztet a szeptember 11.-i eseményekre. Nem a World Trade Center miatt, hanem mert idén szeptember 11.-én ástam ki a krumplit.


Ha pedig valaki szeretne mezőgazdasági és ipari munkásokat ábrázoló remek szobrokban gyönyörködni, nézegesse ezt az oldalat.

2011. október 14., péntek

Magyarország nagyhatalom lett + hírek

Mi jut eszébe a tisztelt burgonyafogyasztóknak arról, ha a nagyhatalom kifejezést hallják?
A volt Szovjetunió? Esetleg az Egyesült Államok?
Ugyan már! Mi vagyunk az igazi nagyhatalom, ráadásul burgonyanagyhatalom!

Azért a hivatkozott cikkhez volna néhány gondolatom:
  • „…az idei szárazság nem kedvezett a betegségeknek” - Ez igaz, az idén csak egyszer voltam taknyos.
  • „25-30 forintért töménytelen mennyiségű krumplit lehet kapni itthon a termelőtől” – Hát persze, hiszen nem hülyék a termelők, olvasták itt a blogon, hogy krumpliba fektetni a pénzünket a legbiztosabb befektetés.
  • „A magyar fogyasztók 80 százaléka egyébként még mindig azt nézi, melyik az olcsóbb, pedig a csomagoláson rajta van melyik krumpli mire való.” – Mintha nem lenne mindegy…. Az általam termelt krumpli érdekes módon mindenre jó.

Burgonyatermelői közlemények:
 
vándorajándék játék a jövő héten folytatódik Kismaccsnál.
 
Van egy ötletem egy közös játékra, továbbra is keresek egy jelentkezőt, akinek van blogja, és szívesen felajánlana valami általa gyártott csomagolást az általam biztosított nyereményhez.
 

2011. október 11., kedd

Tényleg van jeti + lesz új játék!

Azok a tisztelt burgonyafogyasztók, akik már régóta olvassák a blogot – vagy hosszú ideje nézegetik a képeket – megfigyelhették, hogy a blog jellemzője a tényszerű tájékoztatás. Az itt leírtak általában tudományos alapokon, a legmodernebb burgonyakutatási eredményeken és a Matematikailag nem modellezhető jelenségek matematikai modellezése című művemen alapulnak. Most egy újabb olyan tényről szeretnék hírt adni, mellyel már foglalkoztam a blogban. Mint tudjuk, a burgonyának két fő ellensége van: az egyik a krumplibogár, aki lerágja a krumplit, a másik pedig a jeti, aki letapossa. Ebben a cikkben lehet olvasni arról, hogy bizonyított a jeti létezése
Nekem a legfőbb bizonyíték a jeti tekintetében, hogy Oroszországban megmondták, hogy létezik. Az idősebb burgonyafogyasztók pedig bizonyára jól emlékeznek, hogy régebben is mindig a Szovjetunióban mondták meg, hogy mi van, és akkor az úgy is volt. Persze mindig vannak kételkedők, mint a hivatkozott cikk hozzászólásaiban olvasható. Csak kettőt idéznék, melyek azért elgondolkodtatóak: „Valujevet látták jegesmedve kabátban”, illetve „Csak Kiszel Tünde szemöldökét látták a bozótban nem a Jetit.”

Természetesen a blogban is beszámoltunk már a jeti létezését igazoló bizonyítékokról, például itten e, na meg még folytatásképpen itt is, ráadásképpen pedig még itt is e.

Mivel nem nagyon van kedvem írogatni, ajánlok figyelembe két régebbi bejegyzést:

Ezt a szép őszi verset, amit én írtam, az irodalom kedvelőinek.
Aki pedig nem fél a jetitől, menjen ki a domboldalba faleveleket rugdosni

Van még egy ötletem egy közös játékra, kérnék egy jelentkezőt, akinek van blogja, és szívesen felajánlana valami általa gyártott csomagolást a nyereményhez.

2011. október 3., hétfő

Kisorsolódott a vándorajándék.

Minden pályázó kapott a géptől egy véletlen számot, növekvő sorrendbe helyeződtek, és mivel nálam mindig a legmagasabb prímszám a győztes, így Kismaccs kapja és a szappant és a játékot, ráadásul krumplivirágos borítékban. Kérek egy postacímet a blog hivatalos e-mail címére: www.burgonyalekvar@gmail.com

A folytatás Kismaccsnál.

A részletes eredmény:

1 Brigitta 2
2 Krumpliföld 2
3 Palkó 35
4 Kati 38
5 Töpszlivi 38
6 Schama 58
7 Kismaccs 59
8 Suzy 65
9 inga 91
10 Csitri 91

2011. október 2., vasárnap

Angol krumpli

Mostanában a falunkból több burgonyafogyasztó is kiutazott Angliába, valószínűleg azért, mert akciós lehet ott a krumpli.
Ilyenkor jó, ha van az embernek egy rendes szomszédja, aki tájékoztatja a postást, hogy az illető nincs otthon. Az alábbi fotó a mi kis falunkban készült, hogy is lehet ezt igazi "kuturálottan" megtenni.

2011. szeptember 30., péntek

Óvoda krumpli nélkül

Mennyi lehet még vissza Maglódig?

Nagy öröm számomra, hogy vannak még szülők, akik gyermekeiket a bébitaxin való gyorsulási versenyek helyett inkább a tudatos burgonyafogyasztásra nevelik.

