Olvasóink burgonyafogyasztási szokásairól - világrekord!!!

Talán ennyit is elég lett volna írnom arról a világrekordról, melyet a blog felállított, azzal, hogy e blog olvasóinak a burgonyafogyasztásiegyenértékindexe a legmagasabb jelenleg az egész világon: 35,28!!!

De lássuk, hogyan sikerült e kimagasló eredményt elérnünk:

Ismét lezárult egy közvéleménykutatás, melyben azt igyekeztem felmérni, hogy e blog olvasói, valamint azok, akik csak a képeket nézegetik, milyen rendszerességgel fogyasztják alapvető táplálékunkat, a krumplit.

Az alábbiakban közlöm a végeredményt:

Soha nem fogyaszt krumplit olvasóink 36%-a

Minden nap fogyaszt krumplit olvasóink 28%-a

Hetente 2-3 napon is fogyaszt krumplit olvasóink 16%-a

Hetente 4-6 napon is fogyaszt krumplit olvasóink 12%-a

Hetente csak egyszer fogyaszt krumplit olvasóink 4%-a

Nem értette meg a feltett kérdést olvasóink 4%-a

Felmerülhet a kérdés: Milyen logikus következtetést vonhatunk le a fenti eredményekből?

Vezérigazugatótanácsunk Matematikai Főosztályának Burgonyafogyasztáskutatáskivizsgálási Alosztálya - figyelembe véve e blog szerzőjének Matematikailag nem modellezhető jelenségek matematikai modellezése c. művében foglaltakat - meghatározta a blog olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét.

Akik gyengék voltak matematikából, azok részére az alábbiakban ismertetésre kerül, hogyan kell meghatározni egy blog olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét:

Első lépésként el kell végezni egy legalább egy hónapon át tartó közvéleménykutatást a blogon. (Ennek az eredménye olvasható fentebb)

Majd egy egyszerű szorzást, osztást, összeadást és kivonást követően kapjuk meg a blog olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét.

A számítás menete a következő:

BOBFEI = (TF + NTF + KTF - H)/10 + 0,8, ahol:

-BOBFEI - blog olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexe

- TF - a tudatos burgonyafogyasztók számától függő tényező, meghatározása a következőképpen történik:

  TF= 8*a naponta burgonyát fogyasztók százalékos aránya + 5*a hetente 4-6 napon is burgonyát fogyasztók százalékos aránya + 2,5*a hetente 2-3 napon is burgonyát fogyasztók százalékos aránya

- NTF - a nem tudatos burgonyafogyasztók számától függő tényező, megegyezik azok százalékos arányával, akik soha nem fogyasztanak burgonyát

- KTF - a kevésbbé tudatos burgonyafogyasztók számától függő tényező, meghatározása a következőképpen történik:

   1,2*a hetente csak egyszer burgonyát fogyasztók százalékos aránya
 - H - azok százalékos aránya, akik nem értették meg a kérdést, és a közvéleménykutatáson a "Miért pont krumplit?" választ adták.

A fenti egyszerű számítást alapul véve e blog olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexe:

TF= 8*28+5*12+2,5*16 = 308
NTF= 36
KTF= 1,2*4 = 4,8
H = 4

BOBFEI = (308 + 36 + 4,8 - 4)/10 +0,8 = 35,28

Úgy gondolom, nem szükséges hangsúlyoznom, mit jelent ez az egészen kimagasló, 35,28-as burgonyafogyasztásiegyenértékindex!

Ez a kimagasló eredmény azt jelenti, hogy jelenleg e blog olvasóinak a legmagasabb az egész Európai Unióban a burgonyafogyasztásiegyenértékindexe! (Sőt, még Dunán tulis!)

E kimagasló eredményt persze nem érhettem volna el olvasóim segítsége nélkül, ezúton is köszönöm mindenkinek! Persze azoknak is, akik csak a képeket nézegetik. És külön szeretnék köszönetet mondani saját magamnak, aki a közvéleménykutatás teljes ideje alatt mindent elkövettem az eredmények objektív manipulálása érdekében.

Ezúton felhívom valamennyi blog írójának figyelmét:

Készítsék el a fent ismertetett módszerrel blogjuk olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét. Amely blog indexe eléri a 30-at, azt Baráti Burgonyafogyasztói Blog megtisztelő címmel ismeri el Vezérigazugatótanácsunk. A Baráti Burgonyafogyasztói Blog címet elnyert blogok szerzői ráadásként még egy burgonyakivonatot is tartalmazó gépolajos sampont kapnak ajándékba.

A hét műtárgya: Krumpli asszonyság

Az elmúlt héten csodálatos ajándékot kaptam: A blog hivatalos burgonyaábrázolója, Eszter elkészítette Krumpli asszonyság c. művét, így lehetővé vált, hogy elindítsam "A hét műtárgya" c. rovatot.

