2012. január 30., hétfő

Rövid hullám

A. Anyiszimova néni írt egy könyvet hasonló címmel, csak ott e két szó egybe van írva. Könyvének ugyanis nem az a témája, hogy az ő holtteste nem valami túl nagy - bár a könyv szerint Anyiszimova alacsony termetű volt -, hanem az, hogy milyen is volt az életének az az időszaka, amikor a világháború alatt rádiós felderítőként ténykedett a német vonalak mögött. Természetesen az ő műve is alátámasztja, hogy a szovjet győzelem legfontosabb fegyvere a burgonya volt.
Anyiszimova néni (aki ekkor még nem volt néni, mert csak 18 éves volt) mindig szeretett volna a többi partizánnal menni, de a partizánok nem engedték, mert csak ő tudta kezelni a rádiót. Így volt ez akkor is, mikor a partizánok krumpliért mentek. Hogy krumpliért menni mennyire izgalmas dolog, azt jól bizonyítja az alábbi részlet:
Szerintem ezért nyilatkozza minden szépségkirálynőjelölt, hogy a világbékéért szeretne tevékenykedni, mert békében nem kell rejtegetni a Sokol rádiót, hanem nyugodtan magunkkal vihetjük és hallgathatjuk, miközben elmegyünk krumpliért.
A szovjet orvostudomány és az orvosi ellátás annyira fejlett volt abban az időben, hogy messze felülmúlta a mai magyarországi színvonalat. Nem voltak hosszú várólisták, és ha szükség volt egy műtét után korrekcióra, Pável doktor és asszisztensei hálapénz nélkül is készségesen elvégezték. De beszéljenek a tények:
E blogban már értekeztem az ablaknál ülés aktuális kérdéseiről. A partizánéletnek is fontos velejárója, hogy valaki ül az ablaknál, és álcázásképpen unatkozik és krumplit tisztít. Úgy látszik, akkor még nem volt ilyen előrehaladott a szovjet burgonyakutatás, mint manapság, és így nem tudták, mennyire izgalmas dolog krumplit pucolni. Csak így történhetett, hogy krumplipucolás közben unatkoztak. A németek előrébb jártak ezen a területen, mert rögtön izgalmassá tették a burgonyatisztítását, amint olvashatjuk.
A hivatkozott Elza nevű néni nyilván azért jajdult fel, mert megijedt, hogy a tiszt vagy elveszi a krumplit, vagy ami még rosszabb, megpucolja helyettük. Mindenesetre ez egy alacsony beosztású tiszt lehetett, aki nincs tisztában a burgonya stratégiai jelentőségével (valószínűleg nem olvasta a blogot, vagy olvasta, csak nem értette, mert nem tudott magyarul...), és így otthagyta őket.
Mint már említettem, nem mindegy, hogy abban a sajnálatos esetben, ha véletlenül a falunkban kitör a világháború, mit hordunk a lábunkon. (Bár nem a témához tartozik, de szerintem rögtön a románokhoz kéne csatlakozni, mert ők - legalábbis a végén - mindig a győztessel vannak. Okosabbtól nem szégyen tanulni.)
Az oroszok mindenesetre okultak az angol példából, és zokni helyett kapcát hordtak. Persze ha krumplipucolás közben ránktör egy vagy több német tiszt, az izgalomtól kiizzadhat a lábunk, ezért ha nem szeretnénk erős lábszag mellett folytatni a burgonyafeldolgozást a kedélyek lenyugvása után, a legjobb, ha jó előre odakészítünk egy lavór vizet.

2012. január 28., szombat

Kökénylikőr

A mellékelt két fotón figyelhető meg kökénylikőr készítés szempontjából a kezdet kezdete (balra) és a vég végzete (jobbra). Kizárásos alapon középen pedig a szöveg található. Jobbra még az is megfigyelhető, hogy a muzeális konyakosüvegre még a likőr beletöltése előtt ráfért volna egy foltmentesítés, no mindegy, majd most utólag.
Ami a lényeget illeti, a kökényfeldolgozás első lépcsője nem a kökénylekvár főzése volt, hanem ez a jobb oldalon látható likőr. Az eredeti receptet innen gyűjtöttem. Természetesen egy egészen kicsit belepiszkáltam az eredeti receptbe szokásom szerint. Eredetileg a hozzávalók:
50 dkg kökény, 50 dkg cukor, 6 dl Gin

