2012. november 1., csütörtök

Nem eszünk ma se rizst – ezt dúdold a héten


(5 hónapja nem írtam, no majd most...)

Bizonyára a tisztelt burgonyafogyasztókat is bosszantja az a kellemetlen jelenség, hogy a rádióban csupa olyan dalt hallgathatnak, melynek semmi értelme nincsen, ugyanis külföldiül vannak énekelve. Ezen a negatív tendencián segít, amikor írok a dalnak magyar nyelvű szöveget.
Ma hallottam például az alább is hallható dalt, melynek címe „Ma cherie” (ejtsd: maseri). Ennek semmi értelme, de a gyakran előforduló maseri helyett kiválóan énekelhető, hogy:
Neeeem eszünk ma se rizst…
(Mert ugye természetesen krumplit.)

Másik probléma, hogy szintén az idegen nyelv miatt nem tisztán értjük, mi történik a klipben.
Ennek kiküszöbölésére megírtam a fenti klip magyar nyelvű leírását. Szerintem a legjobb kinyomtatni a leírást, és magunk előtt tartva figyelni a klippel együtt. A leírást úgy készítettem el, hogy világosan látsszon, hogy a klip bizonyos másodpercénél hogyan kell érteni, amit látunk.

0perc 00 – A fiatal Oszama a menyasszonyával Julijával piros kocka Ladán mennek az M6-oson (ez az út minőségéből világosan látszik 0perc 06-nál) a nagymamához rizseslecsót enni.
0perc 15 - A Lada lerobban, és lehúzódik a leállósávba. Oszama mérges, azt mondja: Mindjárt felrobbanok, vagy inkább felrobbantok valamit!
0perc 23 - A fiatalok érlelődik a baljós gondolat: Nem eszünk ma se rizst.
0perc 25 – Oszama szól Julijának: „Hívd a Dévényi Tibi bácsit!
0perc 30 – Julija hívja
0perc 40 – Tibi bácsi már meg is érkezett volt miniszternével, Hillerivel.
0perc 49 – Hilleri megvizsgálja a motort, majd ezt mondja:
1perc 02 – Tudja a fene, mi baja lehet, mindenesetre csukjuk le a motorháztetőt, ne essen bele az eső!
1perc 07 – Indulnunk kell, kezdődik a Nemzetközi Nőtanács ülése.
1perc 20 – Álljunk meg, - mondja Hilleri – tudok egy helyet itt, ahol sok a gomba.
1perc 40 – Hát ti hová mentek? – kérdezi Julija? Tibi bácsi elintézte, megyünk mozgólépcsőzni – kiáltja vidáman Oszama.
1 perc 43 – Ennyit a rizseslecsóról – sóhajt lemondóan Julija.
1perc 45 – Nem baj, itt a gomba. – vigasztalja Hilleri.
2perc.10 – Milyen jó lenne hozzá egy kis sült krumpli – gondolja Julija, majd végignéz a tájon, és arra gondol, nem is szereti a rizst, ellenben ezen a kiváló talajon rengeteg krumplit lehet termelni.
2perc 32 – Ráadásul itt a mezőőr, aki vigyáz rá.
2perc 38.-.Kár, hogy tele van parlagfűvel.
2perc.48.- Sebaj - mondja Hilleri -, még miniszterné koromban loptam a Pentagonból két kémhelikoptert, majd helikopterről legyomirtózzuk.
2perc 53 - Boldogan permeteznek.
3perc.43.- A helyi futballcsapat söprögetője, azt mondja a fiataloknak: A nagymama ilyenkor már alszik, de ti csak nyugodtan…
3perc 44.- ...üljetek itt a fal tövében, és nyugodjatok bele, hogy nem esztek ma se rizst.

2012. május 28., hétfő

Lepénynek álcázott krumplitorta - a hét receptje

A tortának okából kifolyólag a bejegyzés végén van tortáról szóló zenemű, javaslom olvasás előtt elindítani.
Már januárban figyelmembe ajánlották azt a krumplitortát, aminek vasárnapdélután sikerült nekiállnom. Az eredeti recept Trollanyunál olvasható, idézném:

"A krumplit kb. 2 perc alatt lereszeltem vele, ami nagyon jó, mert egyébként nem a kedvenc elfoglaltságom.
Hozzávalók: (nem követtem a receptet teljesen)
75 dkg burgonya, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás só, bors, kurkuma, oregano, kapor, 5 dkg zabkorpa, 2 dkg vaj, 2 ek. olaj
Azzal kezdtem, hogy egy nagyobb tapadásmentes tűzálló tálba (kb. 22 cm átmérőjű) beletettem a vajat és pici olajat ezt 220 fokos sütőbe tettem melegedni. A krumplit, a hagymát lereszeltem, lehet nagyobbra, kisebbre, kinek hogy szimpatikus, én nagylyukú reszelőt használtam. Sóztam, borsoztam, belekevertem a felvert tojásokat, fűszereket és a zabkorpát is. Fűszerezni lehet ízlés szerint, nem is írtam mennyiségeket, mert én nem szoktam mérni. Amikor a tál már jól felforrósodott, akkor óvatosan kivettem, beleöntöttem a krumplis masszát, szétterítettem egy kanállal és visszatoltam a sütőbe. 10 percet írt a könyv, majd 7-8 perc grillezést, de nekem több idő kellett, 20-25 perc összesen, míg szép aranysárga nem lett. Közben néha meg kell rázogatni a tálat, hogy ne tapadjon le a krumpli."

Jól bevált rossz szokásomhoz híven kissé változtattam a recepten, és az elkészítésen, az alábbiak szerint:
Bár kedvenc elfoglaltságom a burgonyareszelés, mivel jó munkához idő kell, nekem 10 perc volt a reszelés.
Ez lett az eredménye:
Kaporból csak szárított volt itthon, így az került bele, így nézett ki miután minden összemixelődött:
Szerintem ez a kettő annyira kiváló burgonyásfotó, hogy felajánlom, hogy aki szeretné, nyugodtan használja háttérképnek.
Sima tepsiben lett sütve, mivel vaj csak fagyasztott volt, ezért a tepsi alja zsírral kenetett be. A tepsi nem lett előmelegítve, mert a magyar futballválogatott is minden meccs előtt bemelegít, mégsincs semmi eredménye. A tepsiben lévő állapot fotózása előtt egy kis homokszem került a fotódokumentáció készítésébe, ezt a volt menyasszonyom örökítette meg az utókor okulása céljából.
Szóval az történt, hogy a fényképezőgépet a rádió mellé tettem, és így a rádióval próbáltam meg lefényképezni...
Azért a fényképezőgéppel már jobban sikerült:
Kb. 30 percig sült, az utolsó negyedórában tettem még rá egy fej karikára vágott hagymát (csak mert szeretem, különben is: magyar ember hagymával eszi a tortát). Íme a végtermék:
Ketten 10 perc alatt maradéktalanul megsemmisítettük, nagyon jó lett, ami nem is csoda, hiszen krumplis. Apró szépséghibája, hogy torta helyett inkább lepény sikeredett.
Arról sajnos nem ismerek zeneművet, helyette hallgassátok a Tortát.