Akkor hát következzék a hét műtárgya:

Krumpli asszonyság

A művel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy felhívjam a tisztelt burgonyafogyasztók, blogolvasók, valamint mindazok figyelmét, akik csak a képeket nézegetik néhány részletre a mű keletkezésével kapcsolatban:

Ezt a művet már Leonardo da Vinci is szerette volna megfesteni. Leonardo 1503 és 1506 között 3 évet töltött ezzel, de nem sikerült neki, hiszen Francisco Pizarro Gonzalez úr csak az 1540-es években hozta át Európába a krumplit. Leonardonak így is sikerült festményével, a Mona Lisa-val hírnévre szert tennie, művében valószínüleg azt a szándékot értékelik az emberek, hogy megpróbált krumplit ábrázolni, amikor az még nem is állt rendelkezésre. (Mondjuk ha Mona Lisa fejét megnézzük, szerintem elég jól sikerült neki.)

Nem kétséges, hogy a fentiekben is közölt Krumpli asszonyság milyen népszerűségnek fog örvendeni: Ez végre valódi krumplit ábrázol!

Még egyszer köszönöm, Eszter, és várjuk a további műveket!

Meg kell még említenem, hogy ahogy a Mona Lisa esetében, úgy a Krumpli asszonyság esetében is felmerül a kérdés: Vajon kit ábrázol? Én bizonyos vonásaiban törzsolvasóink, Jámborka néni és Krumpliföld vonásait vélem felfedezni, de szívesen várom a további tippeket.

Játék

Örömmel tájékoztatom a t. burgonyafogyasztókat, valamennyi olvasómat, továbbá azokat is, akik csak a képeket nézegetik, hogy a Vezérigazugatótanács a ma hajnalban, a baráti burgonyatermelő ország, Uruguay függetlenségének elnyerése alkalmából tartott rk. ülésén úgy döntött, hogy részt vesz az Eszter által indított játékon.

A játék díja Eszter Hundertwasser formákra gondolva c. alábbi műve:

Vezérigazugatótanácsunk úgy döntött, hogy amennyiben megnyeri a játékot, vállalja, hogy a művet bekeretezi és ilyen formában is közkinccsé teszi a blogon. A keretezést maga a blogfőszerkesztő fogja elvégezni, a saját maga által termelt, 2-3 cm szemcseméretű burgonyákból.

Bizonyára mindenki érzékeli, hogy a játékban való részvétel komoly szellemi kapacitásait kötötte le a Vezérigazugatótanácsnak. Ez valóban így van, hogy a játékban részt vehessünk, komoly áldozatot kellett hozni:

Ezen a héten nem lesz heti recept. Az e heti recept csak a jövő héten kerül közzétételre, múlt heti recept címmel.

Továbbá vélhetően ezen a héten már nem lesz további blogbejegyzés sem.

Ha valaki úgy gondolja, az előző bekezdésben megfogalmazottakat nem tudja feldolgozni, javaslom, egyen karalábét nyersen. (Ha az sem segít, akkor sem kell kétségbe esni: Nekem se használ.)

Ásatás

Pénteken sor került az idei burgonyaszezon záróeseményére: A volt menyasszonyom ásatást végzett, vagyis kiástam a krumplit. Talicskával és kosszal együtt - műszaki becslés alapján - 78.600 gramm lett a 3,7 soron.

A kitermelt mennyiség válogatása után a képen látható közel 5.430 grammnyit (szatyorral és kosszal együtt) hazaszállítottuk.

Az ásás során történt egy rendkívül súlyos, végtagelvesztéssel járó baleset. Ez egyáltalán nem vicc, ezért

kérem, hogy a következő bekezdést csak erős idegzetű olvasók olvassák tovább:

Ásás közben, ahogy éppen fordítottam ki a földet, egyszer csak egy vérző egér szaladt ki a föld alól. Elég furcsa volt a mozgása. A következő ásónyomnál jöttem rá az okára: Sajnos az ásóval éppen levágtam szerencsétlennek a jobb hátsó lábát és a farkát. Azért szaladt olyan furcsán, mert még nem volt kellő gyakorlata a három lábon való futkározás területén.

(Aki kihagyta az előző bekezdést, most már nyugodtan olvashat tovább.)

Hazafelé szedtem még a volt menyasszonyomnak virágot a virágoskertemben, megérdemli, mert szép krumplit termelt az idén is.

Csak 40 év felettieknek, avagy ellenreklám

A tisztelt burgonyafogyasztók bizonyára elgondolkodtak már azon, mit lehetne tenni azok ellen a felesleges és félrevezető reklámok ellen, melyek ránk akarnak sózni valamit, elhitetve azt, hogy azzal mi jól járunk, pedig nem is.

A módszert, melyet ellenreklámnak neveztem el, egy gyakorlatias példán keresztül szeretném bemutatni.