Én fél adagot készítettem:
25 dkg kökény, 25 dkg cukor, 3,5 dl Gin (ez kissé több az eredetihez képest, de gondoltam, hogy csak nem ronthatja el.)
Plusz kell még hozzá egy üveg Varga Péter féle tokaji hárslevelű, három okból kifolyólag:
1. Mert finom, és nem drága (Pennyben 300valahány Ft + 40Ft üvegbetét. Elvi okokból nem vagyok hajlandó 500Ft-nál többet fizetni palackozott borért.)
2. Szükségünk van az üvegére.
3. Nem parafa dugója van, hanem műanyag, de épp erre van szükség a jó záráshoz.

Elkészítése:
A hárslevelűt megisszuk (én ezt azért nem egyszerre szoktam.), a dugót nem dobjuk el, üveget kiöblítjük. Megmossuk a kökényt, belepotyogtatjuk az üvegbe. Rászórjuk a cukrot, majd ráöntjük a Gint. Bedugózzuk az üveget. Naponta egyszer megrázogatjuk, hogy a cukor szépen feloldódjon. A cukor először leül az aljára, de a műanyagdugónak köszönhetően bátran fejtetőre állíthatjuk az üveget rázáskor. (Én közben a Kőbánya blues-ból szoktam hozzá énekelni azt a részt, hogy "Nem tudnak rock and rollt táncolni a lányok, én már öreg vagyok, csak magamban rázok, óóó".)
Négy hét után leszűrjük le a kész kökénylikőrt, majd jól zárható likőrösüvegbe töltjük. A kökényszemeket nem kidobni, hanem megenni, mert nagyon finom!
Mivel nem tudom megjegyezni, mikortól kell számítani a négy hetet, ezért a boroscímkére ügyesen ráírtam az induló dátumot, amikor megkezdtem a gyártást.

Ha 7dl-es gint veszünk, abból pont kétszer fél liter likőrünk lesz. A fél liter kökénylikőr ára 900Ft alatt marad. (A hárslevelűt nem számítva, mert az üveg többször is felhasználható.)
Az első adagot követően a cukor mennyiségét lecsökkentettem 22dkg-ra, majd megírom, hogy melyik lett a jobb.

A likőrnek finom meggyes illata van, ivás közben először édes, majd utána érezhető a kökény jellegzetes enyhén fanyar íze. Szerintem sült krumplihoz ideális választás.

Előkészületben van a fenti recept adaptációja, az áfonyalikőr. Természetesen tudósítok róla, csak türelem. Mondjuk nem ártana hozzá vagy 30dkg friss áfonya, mert jelenleg csak aszaltat tudtam beszerezni.

2012. január 27., péntek

Könyvajánló

Sajnos most nincs időm részletesebb ajánlást írni a baloldalon látható alapműről, de semmiképpen nem szerettem volna lemaradni a Rita helyett Katinál meghirdetett játékról.
Hétvégén pótolom hozzá a szöveges részt.

Ahogy megígértem, már itt is van a pótlás. Igaz, hogy ma kedd van, de ha a péntek - szombat - vasárnapra azt mondjuk, hogy hétvége, akkor a hétfő - kedd - szerda is hétvége, csak éppen a hét másik vége. (Tehát gyakorlatilag csak a csütörtököt kell kibírnunk valahogyan, valószínűleg ebből ered a "csütörtököt mond" kifejezés, aminek általában negatív jelentéstartalma van.)

No de ami a könyvet illeti: Nem mai darab, ezt mutatja az ára is, ami annak idején 3Ft volt. Ez igazán nem is szakácskönyv, inkább csak egy füzet a maga 32 oldalával. Viszont minden alapvető krumplis étel megtalálható benne, a tartalmát elolvashatjátok ehun e. Ha pedig valaki az ajánlómat követően nem tudja nélküle elképzelni a további életét gyorsan vásárolja meg ehun e.
Amit szeretnék figyelembe ajánlani, az a 6. oldalán kezdődő rész, ezt bemásolom a kezdő burgonyafeldolgozók kedvéért:

Anyagkiszabás 2 személyre
burgonyából (hámozva)
levesbe      15-20 dkg            köretnek                 40-50 dkg
főzeléknek 50-60 dkg            héjában sült             50-60 dkg
rakottan     50-60 dkg           zsírban sült              40-50 dkg
pürének     40-50 dkg           újburgonya (vajjal)   35-40 dkg
tésztának    40-50 dkg          újburgonya (pirított) 35-40 dkg
salátának    35-40 dkg
hagyma
leves            3-4 dkg
főzelék         3-4 dkg
gulyás              8 dkg
burgonyasaláta 6 dkg
liszt
burgonyás tésztának 3-4 dkg
rántás
leves      zsír 2 dkg     liszt 2 dkg
főzelék   zsír 6 dkg     liszt 4 dkg
Ez a mennyiség azonban a személyek számával nem emelkedik arányosan, 10 személynél egy levesre kb. 10 dkg zsír és 6 dkg liszt kell.
zsiradék
paprikás burgonya 8-10 dkg
burgonyapüré          3-5 dkg
burgonya párolva
(pl. levesnél)           4-6 dkg
szalonnából (zsiradéknak
kiolvasztva)            4-5 dkg
tejföl
habaráshoz 2 kávéskanál liszt, ½ dl tejföl
rakott burgonyához kb. 1-1,5 dl tejföl
gulyásleves
15-20 dkg hús
¼ kg csont
20 dkg burgonya
esetleg 1 szál sárga- és 1 szál fehérrépa
konyhasó
leves                      0,80 dkg
főzelék                   0,80 dkg
tésztafőző víz 1,00-1,50 dkg
(édes tészta)
tésztafőző víz 2,00-2,50 dkg
(sós tészta)
köménymag
leves             0,20 dkg
gulyás           0,04 dkg
paprika
leves                              0,04 dkg
főzelék                           0,04 dkg
paprikás burgonya 0,30-0,50 dkg
tojás
burgonyás tészta   1/5 db
rakott burgonya       2 db
panírozás              1/2 db
kapor
burgonyafőzelék ½ csomag
víz
levesnek         6 dl      6-8 közepes nagyságú burgonya, kb. 1 kg
főzeléknek      2 dl      egy kis fej hagyma, kb. 4-6 dkg

Végezetül egy idézet a könyvből:
„A recepteket alapul véve minden „szakácsnő” (esetleg „szakács”) egyéni alkotómunkát végez, amelyben a családjának tett szolgálaton kívül önmaga is örömét leli.”

Figyelitek: "esetleg"...

2012. január 26., csütörtök

Egeret kaptam, lájf! - Ezt dúdold a héten

Az idősebb burgonyafogyasztók számára bizonyára nem ismeretlen az Opus zenekar Live is life című örökzöld szerzeménye, melyet e bejegyzés végén is lehet szerencséjük meghallgatni hangulatemelkedés céljából ajánlottan. Nem szeretnék értekezni arról, vajon mi e dal refrénje, ezt mát több televízióműsorban megtették a műsorkészítők. Mint az ismertté vált a szerző és az előadók által, a jeles mű refrénjének semmiféle értelme nincs, mint arról meggyőződhetnek például ehun e.
Így e bejegyzés értelmét csupán az adja, hogy egeret kaptam a Tiffanylda blogon elért 7 pontomnak köszönhetően. Ennek annyira megörültem, hogy rögtön dalra fakadtam, és ápolva a blog hagyományait (lásd, illetve hallgasd, sőt énekeld: Síző krumplikKrumpli reggae) megpróbáltam némi értelmet adni a különben teljesen értelmetlen szövegnek. Egyszóval ezt javaslom énekelni a dal refrénjeként, és egyben dúdolni is a héten:
"Egeret kaptam, lájf!"
Az egérhez kapott kedves kísérőlevél szerény személyemet az egérhez hasonlította, így ékesen bizonyítja sokoldalúságomat: Annak idején egy volt kollégám búcsúzóul egy elefántot ajándékozott nekem, mondván, hogy talán az elefánt az, ami hozzám hasonló nagy állat. Az egeret elhelyezem a könyvespolcom végén függesztéses technológiával az elefánt, 2 medve és egy pingvin társaságában.
Az egér egyébként tényleg velejárója a burgonyatermelésnek. Tavalyelőtt a krumplibetakarítás során az ásóval kifordította egyet, aminek három lába volt. A következő ásónyomnál megtaláltam a lábát, amit véletlenül levágtam az ásóval. Így jár, aki a más krumplijára pályázik.

