2015. február 17., kedd

A Krím függetlenségének hiteles története - Csak a krumplilekváron

Az orosz burgonyatermelés felvirágoztatására megérkezett hozzánk végre Putyin bácsi, valószínűleg emiatt van, hogy az elmúlt hetekben a rádióban minden gyógyszerreklám a gázok okozta kellemetlen hatások elhárításával foglalkozik, de nem akarok elkanyarodni túlzottan a lényegtől:

Hosszas kutatás után szeretném közzétenni, miért lett a Krím független, és miért csatolódott el az ukránoktól.
Meg kell itt emlékeznem arról a személyről, aki nélkül soha nem sikerült volna elkészítenem e hiánypótló történelmi kordokumentumot, köszönöm tehát saját magamnak, aki a tényfeltárás során mindvégig tartottam magamban a lelket.

Jöjjön hát, aminek jönnie kell:

Így lett a Krím független:

Putyin bácsi egy napon nagyon elszomorodott, de annyira, hogy nem tudták jó kedvre vidítani. Próbálkoztak persze a beosztottai mindennel, de még arra is gondoltak, hogy létrebombáznak a kedvéért egy új államot, mint annak idején az amerikaiak Koszovót, de ez sem ide tartozik.
Ha semmi jó nem vezet eredményre, meg kell próbálni valami rosszal - gondolták a környezetében lévő eszes emberek, no de mi legyen az? Hát ha valaminek rossznak kell lenni, érdemes talán a magyarokat megkérdezni, az egy olyan népség, amihez hozzáfogtak, abból még soha semmi jó nem sült ki, leszámítva persze a burgonyanemesítésben elért eredményeiket.
Megkérdeztek hát először is engem, hogy vajon mivel lehet jobb kedvre deríteni egy ennyire elszomorodott embert. Először nem is értettem, hogy lehet ilyen hülyét kérdezni, de aztán rájöttem, hogy mivel én vagyok kéznél, ezért engem kérdeztek. Az orosz hírszerzés tudta, hogy népüknek nagy tisztelője vagyok, és ők is igen figyelmesek szerény személyem iránt, egy alkalommal még egy romantikus gyertyafényes reggelit is előkészítettek számomra.
Nem akartam megmondani a kézenfekvő választ, mert a végén ha valami rosszul sül el, még majd rám kenik, így csak annyit mondtam:
-A megoldás nem annyira bonyolult, hogy azt csak Derrick felügyelő tudja kinyomozni, a megoldás úgy kezdődik K, R. A gyengébbek kedvéért elárulom, hogy a megoldást a konyhában kell keresni.
Mert arra gondoltam, bedob a Putyin bácsi valami  K, R-rel kezdődő, vagyis krumplis kaját, mindjárt jobb kedvre derül, ezt még egy kezdő burgonyatermelő is tudja.

Sajnos az orosz hírszerzés ezúttal tévesen értelmezte a megszerzett információt, pedig a mondás szerint a szovjet ember nem hibázik kétszer, mert a másodikra nincsen alkalom.
A hírszerzés ezúttal az alábbi téves következtetéseket vonta le:
- A megoldás úgy kezdődik K, R, és a konyhában kell keresni. Megnézve az elnöki rezidencia konyhájának hűtőjét, ott csak egy romlott krémest találtak, ami az ellenőrzést végző személy akcentusa miatt "Krímes"-ként került be a jegyzőkönyvekbe.
- A hivatkozott Derrick felügyelő a krimi műfaj kiválósága, akiről még egy kiváló dal is született. A következetesség elvét figyelembe véve és hosszú ível írva a megoldás krími.
- A végkövetkeztetés világos: Putyin bácsi jobb kedvéhez a Krímre van szükség.

A többit már ismerjük. Ezek állnak hát a történtek hátterében.

Jut is eszembe: Nem szeretne esetleg valaki küldetni velem valakinek egy krími képeslapot???


2015. február 2., hétfő

Egyperces 17. - Miniszterelnök úr, hozatott vele krumplit???

Ma minden híradás a német kancellár asszony látogatásával van tele.
Ukrán válság, meg gazdaság, meg egyéb lényegtelen dolgok. 
Megígérték, hogy nem adnak fegyvert az ukránoknak. (Ezek szerint - ami igazán dicséretes -  mind a ketten jól odafigyeltek a történelemórán, így tudják, mire mentek 70 éve a német és magyar fegyverekkel az orosz fegyverek ellen...)

Engem sokkal jobban érdekelne, hozott-e magával krumplit?

A válasz, hogy miért érdekel - ha esetleg valaki még nem olvasta volna - itt található...

2015. január 26., hétfő

Új szolgáltatás a blogon - Egyben játék...