A múlt pénteken, burgonyabetakarításból hazatérve meglepve észleltem, hogy a fürdőszobai szárítón valamelyik családtagom az alábbi feliratú reklámszatyrot helyezte el:

Rögtön felismertem, miféle veszedelem leselkedik rám: Ha a volt menyasszonyom észreveszi ezt a szatyrot, és elolvassa a rajta lévő feliratot, jószándékúlag - hogy nekem még jobban tetsszen - még képes lesz kontaktlencsét beszerezni. Ami költséggel jár, ráadásul hosszú távon drágább mint a szemüveg. Persze egy nemes cél érdekében biztosan nem kímélné az anyagiakat. Végső soron, ha nem lépek sürgősen közbe, még előfordulhatna, hogy a saját költségemre szerezne be valamit, amire semmi szükség. (Sokkal praktikusabb a meglévő szemüvege, amit ráadásul nem is használ, így nem áll fenn a veszélye, hogy esetleg újabbat kelljen beszerezni.)

Mivel pénteken éjszaka sikerült megfelelően kipihennem magam, szombatra már meg is volt a megoldás: Ellenreklámra van szükség! Olyanra, ami olcsóbb, és van értelme.

Az 50-es évek szovjet gátépítési módszerét alkalmaztam: Az adott feladatot mindig a rendelkezésre álló eszközökkel kell megoldani. (Ezért építették a gátakat fából és földből.)

Így a konyhaszekrényben körülnézve, valamint alapszintű origami ismereteimet hasznosítva született meg az alábbi ellenreklám:

Könnyen beláthatjuk, hogy ennek már van értelme: Viszonylag olcsó, és ráadásul még finom is. Mint a krumpli.

Egyperces - 3., A süni, a cica és a kisróka

Mi jut elsőként eszetekbe, ha ezt halljátok: A süni, a cica és a kisróka?

Talán valaki arra gondol: Ez biztosan valami kedves kis mese lehet ezekről a kedves kis állatokról.

Nos, ha valaki erre gondolt, ki kell, hogy ábrándítsam: Sejtése nagyon messze jár a valóságtól.

Amit írni fogok a süniről, a cicáról, és a kisrókáról,az nem mese lesz, főleg nem kedves kis mese, hanem a kegyetlen valóság.

Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell:

A süni, a cica és a kisróka 2010. augusztus 16.-án, hétfőn reggel 5.40. és 5.45. perc között ott feküdt holtan az 58. számú főközlekedési út 13,830-17,660 kilométerszelvénye közti szakaszon. Csak nem ebben a sorrendben.

S hogy mi ebből a tanulság? Ez már meseszerű lesz: Így jár, aki nem tanulja meg az erdei iskolában, hogy az úttesten történő átkeléskor használja a vadátjárót!

Ma pedig még borzalmasabb dolgot láttam: Egy elütött borzot.

Találós kérdés + hírek

Elsőként a találós kérdés: Mi az, ami nem arany, nem régiség, nem műtárgy, de annál sokkal értékesebb?

Ha valaki nem jönne rá, akkor a helyes megfejtést elolvashatja itt.

Vezérigazugatótanácsunk számára mindig nagy öröm, ha beszámolhat más burgonyatermelők eredményeiről, ezt a hagyományt a jövőben is ápolni fogjuk.

Tájékoztatom a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy ma egy csodálatos ajándékot fogok kapni: 2 zsák krumplit. S hogy még szebb legyen a hétvégém, holnap régészeti tevékenységre kerítünk sort a volt menyasszonyommal. E tevékenységgel kapcsolatos bővebb felvilágosítás a tegnapi bejegyzésben olvasható. Sajnos az ásatást a volt menyasszonyom végezteti.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha valaki szeretné megvásárolni a Fürdőző krumplik c. műalkotást a burgonyafeldolgozójának, vagy a krumpliszeszfőzdéjének falára, esetleg csak úgy, akkor ezt most megteheti.

Kár sokat törni a fejeteket rajta, ez csupán egy tilosban történő parkolás árának az 1/12 része.

A hétvégén burgonya- és egyéb zöldségbetakarítási munkálatok végzése miatt technikai szünetet tartok, esetleg ha ráérek, felteszem A süni, a cica és a kisróka c. bejegyzést.

Tárkonyos-tejfölös krumplileves csipetkével

Néhány olvasómnak már jeleztem, hogy e blog fő témája a burgonya, továbbá minden, ami azzal kapcsolatos, vagy mégsem. Tehát ez nem egy ún. "főzősblog", még akkor sem, ha a krumpli a közép-kelet-európai ember táplálkozásának fontos részét képezi.

Hogy mégis elindítottam a receptes rovatot, annak az az oka, hogy Virág küldött a blog hivatalos e-mail címére öt kiváló krumplis receptet. Mivel e receptek nem tartalmaznak semmi olyan összetevőt, ami állítólagosan rendkívül kedvező az egészségünknek, így indokoltnak tartottam, hogy megfogadjam a hozzá kapott tanácsot:

"Miért nem csinálsz egy főző rovatot, és tőlem publikálhatod sajátodként is. Mivel neked adtam."

Ezen elgondolkodtam: Miért ne csinálnék egy főző rovatot, ha már kaptam öt receptet? Végül is a receptek megfelelnek az elvárásaimnak: Semmi napjainkban népszerű összetevő, a burgonyatermelő ember mindennapjainak részét képező ételek. A fotók sem a gépünk adta lehetőségek maximális kihasználásáról szólnak, hanem egyszerűen a munkafolyamatot mutatják be. Teljességgel megegyezik a blogom szerkesztésének főbb elveivel.