2012. január 22., vasárnap

Kökénylekvár krumplinyomóval - a hét receptje

 Időnként megfogalmazódhat az átlagos közép-kelet-európai burgonyafogyasztóban, mivel dobja fel a szokásos burgonyásnudlit?
Szerintem kövesse az alábbi, korántsem elrettentő példámat, és főzzön hozzá kökénylekvárt.
Ehhez a hozzávalók: némi kökény, mint a képen látható, cukor, víz és valamilyen dzsemfix.


Egy kiló kökényhez 3 deciliter vizet  számítva feltesszük főni, ahogy a második fotón látható. Én két és fél kilónyi mennyiségből indultam ki. A főzés közben nyomkodjuk a fakanállal, esetleg krumplinyomóval, egyrészt hogy köze legyen a krumplihoz, másrészt, hogy könnyebben elváljon a magjától.
Ha kissé kihűlt, akkor következik az "észmunka": el kell választanunk a magjától. Először a fazékban átnyomkodom krumplinyomóval, majd a harmadik fotón látható módszert eszeltem ki: A mosogatóba helyezett fazékon lévő nokedliszaggatón tuningoltam villával.
 Hogy legyen viszonyítási alap, hogyan egyszerűbb, a volt menyasszonyom egy nagyobb lyukú tésztaszűrőn próbálta átpasszírozni. Az eredmény nagyjából döntetlen lett, egyforma babra munka mindkettő. Mindenesetre kb. 40 perc alatt ketten a 2,5 kilónyi kökényből kijött összesen 1,3 kilónyi, ami az alábbi fotón látható. Ez alá öntöttem egy kevés vizet, mert túl sűrűnek találtam. Így nézett ki a főzés előtt:

Innentől már egyszerű a dolog: a zselésítőszer zacskóján le vannak írva a további teendők. Az 1:1 arányú zselésítőt választottam hozzá, mert  a kökény elég fanyar ízű. Az 1,3kg kökényhez így egy zacskó zselésítőt és 1kg cukrot tettem.
Szerintem tökéletes lett. Igaz, hogy vele párhuzamosan nekiláttam egy adag kökénylikőrnek is, de arról majd később lesz írás, ha egyáltalán van igény rá.

2012. január 20., péntek

A beton szerepe a burgonyarejtegetésben

Két napja írtam, hogy a Port Arthur 1904.-1905. évi ostromának tanulságait feldolgozó hiánypótló művön - Sztyepanov regénye nyomán már dolgozom. Hát íme:

Azt minden burgonyafogyasztó tudja, aki használja az internetet, hogy már Fogarasi Árpád elmondta, mennyire hasznos az erős beton. A kiváló bunkerépítő "jómunkásember" igazából csak azt az alapigazságot ismételte meg, amit az 1905-1905 években a japán-orosz háború alatt az egyik orosz tüzéralakulat tagjai is megtapasztaltak, és melyet valamennyi burgonyát rejtegetni szándékozó személy részére is csak ajánlani tudok: A burgonya rejtegetéséhez erős betonra van szükség.
Az alábbi tanulságos eset Sztyepanov: Port Arthur című művében olvasható. A japán seregek ekkor már teljesen körülzárták Port Arthurt. Az élelmiszer kifogyóban volt a városban, ezért az oroszok egy hadbiztost neveztek ki, mérje fel, melyik alakulat mennyi élelemmel rendelkezik. Borejko hadnagy valahogyan megtudta, hogy mire készülnek, és elásatta az összes krumplijukat. A hadbiztosnak viszont egy áruló (valószínűleg a japánok által felbujtott rizsfogyasztó) elárulta, hová ásták el Borejkoék a krumplit. Innen az alábbiakban olvasható, milyen izgalmas események történtek.
Érdemes megfigyelni, hogy a hadbiztos kincsként utal a krumplira. ez mutatja, hogy az oroszok tisztában voltak a burgonya jelentőségével.
A továbbiakban olvasható, mennyire fontos a jó erős beton, amiben sok a cement, ahogy a nagy magyar bunkerépítő is megmondta. Nem csak elásták a krumplit, de fölé is betonoztak, hogy a hadbiztos ne tudja kiásni! Természetesen előrelátónak kell lenni, és időben gondoskodni arról, hogy amikor a betonra már nincs szükség, el tudjuk távolítani, például az oroszok által alkalmazott robbantásos technológiával.
Meg kell említenem, hogy Sztyepanov művében mesterien fokozza az izgalmakat, csak a 811. oldalon ír először a krumpliról.
És ugye, hogy erős a blogban az orosz vonal?