Így örömmel számolhatok be róla, hogy a minap, amikor két óvodás gyermek megtudta, hogy nem lesz ebédre krumpli, a műanyagmotoronszáguldás helyett a sokkal egészségesebb gyaloglást választotta. Bizonyára azt is megfigyelték, hogy most minden áruházban akciós kedvenc táplálékunk, ezért indultak el gyalog a szomszéd településre krumpliért. Az esetről olvasni lehet ehun e.

Mi ebből a tanulság? Szerintem csak annyi, hogy ennek a két gyermeknek már most több esze van, mint az óvódájukban az összes dolgozónak együtt...

2011. szeptember 27., kedd

Egyperces 14. - Az áruló medve

Azt hiszem minden hozzám hasonló (már ha van még egy ilyen, mint én…) burgonyafogyasztó gyermekkorának meghatározó élménye volt – azt leszámítva persze, mikor a krumplipüré után áttért a héjában sült krumplira szalonnával és vöröshagymával – amikor a háromkerekű tricikli után beülhetett a mellékelt fotón látható orosz pedálos autóba. Persze a mai fogyasztói társadalom az életnek ezen a területén is jelentős színvonalzuhanást hozott magával: A kiváló – és a sima tömörgumi kerekeknek köszönhetően viszonylag csendes üzemű – pedálos Moszkvics járművek helyett a bébitaxinak nevezett műanyagipari melléktermékeken száguldozik a még nem óvodaérett fiatalság. E járművek jellemzője, hogy bordázott műanyag kerekekkel készülnek, így sok száz méterre elhallatszik, amikor a fiatal motoros bandák kint száguldoznak a házunk mellett a parkolóban. Még szerencse, hogy mindezt az anyukák felügyelete mellett teszik, általában ők vetnek véget a mulatságnak, amikor besötétedik, vagy sietni kell haza, mert kezdődik a tévében a meganyál legújabb része.

Az anyukák ilyenkor nem őszinték a gyermekeikhez, nem azt mondják gyermekeiknek, hogy már eléggé kipletykálkodták magukat, és nincs miért tovább maradni, hanem például erre hivatkoznak:
„Menni kell, mert köpött a maci!"
Ez egyrészt elég átlátszó indok, mert olyankor mondják, amikor az m2-n már rég elkezdődött az Esti mese. Másrészt mi jut vajon eszébe a korunk rajzfilmjein szocializálódott gyermeknek, ha azt hallja, köpött a maci?
„Aha, köpött a maci! Szóval Maci Laci áruló lett! Ha ezt Bubu megtudja, a következő részben ki fogja nyírni!”

2011. szeptember 25., vasárnap

Vándorajándék játék

Moncsinál jelentkeztem először erre a vándorajándék-játékra (ő indította a játékot), majd az első szerencsés nyertesnél, Edinánál is jelentkeztem a játékra, és ott én nyertem. Ő küldte el a képen látható neszesszert és szappant, de csak az egyiket tarthatom meg. Mivel nem tudtam eldönteni, melyiket válasszam, az olvasóimra bíztam a döntést, így a Moncsi által készített neszesszer marad nálam (amit ezúton is köszönök),

 A tortaszelet formájú narancsos-fahéjas kecsketejes szappan, amit Edina készített megy tovább (Jobb is ez így, mert annyira élethű, hogy egy gyenge pillanatomban biztosan megettem volna.)

Utazik vele egy általam készített logikai játék, aminek a lényege, hogy a csomó kibontása vagy a zsinór elvágása nélkül le kell szedni a fakanalakat a zsinórról. (Amiket utána javasolt krumplifőzésnél felhasználni.)

Hozzászólás formájában lehet jelentkezni a játékra október 3.-án 18 óráig.

A játékszabályok a következőek:
1. Csak egy ajándékot tarthatsz meg.
2. Neked is hozzá kell tenned egy ajándékot.
3. Be kell mutatnod mit is kaptál a csomagodban és linkelni kitől.
4. Meg kell hirdetned a játékot, vagy ha nincs blogod akkor tovább kell küldened a két ajándékot (a tiéddel együtt lesz kettő) egy olyan személynek aki ismeri a játékot és folytatni tudja a láncot.
4. Minimum egy hétig hirdetni kell a játékot, de ha nincs jelentkező (remélem ez nem következik be) akkor lehet tovább várni.
5. A játék hirdetésekor megmutatod mi vándorol tovább és, hogy te mit teszel hozzá.
6. Ha már nyertél, és ajándékoztál akkor tiéd a vándorajándék embléma is amit kitehetsz a blogodra.
7. Nem feltétel, hogy nem játszhatsz ezek után tovább, a részvétel nem kizáró ok. Rajtad múlik.

Vándorol még mellé a csomagban egy levélke azok nevével akik már játszottak, írd ezt is alá.
Ezt tovább kellene majd küldeni mindenkinek.

Tehát, én a kapott ajándékok közül a neszesszert fogom megtartani,
kizárásos alapon a  szappant fogom továbbküldeni, 
és a saját kétbalkezemmel készített logikai játékot.

Aki kedvet érez hozzá és szeretne játszani az jelentkezését leadhatja hozzászólás formájában.
Sorsolás: október 3.-án, Elias Howe halálának 144. évfordulóján. (Ő volt az első használható varrógép megszerkesztője, 1845-ben szabadalmaztatta gépét. Többen megpróbálták utánozni gépét, például Singer, aki ellen pert is indított jogainak védelmében, ezt meg is nyerte.)