Így örömmel jelentem: Mától lesz "Heti recept" állandó rovata a blognak. Lehet receptet beküldeni a hivatalos e-mail címre. (Természetesen csak semmi nádcukor, probiotikus joghurt meg tökmagolaj...)
Ettől még remélem nem fog a blog egy ún. "főzősblogra" hasonlítani, hogy mit teszek fel, azt továbbra is magam döntöm el.

Akkor lássuk az elsőt, két változatban:
Az első változat a Virág által küldött leírással és fotókkal:

Ez a látvány magáért beszél! Tárkonyos-tejfölös krumplileves csipetkével.

Jól hangzik igaz? Ma voltam anyuéknál és a kert telekhatáron van egy tárkony bokor. Szedtem is belőle, mert gondoltam, hogy megpróbálom eltenni sóval, mint ma a kaprot. Pont jött is a szomszéd néni és mondott egy tárkonyos receptet. Hát este, amikor hazajöttem rögvest ki is próbáltam.

Nézzétek:

A hozzávalók egy része

Burgonya, sárgarépa, petrezselyem, hagyma, tárkony. Ezeket előkészítjük, megmossuk, hámozzuk, megmossuk. Nálam ez a sorrend.

Utána a burgonyát felkockázzuk, a répákat felkarikázzuk, a hagymát felaprítjuk, pörköltalap méretre, a tárkonyt apróra metéljük.

A hagymát kevés zsíron dinszteljük, majd őrölt paprika hozzáadásával pörkölt alapot készítünk. Ehhez hozzáadjuk a felaprított zöldségeket a tárkony kivételével. Felöntjük vízzel, kicsit ellepje, és sózzuk.

Közben egy tojásból és lisztből csipetkét készítünk. Sót ne adjunk hozzá! 

Tehát egy tojás

Összegyúrjuk a liszttel...

...minél keményebb tésztát gyúrva,

majd kis csipeteket csípünk belőle...

 ..és beletesszük a forró levesbe, vele együtt a tárkonyt.

Tejfölből és lisztből habarást készítünk,

 majd hozzákeverjük a leveshez, pár perc főzés után kész is.

Ugye milyen gyönyörű lett?

Főleg, ha még kicsit csíp is, milyen finom!

Hmmm...

Próbáljátok ki!

Eddig tartott Virág írása, most akkor jöjjön az általam elkészített variáció:

Először is elutazom a kertbe, ások ki krumplit, répát, petrezselymet és hagymát.

(Ha régész módra szeretném a levest elkészíteni, akkor előtte ásatást kell végeznem: Vagyis más valakivel ásatom ki a zöldségeket.)

Tárkonyt veszek a teszkóban. Vagyis vennék, ha volna, de nincs, ezért az otthoni szárítottat használom.

Muskotályt veszek a lidliben. (1 literes üvegben van, betétdíj nélkül, az üveg kiváló lesz paradicsomot eltenni)

A hűtőben találtam egy árva almapaprikát, így azt is belefőztem.

Mosom, hámozom, aprítom, mosom. Íme az előkészített hozzávalók:

A hagymából és az apró kockára vágott paprikából - véletlenül sem olívaolajjal - pörköltalapot készítek:

Ha nem égett oda, beleteszem a zöldségeket, kivéve a tárkonyt, majd  örömömben iszom egy decit a muskotályból, a törzsolvasónk tiszteletére elnevezett műanyag söröspohárból. (A pohár alatt az eredeti recept látható, egy férfi nem képes egyszerre ennyi bonyolult műveletet megjegyezni.) Felöntöm vízzel, sózom.

Elkészítem a csipetkét agglegény módra a tárkonnyal. (Agglegény módra = kibontom a zacskóból)

Beleteszem a forró levesbe a tárkonnyal együtt. Amíg fő, elkészítem a habarást. Természetesen kézi habverővel, nem lopom én az áramot! (Külön köszönet gyermekeimnek a szóbeli instrukciókért...)

Hozzákeverem a leveshez

Majd 5 perc folyamatos keverés után íme a késztermék

Még egyszer köszönöm a receptet, Virág!

Krumpliember

2009-ben Herta Müller romániai születésű német írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat, Lélegzethinta c. művéért.

A svéd tudományos akadémia indoklása szerint "költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért" ítélték neki a díjat; az író „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával” rajzolta meg „az otthontalanság tájképét”.

A regény azt mutatja be, hogyan hurcolják el a bánáti svábokat a GULAG-ra, és hogyan veszti el - sok más társával együtt - kontrollját a szovjet munkatáborban egy fiatal fiú, Leopold Auberg saját élete fölött. Az írónő a túlélők emlékeire hagyatkozva írta meg regényét.

A könyvben van egy olyan rész, ami szorosan kapcsolódik a burgonyakutatáshoz.