2012. január 18., szerda

Burgonyakutatási tevékenységéért a blog díjat kapott

Szóval az úgy volt, hogy amikor láttam néhány blogban, hogy különféle díjakat adnak egymásnak, akkor elhatároztam, hogy ez nem illik a blogom arculatához, és ha valaki esetleg arra vetemedne, hogy nekem díjat adjon, akkor tapintatosan visszautasítom, mert ilyen sok helyen van, de krumplilekvar csak egy van, és ez még mindig az első mondat, de ez semmi, Krasznahorkai László Az utolsó farkas című könyve úgy egy mondat, hogy hatvanhét oldal.
(Mivel új mondatot kezdek, nekem még van hova fejlődnöm e témakörben.)
Erre mi történik? Kapok egy díjat. Na, most ezt hogy magyarázzam ki? Ilyen esetekre szolgál természetesen az ürügy. Ürügyet kell találni, ami lehetőséget teremt, hogy átvegyem a díjat, majd tovább is adjam.
Szerencsére most könnyű volt ürügyet találnom - de ha nehéz lett volna, akkor is találok -, mivel a díj orosz nyelvű, és a blogban erős az orosz vonal, így a díj illeszkedik a blogba. (Az orosz vonal erősségére bizonyító erejű dokumentum található ehun e, meg akár itt is, nem is beszélve erről no meg erről. A Port Arthur 1904.-1905. évi ostromának tanulságait feldolgozó hiánypótló művön - Sztyepanov regénye nyomán -  pedig már elkezdtem dolgozni.)

Szóval ez volna a díj, amit Tiffanyldától kaptam, és amit ezúton is köszönök. Csak Hofi szavait tudom intézni, miközben a meghatódottságtól a könnyeimmel küzködök, - és a takonykórtól is, mely rámtámadott az elmúlt napokban: "Inkább nekem adják, mint valami másnak."
A díjjal egyidejűleg jogosult vagyok kitenni a blogba ezt a krumplivirágokkal díszített mezőn a hasát süttető medvét. A mű felirata szabad fordításomban: "A blog mely mosolyt ad."
Meg teendőket is ad, mert ez hozzá a használati utasítás:

1. Vedd fel a díjat!
2. Köszönd meg akitől kaptad!
3. Tedd ki a blogodba!
4. Nevezz meg 4 blogot, akinek adod!
5. Írj magadról 3 dolgot!

No az első három pont még rendben, díj felvéve, megköszönve, kitéve.
Innen kezdődnek a nehézségek. Mert ugye saját magamnak adnám a legszívesebben, de ez talán mégsem volna illendő, bármennyire is megérdemelném.
A lényeg, hogy akiknek adnám (rövid indoklással egybekötve):
Schalleszter - mert az ő művei gyakran megmosolyogtatnak (jut eszembe, ugye idén is lesz krumplis?)
Inga - mert felmérte a blogjának olvasóinak burgonyafogyasztási egyenértékindexét, és kimagasló, 29,5-es eredményt ért el, ami a második legmagasabb jelenleg az egész világon. További részletek itt találhatóak.
Monica - a vásárokon készített fotók miatt
Ashley - nem szoktam ún. fotósblogokat nézegetni, az övé a kivétel. Egyik írásomhoz tőle kölcsönöztem. (Ha valaki tud angolul, szólhatna neki, hogy díja van, mint a visszaváltható sörösüvegnek.)

Eddig rendben, na de 3 dolgot magamról, ez kissé soknak tűnik, azért megpróbálom:
- A krumpliról sokkal hamarabb tudtam volna írni három dolgot, mert az sokkal érdekesebb, mint én vagyok.
- Magyarország a születésem éve előtti évet többlettel zárta, azóta valamennyi évet hiánnyal. (Lehet, hogy jobban jártak volna, ha helyettem hörcsögöt tartanak? Nem gondoltam volna, hogy ennyi plusz költséget okozok.)
- A díjon látható medvéhez hasonlóan én is szeretek a réten üldögélni, de csak olyan hónapokban, melyekben nincs "r" betű. Egy ilyen eseményről készült fotó látható az alábbiakban tárgyi bizonyítékként.