2011. szeptember 22., csütörtök

Lángoló burgonyamezők

Mivel manapság igen kevés, kényes ízlésemnek megfelelő filmet gyártanak, ezért elhatároztam, hogy írok egy izgalmas filmforgatókönyvet, ami a II. világháború idején játszódik Svájcban, és a Kovács Dezsőről elnevezett magyar partizánalakulat küzdelmes életét, a partizán elvtársak harcait, szerelmeit és csalódásait dolgozza fel.

A film címe: Lángoló burgonyamezők

Szereplők:
Balázs – hullamosó a lókórházban és partizán
Valéria – lóápolónő a lókórházban, partizán, és Alfréd szerelme
Alfréd – nyersanyagmennyiségellenőr és kazánfűtő, Valéria régi szerelme, de nem szerepel a filmben, mert ez egy gazdaságos költségvetésű film, de így legalább a 12 éven aluliak is megtekinthetik a filmet
Vilmos – partizán
Jenő – partizán
Partizánfőnök – partizán, aki megmondja a többi partizánnak, hogy mit kell csinálni annak, aki partizán, hogy izgalmas legyen a film
Tedög – a kutya (ha majd angol nyelvterületen játsszák a filmet, a neve helyettesíthető a „the dog” kifejezéssel is, csak annak semmi értelme). Semmi szerepe nincs, csupán hogy a gyerekek és a hölgy nézők visítozhassanak, amikor megjelenik, hogy „jajj, de édes!” Takarékossági okokból kitömött kutya is lehet, ebben az esetben a 2. jelenetben a Sanyi, a gyerek horgászzsinórral húzza át a színen.
Sanyi, a gyerek – a gyerek, mert gyerek is kell a filmbe, hogy megható legyen.
Csótány – nem igényel plusz költséget, mindegyik kórházban van.

1.jelenet
(Jenő és Vilmos egy nagy fa előtt állnak. A Partizánfőnök a fa mögött van, de nem látszik, mert így az ő gázsiját is ki lehet spórolni.)
Partizánfőnök: Értettétek?
Jenő és Vilmos: Értettük. (nem érdekes, hogy ha a nézők nem értik, hogy Jenő és Vilmos mit értett meg, a lényeg, hogy ők értsék, ők a partizánok.)
Vilmos: De miért pont hétfőn, főnök? (A kérdés megalapozott, egy szó sem volt eddig hétfőről, de ha a film sikeres lesz, akkor a Lángoló burgonyamezők 2. cselekményéhez kiváló alapot szolgáltat.)
Partizánfőnök: Egy szóval sem mondtam, hogy hétfőn! (Egy film logikusan legyen felépítve, nem? Tényleg nem mondta.)
Sanyi, a gyerek: (bejön) Apu, kiborult a bili! (A néző nem tudhatja, hogy Sanyi, a gyerek ezt kinek mondja.)
Jenő és Vilmos: (elfordulnak, hogy a nézők csak a hátukat lássák, és valamelyikük a Zámbó Jimmy hangját utánozva énekli, hogy a nézők ne jöhessenek rá, melyikük az, aki válaszol. Ezzel továbbra is rejtély fedi, ki a gyerek apja, így megalapozom a Lángoló burgonyamezők 3.-at) Nem baj, fiam, majd anyád összetakarítja! (Anyja is van a gyereknek, hoppá - Lángoló burgonyamezők 4.-életem végéig a jogdíjakból fogok élni!)
Partizánfőnök: Sanyikám, menj, dobáld meg romlott krumplival az oposszumokat.
Sanyi, a gyerek: (kimegy oposszumokat dobálni)
Partizánfőnök: Akkor ez lesz az akciónk jelszava – „Jaj, kiborult a bili, Vali!” Menjetek el a lókórházba, és mondjátok meg Valériának, ő majd tudja, mit kell tennie.
Jenő és Vilmos: Értettük. (Micsoda izgalmas fordulat! Itt már a nézők is érthetik, hogy Jenő és Vilmos mit értettek. Drámai feszültség a tetőfokon.)
Jenő és Vilmos: (kimennek Eperjespuszta irányába)

(Mivel a film annyira izgalmas szerintem már eddig is, itt esetleg – amennyiben a kormány néhány millióval támogatná a javaslatomat és a film elkészítését – az ötvenes évek mintájára be lehetne iktatni egy rövid filmhíradót, hogy mennyire jól áll az ország. De ha nem, hát nem.)

2.jelenet
(Jenő és Vilmos Eperjespuszta irányába mennek a töltés oldalában. Teljesen sötét van, a távolból egy vasúti szignál hallatszik, majd egy hang: „Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a nulla óra harminc perckor érkező pakraci burgonyaszállító vonat tizenhat órát késik, a késésért szíves elnézésüket kérjük.”)
Jenő: Hány óra van, Vili?
Vilmos: Fél egy.
Jenő: Ne féljél, Vili, nem lesz semmi gond.
Vilmos: De én akkor is félek.
Jenő: Ne félj, Vili, minden rendben lesz, a bili már ki van borulva.
Vilmos: De Jenő, én is teljesen ki vagyok borulva.
Jenő: Jó, akkor egyedül megyek, maradj itt, és csinálj úgy az ellenségeink megtévesztésére, mintha nem csinálnál semmit.
Vilmos: Köszönöm Jenő. Mindig is tudtam, hogy te főzöd az egész svájci Alpokban a legjobb burgonyás paszulyt.
Jenő: Nincs mit tenni, Vili, ilyen a háború. (átöleli Vilit, és háromszor arcon csókolja, mint Brezsnyev elvtárs Honecker elvtársat, majd könnyes szemmel kimegy a Genfi tó felé.)
Vilmos: (ottmarad)
Tedög: (átmegy Vilmos előtt, vagy Sanyi, a gyerek horgászzsinórral áthúzza.)

