2011. augusztus 31., szerda

A hét műtárgya - Csendélet krumplival

Én egészen eddig azt hittem, én vagyok a világ legrendesebb embere. Minden okom meg is volt erre, hiszen megnyertem a világ legrendesebb embere címért kiírt pályázatot. (Igaz, a pályázatot én írtam ki, de nem szóltam róla senkinek, így csak én pályáztam.) De most be kell látnom, hogy a cím csak megosztva lehet az enyém, mert az elismerés a blog hivatalos burgonyaábrázolóját Esztert is megilleti.
Ráadásul komoly meglepetést okozott, mert miután 27.-én célzást tettem egy újabb burgonyás mű elkészítésére, 28.-án azt ígérte, hogy lesz, csak türelem. És 30.-án már meg is lehetett csodálni az alábbi krumplis művet, melynek címe: Csendélet krumplival


Köszönöm a teljes burgonyabarát társadalom nevében, és szeretném felhívni a figyelmet, hogy Eszter blogján további remek csendéletek láthatóak mostanában, például ez itten e, meg még persze ez is, az eredeti mű pedig itt mosolyog ni!
E csendéletekben megfigyelhető még visszatérő motívumként az ablak. Ennek örömére remélhetőleg ezt a bejegyzést kiegészítem egy ideillő zeneművel, ha ráakadok valahol.
A tárgyi művel kapcsolatban pedig jól megfigyelhető, hogy teljesen életszerű a csendélet, hiszen ilyen mennyiségű burgonya feldolgozása előtt, mindenképpen megfelelő erőt nyújt az ember számára a látható borosüvegben vagy kávéscsészében szervírozott motivációs folyadék.

Még egy kicsit visszakanyarodnék a kép felett írtakhoz: A meglepetést nem az okozta, hogy újabb burgonyás mű készült, hiszen Eszterről tudjuk, hogy korunk legjelesebb burgonyaábrázolója. A meglepetést az okozta, hogy az ígéretet követő második napon már látható is a mű.
Azt ugyanis megfigyeltem, hogy a burgonyafogyasztó társadalom hölgytagjai az időt másképpen mérik, mint a férfiak. Különösen, amikor valamely esemény bekövetkeztére utalnak, például mikorra készülnek el az öltözködéssel. Tudjuk, hogy e sajátos időértelmezés szerint az alábbi mennyiségek értendőek:
egy perc = öt perc
két perc = hét perc
öt perc = tíz perc
negyed óra = fél óra
fél óra = másfél óra
egy óra = két óra
csak türelem = soha.

Hát ezért lepett meg a csak türelem után két nappal a kiváló mű közzététele.

2011. augusztus 27., szombat

Ezt dúdold a kánikulában - Krumpli reggae

Mit is lehetne dúdolni egy olyan héten, amikor ilyen meleg van? Nem kétséges: Ha meleg, akkor csakis Jamaica - mert mint tudjuk, Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, he nem tudjuk, tessék gyorsan mondogatni, hogy megjegyezzük. Ha pedig Jamaica, akkor valami jó kis reggae. Én az "I Won´t Let The Sun Go Down On Me "-re szavazok. Igaz, ez nem jamaicai, de ne vesszünk el a részletekben. Persze az már elég probléma, hogy szinte minden jó kis nóta angolul van. Hiába, ez van, ha valaki a britekhez hasonlóan komoly gondot fordított gyarmatosításra. (Persze nincs miért örülniük: az ő legtöbb gyarmatuk már kikiáltotta a függetlenségét, nekünk viszont még megvannak a gyarmataink: Balassagyarmat, Füzesgyarmat, Gyarmat, hogy csak néhányat említsek...)
Na mindegy, még szerencse, hogy van megfelelő gyakorlatom népszerű slágerek magyarra fordításában.
Egyszóval ezt javaslom a tisztelt burgonyabarátoknak dúdolni a héten, a javasolt magyar szöveg a video alatt található (csak a refrént fordítottam le, mert általában úgyis mindenki csak azt szokta énekelni...)
És akkor a magyar szöveg:

Ha jól süt a nap, lesz sok krumpli,
Majd terem a földben ááám,
Ha jól süt a nap, lesz sok krumpli,
Örül majd a nagyanyááám, óóóó...

2011. augusztus 26., péntek

Bátraké a cseresznye…

(…mondta egy volt évfolyamtársam, majd berakta a kétdeciliteres cseresznyepálinkát a kiflik közé a papírzacskóba, mert még nem volt kilenc óra, és abban az időben nem lehetett ilyen korai időpontban szeszes italt vásárolni. Két nap múlva ugyanebben az áruházban a pénztárnál fizetéskor közölte, hogy legyenek szívesek beütni neki egy cseresznyepálinkát, mert két nappal azelőtt kifelejtették. „Érdekes – mondta a pénztáros – két hete is volt itt egy fiatalember, és őnála is épp a cseresznyepálinka maradt le az előző bevásárlásnál.” „Tudom – mondta az évfolyamtársam -, az is én voltam. Valószínűleg azért lehet, mert az üveg is és a pálinka is színtelen, így nem könnyű észrevenni.”)