2012. május 25., péntek

Vigyázat, fokozódik a jólét!

Nem értettem soha az állandóan fanyalgó embereket, akiknek éppen mindig az aktuális rendszer nem tetszik. Mert ha valakinek nem felel meg az az adott burgonyatermelői vidék, ahol éppen tengeti életét, a következetesség azt diktálná, hogy költözzön egy olyan országba, mely országban nincs hagyománya annak, hogy panaszkodhassanak az emberek. Jelenleg Dél-Szudán erre a legalkalmasabb, tekintve, hogy még nincs egy éve, hogy létrejött. Ott bizonyára nem sújtja az ott lakó burgonyatermelőket, hogy hosszú éveket/hónapokat kell várni az egészségügyi ellátásra, vagy hogy megszüntetnek néhány járatot.
Szóval kérem nem elégedettelenkedni kell, hanem büszkének lenni kimagasló eredményeinkre. Mert ahogy már egy alkalommal javasoltam dúdolgatni, náluk igenis jólét van. Ugyanis az egekbe szökött országunk krumplileves-indexe, vagyis hogy mennyi krumplilevest főzhetünk egy havi munkabérből.  Aki nem hiszi, olvassa el a cikket ehun e!

Nem panaszkodni kell hát, hogy jaj de rossz nekünk, hanem falni a krumplit. Mert mégiscsak ellentmondásos, hogy míg 1960-ban 5403 adag krumplilevest ehetett az átlagfogyasztó, 2010-ben pedig már 11407 adagot havonta; addig az éves burgonyafogyasztás 97,6 kg/főről 60,8 kg/főre esett vissza!


2012. április 28., szombat

Krumpli a vízben

Lothar-Günther Buchheim A hajó című könyvében egy német tengeralattjáró történetén keresztül mutatja be, milyen szerepe volt a krumplinak a tengeri hadviselésben a második világháború alatt.  A könyv alapján készítette Wolfgang Petersen a számára nemzetközi sikert hozó "Das Boot" című filmjét.
Az alábbiakban foglalom össze a könyv tapasztalatait burgonyakutatási szempontból:
A tisztelt burgonyafogyasztókat bizonyára foglalkoztatja, hogyan lehet tájékozódni a víz alatt. Természetesen térkép segítségével, de ez még nem elég, mert hiába van térképünk, ha nem tudjuk, hol vagyunk. A megoldás természetesen a burgonya.
A víz alatti hajózás során kulcsszerepe van a megfontolt, jól megtervezett burgonyamozgatásnak, mint az alábbiakból is kitűnik.Valószínűleg ezért nem tengeralattjárókról árusítják manapság a krumplit, hanem mondjuk kockaladák utánfutójáról.
 Unalmas az élet a víz alatt, de azért aki akarja, megtalálhatja magának a szabadidő eltöltésének kulturált módját.

Egy tengeralattjárón fontos, hogy felkészült legyen a személyzet. Ezért gyakorolni kell a bombatámadásokra való felkészülést, a robbanások szimulálására természetesen burgonyát javasolt felhasználni. Egyben a gáztámadásra is felkészíti a legénység tagjait.
A könyvben szereplő tengeralattjárósúlyosan megsérült, és a tengerfenékre merült.  Érdekes megfigyelni, hogy min gondolkodott az író ebben a szorult helyzetben, amikor nem lehettek biztosak benne, hogy nem fognak a hajóban megfulladni.


Természetesen ilyen reménytelennek tűnő helyzetben sem csak magára gondol a tudatos burgonyafogyasztó, hanem eszébe jut az utoljára elfogyasztott krumpli sorsa is.
Egyébként holnap elültetem a krumplit.


2012. április 11., szerda

Költészet napja

A költészet napja van, időm nem sok, készülök a krumplivetésre, de nem szeretném a tisztelt burgonyafogyasztókat e jeles napon költészet nélkül hagyni. Így javaslom meghallgatni az alábbiakban a  Tudósok zenekar Könyvet a polcra című versét. (Nagy hangerőn, mert egyes részei elég halkak, nem szeretném, ha bármi elveszne a magasröptű mondanivalóból...)

Ha valakit nagyon elfárasztott, javaslom feküdjön le. Mondjuk négy részből.

2012. április 5., csütörtök

Film, alul egy lóval

Ez a bejegyzés olyan lesz, mint az a film, amin alul egy ló található. Vagyis filmajánló. (Szívügyemnek tekintem a lassúbb reakcióidejű burgonyafogyasztók érdekeit, ezért a kedvükért leírom: Film, amin alul egy ló található = film, alján ló = filmajánló.)
Szóval egy filmet szeretnék a tisztelt bloglátogatók figyelmébe ajánlani, főszerepben természetesen krumplival. A film Alfred Hitchkock Téboly című filmje. Hitchkockról tudjuk, micsoda mestere a drámai feszültség fokozásának, ez a film különlegesen mesteri módon burgonyával fokozza a feszültséget. Sajnos az egyes filmajánlók nem részletezik eléggé a krumpli szerepét a filmben, például ilyeneket írnak:
"A Temzéből megfojtott nő holttestét emelik ki, újságok írnak a nyakkendős gyilkosról. A gyümölcskereskedő Bob sorra öli a nőket, a gyanú pedig barátjára terelődik. Egyik áldozata kezében azonban ott marad a nyakkendőtűje, meg kell tehát keresnie a hullát, amelyet zsákba gyömöszölve egy krumpliszállító autóra dobott föl." (Ezt innen plagizáltam)