3.jelenet
(Valéria és Balázs áll a lókórház bejáratánál és előrefelé néznek, mert hátrafelé hiába néznének, ott a kórház van.)
Valéria: Szeretsz, Bali?
Balázs: Ezt a nulladik részben már megbeszéltük, Vali.
Valéria: De azt még csak ez után készítik el, Bali, kérlek, mondd hát el, hogy mennyire szeretsz-e?
Balázs: Majd bolond lennék, hogy senki ne vegyen jegyet a nulladik részre, Vali!
Valéria: Akkor legalább azt mondd meg, Bali, most is olyan szép vagyok-e, mint amikor először találkoztunk?
Balázs: Rondább vagy, Vali, mint a Fekete Pákó, de mit csináljunk, ilyen a háború!
Valéria: Ó, Bali, akkor csak öt percre helyettesíts, kérlek, mindjárt itt lesznek az elvtársak, ha megmondják a jelszót, engedd be őket a burgonyaraktárba.
Balázs: Menj csak, Vali, bármit megtennék, csak hogy újra meghatódj, és akkor újra sóhajtozhatnánk, hogy ilyen a háború!
Valéria: (bemegy)
Csótány: (előmeszik a kórházbejárat küszöbe alól)
Balázs: (megpróbálja leköpni, de nem találja el)
Csótány: (visszamenekül) - (Természetesen ha valamelyik rovarölőszer gyártőja szeretné finanszírozni a film elkészítését, akkor ez a részlet úgy szerepelne a filmben, hogy Balázs lefújja a Csótányt, és az elpusztul. Mert bár ez a film alapvetően humánus és romantikusan izgalmas, de ilyen a háború!)
Balázs: (felsóhajt) Ilyen a háború!

4.jelenet
(Pár perccel később. Balázs még mindig a lókórház bejáratánál áll, és előrefelé néz, mert hátul még mindig ott a kórház.)
Jenő: (véres orral bejön)
Balázs: Mit tettek veled, Jenő? És hol van Vili? Ja nem, előbb a jelszót!
Jenő: Jaj, kiborult a Vili, Bali!
Balázs: Nem ez a jelszó, Jenő, hogy jaj, kiborult a Vili, Bali; hanem hogy jaj kiborult a bili, Vali! Aljas áruló vagy, Jenő! Elárultad az egész partizánbrigádunkat!
Valéria: (bejön balról) Miért tetted ezt Jenő?
Jenő: Ilyen a háború, Vali!

Vége

(A szereplőválogatásra jelentkezni lehet a lókórház burgonyatárolójának főbejáratánál naponta 8-10 óra között, vagy itt a blogon hozzászólás formájában, megjelölve, melyik szerepet szeretnék megpályázni.)

2011. szeptember 21., szerda

Hétvégére újabb hidegfront és játék várható

A cím első felében foglaltakat a meteorológusok ígérik, tehát azzal nem érdemes foglalkozni, a második felét viszont én, így az már teljesen biztos.

Örömmel tájékoztatom a tisztelt blogolvasókat – azokkal együtt, akik csak a képeket nézegetik, vagy a zenéket hallgatják -, hogy a hétvégén újabb játék kerül meghirdetésre.

A kiváló sorsolásnak köszönhetően ugyanis nyertem a Moncsi által útnak indított vándorajándék második állomásán Edinánál. E játék lényegéről olvashattok ehun e, ami most a lényeg: két ajándék érkezik hamarosan hozzám, melyekből csak egyet tarthatok meg, a másik mellé nekem is készítenem kell valamit.

Hogy mit készítek, azt már nagyjából kitaláltam: egy logikai játék lesz az.

Azt viszont, hogy mit tartok meg a két ajándék közül, nem tudtam eldönteni, a fotók alapján mindkettő tetszik. Az ötletet Kati bejegyzése adta: Mivel az egyiket tovább kell majd küldenem, arra gondoltam, döntsék el a játékban résztvevők, melyiket küldjem tovább. Hagyjatok itt egy bejegyzést, melyiket szeretnétek, hogy majd továbbmenjen a logikai játékkal. Amelyiket többen választjátok, mire megjönnek az ajándékok, az megy tovább, és a másik marad az enyém. Szóval mit szeretnétek, mit küldjek majd tovább:

A Moncsi által készített neszesszert, vagy...

...az Edina által készített tortaszelet formájú narancsos-fahéjas kecsketejes szappant?
A játékot valószínűleg hétvégén tudom meghirdetni, addig figyeljétek a blogot., és válasszatok

2011. szeptember 17., szombat

Eredményhirdetés

Véget ért a játék a naptáncos krumplilányért.cseresznyés nyertes Maminti lett. Övé lett a legnagyobb prímszám, a 113.



A sorsolással kapcsolatos észrevételeket természetesen megtehetik, Vezérigazugatótanácsunk minden ezirányú bejelentést kivizsgál, de ne felejtsék el az Alapító Okiratban foglaltakat e blog kívánságműsor jellegét illetően. Vezérigazugatótanácsunknak nem áll módjában változtatni a végeredményen, de ha módjában állna akkor sem tenné.