Ahogy azt nemrég megígértem egy nagy sikerű bejegyzésemben, íme, itt a beharangozó arról az új szolgáltatásomról, mellyel minden burgonyafogyasztó jobban meglepheti azt, akit csak akar, mintha mostantól kezdve krumpli helyett csak rizst enne.
(Előtte egy rövid magyarázat a fenti nagy sikerű bejegyzéssel kapcsolatban: nem azért nagy sikerű, mert nagy sikere volt, hanem úgy kell érteni a nagy sikerűt, hogy nagy nehezen sikerült valamit összehoznom...)

No de a lényeg, a burgonyafogyasztók részére biztosított új szolgáltatásom a következő:

Talán van olyan személy az ismeretségi körödben, akinek a megörvendeztetésére nem sajnálnád 
  • 1 kiló vetőkrumpli, vagy
  • 3 üveg sör, vagy
  • 1 normális adag (azaz minimum 4 gombócnyi) fagyi, vagy
  • 3 liter (ha ilyen tempóban csökken az ára, akkor 4 liter) üzemanyag árát
Ha tudsz ilyet, ne habozz, rendeld meg képeslapíró szolgáltatásomat.

Az meg miféle burgonyabetegség? - kérdezheted.

A válasz egyszerűbb, mint hinnéd:
Az általad kiválasztott személynek én írok egy képeslapot. Persze ne valamilyen sablonos, bármely postán vagy írószerboltban kapható lapra gondolj, hanem az 1950-60-70-80-as évekből való régi lapra, ami ma már nem kapható kereskedelmi forgalomban. 
A lapot te választhatod ki, együttműködő partneremnél jelenleg Afrikától Ceylonon át Ausztráliáig széles választékból válogathatsz. Magyarországi települések irdatlan mennyiségben. Ha valamilyen motívumot szeretnél, az sem gond, beszerezzük. (A választék nemsokára kikerül a bal oldali oldalsávba)
A lapot én írom meg, a blog szerkesztésének stílusában. (Előtte persze jóváhagyatom veled.) Én postázom zárt borítékban, lehetsz te a feladó; de ha kéred, az én nevem szerepel feladóként, így még izgalmasabb lesz a címzettnek, amíg kibontja, hogy mit is kaphatott.

De ami a lényeg, megtudja belőle, hogy gondoltál rá. Mindezt teljesen váratlanul és meglepetésszerűen.

Sablonos irományokat (névnapi, születésnapi, ünnepek, stb.) nem vállalok, ez a szolgáltatás teljesen személyre szabott. Nem lesz két egyforma szövegű képeslap (ahogy nincs két egyforma krumpli sem).
Ha van valami kívánságod, esetleg történet, amihez kapcsolódjon a lap írása, e-mailben egyeztetünk.

Mindezt a fenti szerény díjazásnak megfelelő áron tudom biztosítani.

Ha a fentiek felkeltették ez érdeklődésedet, írj egy e-mailt a blog hivatalos e-mail címére: 

Ha kérdésed van, itt is megteheted, megjegyzésként.

Most gondold végig, szeretnél-e egy képeslapot küldeni a volt osztálytársadnak, szomszédodnak, főnöködnek, esetleg anyósodnak (vagy akár saját magadnak mondjuk az nem lesz meglepetés) - az első, a hetedik, és a tizenhetedik személy, aki szeretné igénybe venni a képeslapküldést, most díjmentesen teheti meg.




2015. január 23., péntek

Képeslap egy burgonyaminősítőnek

Komoly dilemmát okoz minden burgonyatermelőnek, hogyan vészelje át azt az ingerszegény időszakot, amikor a burgonyát már betakarította, így sem krumplit kapálni nem lehet, sem pedig a krumplibogarak ellen nem kell védekezni.

Többféle lehetőség is van (csak sorjában, lesz szó azokról is...), én jelenleg egy képeslapgyűjtemény feldolgozásával próbálom átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ebben az a jó, hogy az ember komoly irodalmi élményekkel gazdagodik, ezek közül szeretnék megosztani egy igazi gyöngyszemet a tisztelt burgonyabarátokkal. Egyben elemzem is e kortörténeti dokumentumot.
A lapot egy Zsiga nevű burgonyaellenőr részére küldték, ami abból derül ki, hogy az író megemlíti: "...nincs primőr áru, amit minősíthetnél".

Az is látható, hogy az író kiválóan javára fordította az akkori magyar oktatási rendszert. A lap 1969-es keltezésű, és írója Hong-Kongot olyan városnak nevezi, amit "a plutokrata antidemokratikus agresszor fasiszta kapitalista kizsákmányoló tőkések" a világ egyik legremekebb városává fejlesztettek. Aki ilyen szép mondatokat tudott alkotni, az bizony sokra vihette akkoriban, nem véletlen, hogy az író a képeslapot San Franciscoból adhatta postára...

Az író a fentiek mellett nem csak az akkori történelemórákon figyelt oda, hanem a közgazdaságtan alapjait is szépen elsajátította. Jól látszik ez a "dollárból jól, olcsón lehet itt élni" megállapításából.

Az író azzal zárja sorait, hogy Hong-Kongba szeretne menni nyugdíjba. Remélem, ezt a szándékát azóta megváltoztatta, és itthon maradt. Végülis dollárból jól, olcsón lehet élni itt is. 