Én az alábbiak miatt ajánlom a filmet:
Már a film első harmadában rájöttem, ki lesz a gyilkos. A gyümölcskereskedő Bob ugyanis azt mondja egy barátjának, hogy nem szeret krumplival kereskedni, mert csak a gond van vele. Ezzel a mesteri húzással Hitchkock egyértelműen negatív szereplővé teszi Fojtogató Bob bácsit, hiszen melyik burgonyafogyasztónak szimpatikus egy olyan ember, aki nem szereti a krumplit?
Ellenben a Főfelügyelő bácsi egyértelműen pozitív szereplő, mert a felesége otthon bioétrenden tartja, de ő bent a Sótlanjardon titokban sült kolbászt eszik krumplival.
A legizgalmasabb jelenet a filmben, amikor Fojtogató Bob bácsi a barátjának, Ártatlan bácsinak a volt munkatársának, a Másodikáldozat néninek a holttestét egy krumpliszsákba rejti el a krumplik közé, és éjszaka, amikor kihalt az utca, mert mindenki a Meganyálat nézi a tévében, a zsákot elrejti egy burgonyaszállító teherautón. A gond csak az, hogy a Fojtogató Bob bácsinak a nyakkendőtűje a Másodikáldozat néninek a kezében maradt. Ez a nyakkendőtű egy nagy "R" betűt ábrázol, valószínűleg azért, hogy a nők az "R" betűről láthassák, hogy a Fojtogató Bob bácsi egy Rettenetes, Rosszindulatú fojtogató ember. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a Fojtogató Bob bácsinak egyetlen magyar nő sem esett áldozatul, mert megértették a rövidítést, így az áldozatai között csak londoni nénik voltak, akik nem tudtak rendesen magyarul. Amikor a Fojtogató Bob bácsi észreveszi, hogy nincs meg a "R" betű, visszamegy a teherautóra, és elkezdi keresni a Másodikáldozat nénit a krumpliszsákok között. A teherautó sofőrje közben megérkezik, és elindul.
Innen nagyon izgalmassá válik a történet. A Fojtogató Bob bácsi már két krumpliszsákot is kibont, de nincs bennük a Másodikáldozat néni. Közben két zsák krumplit lever a platóról, mert nem zárta le a teherautó oldalát hátul. Izgalmak a tetőfokon, az úttesten csak úgy pattog a sok krumpli! A sofőrt figyelmezteti egy autós, hogy álljon meg, mert szöknek a burgonyák. A sofőr megáll, és felcsukja a hátsó oldalát a kocsinak, miközben a Fojtogató Bob bácsi elbújik a krumpliszsákok között. Mikor az autó újraindul, megtalálja a Másodikáldozat nénit az egyik krumpliszsákban, és a kezében ott az "R" betű. A sofőr bemegy egy autós pihenőbe (valószínűleg sült krumplit enni, kár, hogy ezt nem mutatják, szerintem Hitchkock úgy gondolta, már így is túl sok az izgalmakból.) A Fojtogató Bob bácsi megint lenyitja a kocsi hátsó oldalát, és lemászik.
Amikor a teherautó továbbindul, mivel a hetvenes években az angol mellékutak olyan rosszak voltak, mint manapság a magyar újonnan átadott autópályák, megint elkezd potyogni a krumpli, ráadásul kilóg a Másodikáldozat néni lába. Ezt észreveszi két angol rendőr, és mivel nem tudják, hogy a Másodikáldozat néni már meg lett fojtogatva egy kicsit jobban az egészséges mértéknél, megállítják a teherautót, hogy szóljanak, húzzon cipőt a lábára, mert anélkül áprilisban könnyen meg lehet fázni, Anglia ködös vidék, és így kiderül az újabb gyilkosság. (Sajnos ilyen részletesen ez sincs a filmben, csak addig, hogy a rendőrök észreveszik a kilógó lábat, de alapos okom van feltételezni, hogy így történt.)
Közben Ártatlan bácsit lecsukják, de a Főfelügyelő bácsi nem hiába eszik titokban jó zsíros ételeket sült krumplival, rájön, hogy itt valami csalafintaság lehet a dologban, mert az Ártatlan bácsi úgy üvöltözött a bíróságon, mint az a termelő, akinek leette az összes krumpliját az amerikai kolorádóbogár, hogy ha kiszabadul, úgy fejbeüti a Fojtogató Bob bácsit egy nagy szöghúzóvassal, hogy bekékül a feje és csúnya halott lesz belőle. (Ez egyébként nem sikerül neki, mert bár ügyesen megszökik a börtönből, és szerez szöghúzóvasat, de amikor felkeresi a Fojtogató Bob bácsit agyoncsapás céljából, addigra az már elővigyázatosságból egy Újabbáldozat nénit tett az ágyába, és annak már nem sokat ártott a tévedésből elkövetett fültövönsuhintás szöghúzóvasáltal elkövetve előre megfontolt szándékúlag.) Ezért a Főfelügyelő bácsi titokban lefényképezteti a Fojtogató Bob bácsit, és elküldi az egyik segédjét (valószínűleg biciklivel, de ez sincs a filmben, az is lehet, hogy gyalog) abba az autós pihenőbe, ahol útközben megállt a sofőr, hogy kérdezze meg a vendéglőst, hogy nem járt-e arra a Fojtogató Bob bácsi éppen azon az éjszakán? A vendéglős meg felismeri a fotóról a Fojtogató Bob bácsit, még azt is elmondja, hogy volt rajta egy "R" betű, mert Retkes volt az öltözete, és kért tőle egy ruhakefét.
A Főfelügyelő bácsi segédje elhozza a ruhakefét a Főfelügyelő bácsinak, és elmondja, mit mondott a vendéglős. Amikor kicsomagolják a ruhakefét, mert aztaa segéd gondosan betekerte a Népszabadság előző napi számába, a Főfelügyelő bácsi megszagolja, és azt mondja: BURGONYA!!!
Innen már egyenes út vezet a "счастливый конец"-hez, magyarul a happy endhez, a tettes Fojtogató Bob bácsi lelepleződik, és minden bizonnyal elnyeri méltó büntetését, ahogy azt mondani szokás, de ami szerintem ostobaság, mert ki az a bolond, aki büntetést szeretne nyerni, szerintem egy ilyen vetélkedőre nem sokan jelentkeznének, ha meg lenne hirdetve, hogy a főnyeremény életfogytiglan, jó magaviselet esetén negyven év, esetleg harmadolva.
Valószínűleg még a szöghúzóvasat is visszajuttatták a jogos tulajdonosának, mert azt engedély nélkül vette el az Ártatlan bácsi.