Tegnap olvastam ezt a részét a könyvnek, a fejezet címe: Krumpliember. Arról szól, hogy Leopoldot a nacsalnyik - cserébe egy selyemsálért - egy napra a krumpliföldre küldi dolgozni, és lehetőséget teremt számára, hogy vigyen magával a lágerbe krumplit. Leopold a teljes ruházatát kitömi krumplival, összesen 273 darabot visz magával. Így két hónapon keresztül minden nap krumplit tud enni. Mikor megkérdezik, miért pont 273 darabot hozott magával, azt válaszolja, azért mert mínusz 273 Celsius fok az abszolút nulla fok, annál nem lehet hidegebb.

Lezárult a pályázat

Lezárult a Blogunk Vezérigazugatótanácsának Pályázati Főosztályának Közétkeztetési Részlege által kiírt pályázatot, melynek kiírásáról olvashattatok ehun e.

Öt pályamű érkezett, ebből egyet ki kellett zárnunk, mert egyáltalán nem szerepelt rajta krumpli. Ez a mű egy szobanövények előtt álldogáló ismeretlen férfit ábrázolt. Vezérigazgatótanácsunk többször is megkereste e-mailben a beküldőt, jelezvén, hogy vélhetően rossz fotót csatolt pályázatához, de választ sajnos nem kaptunk pályázatunkra, így e pályamű kizárása mellett döntöttünk.

Mint azt előre sejtettük, nem minden olvasónknak sikerült teljesen megértenie a pályázati kiírásban foglaltakat. Mindezek ellenére Vezérigazgatótanácsunk elfogadta a György által beküldött hamiskrumplilevest és a Jámborka néni által beküldött rakott krumplit. Ezeket a pályaműveket a Vezérigazugatótanács Határrendészeti Alosztálya a mai napon, 2010. augusztus 13.-án, - Fidel Castro születése alkalmából, a Hazafias Népfront megalakulásának alkalmából, a berlini fal megépítésének alkalmából, valamint a budapesti asztalossztrájk alkalmából - tartott rk. ülésén mint határeseteket elfogadta.

Ugyancsak elfogadta a Vezérigazugatótanács Kívánságműsor- és Népünnepélyelutasítási Főosztálya a Virág által a határidő lejárta után majdnem két hónappal beküldött két pályázatot, mert ez a kettő legalább krumplileves. Egyben a Vezérigazugatótanács Önkényuralmi Főosztályának Pártatlansági Alosztálya úgy döntött, hogy a szavazatok számlálásakor és értékelésekor e pályaművek szavazataihoz hozzá kell adni harmincat, nehogy az olvasók azt higgyék, hogy e blog népünnepély, vagy kívánságműsor.

Továbbá a tárgyilagos értékelés érdekében - mivel egyeseknek az a kényszerképzete, hogy én lennék Osijecko és Suzy nevű törzsolvasónk - Osijecko és Suzy szavazata duplán számít. Ezúton kérem, nyilatkozzanak majd, hogy mire tetszettek szavazni, és hányszor.

Akkor nézzük a beérkezett műveket, melyeket a beérkezés sorrendjében teszünk közzé:

György remeke: Hamis krumplileves

(A következő pályamű beküldője kérte, hogy ne fedjük fel személyét, így ezért a következő alkotás alá nem írom ki, hogy Jámborka nénitől származik.)

Ismeretlen beküldő: Rakott krumpli

Virág: Tavaszi krumplileves

Virág alkotása: Tejfölös tárkonyos krumplileves házi csipetkével

A beküldött krumplilevesekről a blog olvasói szavazhatnak, a legtöbb szavazattal rendelkező krumplileves - a fentiekben írtak figyelembevételével - megkapja az elismerő: "A krumplilekvar.blogspot.com hivatalos krumplilevese" elismerő címet, az ahhoz járó díszoklevelet, és a felbecsülhetetlen értékű blogszerkesztői dicséretet.

Krumplis mese

Az utóbbi időkben kritikai jellegű észrevételek kezdtek elburjánzani a kommentek közt. Az okát nem teljesen értem, sőt nem is igazán foglalkoztat. Az energiámat inkább a burgonyakutatás felvirágoztatására fordítom, hogy mindig tudjak valami újjal szolgálni a burgonyakedvelő olvasóimnak, ami a krumplival kapcsolatos - vagy nem.

Most két újabb eredményről szeretnék tájékoztatni:

Eszter - a Fürdőző krumplik alkotója - elfogadta a felkérést, hogy legyen e blog hivatalos burgonyaábrázolója, így hamarosan elindítom "A hét műtárgya" c. rovatot. Ezért ha véletlenül valamelyik olvasónk meg szeretne házasodni, és az esküvőre krumplis meghívót szeretne, e blog szerzője azt ajánlja, hogy itt nézzetek körül. A menyasszonyodnak pedig csakis itt vegyél fülbevalót + egy szép képet a hálószobába.