Tájékoztatásul közlöm, hogy mely benevezőt hányszor vettem figyelembe a sorsolásnál, és miért:

linyah: négyszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, de három napon át ugyanazt, az plusz egy.
Ami: négyszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, plusz a dicséret az 1,3-szoros szorzó, az négy.
Monica: nyolcszor, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, plusz kitette, az kétszeres szorzó, plusz többször tájékoztatott mennyi krumplit eszik, az még egy, ráadásul múltkor nyertem nála, az még plusz kettő, de hogy senki be ne szóljon, hogy elfogult vagyok, ezért mínusz egy
Nikolett: négyszer, mert négyszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt...
Maminti: nyolcszor, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul még gondolatban is evett zöldséglevest, ez olyan ötletes, megér plusz egyet. Ráadásul később azt írta, megfagy az ablaknál, így megelőzte a kort, mert később írtam az ablak előtt ülésről, ezért plusz még egy.
Petra: négyszer, mert egyszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul jóval a játék befejezése előtt jelezte, hogy egy hétig nem lesz netközelben, és tegyem félre a nyereményt, ha ő nyerne. Mivel ilyen előrelátó, hogy feltételezte, hogy esetleg önkényesen hamarabb sorsolok a meghirdetettnél, ez nálam megér még egy kétszeres szorzót.
Lynd: kétszer, mert egyszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt, viszont – legalábbis azt hiszem – rendszeres olvasó, az még egy.
Totyus: tízszer, mert négyszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette FB-n, az kétszeres szorzó, plusz kettő, mert még nyers krumplit is evett, mint Bók Erikáék a hatodik napon A torinói ló cíamű filmben....
Suzy: hatszor, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, plusz kettő, mert hallgat a tanácsomra, plusz egy, mert megpróbálja az esélyeit magyarázkodással növelni.
lapappilon: hétszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul Süsühöz hasonlóan én is kedvelem a lepkéket, az plusz egy
Moorgit: kétszer, mert ugyan fogalmunk sincs, mennyi krumplit ehetett, de régi törzsgárdatag a blogon
elChY: kétszer, mert egyszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt, de megdicsérte a nyereményt, az plusz egy.
noémi: hétszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul megdicsérte, plusz egy.
Tündéri Lonka: hétszer, mert kétszer evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul megdicsérte, plusz egy, megköszönte az invitálást, plusz egy és még plusz egy a krumplis telefontartóért
inga: kilencszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul a deddel is eteti közvetett módon, plusz egy, elkészíti a felmérést, plusz három, viszont nem ért egyet velem, mínusz egy.
Erika: hétszer, mert háromszor evett krumplit a játékba való benevezése előtt, kitette a blogjába, az kétszeres szorzó, ráadásul nem türelmetlenkedik, plusz egy.
daire: ötször, mert a játékba való benevezése előtt csak petrezselymes krumplin élt az három, mínusz egy mert csömöre lett tőle, szor kettő, mert közzétette a játékot, plusz egy, mert megköszönte
tideke: hatszor, mert a játékba való benevezése előtt háromszor evett krumplit, ráadásul prószát is, ami szerintem annyira jó, hogy megér plusz egyet, a nyomdázásért még plusz egy, dicséret plusz egy
Pöndike: ötször, mert a játékba való benevezése előtt. másfél hétig krumplit evett burgonyával, ez megér négyet, plusz egy, mert mást is erre biztat
Silwerowl: nyolcszor, mert a játékba való benevezése előtt háromszor evett krumplit, kitette a blogjában, az kétszeres szorzó, plusz kettő, mert az utolsó pillanatban tette ki, így hallgatott a tanácsomra

Nemsokára lesz újabb játék, igyekszem kitalálni valami újat.
Elzának még egyszer köszönet, hogy elkészítette a nyereményt.

2011. szeptember 9., péntek

Gyorshír

Örömmel tájékoztatom a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy hivatalos burgonyaábrázolónk, Eszter az alant látható kiváló művével megnyerte az ARC és az ELMŰ-ÉMÁSZ által hirdetett "Miből nyersz energiát?” című pályázatot a citylight kategóriában. További információ ehun e.
Vezérigazugatótanácsunk ezúton is kifejezi a művésznőnek elismerését és jókívánságait, a tisztelt burgonyafogyasztók figyelmét pedig felhívja, hogy ha az ország északi burgonyatermelő vidékein a tárgyi művel óriásplakát formájában találkoznak, ne felejtsenek el köszönni.

2011. szeptember 7., szerda

Ablaknál ülni

A Csendélet krumplival című kiemelkedő remekmű közzétételekor észrevettem, hogy Eszter csendéleteiben megfigyelhető visszatérő motívumként az ablak. Ennek örömére ígértem egy ideillő zeneművet, amit javaslok is elindítani mielőtt tovább olvasná a tisztelt fogyasztó szerény értekezésemet az ablaknál ülésről.


Szerintem a legszebb ablaknál ülést Tarr Béla A torinói ló című filmjében lehez látni. Az utánozhatatlan Bók Erika ül az ablaknál, és néz kifelé percekig. Nézi a kinti vihart. Ráadásul a filmben gyönyörű krumplikat esznek minden nap. Kedvcsináló a filmhez olvasható ehun e.