Szóval izgalmas film volt, az összes körmömet lerágtam amikor potyogtak lefele a krumplik!
(Lehet, hogy ez a bejegyzés a túlzott tyúkhúrfogyasztás mellékhatása???)

2012. április 2., hétfő

Bánat ellen egyél tyúkhúrt

"Bánat ellen egyél kását!" - énekli Hofi Géza örökzöld slágerében, melyet a tisztelt burgonyafogyasztók megörvendeztetése és heti dudorászás céljából közkinccsé is teszek az alábbiakban. (Előtte figyelmeztetés hallható...)
A kása ugyebár kiváló szer bánat ellen, ehhez nem fér semmi kétség, csak egy probléma van vele: Amíg elkészítjük, időbe telik. Tehát ha időt szeretnénk megtakarítani, jobban tesszük, ha bánat ellen valami olyan élelmiszert választunk, ami már teljesen készen van, ráadásul ugyanolyan egészséges, mint a kása. Természetesen fontos szempont az is, hogy ne kerüljön plusz pénzbe.
A megoldásra tegnap jöttem rá, mikor egy tízfős burgonyakutató csapat társaságában ellátogattam a Dráva partra, ahol a gyermekek szedtek egy kis tyúkhúrt a hörcsögnek. Ekkor a Béla megkérdezte, hogy ettünk-e már tyúkhúrt? Majd be is mutatta, hogyan kell. A többiek ezután először csak óvatosan, szálanként kóstolgatták, de aztán egyre jobban belejöttünk. Persze a Bélát nem tudtuk felülmúlni, mert ő már gyakorlott tyúkhúrfogyasztó, de azért közösen lelegeltünk fél négyzetméter tyúkhúrt. Közben meghallgathattuk a kedvező élettani hatásairól szóló beszámolót.
Szóval javaslom a tisztelt burgonyafogyasztóknak is, hogy bánat ellen egyenek tyúkhúrt. Tényleg jó bánat ellen, mert nagy röhögések közepette fogyasztottuk. Ráadásul árban össze sem hasonlítható az áruházláncokban kapható műanyagdobozos gyomokkal. Azon kívül a fenti sláger dallamára a kása helyett kiválóan lehet tyúkhúrt énekelni. A hosszú távú hatásairól még nem tudok beszámolni, de amikor 50 forintba kerül a tojás, érdemes elgondolkodni rajta.
A szakszerű és kultúrált tyúkhúrfogyasztásról pedig az alábbiakban közlök egy kiváló fotót. A fotó nem csak illusztráció, készítése után egy perccel a képen látható tyúkhúrmennyiség már reakcióba került a gyomorsavval.

2012. március 21., szerda

Reformnövényvédelem, avagy csapás a rovarölőszergyártókra

Mint e blog írója, valamint önmagam társszerkesztője, már kezdetektől fogva igyekszem óvni a tisztelt burgonyafogyasztókat az aljas átverésektől. (Amire kiváló példa a 2010. november 2.-i bejegyzésem)

Most egy újabb felháborító átverésről szeretném lerántani a leplet, és egyben fel szeretném hívni a figyelmet a reformnövényvédelemre, avagy a logikai úton történő kárcsökkentési eljárásra, melyet saját magam dolgoztam ki. A módszer nemcsak forradalmian új, de jelentős költséget takaríthatunk meg, és ráadásul egészségesebbé tehetjük környezetünket, hiszen a módszer alkalmazásával nem lesz szükség többé a rovarölőszerekre, mert a rovarok által okozott kárt logikai úton csökkentjük.

A módszer természetesen a krumplin alapul, és lényege a következő:

Ha van egy adott mennyiségű sült krumplim, és abból eszek, kevesebb sült krumplim marad. Minél többet megeszek, annál kevesebb marad. Ez teljesen logikus, mindenki által ismert összefüggés.
Mégis, ezt az alapösszefüggést teljesen figyelmen kívül hagyva, a rovarölőszerek gyártói megpróbálják rávenni az embereket arra, hogy rovarölőszerekkel irtsák a kártevőket. Ráadásul alattomos módon azt állítják, hogy így kevesebb lesz a kár. Erről az átverésről szeretném most lerántani a leplet az általam kidolgozott néhány képlettel és logikai összefüggéssel.

Valószínűleg meglepő lesz az eredmény, hiszen a tudomány jelenlegi állása szerint a kármegelőzés módja a kártevők irtása, de az alábbi két számítással és az azokra épülő logikai következtetéssel bebizonyítom, hogy ez téves, mert a károkat éppen a kártevők szaporításával lehet csökkenteni!
Íme, a bizonyíték:
I. számú alapösszefüggés
Amint a fentiekből világosan láthattuk:
Sült krumplit evés = kevesebb lesz a sült krumpli
Amiből logikusan következik, hogy:
Kárt evés = kevesebb lesz a kár

II. számú alapösszefüggés
Minél több a sült krumplit evők száma = annál kevesebb lesz a sült krumpli
Amiből teljesen logikusan következik, hogy:
Minél több a kártevők száma = annál kevesebb lesz a kár

III. számú alapösszefüggés
Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lehető legkisebb legyen a sült krumplink mennyisége, növelnünk kell a sült krumplit evők számát
Ami alapján a végkövetkeztetés:
Ha azt szeretnénk, hogy a lehető legkisebb legyen a kár mennyisége, növelnünk kell a kártevők számát

Nem pedig irtani őket, mint az ostoba rovarölőszert gyártók tanácsolják!

