Ilyenkor télen talán a szokottnál is jobban foglalkoztatja a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy milyen időjárásra számíthatnak a közeljövőben. A felelőtlen személyek, akik nem gondoskodtak időben családjuk téli burgonyaszükségletéről azért aggódnak emiatt, mert félnek, hogyha a boltból hazafelé elesnek a jeges úttesten, szétgurul a krumpli; azok pedig akik megfelelő burgonyakészletet halmoztak fel jó időben - mit azt magam is tettem - a sörösüvegek épsége miatt nyugtalankodhatnak.
Mivel a meteorológusok e világon harmadik helyen állnak a legmegátalkodottabb hazudozók szakmai jegyzékében (kevéssel lemaradva a politikusoktól és a statisztikusoktól), így felmerülhet a kérdés: Hogyan juthatunk megbízható értesüléshez a közeljövő időjárását illetően?
A megoldást természetesen a krumpliban kell keresni. Aki - hasonlatosképpen e blog szerzőjéhez - megfelelő időt áldoz a burgonyakutatás aktuális kérdéseinek tanulmányozására, meg is találja a biztos módszert.
Az alábbiakban közlök egy részletet Herczegh Éva/Vojnits András által szerzett Időjós élővilág című könyvből:
Amint olvashatjuk, a módszer pofonegyszerű: Ültetünk a lakásban krumplit, és ha estének előtte (gyengébbek kedvéért: kb. akkor, amikor régebben a Maunika-show-ban a harmadik reklám szokott lenni) azt tapasztaljuk, hogy a kocsányait hajlítja a krumpli, miközben a virágai lefelé vagy oldalt néznek, akkor egészen biztos, hogy rossz idő várható.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy miután a hétvégén elfogyasztottam egy vietnami csüngőhasú malac csülkének köreteként készített, a csülökkel együtt sütött nagy adag krumplit, rájöttem, hogy ilyenkor télen az alacsonyabb hőmérsékletű helyeken hidegebb van, a magasabb hőmérsékletű helyeket pedig melegebb. (Persze csak egymáshoz viszonyítva.)