Természetesen az ablaknál ülés kérdése sokkal összetettebb problémakör, így egy blogbejegyzés keretein belül részletes képet adni e fontos témáról szinte lehetetlen. Éppen ezért az alábbiakban csupán példálózó jelleggel említenék meg néhány lényegesebb ablakban ülést.

Ott van például Henry Fécamp Rejtő Jenő Csontbrigád című regényéből:
„…Fécamp hegedült. A Bohémek-ből. Azt a dalt, amikor Mimi meghal. Sok érzéssel játszott, szépen, tisztán. És az ablakon keresztül a sivatagot nézte….”

Érdekes megfigyelni a párhuzamot Bók Erikával: Erika a kinti szélvihart és semmit nézi, Fécamp a sivatagot, ahol köztudottan szintén nincs semmi. Mindenesetre a Csontbrigád szereplőinek helyzete sokkal sanyarúbb: a regényben egyáltalán nincs burgonya.

Vagy említhetnénk Léo Delibes Coppélia című balettjét, melyben Swanilda megpillantja Coppélius lányát Coppéliát, aki az ablaknál ül egy könyvet olvasva. Minden reggel ugyanabban a helyzetben ugyanannál az ablaknál van a lány és sosem hagyja el a házat, még krumpliért sem megy el a piacra.
Kenessey Jenő Az arany meg az asszony című operájában pedig Anna az ablaknál ül és nézi a hóesést. Párhuzam Erika viharnézésével, hogy e műben is vihar van kint, de itt hóvihar. Burgonya viszont nincs, ahogy a Coppéliában sem, nem is csoda, hogy kevesen járnak balettre, meg operába….. (Na mondjuk a Tarr Béla filmen is összesen tizenegyen voltunk a moziban, bezzeg a 3D-s animáltvizuálishulladékok előtt kígyóztak a sorok...)

S ha már a színháznál és mozinál tartunk: A Liliomfi című operett IV. jelenetében az összes fontos esemény kapcsolatos az ablakban üléssel, vagy legalábbis az összes fontos esemény az ablak körül történik.

Az angol költő, Robert Browning viszont egy teljes verset írt James Lee asszonya az ablaknál ül, s beszél címmel  A vers csak áttételesen kapcsolódik a burgonyához: Van benne hattyú, a Hattyúk tava pedig egy kiváló balettmű, a balettről és a krumpliról feljebb írtam, így e vers burgonyakutatási szempontból határesetnek tekinthető.

Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című művében az ablaknál ülés nemzetgazdasági szempontból hasznosabb az eddig említetteknél, itt az I. fejezetben „A mama az ablaknál ül, és női kalapot varr”. Az író az ablaknál ülést használja a drámai feszültség fokozására, mert a III. fejezetben már ezt olvashatjuk: „A mama ül az ablaknál és vörös szemmel varrogatja a kalapokat” A mamának azért vörös a szeme, mert már olyan régóta varrja a kalapokat, és mégsem csökken az államháztartási hiány, és emiatt sokat sír bánatában. Krumpli csak áttételesen van a műben: Az elején Palika letagadja, hogy mit evett, pedig valószínűleg krumpli lehetett az.

Móricz Zsigmond Sárarany című regényében  „A grófné már teljesen kész volt a toilette-jével s a túlfűtött szobában az ablaknál ült.” Ezt összevetve az előző művel megállapíthatjuk, hogy az ablakban ülés nem függ a társadalmi, vagy vagyoni helyzettől, ugyanúgy ülhet az ablakban egy kalapvarrónő, mint egy grófné. E regényben viszont van krumpli a III. fejezet elején.

Az ablaknál ülés kérdésének további fontosságát mutatja, hogy a vakvezető kutyákat kiképzik arra is, ha bemennek egy hivatalba, akkor figyeljék, melyik ablaknál ül alkalmazott, és oda vezessék a gazdájukat.

Ráadásképpen az egykori NDK-ban a Trabantot úgy alkották meg, hogy minden utas az ablaknál ülhessen.

Szinte az utolsó pillanatban sikerült észrevennem, hogy ablakban ülős téma nemrégiben Kitti blogján is volt, ez színesebb a fenti filmkockánál, ezért Kitti utólagos szíves engedelmével az alábbiakban közzéteszem:

Ha valamely burgonyafogyasztónak jelenleg nincsenek az ablaknál ülésről további gondolatai, melyekkel hozzájárulhatna egy hozzászólás formájában e bejegyzés teljesebbé tételéhez, az üljön az ablak elé, és gondolkozzon el a kérdésen, miközben néz kifelé.
(E bejegyzés egyben a rendkívüli kívánságműsor első teljesítése, a kívánságműsor még vasárnap éjfélig tart.)

2011. szeptember 5., hétfő

Rendkívüli kívánságműsor hírekkel kombinálva

A tisztelt burgonyafogyasztók jól tudják, hogy e blog nem népünnepély, és nem is kívánságműsor.

Mégis, a mai nap duplán nevezetes, egyrészt mert 163 éve vitték be gróf Széchenyi Istvánt a döblingi elmegyógyintézetbe, és tekintettel arra, hogy az itteni bejegyzések sem mindig teljesen kitisztult elmaállapotról tanúskodnak, így erről feltétlen meg kell emlékezzek; másrészt pedig ma reggel sikerült beparkolnom két autó közé jobbra-előre. (Ez is bizonyítja, hogy krumplival ügyesedhetünk gépjárművezetésileg.)