2012. március 9., péntek

A héten dúdoljunk a légi burgonyamegfigyelőkről

No, aki elsőre meg tudja mondani, ki ez a néni, az megkapja Vezérigazugatótanácsunktól az Élvonalbeli Kiváló Űrhajósfelismerő Burgonyafogyasztó címet. Könnyű helyzetben vannak azok a tisztelt burgonyafogyasztók, akik munkaügyesként (mai divatos szóval HR-esként) keresik a napi betevő sült krumplira valót, és mostanában kerestek gyakorlattal rendelkező nyugdíjas űrhajóslányt és szövőnőt, négy órás állásra, nekik ismerősnek kell hogy legyen a fényképes önéletrajzról. 
Ha még így sem lenne ismerős, akkor elárulom (nem mintha megérdemelnétek): Ő Valentyina Tyereskova néni, az első női űrhajós, aki a napokban volt 75 éves, és aki első nőként látta az űrből a nagy szovjet burgonyaföldeket. Olvasható róla egy írás ehun e, a végén van róla egy dal is, feltétlenül javaslom meghallgatni.
Azóta sokat fejlődött a légi burgonyamegfigyelés, nekem már szerencsére nem kellet az űrbe szállnom, hogy bemutassam az ország legnyugatabbi krumpliföldjét.
Tyereskova néni olyan hőstettet hajtott végre a légi burgonyamegfigyelés területén, hogy egy magyar énekes néni a tiszteletére a Tereskova nevet vette fel. Ez az énekes néni két légi burgonyamegfigyelőről is írt dalt: Az egyik a hivatkozott cikk végén meghallgatható, és amint említettem Valentyina Tyereskova néniről szól; a másik pedig Tarzan bácsiról, aki liánokról figyelte meg a környező burgonyaföldeket. Ezt javaslom egyben dúdolni a héten:
A kedvenc részletem ebből a dalból: "Jane állávjúúú!"
Ezt a hölgyek a következő módosítással énekelhetik, hogy értelme legyen: "Jani állávjúúú!"

2012. február 27., hétfő

Jön a tavasz


Minden tisztelt burgonyafogyasztó bizonyára türelmetlenkedve várja, mikor lesz már megfelelő idő az idei vetőkrumpli kihelyezésére. E blog már a kezdetektől pontos tájékoztatást adott a várható időjárás témakörében. (Később pedig még annál is pontosabbat.) 
Természetesen ma sincs ez másként, így az alábbiakban meghallgatható, sokáig tart-e még a télies idő. Előre szólok, hogy tessék az agytekervényeket készíteni, és erősen összpontosítani.

Ha esetleg valaki nem értette volna, idézem:

"Nyílvánvaló ugye azért messzeségből jött, hogy ki hogyan ,,erre-meddig, mivel, igaz, hogy tél van ,de hát most már reméljük elmúlik, és a tavasz azért a egymásnak az agytekervényének a felvilágosítása ,egy kicsit, hogy mit mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre fog sor kerülni."

Ha valakinek sok szabadideje van,  próbálja meg alaposan végiggondolni az elhangzottakat, és ha sikerült megértenie, kérem, tudassa.

2012. február 26., vasárnap

Vadat, s halat



Értekeztem már arról, milyen jól tesszük, ha kedvenc sült krümplink vagy krumplipürénk mellé valamilyen vadételt fogyasztunk. Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásom megtalálható ehun e.

Persze sokkal sportosabb - legalábbis ezt mondják az erdeiállatgyilkolók - ha úgy lőjük a sültkrumplihozvalót. Ez ugyan sokkal macerásabb, mert ki kell mozdulni hozzá otthonunkból, lesni kell mikor jön elő a vad, még azis lehet, hogy annyi ideig kell várakoznunk, hogy lekéssük a délutáni nicaraguai filmsorozat soron következő érdekfeszítő epizódját.
Ebben az esetben két kézenfekvő megoldás kínálkozik:
Az első, hogy összebarátkozunk egy sertéstelepen az éjszakai portással, és megkérjük, hogy engedjen be legyen olyan kedves éjszaka némi rántotthúsnak valót lövöldözni. Be kell látnunk, hogy ez a megoldás ha nem is éppen kizárt, de mindenesetre eléggé valószínűtlennek tekinthető.
Sokkal kézenfekvőbb Walton Creel módszere, ráadásul azt otthon a kert végében is lehet művelni, és olyan vadat lövünk vele, amilyet csak szeretnénk, akár még elefántot is. A fenti fotón egy így lőtt szarvas látható példaként. Az amerikai művész 22-es puskájával fehérre festett alumíniumtáblákba lövi bele az elejteni kívánt állatot. Az alsó fotón azt láthatjuk, amint éppen egy mókust lő a művész. (Mókusról is írtam már ehun e)
A művész további zsákmányai megtalálhatóak Walton Creel weboldalán, a fotóra kattintva. 

2012. február 24., péntek

A burgonya szerepe az arany- és ónkitermelésben

Oleg Kuvajev: A terület című könyve komoly jelentőségű mű a modern burgonyakutatás témakörében. A könyv az Északi-tenger vidékét járó szovjet geológusok életét mutatja be, akik aranyat és ónt keresnek, mely tevékenységükben kiemelkedő szerepet tölt be a krumpli.
Láthatjuk, hogy külön repülőjárattal gondoskodtak a zord északi vidék burgonyaellátásáról.
Nem akárki dolgozhatott a területen: Az egyik főhős például aranyérmet nyert krumplipucolásban
 Újabb bizonyíték a burgonya és a vasút közötti kapcsolatra. (További bizonyíték egy ősrégi blogbejegyzésemben)
De megtudhatjuk azt is, ha részt szeretnénk venni az analfabetizmus felszámolásában, milyen evőeszközt vigyünk magunkkal.
 A jó szomszéd mindig figyel a mellette lakó burgonyaszükségletére.
 Az alapvető élelmiszereket úgy kellett megrendelni. Ekkor még nem rántottam le a leplet az évszázad átveréséről, így történhetett, hogy babérlevelet is rendeltek.
 Egy jó könyvből nem hiányozhatnak a találó hasonlatok, természetesen a krumplit felhasználva.
 Az oroszok persze nem süllyedtek le soha olyan mélyre, hogy "ikejjás" bútort vegyenek, mert tudták, hogy egy lakás bebútorozását természetesen krumpli segítségével lehet a legjobban megoldani.
 Mivel a vodkaellátás akadozott akkoriban, nem is lehet kérdés, mi segített e súlyos, az aranykitermelést nagyban hátráltató probléma orvoslásában.
 