2012. január 16., hétfő

Reszkessetek, hitelminősítők!

A tisztelt burgonyafogyasztókat is bizonyára megdöbbenti az a tény, mely szerint bizonyos hitelminősítő intézetek országunkat, és más baráti burgonyatermelő országokat leminősítenek. Ezzel van tele mostanában minden híradás, így rengeteg értékes műsoridő elvész, amit hasznosabb dolgokra, például a burgonyakutatás aktuális kérdéseit bemutató műsorok sugárzására lehetne fordítani.
Sajnos a különböző kormányok úgy tűnik teljesen tehetetlenek a hitelminősítő intézetek leminősítgetései ellen.

De nem kell kétségbeesni: Egy komoly szervezet vette kezébe az ügyet, mégpedig e blog Vezérigazugatótanácsa. Örömmel számolhatok be a blog Vezérigazugatótanácsának Hitelminősítő Intézeteket Leminősítő Szakcsoportja ez év január 16.-án, Leon Trockijnak a Szovjet Forradalmi Tanács elnöki tisztjéről való elmozdításának 86. évfordulója alkalmából tartott ülésén született döntéséről.

A Vezérigazugatótanács a fenti ülésén úgy döntött, hogy közzéteszi az 1/2012 számú Leminősítvényét, melyet az alábbiakban olvashatnak a tisztelt burgonyafogyasztók.

A www.krumplilekvar.blogspot.com Vezérigazugatótanácsának 1/2012 számú
LEMINŐSÍTVÉNYE

1. §
Blogunk Vezérigazugatótanácsa sajnálattal tapasztalja, hogy az egyes hitelminősítő intézetek az utóbbi időszakban több alkalommal is Vezérigazugatótanácsunk megkérdezése nélkül döntöttek baráti burgonyatermelő országok leminősítéséről.
2. §
Ráadásul az 1. §-ban körülírt gaztettüket még azzal is tetézték, hogy a blog folyószámlájára nem utalták át a megfelelő összegű eltekintési díjat.
3. §
A 2. §-ban körülírt mulasztás miatt blogunk Vezérigazugatótanácsa a lehető legszigorúbb szankciók bevezetéséről határozott e hitelminősítő intézeteket illetően, úgymint:
(1) Blogunk Vezérigazugatótanácsa valamennyi hitelminősítő intézetet azonnali hatállyal leminősíti és egyidejűleg átsorolja az „Barátságtalan alattomos lápi gané aaa plusz” kategóriából a „Ronda smucig görény, úgyköllnektek, eztakartátok bb mínusz” kategóriába. Ráadásként nem áruljuk el, hogy mivel egyidejűleg!
(2) Blogunk Vezérigazugatótanácsa a fenti intézetek dolgozóit nem hívja meg sült krumplira vacsorára, pedig az finom, és akkor se adná neki soha kölcsön a búvárszivattyút, ha lenne.
4. §
A fentiek mellett, tekintettel arra, hogy valamennyi hitelminősítő jobban ajánlja nálunk a horvátokat befektetés céljából, ezen ajánlással összhangban Vezérigazugatótanácsunk továbbra is a horvátoknál fektet be üzemanyagba a járművének tankolását illetően.

2012. január 13., péntek

Krumpli és kukorica

Más szavakkal: Burgonya és tengeri. A tengerről jut eszembe egy kis versike:
"Országunkban nincs sok tenger,
Annál több van lüke ember!"
Bocsánat, hogy elkanyarodtam a témától.

A legutóbbi mesém annyira jól sikeredett, hogy többekben felvetődött, honnan van az ihletés hozzá. Mivel nem titok, meg mert rendes is vagyok, így elárulom, hogy egy ilyen mű több hónap alatt érlelődik a végkifejletig, és természetesen gondos (burgonya)kutatási tevékenység előzi meg. Így most is kutattam a tengeri hadviselés és a burgonya összefüggéseit. Mivel a meséim zöme Slamasztikában játszódik, így felhasználtam Valentyin Pikul: Rekviem egy hajókaravanért című művét, mely bemutatja, az angolok hogyan hagytak slamasztikában egy Szovjetunióba indított hajókaravánt, hogy ürügyet találjanak, amivel hibújhatnak a lend lease megállapodás alól. (Aztán meg csodálkoztak, amikor az oroszok nem fizették ki őket a háború után...)
Pikul művével kapcsolatban a következő főbb tanulságokat lehet levonni a burgonya jelentőségét illetően  hajózás és tengeri hadviselés témakörökben:

Először is minden olyan történetben, amelyben tengeralattjárót bombáz az ellenség, a drámai hatás miatt a tengeralattjárón lévő krumplinak ki kell szóródnia. Ez egy tengeralattjárón igen komoly helyzetet teremt, mint olvashatjuk. Ez jól megfigyelhető az alábbi részletben, igaz, itt az oroszok tévedésből a saját tengeralattjárójukat bombázták...
Meg kell említenem, hogy a filmesek is használják feszültségfokozó eszközként a krumplit. Wolfgang Petersen filmjében (Das Boat - A tengeralattjáró) a bombázáskor csak úgy repülnek a krumplik, az U-571 című filmben úgyszintén. A Vadászat a Vörös Októberre című filmet sajnos még azelőtt láttam, hogy megkezdtem burgonyakutatói tevékenységemet, így arról nem tudok nyilatkozni (ha valakinek van információja róla, kérem, tegye közkinccsé.)

Pikul művének másik tanulsága,, hogy valakinek a kiszolgáltatott helyzetét gyakran lehet szemléltetni egy zsák rothadt krumplival. (Arthur Koestler is használja ezt a hasonlatot, de az ő művét majd később részletezem.)
Azóta persze sokat haladt előre a burgonyakutatás, így - főleg nekem köszönhetően - ma már a rothadt krumplit is felhasználhatjuk hasznos célra.
Egy újabb tanulság, hogy ha nem flancolunk, és nem mindig a legújabb divat szerinti zoknit hordunk, hanem régimódit, az segíthet, hogy visszaszolgáltassák a lábunkat, ha véletlenül elveszítenénk egy szerencsétlen robbanás alkalmával. (A. Anyiszimova Rövidhullámon című művében a partizánok zokni helyett kapcát használnak krumplipucolás közben, és lehet örvendezni, mert az erről szóló írás is negyedkész állapotban van.). Érdekes megfigyelnünk, hogy a műben becsületes jelentkezőt keres a lábra Brangwen kapitány, azt tehát mindenképpen el kell ismerni az angolokról, hogy csak úgy bemondásra nem adnak valakinek egy plusz lábat (zoknival együtt), akinek már - illetve még - megvan mindkettő, meg kell elégednie vele.
Tengeralattjárókon szokás volt, hogy a torpedóvetőcsőből szemetet, törmeléket, olajat, holttesteket lőttek ki (ld. pl. az U-571 c. filmben), hogy az ellenséggel elhitessék, hogy a tengeralattjáró megsemmisült, hogy abbahagyják a bombázását. Pikul könyvében a németek tengeralattjárója krumplit is használ ilyen - tehát gyakorlatilag életmentő - célra. A kellemetlent (krumpli elveszítése) összekötik a hasznossal, és egyben a wc tartalmát is kilövik. (Persze ők sem olvashatták a blogot, hogy akár hajthatnák is vele a járművet.). Az oroszok viszont szeretnek olvasni, mint az alábbi példa mutatja, felvetődik bennük a német pártlap elolvasásának kérdése.
Végül pedig megtudhatjuk azt, miért van váza az orosz kocsmákban az asztalon, továbbá mire számíthat az, aki elhatározza, hogy beiratkozik egy OKJ-s képesítést adó matróz tanfolyamra.
(Az utóbbi mondatot divatosan úgy mondanák, hogy milyen kompetenciái fognak fejlődni annak a személynek, aki beiratkozik matróz tanfolyamra.)

2012. január 9., hétfő

Új krumplis játékok

Nagy öröm számomra, amikor azt látom, hogy egyre szélesebb tömegek ismerik fel a burgonya nemzetgazdasági jelentőségét, és akkor még a kimagasló gasztronómiai fontosságáról – az olvasók szerencséjére – a mai napon még nem is értekeztem.
Örömmel tájékoztatom a tisztelt burgonyafogyasztókat két burgonyás játékról, melyek január 15.-ig zajlanak.