Ezért Vezérigazugatótanácsunk úgy döntött, hogy ezen a héten kívánságműsort rendez. Mivel e blog szerkesztőjének lényegesen több ötlete van, mint blogírásra vesztegetendő ideje, így választani lehet, hogy mely témáról szeretnének az olvasók és a képeket nézegetők olvasni a jövő héten. Bejegyzés formájában kérem a kívánságokat közölni, rövid indoklással együtt. Az alábbi témákból lehet választani:

Az ország tortája
A Taroka Madjarnök folytatása, azaz újabb mese
A blog hatása Jamaica sportéletére
Az ablak előtt ülés aktuális kérdései
Hogyan találhatunk könnyen olyan fát, ami alá érdemes leülni paprikás krumplit enni?
Dzsem Borbála - V. rész
Krumpliskenyér előállítási kísérleteim legújabb eredményei
Esetleg legyen a nagy sikerű verspályázat sikerén felbuzdulva legyen vers mindegy, kinek?

Természetesen más javaslatokat is örömmel vesz a Vezérigazugatótanács, de hangsúlyozom, ez a kívánságműsor csak erre a hétre érvényes.

A múlt héten történt egy apró technikai változás a blogon, de az nem érdekes, csak azért szólok, nehogy valaki reklamáljon, ha esetleg észrevette. Hhamarosan lesz egy köszöntőféleség a menüsorban (a játék mellett jobbra) a rendszeres olvasók és képeket nézegetők számára, továbbá tart még a játék, és tárgyalásokat folytatok egy következő játék elindítását illetően.

Már csak 18 nap van vissza a nyárból, javaslom minden burgonyafogyasztónak, még most menjen a strandra fürdeni, mert ha megkezdődik a krumplibetakarítási szezon, nem lesz rá idő.

2011. augusztus 31., szerda

A hét műtárgya - Csendélet krumplival

Én egészen eddig azt hittem, én vagyok a világ legrendesebb embere. Minden okom meg is volt erre, hiszen megnyertem a világ legrendesebb embere címért kiírt pályázatot. (Igaz, a pályázatot én írtam ki, de nem szóltam róla senkinek, így csak én pályáztam.) De most be kell látnom, hogy a cím csak megosztva lehet az enyém, mert az elismerés a blog hivatalos burgonyaábrázolóját Esztert is megilleti.
Ráadásul komoly meglepetést okozott, mert miután 27.-én célzást tettem egy újabb burgonyás mű elkészítésére, 28.-án azt ígérte, hogy lesz, csak türelem. És 30.-án már meg is lehetett csodálni az alábbi krumplis művet, melynek címe: Csendélet krumplival


Köszönöm a teljes burgonyabarát társadalom nevében, és szeretném felhívni a figyelmet, hogy Eszter blogján további remek csendéletek láthatóak mostanában, például ez itten e, meg még persze ez is, az eredeti mű pedig itt mosolyog ni!
E csendéletekben megfigyelhető még visszatérő motívumként az ablak. Ennek örömére remélhetőleg ezt a bejegyzést kiegészítem egy ideillő zeneművel, ha ráakadok valahol.
A tárgyi művel kapcsolatban pedig jól megfigyelhető, hogy teljesen életszerű a csendélet, hiszen ilyen mennyiségű burgonya feldolgozása előtt, mindenképpen megfelelő erőt nyújt az ember számára a látható borosüvegben vagy kávéscsészében szervírozott motivációs folyadék.

Még egy kicsit visszakanyarodnék a kép felett írtakhoz: A meglepetést nem az okozta, hogy újabb burgonyás mű készült, hiszen Eszterről tudjuk, hogy korunk legjelesebb burgonyaábrázolója. A meglepetést az okozta, hogy az ígéretet követő második napon már látható is a mű.
Azt ugyanis megfigyeltem, hogy a burgonyafogyasztó társadalom hölgytagjai az időt másképpen mérik, mint a férfiak. Különösen, amikor valamely esemény bekövetkeztére utalnak, például mikorra készülnek el az öltözködéssel. Tudjuk, hogy e sajátos időértelmezés szerint az alábbi mennyiségek értendőek:
egy perc = öt perc
két perc = hét perc
öt perc = tíz perc
negyed óra = fél óra
fél óra = másfél óra
egy óra = két óra
csak türelem = soha.

Hát ezért lepett meg a csak türelem után két nappal a kiváló mű közzététele.

2011. augusztus 27., szombat

Ezt dúdold a kánikulában - Krumpli reggae

Mit is lehetne dúdolni egy olyan héten, amikor ilyen meleg van? Nem kétséges: Ha meleg, akkor csakis Jamaica - mert mint tudjuk, Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, he nem tudjuk, tessék gyorsan mondogatni, hogy megjegyezzük. Ha pedig Jamaica, akkor valami jó kis reggae. Én az "I Won´t Let The Sun Go Down On Me "-re szavazok. Igaz, ez nem jamaicai, de ne vesszünk el a részletekben. Persze az már elég probléma, hogy szinte minden jó kis nóta angolul van. Hiába, ez van, ha valaki a britekhez hasonlóan komoly gondot fordított gyarmatosításra. (Persze nincs miért örülniük: az ő legtöbb gyarmatuk már kikiáltotta a függetlenségét, nekünk viszont még megvannak a gyarmataink: Balassagyarmat, Füzesgyarmat, Gyarmat, hogy csak néhányat említsek...)
Na mindegy, még szerencse, hogy van megfelelő gyakorlatom népszerű slágerek magyarra fordításában.
Egyszóval ezt javaslom a tisztelt burgonyabarátoknak dúdolni a héten, a javasolt magyar szöveg a video alatt található (csak a refrént fordítottam le, mert általában úgyis mindenki csak azt szokta énekelni...)
És akkor a magyar szöveg:

Ha jól süt a nap, lesz sok krumpli,
Majd terem a földben ááám,
Ha jól süt a nap, lesz sok krumpli,
Örül majd a nagyanyááám, óóóó...