 Persze a krumpliszeszt mértékkel ajánlott fogyasztani, mert különben könnyen kakukkos játék lesz a vége:
 A néhai Szovjetunióra sok rosszat lehet mondani, de azt nem, hogy ne lett volna rend. Világos bizonyíték erre az alábbi példa is.
Ha jól végiggondoljuk: Miért is ne? A rendőrnek talán nem jár két hét nyugalom??
Erről eszembe jutott, hogy hallottam egy esetről, amikor valaki megkérdezte az idős matematikatanárát:
- Igaz, hogy a tanár úr megbuktatta a saját feleségét?
A tanár így válaszolt:
- Igaz hát, ha valaki teljesen hülye a matematikához, akkor nekem sajnos nincs más alternatívám.

2012. február 23., csütörtök

Kisorsolódott a második vándorajándék

Kisorsoltam a vándorajándékot.

A nevezés sorrendjében minden pályázó kapott a géptől egy véletlen számot (bal oldali táblázat), növekvő sorrendbe helyeződtek (jobb oldali táblázat), és mivel nálam mindig az a győztes, akinek a neve előtt a legmagasabb prímszám áll, így Tiffanylda kapja a szappant és a játékot. Kérek egy postacímet a blog hivatalos e-mail címére (www.burgonyalekvar@gmail.com), mert az archívumomban megtaláltam az egér borítékát, de annyira rondán írtad rá az utca+házszámot, hogy nem tudom elolvasni:

A folytatás tehát Tiffanyldánál.

A részletes eredmény:

2012. február 22., szerda

Melegen fújnak a szelek

Annyi mű született már a szélről, hogy se szeri, se száma. Hidegen fújnak a szelek - énekli a Muzsikás együttes az alábbi zeneműben, melyet javallok dúdolgatni az elkövetkezendő hetekben.

Persze van olyan is, amikor melegen fújnak a szelek, ez a bejegyzés is azoknak a személyeknek adózik tisztelettel, kik ez utóbbi jelenség kutatása tárgyában értek el igen kimagasló eredményeket. Sokáig azt hittem, nincs olyan kutatási terület, mely vetekedne az én burgonyakutatási tevékenységem alaposságával. De a minap olvastam egy cikket, mely kissé elbizonytalanított ezt az érzésemet illetően, és melyet ajánlok a tisztelt burgonyafogyasztók figyelmébe. A cikk olvasható ebben a hiánypótló írásban, amihez csak gratulálni tudok a szerzőnek a gondos kutatómunkájáért.

Természetesen most is van néhány észrevételem az írással kapcsolatban, melyeket örömmel teszek közkinccsé:
"Az ideges, gyorsan evő ember szellentésében sok oxigén marad, mivel a szervezetének nem marad ideje az oxigén felszívására sem." - Máris megdőlt az elmélet a gyorsan elfogyasztott étel egészségtelen voltát illetően, hiszen ezek szerint oxigént tudunk ilyen módon kibocsátani, tisztítva környezetünk levegőjét.
"A szellentésbe egyébként nem halhat bele senki, sem az, aki kiereszti a gázt, sem az, aki megérzi – ezt is megkérdezték ugyanis a heptune.com-on, és orvos adott rá nemleges választ." -  Megnyugtató tudni... Tényleg volt olyan ember, aki megkérdezte, hogy bele lehet- e halni??? Nem mondom, okos emberek élnek ebben az Angliában, már nem ez az első eset, amikor bizonyítják!
"Egy átlagos ember körülbelül 14 szellentéssel napi fél liter bélgázt ereszt ki – a nők ugyanannyit, mint a férfiak. Ha érdekli, mitől, mennyit és milyen szagút szellent, vezethet róla naplót." - Ez nagyon jó ötlet, mert így minden nap lesz legalább fél oldal a naplónkban,(vagy blogunkban), akkor is, ha nem történt velünk egész nap semmi érdekes.
 "A terhes nők nem tehetnek róla, de többet szellentenek, mint korábban…….Ez a magzatra nem káros, a gyerek apjának pedig nincs más választása, meg kell értenie, hogy 9 hónapig ez lesz, és kész" - Ez ellentmond az előzőeknek, hogy a nők ugyanannyit szellentenek, mint a férfiak, mert megfigyeléseim szerint a nők gyakrabban terhesek, innentől kezdve egyszerű matematika az egész. Persze itt is az apa a szenvedő áldozat, mint általában.
"Nem természetellenes dolog a szellentés, fogadjuk el, hogy néha bizony kell. Különösen akkor, ha gyorsan eszünk, és sok levegőt nyelünk étkezés (és rágózás) közben. A jelenségnek neve is van, ez az aerophagia. A benyelt levegőnek bizony valahol távoznia kell, vagy böfögés, vagy szellentés formájában" - Azt mindenesetre (biztos, ami biztos!) megfogadtam, hogy sosem ülök rágózó terhes nő mellé a buszon!
"Ha gyulladt a belünk, próbálkozhatunk otthoni nyugtató módszerekkel is, persze csak miután a szakorvosi vizsgálatokon túlvagyunk: sokat segít a B-vitamin, ..." - Természetesen a krumpliban bőven van B-vitamin, tehát bélgyulladás esetén is jól tesszük, ha esszük.
"Hatékony görcsoldó, szélhajtó…a kakukkfű" - Azt is termelek, most már legalább tudom, miért hasznos!

Szelekkel kapcsolatos további művek, a teljesség igénye nélkül: A Forró szél című jugoszláv filmsorozat, Jancsó Miklós Fényes szelek című filmje, vagy a Kényes szelek című Beatrice számot.
A burgonyából (is) eredő gázok hasznosításáról egyébiránt volt már értekezésem.

2012. február 15., szerda

Vándorajándék játék - már másodszor!

Egyszer már sikerült nyernem a vándorajándék játékon, és most Évinél (Vicánál) ismét én lettem a befutó. Ő küldte el a képen látható csajos tolltartót (a la Jucus) és az általa készített csokis-levendulás szappant, de csak az egyiket tarthatom meg. Ezúttal a volt menyasszonyom választott, így a Jucus által készített tolltartó marad nálam (amit ezúton is köszönök),
A csokis-levendulás szappan, amit Vica készített megy tovább (Bár nagyon szeretem a csokoládét....)
Utazik vele egy általam készített újabb logikai játék, aminek a lényege, hogy a zsinór elvágása , vagy a csomók kibontása nélkül le kell szedni a karikát a zsinórról.

Hozzászólás formájában lehet jelentkezni a játékra február 23.-án reggel 7 óráig.