A másik fejlesztés, hogy ezentúl lesz az oldalon krumplis mese is, valamint lehetőség van közreműködni egy krumplis mese írásában. A szabályokat a hivatkozott oldal jobb oldalán olvashatjátok: A mese bevezetője után egymást váltogatva öt-öt szóból álló folytatásokat írunk. A vége lehetőleg : mert, hiszen, de, és... szavakra végződjön, amit a következő játékosnak kell folytatnia és hasonlóképpen nyitva hagyni a végét... A szavak alól egyedül a névelők képeznek kivételt.
Az alábbiakban pedig olvashatjátok az első krumplis mesénket, melyet Virág írt - akit a Vezérigazugatótanács ezennel aranyokleveles burgonyásmeseíró elismerő címmel ajándékoz meg. A mese eredetijét olvashatjátok ehun e, valamint az alábbiakban:

Krump Lee Chyng és Krump Lívia

Egy csepp mese álmodozóknak...

Réges-régen, mikor még a hegyek meg sem születtek, mikor a mezők vajúdva hozták világra vadvirágaikat, a krumpliföld közepén élt egy kicsiny tündérlány, Krump Lívia. Krumplivirágszirom volt a bölcsője, lágy szellő ringatta álomba minden éjjel. Rózsaszín selyemruháját vidám pókocskák szőtték, kis cipellőjét levélvágó hangyák tervezték. A menyegzőjére készült éppen a ragyogó mosolyú krumplitündérherceggel, Krump Lee Chynggel.

Egy nap csíkos-barna felhő borította be a ragyogó, napfényes eget. Krumplibogársereg hangos visongással vetett véget a vidám hétköznapoknak. A vezérük hátán egy gonosz tekintetű paradicsom manó ült, aki feleséget keresett magának a napfényes krumpliföldön, hogy sötét Paradicsom-manóföldön, hol örökké éjszaka volt, őt mindenben kiszolgálja.

A kicsiny tündérlány hiába próbált elrejtőzni egy krumplivirág oltalmat nyújtó szirmai alá, a fürkésző szemek meglátták. Erős, krumplibogár karmok ragadták meg a szívtelen manókirály utasítására, majd a levegőbe emelték, hogy hazavigyék.

Manóföldön sosem sütött a nap, mert még ő sem szeretett erre járni, ahol ennyi gonoszság lakozott a szívekben. Messze elkerülte ezt az országot. Ezért kihaltak a fák és a virágok, nem volt élet a kertekben, csak sivatag és kopár pusztaság mindenütt. A sötét hegyvidék legsötétebb zugában volt a manóvár. Ennek is a legsötétebb szobájába zárták a manók a kis tündérlányt. Közben a jóképű tündérherceg, a kínai Krump Lee Chyng keresőexpedíciót szervezett a menyasszonya után. Minden állat és tündér készséggel ajánlkozott.

Krump Lívia naphosszat sírt a börtönében, de a gonosz paradicsommanó nem engedte ki a toronyszobából, mert félt, hogy megszökik. Egy siket egérrel őriztette naphosszat, akit nem hathatott meg keserves sírása.

De egy nap, egy kicsi pókocska mászott be az ablakán, és nagyon megsajnálta a kis tündérlányt.

- Miért sírsz ilyen keservesen te szépséges leány? - kérdezte együttérezve.

- Hogy ne sírnék, mikor holnap lesz az esküvőm a gonosz tekintetű manóval!

- Ne félj kis Krump Lívia, megszabadítalak innen!

- Hogyan szabadíthatnál meg, mikor a torony túl magas, lemászni nem tudok. Nincs menekülés számomra - zokogott szívet tépően Lívia.

- Csak bízz bennem, és éjjel nyisd ki az ablakod, ha hármat koppintok rajta.

Azzal le is ereszkedett egy láthatatlan pókfonálon.

Elérkezett az éjszaka. Amikor a Hold áthaladt a vár felett három koppintás hallatszott az ablaktáblán. Krump Lívia kitekintett az ablakon de semmit sem látott a sötét, szédítő mélységben.

- Hú-hú! - hallatszott ebben a pillanatban, ő pedig ijedten hőkölt hátra.

- Ne félj kislány, hú-hú, de megijedhettél tőlem - mondta a szomorú szemű fülesbagoly. - Gyere, mássz át a szárnyamra, és kösd magad hozzám erősen ezzel a vastag pókfonállal.

Líviának a torkában dobogott a kis szíve, de pontosan azt tette, amit a kedves bagoly mondott. Egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek, majd sebesen repültek vissza krumpliföldre. A kis pók mind a nyolc lábával intett búcsút neki.

A tündérherceg, Krump Lee Chyng már nagyon várta, hogy mikor érkeznek meg a menyasszonyával. Hiszen a kis pók rokonai már előre meghozták a jó hírt. Mikor Lívia megérkezett, nagyon megörült neki, és még aznap nagy lakodalmat is csaptak. A gonosz képű paradicsom-manókirály szégyenében elbújt a várában, és feleségül vett egy sunyi koboldlányt. Végül mindenki boldogan élt, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

-Vége

 

Még egyszer köszönöm, Virág, és külön köszönöm, hogy a végén feltüntetted, hogy vége, így még az én olvasóim is megértik...