2011. augusztus 26., péntek

Bátraké a cseresznye…

(…mondta egy volt évfolyamtársam, majd berakta a kétdeciliteres cseresznyepálinkát a kiflik közé a papírzacskóba, mert még nem volt kilenc óra, és abban az időben nem lehetett ilyen korai időpontban szeszes italt vásárolni. Két nap múlva ugyanebben az áruházban a pénztárnál fizetéskor közölte, hogy legyenek szívesek beütni neki egy cseresznyepálinkát, mert két nappal azelőtt kifelejtették. „Érdekes – mondta a pénztáros – két hete is volt itt egy fiatalember, és őnála is épp a cseresznyepálinka maradt le az előző bevásárlásnál.” „Tudom – mondta az évfolyamtársam -, az is én voltam. Valószínűleg azért lehet, mert az üveg is és a pálinka is színtelen, így nem könnyű észrevenni.”)

Ez csak arról a mondásról jutott eszembe, hogy bátraké a szerencse. A blog olvasói – kiegészülve a képeket nézegető idelátogatók tömegeivel – bizonyára felfigyeltek már arra, hogy e blogban mindig is törekedtem arra, hogy összefüggéseiben vizsgáljam azokat a jelenségeket – különös tekintettel a krumplival kapcsolatos összefüggésekre -, melyek sokszor látszólag teljesen függetlenek egymástól. Így a blog olvasóinak a rendszeres olvasás mellékhatásaként minden bizonnyal fejlődik a kombinatív gondolkodóképessége, ha ezt mégsem tapasztalnák, akkor valószínűleg elmulasztották gondosan átolvasni a „Matematikailag nem modellezhető jelenségek matematikai modellezése” című könyvemet.

Most egy olyan alapösszefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, mely konkrét bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a burgonyával való foglalkozás elősegíti a burgonyafogyasztók sikerességét.

Az történt ugyanis, hogy mivel élvonalbeli konyhai dolgozóként is kiválóan elboldogulok felügyelet nélkül is, amint azt nemrégiben is ékesen bizonyítottam, beneveztem egy bodzabogyóval kapcsolatos szakmai vélemény-nyilvánító pályázatra Monica blogján, melynek fődíja egy seaglass medál volt (Pályaművem megtalálható ott, a hozzászólások között.). Tegnapelőtt volt az eredményhirdetés, így mára már sikerült is felfognom, hogy én lettem a nyertes.
Köszönöm itt is, és külön köszönöm József Attilának, hogy megírta A hetedik című versét, melynek utolsó sora - "A hetedik te magad légy" - annyira jól rögzült bennem, hogy én magam lettem a hetedik jelentkező, és így a nyertes is.

Beneveztem egy másik pályázatra is Amy blogján, melyet ugyan nem sikerült megnyernem (bár egy külön- vagy vigaszdíjra azért még látok némi csekély esélyt…), de tessék csak megfigyelni, ki lett ott a győztes! (Azon kívül, hogy a hetedik...) Nos a győztes Inga lett, az egyetlen, aki vállalta, hogy felméri blogja olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét (Tessék szavazni nála az oldalsávban.). Ugye, mennyire világos az összefüggés a burgonyafogyasztással kapcsolatos kérdések komolyan vétele, és a különböző játékokon való sikeres részvétel között?

Még egy fontos tényt szeretnék közölni az olvasókkal: Az előző bejegyzésemhez Maminti azt írta, örülne, ha részt vennék az általa meghirdetett játékon, és hogy megcáfolja az elméletemet, felborította a szokásos szabályokat. (Mégiscsak volt értelme közkinccsé tenni az elméletemet...)

Hogy a cáfolatot cáfoljam (tehát hogy mégiscsak nekem legyen igazam…), a jövőben én is ki fogok tenni az oldalsávba más blogokon meghirdetett játékokat. Tudom, hogy ezzel rontom ugyan a saját esélyeimet, amint arról már értekeztem, de felvállalom ezt a matematikailag semmiképpen sem indokolható cselekedetet. Természetesen a máshol szokásostól mindenképpen szeretnék eltérni, ezért nálam egyszerre csak egy máshol meghirdetett játék lesz elérhető. Így különös megtiszteltetésnek tekintheti, akinek a játéka megjelenik nálam oldalsávilag. Így az oldalsávban jelenleg Maminti játéka érhető el egészen szeptember 15.-ig, mert kedvesen megkért, hogy vegyek részt a játékban. (Arra persze nem biztatok senkit, hogy nevezzen be, mert rontaná az én esélyeimet, de úgyis tudom, hogy beszélhetek én nektek…)

Mára ennyi, a hétvégén egyetek sok sült krumplit, tripla mennyiségű sóval, mert az kell ebben a nagy melegben a szervezetnek. Továbbá javasolt vízközelben tartózkodni, de ha sajnáljuk a pénzt strandra, akkor tegyünk úgy, mint az a kedves burgonyafogyasztó barátunk, aki jó példát mutat ehun e.