A játékszabályok a következőek:
1. Csak egy ajándékot tarthatsz meg.
2. Neked is hozzá kell tenned egy ajándékot.
3. Be kell mutatnod mit is kaptál a csomagodban és linkelni kitől.
4. Meg kell hirdetned a játékot, vagy ha nincs blogod akkor tovább kell küldened a két ajándékot (a tiéddel együtt lesz kettő) egy olyan személynek aki ismeri a játékot és folytatni tudja a láncot.
4. Minimum egy hétig hirdetni kell a játékot, de ha nincs jelentkező (remélem ez nem következik be) akkor lehet tovább várni.
5. A játék hirdetésekor megmutatod mi vándorol tovább és, hogy te mit teszel hozzá.
6. Ha már nyertél, és ajándékoztál akkor tiéd a vándorajándék embléma is amit kitehetsz a blogodra.
7. Nem feltétel, hogy nem játszhatsz ezek után tovább, a részvétel nem kizáró ok. Rajtad múlik.

Vándorol még mellé a csomagban egy levélke azok nevével akik már játszottak, írd ezt is alá.
Ezt tovább kellene majd küldeni mindenkinek.

Tehát, én a kapott ajándékok közül a tolltartót fogom megtartani,
kizárásos alapon a  szappant fogom továbbküldeni, 
és a saját kétbalkezemmel készített logikai játékot.

Aki kedvet érez hozzá és szeretne játszani az jelentkezését leadhatja hozzászólás formájában.
Sorsolás: február 23.-án, a Guayanai Köztársaság létrejöttének 32. évfordulóján.

2012. február 10., péntek

Meg kellett írnom

A tisztelt burgonyafogyasztók az alábbiakban a litván Marija Rolnikaite El kell mondanom című könyvének burgonyakutatási szempontú elemzését olvashatják. A könyv fülszövege szerint a mű Anna Frank naplóját idézi, de szerintem Anna Frank naplója egy vidám nyári piknik Rolnikaite írásához képest. Rolnikaite 14 évesen lett 1941-ben a vilniusi gettó, majd más koncentrációs táborok lakójává, életben maradását egy deportált magyar tanárnőnek köszönheti (meg a krumplinak). A mű igen jelentős burgonyakutatási szempontból. Erősen tudom ajánlani minden embernek, aki hajlamos elégedetlenkedni a sorsát illetően. Sokáig töprengtem, egyáltalán legyen-e iromány róla, de aztán lett. No, nézzük:
Először is: A burgonya életet ment. Az alább említett Stupel krumplit csempészett be a gettóba, megúszta börtönbüntetéssel, míg a borsót csempésző Levickaitét kivégezték. 
 Persze nem kérdéses, hogy milyen munka közben történnek a legizgalmasabb események, mint azt Anyiszimova nénitől már jól tudjuk.
Világosan látható az is, a németeket mennyire fusztrálta az a tény, hogy a legjobb munkát - a krumplipucolást - mindig a leigázott népek tagjaira bízták. Csupán ezzel magyarázható agresszív viselkedésük. 
Az alábbi részlet rávilágít, hogy ha valaha rákényszerülnénk élelmiszer csempészésére, mennyivel gyakorlatiasabb krumplit csempészni, mint lisztet. (Különben is, már elmúlott 2011.)
A burgonya betakarítása pedig még a legnehezebb időkben is megnyugtatja az embert, amint láthatjuk, csak a krumpliszedés után kezdett el aggódni Marija a jövője miatt.
A lágeréletnek is voltak - bár ritka - vidám percei: Itt a raboknak műsort kellett készíteniük, melynek keretében híreket mondtak be. Ez már 1943 vége felé történt, amikor a németeknek sok "fontosabb ásnivalója" akadt, mint a krumpli...
Az élelmezést tekintve a könyvön végig vonul a gondolat, hogy a burgonyához való hozzájutás milyen szerencsés dolognak számított. Ez még a vilniusi gettóban történt:
Ez pedig egy német gazdánál, aki kikölcsönzött néhány litvánt dolgozni:
Persze a krumplival itt is spóroltak:
Sőt, a németek még a krumplilevest is hamisították:
Ha valaki édességre vágyna, ami nem hízlal, egy ötlet:
 Úgy tűnik, a németeknél divat a fagyos krumpli, elmaradott egy népcsoport, szerintem nem tudják, hogy a sült krumpli sokkal finomabb:
 Tudatos burgonyafogyasztó a hó alatt is megtalálja a krumplit:
Végül pedig, tekintettel a blog szappangyártó olvasóira, közkinccsé teszem, mire használták a lóhúst Vilniusban.

2012. február 7., kedd

Magyarok cselekedetei - 2.

Mit tehet ilyen havas időben az átlag magyar burgonyafogyasztó, ha a Balaton partján lakik, és értesül róla, hogy a túlsó parton akciós a krumpli? Az csak természetes, hogy útnak indul, no de az utak havasak, félő, hogy mire odaér, elkapkodják az utolsó szemig a teljes árukészletet. No de mint tudjuk, a Kárpátok nem hegység, hanem kerítés, ami Európa többi népét védi tőlünk, és valószínűleg csak azért nem keríti be teljesen az országot, mert nem fizették ki időben az alvállalkozókat, így azok abbahagyták az építést. Persze a magyar autós előtt nincs akadály, mint azt nemzetünk nagyjainak harcos életét bemutató sorozatunk első részében is láthatták a tisztelt burgonyafogyasztók.
Sorozatunk második fejezete annak a hét főből álló expedíciónak állít emléket, akik úgy döntöttek, hogy a Balaton jegén mennek át szerény háromtonnás járművükkel a túlpartra krumpliért. Ez a baj szerintem a Balatonnal: Autózni túl nagy benne a víz, tengeralattjárózni meg túl kicsi.
További fotók az expedícióról ehun e, iromány pedig itt olvasható.
Ahogy olvashatjuk a cikkben, a magyar ember bármilyen áldozatra képes a társaiért: Miután az egyik alatt beszakadt a jég, hívta egy ismerősét, hogy mentse ki (egy hasonló méretű járművel...) de az is beszakadt.
E szép történetről a régi sláger jutott eszembe, a "Peches ember ne menjen a jégre..." kezdetű.
Bolond meg pláne...