Ez csak arról a mondásról jutott eszembe, hogy bátraké a szerencse. A blog olvasói – kiegészülve a képeket nézegető idelátogatók tömegeivel – bizonyára felfigyeltek már arra, hogy e blogban mindig is törekedtem arra, hogy összefüggéseiben vizsgáljam azokat a jelenségeket – különös tekintettel a krumplival kapcsolatos összefüggésekre -, melyek sokszor látszólag teljesen függetlenek egymástól. Így a blog olvasóinak a rendszeres olvasás mellékhatásaként minden bizonnyal fejlődik a kombinatív gondolkodóképessége, ha ezt mégsem tapasztalnák, akkor valószínűleg elmulasztották gondosan átolvasni a „Matematikailag nem modellezhető jelenségek matematikai modellezése” című könyvemet.

Most egy olyan alapösszefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, mely konkrét bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a burgonyával való foglalkozás elősegíti a burgonyafogyasztók sikerességét.

Az történt ugyanis, hogy mivel élvonalbeli konyhai dolgozóként is kiválóan elboldogulok felügyelet nélkül is, amint azt nemrégiben is ékesen bizonyítottam, beneveztem egy bodzabogyóval kapcsolatos szakmai vélemény-nyilvánító pályázatra Monica blogján, melynek fődíja egy seaglass medál volt (Pályaművem megtalálható ott, a hozzászólások között.). Tegnapelőtt volt az eredményhirdetés, így mára már sikerült is felfognom, hogy én lettem a nyertes.
Köszönöm itt is, és külön köszönöm József Attilának, hogy megírta A hetedik című versét, melynek utolsó sora - "A hetedik te magad légy" - annyira jól rögzült bennem, hogy én magam lettem a hetedik jelentkező, és így a nyertes is.

Beneveztem egy másik pályázatra is Amy blogján, melyet ugyan nem sikerült megnyernem (bár egy külön- vagy vigaszdíjra azért még látok némi csekély esélyt…), de tessék csak megfigyelni, ki lett ott a győztes! (Azon kívül, hogy a hetedik...) Nos a győztes Inga lett, az egyetlen, aki vállalta, hogy felméri blogja olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét (Tessék szavazni nála az oldalsávban.). Ugye, mennyire világos az összefüggés a burgonyafogyasztással kapcsolatos kérdések komolyan vétele, és a különböző játékokon való sikeres részvétel között?

Még egy fontos tényt szeretnék közölni az olvasókkal: Az előző bejegyzésemhez Maminti azt írta, örülne, ha részt vennék az általa meghirdetett játékon, és hogy megcáfolja az elméletemet, felborította a szokásos szabályokat. (Mégiscsak volt értelme közkinccsé tenni az elméletemet...)

Hogy a cáfolatot cáfoljam (tehát hogy mégiscsak nekem legyen igazam…), a jövőben én is ki fogok tenni az oldalsávba más blogokon meghirdetett játékokat. Tudom, hogy ezzel rontom ugyan a saját esélyeimet, amint arról már értekeztem, de felvállalom ezt a matematikailag semmiképpen sem indokolható cselekedetet. Természetesen a máshol szokásostól mindenképpen szeretnék eltérni, ezért nálam egyszerre csak egy máshol meghirdetett játék lesz elérhető. Így különös megtiszteltetésnek tekintheti, akinek a játéka megjelenik nálam oldalsávilag. Így az oldalsávban jelenleg Maminti játéka érhető el egészen szeptember 15.-ig, mert kedvesen megkért, hogy vegyek részt a játékban. (Arra persze nem biztatok senkit, hogy nevezzen be, mert rontaná az én esélyeimet, de úgyis tudom, hogy beszélhetek én nektek…)

Mára ennyi, a hétvégén egyetek sok sült krumplit, tripla mennyiségű sóval, mert az kell ebben a nagy melegben a szervezetnek. Továbbá javasolt vízközelben tartózkodni, de ha sajnáljuk a pénzt strandra, akkor tegyünk úgy, mint az a kedves burgonyafogyasztó barátunk, aki jó példát mutat ehun e.

2011. augusztus 25., csütörtök

Csak hogy legyen valami a héten...

Úgy látszik a nagy meleg jelentősen megviseli az írói vénámat, de szeretném megnyugtatni a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy a krumplira nem jelent veszélyt, annak van annyi esze, hogy a földben terem, a hűvösben.

Addig is szeretnék ajánlani egy jó kis írást az írországi burgonyavészről.

És figyelmeztetek mindenkit, tart még a játék a burgonyamintás nyakláncért.

Mára ennyi.