 

 

Hírek, aktualitások

Rövid várakozás után végre megkaptam "a zengedélyt", így a Kulturális ellenjavaslatok listája menüpont alatt találhattok egy újabb hivatkozást, ami Timi krumpliskertjébe kalauzolja el a tisztelt burgonyafogyasztókat. Erről a kertről már olvashattatok a blogon ehun e.

Előrehaladott tárgyalásokat folytatok annak érdekében, hogy legyen a blognak hivatalos burgonyaábrázolója. Amennyiben sikerrel járok, úgy új rovat indul, "A hét műtárgya", vagy "A hónap műtárgya" címmel. Ez jelentős színvonalnövekedést eredményezne a blog számára.

Még fontolgatom, beszámoljak-e arról a felháborító eseményről, amit pénteken láttam, és ami törzsolvasónkat, Jámborka nénit illeti. Engem az a vád ért nemrégiben, hogy krumpli helyett főzőtökkel üzletelek. (Olvasható ehun e, a hozzászólások közt.) Nem szeretném az idős hölgyet rossz színben feltüntetni, de egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy ő a helyi záptojásmaffia irányítója!!! De ezt csak akkor írom meg részletesen, ha valaki könyörögve kéri, mert jóindulatú vagyok.

Még egy kulturális javaslat: Holnap Erópa Kuturális Fővárosában a Buena Vista Social Club költséghatékony koncertje lesz. A megtakarított belépőjegyköltségen vegyetek burgonyaszirmot, vagy krumplicukrot....

Valószínűleg ott fogok megint ülni a lépcsőn, ha valaki arra jár, szívesen megtisztelem azzal a kitüntetéssel, hogy szóba állok vele. (Ha nem, akkor majd monologizálok magamban, ahogy szoktam...)

Egy kiállítás képeiből

Tegnap egy időre félre kellett tennem a burgonyakutatás érdekében tett erőfeszítéseimet: Egy kiállítás megnyitójára kaptam hivatalos meghívót. Mivel a meghívás attól a személytől érkezett, akinek rajtam kívül a leginkább köszönheti a blog a létrejöttét, nem mondhattam nemet. Nekem ugyanis sosem jutott volna eszembe, hogy nyissak egy blogot, ami a krumplival kapcsolatos, hacsak a kiállító művésznő blogjában nem ér az a szerencsétlenség, hogy néhány hasznos burgonyatermesztési témájú hozzászólásom cenzúra áldozatává váljon. (Ez egyébként minden bizonnyal a kukoricatermelők lobbijának felbujtására történhetett így, de ennek most már nincs jelentősége.)

Megígértem Kittinek, hogy a blogomban tájékoztatni fogom az olvasókat a kiállításról, így okulva más blogbejegyzések utóiratából, betettem az aksit a fényképezőgépbe, és a gépet jó erősen körbetekertem postásgumival kétszer, hogy ki ne essen az aksi. (A gépet ugyanis leejtettem, és az aksit rögzítő fedél eltört, ezért most a gép az enyém lett, míg lányomnak tartozom egy új géppel, melynek árfekvését illetően a tárgyalások még folyamatban vannak. A gép mindezek mellett az előzőekben vázolt műszaki megoldással kiválóan használható. A megoldás azért is gyakorlatias, mert ha az aksi a töltőn van, a postásgumi nincs a gépen, tehát így sosem fordulhat velem elő, hogy aksi nélkül vigyem el a gépet, mert a postásgumi megléte vagy hiánya egyértelmű tájékoztatást ad számomra.)

Blogom olvasói már megszokhatták, hogy én egy kissé más szemszögből nézem a dolgokat, mint az átlag burgonyafogyasztó. Ezért talán nem fognak meglepődni azon sem, hogy azt a két fotót, melyek a legjobban sikerültek, szintén egy kissé más szemszögből fotóztam. Azt figyeltem meg ugyanis, hogy a fotósok olyan dolgokra összpontosítanak - konkrétan a kiállított képekre -, melyek szemmagasságban helyezkednek el.  Ennek nem sok értelme van, mert ezek a fotók könnyen reprodukálhatóak, ugyanis ha valaki elmegy a kiállításra (Mohácson, a Kossuth Filmszínház emeletén látható, szeptember 4-ig vasárnap és hétfő kivételével naponta 10-16 óráig), ott lefotózhatja a műveket.

Én ezért egy szinttel alacsonyabbra fókuszáltam, és így készítettem az alábbi fotókat a megnyitóról:

A fotókon jól látható, milyen sokan voltunk. (Persze a lábakhoz képest csak kb. feleannyian...)

S hogy milyen műveket lehetett látni a kiállításon? Akit érdekel, menjen el, és megláthatja. De ha valaki smucig, és sajnál erre a célra 300Ft + útiköltséget, az láthat néhányat Kitti blogjában is (sőt, a legtöbbhöz olvashatja szakmai kommentárjaimat is, persze csak amik túlélték a cenzúrázást):

Van például mondatember és kutyának látszó medve.

Látható az a mű, ami miatt létrehoztam a blogomat.

(Ez nincs, pedig szerintem ez a legjobb)

Helyette van viszont egy ritka madár és a nyuszi.