2012. február 6., hétfő

Medve

A népi hiedelem szerint a medve január 25.-én jön ki a barlangjából megnézni, mikor lehet vetni a krumplit, de ha meglátja az árnyékát, visszamegy aludni (vagy valami ilyesmi).
Az alábbiakban szeretnék ajánlani néhány kis írást medve témakörben a tisztelt burgonyafogyasztók részére:

Legelőször is itt olvasható a lengyel „háborús medve” története.
Persze nem szabad megfeledkeznem Moldova György: A medve című írásáról sem, mint örök klasszikusról.
És végül a jól ismert történet Micimackóról, aki csupa idegbeteg, pszichésen sérült szereplővel van körülvéve a mesében, persze ő sem kivétel.
Az orosz elnök is medve, csak ő nem alszik téli álmot.
És el ne felejtsem kedves barátomat, akivel sült krumplit szoktam együtt enni.
Esetleg szeretne valaki medvét otthonra??
 
Ha valaki medvét szeretne enni a sült krumplihoz, most menjen, szerintem még alszanak...
Medvehagymát pedig rendszeresen szoktam szedni tavasszal, szerintem a növénynemesítők nekiállhatnának kikísérletezni a medveburgonyát.
S hogy legyen mit dúdolni a héten: Medvetánc

2012. február 4., szombat

Sült krumpli - A hét receptje havazás esetére

Esik a hó, és ilyenkor a médiában pedig siránkoznak, hogy jaj, esik a hó, mintha nem volna teljesen természetes dolog, hogy ha tél van, akkor a Kárpát-medencében esni szokott a hó. Ezen még az sem fog változtatni, ha az "erópaiunióban" úgy döntenek, hogy az Unió éghajlata ezentúl monszunéghajlat, és amely országban a monszunéghajlattól eltérő az időjárás, az ellen kötelezettségszegési eljárást indítanak.
No de ami a lényeg: Mit tegyen a tisztelt burgonyatermelő, ha esik a hó? Találhatunk hasznos javaslatokat a neten, én pedig azt javaslom: Süssünk sült krumplit!
Közkívánatra közlöm is a receptjét:
Hozzávalók: fejenként 2-3 "aprószemű" burgonya (lásd a fenti fotón)
Elkészítése: Megmossuk a krumplit, hosszában félbevágjuk, oszt ráhajítjuk a sütőben a rácsra, így e:

A sütőt begyújtjuk, vagy bekapcsoljuk, és nem stresszeljük magunkat ilyenekkel, hogy 160, 180, 200 stb. fokon sütünk, a lényeg, hogy süljön. Ezután már csak annyi tennivalónk van, hogy időnként szólunk valamelyik családtagunknak: "Nézd már meg, légy szíves, jó-e már a krumpli!"
Ha bele lehet szúrni a villát, akkor jó.
Fogyasszunk hozzá bármit, amit egészségtelennek tartanak (hurka, kolbász, szalonna, töpörtyű), vagy büdös (fekete retek, vöröshagyma).

2012. január 30., hétfő

Rövid hullám

A. Anyiszimova néni írt egy könyvet hasonló címmel, csak ott e két szó egybe van írva. Könyvének ugyanis nem az a témája, hogy az ő holtteste nem valami túl nagy - bár a könyv szerint Anyiszimova alacsony termetű volt -, hanem az, hogy milyen is volt az életének az az időszaka, amikor a világháború alatt rádiós felderítőként ténykedett a német vonalak mögött. Természetesen az ő műve is alátámasztja, hogy a szovjet győzelem legfontosabb fegyvere a burgonya volt.
Anyiszimova néni (aki ekkor még nem volt néni, mert csak 18 éves volt) mindig szeretett volna a többi partizánnal menni, de a partizánok nem engedték, mert csak ő tudta kezelni a rádiót. Így volt ez akkor is, mikor a partizánok krumpliért mentek. Hogy krumpliért menni mennyire izgalmas dolog, azt jól bizonyítja az alábbi részlet:
Szerintem ezért nyilatkozza minden szépségkirálynőjelölt, hogy a világbékéért szeretne tevékenykedni, mert békében nem kell rejtegetni a Sokol rádiót, hanem nyugodtan magunkkal vihetjük és hallgathatjuk, miközben elmegyünk krumpliért.
A szovjet orvostudomány és az orvosi ellátás annyira fejlett volt abban az időben, hogy messze felülmúlta a mai magyarországi színvonalat. Nem voltak hosszú várólisták, és ha szükség volt egy műtét után korrekcióra, Pável doktor és asszisztensei hálapénz nélkül is készségesen elvégezték. De beszéljenek a tények:
E blogban már értekeztem az ablaknál ülés aktuális kérdéseiről. A partizánéletnek is fontos velejárója, hogy valaki ül az ablaknál, és álcázásképpen unatkozik és krumplit tisztít. Úgy látszik, akkor még nem volt ilyen előrehaladott a szovjet burgonyakutatás, mint manapság, és így nem tudták, mennyire izgalmas dolog krumplit pucolni. Csak így történhetett, hogy krumplipucolás közben unatkoztak. A németek előrébb jártak ezen a területen, mert rögtön izgalmassá tették a burgonyatisztítását, amint olvashatjuk.
A hivatkozott Elza nevű néni nyilván azért jajdult fel, mert megijedt, hogy a tiszt vagy elveszi a krumplit, vagy ami még rosszabb, megpucolja helyettük. Mindenesetre ez egy alacsony beosztású tiszt lehetett, aki nincs tisztában a burgonya stratégiai jelentőségével (valószínűleg nem olvasta a blogot, vagy olvasta, csak nem értette, mert nem tudott magyarul...), és így otthagyta őket.
Mint már említettem, nem mindegy, hogy abban a sajnálatos esetben, ha véletlenül a falunkban kitör a világháború, mit hordunk a lábunkon. (Bár nem a témához tartozik, de szerintem rögtön a románokhoz kéne csatlakozni, mert ők - legalábbis a végén - mindig a győztessel vannak. Okosabbtól nem szégyen tanulni.)
Az oroszok mindenesetre okultak az angol példából, és zokni helyett kapcát hordtak. Persze ha krumplipucolás közben ránktör egy vagy több német tiszt, az izgalomtól kiizzadhat a lábunk, ezért ha nem szeretnénk erős lábszag mellett folytatni a burgonyafeldolgozást a kedélyek lenyugvása után, a legjobb, ha jó előre odakészítünk egy lavór vizet.