Az első az Éva blogjában meghirdetett játék, mely az oldalsávból elérhető.
A második az én játékom:
A minap hozzájutottam néhány olyan, a McDonalds-ban beváltható akciós kuponhoz, mely február 5.-ig érvényes, és amelyek közül az egyik arról szól, hogy egy nagy adag sültkrumpli áráért kettőt adnak. Ez hát a nyeremény, amiért pályázni lehet január 15.-én 24.óra 65percig, a teendő csupán annyi, hogy jelezd bejegyzés formájában, hogy részt szeretnél venni, és írj egy hasonlatot a sült krumpliról.

Három győztest sorsolok ki 16.-án, ennek a bejegyzésnek a végén, plusz a többiek számára is lesz meglepetés.


A sült krumplis kupon mellé küldök még 23db egyéb kupont, ami az alábbi fotón látható.

Kérem, hogy csak olyan burgonyafogyasztó nevezzen a játékba, aki fel tudja használni a kuponokat. Előtte nézzétek meg a McDonalds weboldalán, hogy az a hely, ahol fel szeretnétek használni, részt vesz-e az akcióban.

2012. január 6., péntek

Ember a vízben!

E blogban volt már szó arról, mi a teendő, ha valaki diktátorként szeretné megkeresni a betevő rakottkrumplira valót. A fürdés is szerepelt már, mint gyakran visszatérő téma.
A mai bejegyzés arra hívja fel a figyelmet, milyen kulcsszerepe van a fürdés egy bizonyos fajtájának abban, hogy valakiből diktátor lehessen.
Ma ugyanis bizonyítékát találtam annak, hogy ha szeretnénk egy nagy birodalom vezető pozíciójába kerülni, akkor fontos életünkben legalább egyszer úgy megfürdenünk, hogy azt eredetileg nem is akartuk.
Erre két bizonyítékom is van: Az első a kis Dolfika fürdése.
A második bizonyíték pedig alább látható, és arról számol be, mikor Brezsnyev elvtárs jeges fürdőt vett. (Külön köszönet érte Grecsko tábornoknak, aki annyira unatkozott a Kaukázus felszabadítása után, hogy könyvében megosztotta ezt a burgonyafogyasztókkal)
Amire nagyon oda kell figyelni: Legyen a közelben egy, vagy több burgonyafogyasztó, aki még a megfulladás előtt kihúz bennünket, mert különben lőttek a diktátorságnak!

2012. január 4., szerda

Ráncfelvarratlanság

A tisztelt blogolvasók - azok tömegeivel együtt, akik csakis a képek nézegetése, vagy a jó zenék hallgatása céljából látogatják a blogot - valószínűleg úgy gondolják: Ezt a krumplit már láttam valahol!

Igen, nem tévedtek, ez a krumpli a főhőse egy régebbi bejegyzésemnek, a vegyes vágottnak. (Sajnos azóta sem tudom, az ott szereplő virág védett-e. Jó lenne, ha valaki felvilágosítana, mert jövőre is szeretnék szedni a volt menyasszonyomnak.)

Mivel ajándékba kaptam ezt a krumplit, ezért a főszerkesztői asztalomon termeltem vele az oxigént. Már 8 hónapja ott van, azóta nőtt ki belőle két kisebb nyúlvány, zöld burgonyalevelekkel. Mivel fotoszintetizál, így tisztítja a szoba levegőjét. Ráadásul semmiféle gondozást nem igényel, teljesen önfenntartó.

Sajnos az öregedés ezt a krumplit is utolérte. A nyolc hónap alatti étlen-szomjan tartás alatt eléggé felemésztette a tartalékait, jelentősen lefogyott (Mindezt úgy, hogy egyetlen fillérjébe sem került, tetszenek figyelni, hölgyburgonyafogyasztók?) Jelenleg így néz ki:

Szóval ne tessenek nekem panaszkodni az öregedést illetően, örüljön mindenki, hogy nem burgonya, hanem burgonyatermelő.
Ezt a krumplit mindenesetre el fogom ültetni, mert most már nem sokáig bírja tápanyag nélkül. Mindenesetre már eddig is sokkal jobban jártam vele, mintha például kutyát tartanák, az már egy csomó kaját elevett volna előlem. (Az ebadóról még nem is beszélve...)
E krumpli további életéről tudósítok, egyelőre annyit árulok el, hogy egy datolyapálma tövébe fogom elültetni, mert szerintem még senki nem vizsgálta a burgonya és a datolya együttes termelésének előnyeit.