2011. november 30., szerda

Egyperces 15. - Ki eszik bogáncsot?

Kérem a tisztelt burgonyafogyasztókat, ne olvassák el válaszuk előtt az alábbi fotón látható feliratot, mert úgy könnyű kitalálni. Tegyék meg tippjeiket. Kérem, ne csaljanak, és ne írják be a gugliba, hogy "bogáncsevő", mert úgyis csak e blogot kapják eredményként. (Ismét sikerült egy újabb összetett szót alkotnom - ajánlom Tiffanylda figyelmébe...)
A "bogáncsot evő" kifejezés már eredménnyel jár, a szamárhoz irányít el bennünket.
Én magam a kecskére tippeltem volna, de a mai nap óta a helyes válasz így hangzik:
Bogáncsot hárman esznek: a szamár, a kecske, meg én. (Ha értelmi képességek szerint csökkenő sorrendbe rendezzük a helyes válaszokat.)
Történt ugyanis, hogy ma személyes tiszteletét tette nálunk törzsolvasónk, Krumpliföld, aki előbb nagyon helytelenül válaszolt arra a kérdésemre, kér-e még diós tortát (vagyis kért még...), de e felelőtlen kijelentését követően bevett szokásához híven megajándékozta családomat egy teljes zacskó gumicukorral.
Megnéztem, miből készítik, és így tudtam meg, hogyan lehetek legegyszerűbb módon a kecskével és a szamárral egy étrenden. A bekeretezett részt tessék figyelni...
Azért megettem, mert van benne édesburgonya is.
Meg persze invertcukorszirup.

2011. november 17., csütörtök

Kovpakék krumplija

Bizonyára minden tisztelt burgonyafogyasztó jól ismeri a mellékelt fotón látható szimpatikus fiatalembert - aki a fotón már idősebb korában látható -, aki nem más, mint a híres szovjet Szidor Aretmejevics Kovpak partizán tábornok.
E blog hagyományai közé tartozik, hogy rávilágítson a partizánmozgalom és a krumpli összefüggéseire. Ebben a témakörben éppen ezért már örvendezhettek a tisztelt olvasók, és mindazok, akik csak a képeket nézegetik a Lángoló burgonyamezők című film forgatókönyvének. Mostani írásommal arra szeretnék rávilágítani, milyen szerepe van a burgonyának a partizánmozgalom sikerében, és ily módon Kovpakék sikerének a második világháborúban, amely lehetővé tette számomra, hogy a volt menyasszonyom irányába kifejezzem romantikus érzéseimet.
Akinek eddig sikerült volna követnie a gondolatmenetemet, ne csüggedjen, a nehezén már túl van. A fenti összefüggések világosabb megértését elősegíti, ha elolvassa P. Versigora: Tiszta lelkiismeretű emberek című könyvét. Én már megtettem ezt, és így okulásképpen közkinccsé is teszem a lényegesebb részeket. (Ha valaki mégis az egész műre kiváncsi, megveheti nálam a művet ezerkettő + postaköltségért. Ebben az is benne van, hogy dedikálom Kovpak nevében.)

Az első részlet világosan rámutat, hogy ha véletlenül ejtőernyővel ugranánk le ellenséges területen, hogy megtaláljuk partizán barátainkat, de nincs időnk megnézni a gugli-tépképen, jó helyen dobtak-e le bennünket, legjobb ha követjük Zebolov partizán példáját, és elrejtőzünk a burgonyaföldön.
A következő részlet arról világosít fel bennünket, hogyha egy szovjet partizán rendőrnek néz bennünket, mert nem lát ránk rendesen a krumpli lombjától, bátran kiabáljunk ki neki.
Ha fiatal partizánok mulatni szeretnének, feltétlenül szerezzenek be frissen sült krumplit.

Itt pedig a legfőbb bizonyíték, hogy több száz kilométerre kell elmennie felderítésre a partizánnak, az első, amit kérni fog, hogy főzzenek neki krumplit.


Azért - csupán a történeti hűség kedvéért - meg kell jegyeznem, hogy a  282. oldalon így folytatódik a mondat: "...liter ital a katonánál is mindig akad."

Végezetül, a hangulat miatt, és hogy legyen mit dúdolni a jövő héten:

2011. november 14., hétfő

Újabb megoldás a rohadt krumpli hasznosítására

 E blogban találhattak már a tisztelt fogyasztók gyakorlatias megoldási javaslatot a  fogyasztásra alkalmatlan burgonyáink hasznosítására.

Nagy örömömre most a japán burgonyatermelő barátaink kidolgoztak egy újabb módszert, mellyel hasznosíthatjuk a rothadásnak induló burgonyákat. A mellékelt fotón is látható kiváló járművet méltató cikkhez persze ismét van néhány apró észrevételem, melyet a köz javára és a társadalom épülésére az alábbiakban teszek közkinccsé:
„…a vezető egy toaletten ül, a kormánykerékre a biztonság kedvéért még vécépapírt is rögzítettek.” – No persze, a biztonság kedvéért! Már bocsánat a kissé morbid humorizálásért, de az atomerőművükre nem lehetett volna néhány karton vécépapírt rögzíteni? Csak a biztonság kedvéért.
„A motor üzemanyagát állati trágya és háztartási szerves hulladék elegyéből finomították.” – Én nem hiszem, hogy ez az elegy finom lenne, maradok inkább a paprikás krumplinál.
„Bár az ülés valóban vécécsésze, eredeti rendeltetésére nem szolgál.” – Viszont így van lehetőség a továbbfejlesztésre.
„…célja, hogy felére csökkentse a fogyasztók fürdőszobájában keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását 2017-re.” – No, ez jellemző a japánokra! Tudhatnák, hogy egy átlagos család fürdőszobai üvegházhatású gáz kibocsátásának túlnyomó részét a nők által használt kozmetikumok hajtóanyaga teszi ki. Annak esélye, hogy ezek használatát a hölgyek önszabályozó magatartással csökkentsék, gyakorlatilag nulla. A nemes cél érdekében tehát egyetlen megoldás marad: Vagy a férfiaknak kell lemondani a hagymás-babos krumplisalátáról, vagy bélcsavarodást kapunk… (Mégiscsak jobb volna ennek a járműnek az ülőrészét mihamarabb átalakítani az eredeti funkciónak megfelelően…)