Tanulságként mára ennyi elég, a blogon keresztül hamarosan egy olyan képeslapokkal kapcsolatos szolgáltatást indítok, amire nincs példa a világon, persze csak ha érdekel valakit..... A bal oldali oldalsávot tessenek figyelni, már nem sok van vissza.

2015. január 20., kedd

A hét műtárgya - Köztéri szobor

A minap kis falumban tett egészségügyi sétám közben, amint a XXI. századi burgonyatermesztés aktuális kérdésein töprengtem, egyszer csak látom, hogy a település új köztéri szoborral gazdagodott.
Ráadásul nem költöttek rá súlyos milliókat az adófizetők pénzéből, hanem a közhasznú brigád művészi hajlamokkal rendelkező dolgozóiban rejtőző alkotói aranytartalékot használták ki. Így a jeles mű az újrahasznosítás jegyében a mindenki harácsonyfája átalakításával készült.

Íme, az alkotás:

Mint látható, a szobor nemcsak esztétikus, de multifunkcionális is: Kiválóan lehet hozzá a lovat kikötni, vagy rátenni a cipőnket, amíg megfürdünk a közeli szökőkútban.

A mű szerintem méltán jelképezi településünk sokirányú fejlődését, a különböző irányban meghagyott nyúlványok bizonyára ezt szimbolizálják.

Szerintem ezekben az irányokban kellene keresni falvakat, és rá lehetne írni, így útbaigazítással is szolgálhatna a mű. 

Az alkotás tetejére állva egy soványabb ember kiválóan láthat messzebbre, mintha valamivel közelebbre látna.

Ami sajnálatos, hogy a mű címe nem került feltüntetésre. A tövében ugyan volt egy sötétebb folt, azt hittem, ráírták a címét, meg is néztem közelebbről, de valószínűleg csak egy kutya lehetett.

Így hát várom a tisztelt burgonyabarátok javaslatait, mi legyen a címe legújabb ékességünknek?

2015. január 19., hétfő

Egyperces 16. - Bankjegybefőtt

Komoly dilemma lehet minden burgonyakedvelőnek, hogyan akadályozza meg, hogy a vetőkrumplira félretett pénze romoljon.

Erre szeretnék egy gyakorlatias megoldást bemutatni, ami nem jöhetett volna létre a volt menyasszonyom közreműködése nélkül.

Szóval az úgy volt, hogy észleltem, hogy a volt menyasszonyom varrási tevékenységből származó bevételét egy 560 milliliteres befőttes üvegben helyezte el.
Ennek biz a fele se tréfa! – mondtam magamnak, amikor a szokatlan jelenséget észleltem. (Szoktam így magammal megbeszélni dolgokat, mindig jó, ha van valaki, aki megérti az embert.) Minden bizonnyal az lesz a következő lépés, hogy amikor megkérdezem, miért van az pénz egy befőttesüvegben, felvilágosít, hogy azt azért tette oda félre, mert …….–re (vagy –ra) szeretné költeni. (tetszés szerint helyettesítse be mindenki, mire költhetné a volt menyasszonyom azt a pénzt vetőkrumpli helyett)
Ekkora kockázatot nem vállalhattam, így nem kérdeztem meg, viszont az üveg elé kitettem egy zacskó kénport, és egy zacskó nátrium-benzoátot, így ni:

 
Így a volt menyasszonyom került a kérdező pozíciójába:

-Miért van az üveg előtt a kénpor és a nátrium-benzoát?
-Miért, miért? Mit nem lehet ezen érteni? Természetesen azért, hogy öntsd bele az üvegbe, mint mikor a savanyúságot szoktuk eltenni. A nátrium-benzoát azért kell, hogy ne romoljon, a kénpor meg hogy a pénz jó ropogós maradjon.

2015. január 10., szombat

Indul az új burgonyaszezon - a blog újraindul

Mint azt a kedves burgonyakedvelők talán önállóan, segítségem nélkül is észrevehették, a blog szerkesztésében egy rövid két éves szünet állt be.
Nos, örömmel jelentem, ennek a mai naptól vége!
A blog - különös tekintettel a közelgő burgonyaszezonra - újraindul, olyan bejegyzésekkel, és új elemekkel kibővítve, melyre a tisztelt burgonyakedvelők talán álmukban sem gondoltak volna, még akkor sem, ha esetleg velem álmodtak volna.
Tehát tessék kérem felkészülni, hogy a jövőben becses szabadidejük értékes perceit ismét pazarolhatják a blog alacsony színvonalú bejegyzéseinek olvasására történő vesztegetésével.

Egyelőre ennyi, várom az örvendező kommenteket...
Plusz hogy heti hány bejegyzést tartanának a t. olvasók elviselhetőnek.
(Meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt 2 évben mindössze négyen jelezték, hogy elviselhetetlen kínokat élnek át a blog hiánya miatt, nekik külön köszönet)