És volt még egy, ami nekem a legjobban tetszett, az ilyen volt: Fekete tussal voltak keresztbe, meg északnyugati irányban különböző vastagságú vonalak, és voltak még rajta különféle izék, meg hogyhívjákok. A címét sajnos nem tudom megmondani, mert alul volt apró betűkkel. Na, ez nagyon tetszett!

A kiállításon közkézen forgott a Kitti által illusztrált Hüllőlecke című könyv, szerettem volna beleolvasni az utolsó két oldalba, hogy megtudjam, ki lett a gyilkos, de sajnos nem sikerült.

Egyperces - 2.

A munkahelyemen észrevettem egy újabb feliratot, az egyik ajtón van elhelyezve egy tábla, azon olvasható:

TÁRGYALÓ

Eltűnődtem: Mi értelme van ennek? Kit akarhatott vajon a tábla elhelyezője félrevezetni? Hiszen már egy óvodás korú gyermek is tudja, hogy a ló az nem tárgy, hanem élőlény!

Ha valakinek van ötlete, kérem, ne fossza meg tőle a blog olvasóit....

Még egy krumplis oldal

Az elmúlt időben előfordultak olyan vélemények a bloggal kapcsolatban, hogy nincs is köze a krumplihoz. Az effajta vádak természetesen teljességgel magalapozatlanok, ezt ékesen bizonyítja a mai bejegyzésem is, mellyel egy újabb krumplis oldalra szeretném a figyelmet ráirányítani.

Jó látni, hogy vannak még rajtam kívül elkötelezett burgonyatermelők. Ezúton is köszönöm Timinek, hogy a blogjában külön figyelmet szentel a burgonyatermelés aktuális kérdéseinek. Lássuk, miről olvashatunk nála:

Olvashatunk ádáz ellenségünkről, a krumplibogárról.

Aztán arról, hogy napjaink viharos időjárásában mely növény fejlődik a legszebben. 

De ez a bejegyzés a kedvencem, a címe szerintem kifejezetten zseniális: Töltött krumpli

(Törzsolvasónk és receptküldőnk, Jámborka néni most bizonyára nem erre számított...)

Még egyszer köszönöm, hogy van, aki segít olvasóim tájékoztatásában.

Bőséges burgonyatermést kívánok: a főszerk.

Vízi burgonyaszállítás

Mint már többször utaltam rá, a blog nem kívánságműsor. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy mindazokat a kéréseket, melyek egyeznek a blog szerkesztésének alapelveivel, teljesítsem. Mivel érkezett egy olvasói kérés György részéről, és ennek a kérésnek a második fele teljes mértékben megegyezik ezen alapelvekkel, így a kérést ezúton teljesítem. Tehát György kérésére hallható az alábbi zenemű:

Kati és a kerek perec: Titanic

Természetesen tudom, hogy vannak olyan olvasóim, akik most intenzív fanyalgásba kezdenek, ezért közzéteszem mindazokat az alapos indokokat, melyek alátámasztják a fenti közzététel szükségszerűségét:

- A fenti együttes gyermekkoromban a kedvenceim közé tartozott. Ezt bizonyítja, hogy a bakelitlemez-gyűjteményem legutóbbi, a kollekció közel 90%-át érintő selejtezése során az együttes lemeze túlélte az eseményt.

- A Titanic nevű hajón nagy mennyiségű burgonyát lehetett volna szállítani. Így sok ember megmenekült volna, mikor a hajó elsüllyedt, a süllyedés helyén pedig a tengervizet felmelegítve nagy mennyiségű sós vízben főtt krumplit lehetne előállítani.

- Inkább ezt a számot hallgatnám meg 300-szor, mint hogy még egyszer megnézzek 10 percnyi részt a James Cameroon által rendezett filmből. (Szerintem ha szegény Thomas Andrews - a hajó konstruktőre - tudta volna, hogy ilyen rossz filmet készítenek a hajójáról, minden bizonnyal még a southamptoni kikötőben elsüllyesztette volna a hajót...)

- Mivel tervezem, hogy kellő előkészítés után közzéteszem azt a fotót, melyen György úr a blog által ajándékba adott kádkilépőt használja, úgy gondoltam, hogy egy kellően nagy méretű gépi berendezés - a Titanis - fotói jól felkészítik az olvasókat egy nagy testű élőlény - György úr - bemutatása előtt.

Végül szeretném ellátni azokat az olvasókat, akik hajóutazást terveznek egy életmentő tanáccsal, mely bizonyítja, hogy a krumpliból készült étel életet menthet:

Megfigyeltem, hogy ha a teli chipseszacskót beledobjuk a vízbe, az fennmarad a víz tetején. Célszerű tehát a hajóút előtt a szokottnál nagyobb ruházatot felvenni, és a hézagokat telerakni bontatlan chipsekkel. Így ha véletlenül elsüllyedne a hajó, akkor is fennmaradunk a víz tetején. Ráadásul ha kimentenek a vízből, rögtön meg is tudjuk hálálni, hiszen elég ha csak annyit mondunk:

- Nagyon rendesek vagytok, hogy kihúztatok a vízből, kértek chipset?