2011. augusztus 19., péntek

Pancsoló blogszerkesztő

(Van zene a végén, javaslom olvasás előtt elindítani...)
A mellékelt fotó ékes bizonyítéka, hogy nem feledkeztem meg a blog egykori törzsolvasójáról, aki bármikor, bármilyen "témához" hozzá tudott szólni, a jeles burgonyafogyasztóról, Osijeckorol. Az ő érdemeinek elismeréseként teszem közzé a kiváló horvát söripari termékről készült fotót, melyet tegnap voltam szerencsés beszerezni. 
Az egész dolog úgy kezdődött, hogy arra gongoltam, nem elég csak biztatni a munkásosztály hölgytagjait a fürdésre, hanem fontos, hogy magam is jó példával járjak elő. Így begyűjtöttem a családom egyetlen otthon fellelhető tagját, plusz unokatestvérét, és elmentünk meglátogatni a kedvenc strandomat. Itt található az a büfé, ahol az Osjeckot beszereztem.
A strandnak baráti árai vannak, és délután négyig nincs tömeg. Van egy kiemelkedő szolgáltatás, ami teljesen egyedivé teszi: Az élménymedence melletti büfében a felszolgáló lányok a vendégmentes időszakokban időnként spontán táncra perdülnek. igaz, hogy jó zene is van.
A strandon nagyon leégett az arcom, egy jóakaróm ma azt mondta, vékony krumpliszeleteket kell rátenni, az a legjobb. 
Hazafelé még beugrottam a kínaiakhoz a főutcán vacsorát venni, ha Barcson jár valaki, ki ne hagyja őket.
Ha már Barcsnál tartunk, nemrég értekeztem az ott található kiváló táblákról és feliratokról, és mivel Barcsra utazva nem a 6-os utat választottam (majd egyszer megírom, hogy miért...), hanem az Ormánságon átvezető utat, észrevettem két kiváló táblát. Hazafelé lefényképeztem őket, valamennyi burgonyafogyasztó tanulságára.
Az első ez a kiváló "Egyéb veszély" tábla, amit még kiegészítő táblával is elláttak, és amely Sellye előtt található. Lelki szemeim előtt rögtön megjelent, amikor egy magyarul nem beszélő angol  turista megpróbálja a gugli-fordítóval értelmezni, majd egyszer csak a fejére csap, és felkiált: "Ahh, horse driving through!" Vagy a német turista: "Ahh, so, Pferd Fahrt durch!"
A zavart csak még jobban fokozza, hogy a tábla mellett nem sokkal az út mellett tehenek legelésznek...
További értelmezési nehézséget okozhat, hogy akkor most innentől csak hetvennel szabad menni, vagy hetvennel hajtják át a lovakat?
(Hasonló táblát láttam a Körmend-Szentgotthárd közti főút mellett, ott az van a kiegészítő táblán: "Vadászat"...)

Egyébként érdemes végigautózni az Ormánságban, mert nagyon szép a táj, és kiváló burgonyatermelő vidék. Csányoszrón és Vajszlón több helyen is árusítanak az út mentén helyben termelt dinnyét és zöldségeket, természetesen krumplit is. A következő kiváló táblát Vajszlón fényképeztem:
Azt csak azok kedvéért jegyzem meg, akik nem követik kezdetektől a blogot, hogy átutaztunk Kovácshida településen is, mely falu elnevezéséről további felvilágosítást talál az általam írt fikciós kalandnovella, a Dzsem Borbála III. részében.

Szóval tegnap jól kipancsoltam magam, mivel még néhány hétig tart a nyár, és témához illő, így ezt az ökörzöld slágert javaslom dúdolni a héten:


Most veszem észre, hogy az utóbbi időben kezd a blognak napló jellege lenni, ígérem, a jövőben jobban odafigyelek, hogy több írás legyen a burgonyakutatás aktuális kérdéseiről, úgysem érdekel senkit, mit csinálok...

2011. augusztus 16., kedd

Aki merte felvenni a kesztyűt


Lassan egy éve annak, hogy felmérésre került a blog olvasóinak  burgonyafogyasztásiegyenértékindexe. Akik régóta olvassák a blogot - vagy csak hosszú ideje nézegetik a képeket - bizonyára a saját sikerüknek is tartják, hogy a blog olvasóinak a burgonyafogyasztásiegyenértékindexe egészen kivételesen magas: 35,28!
Az új olvasók bővebb felvilágosítást itt találnak a burgonyafogyasztási egyenértékindexről.

Lassan egy éve annak, hogy felhívtam valamennyi blog írójának figyelmét:
Készítsék el az általam kidolgozott tudományos módszerrel blogjuk olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét. Amely a blogjuk indexe eléri a 30-at, azt Baráti Burgonyafogyasztói Blog megtisztelő címmel ismeri el Vezérigazugatótanácsunk. A Baráti Burgonyafogyasztói Blog címet elnyert blogok szerzői ráadásként még egy burgonyakivonatot is tartalmazó gépolajos sampont kapnak ajándékba.

Hosszú időn keresztül senki nem vállalta e kihívást jelentő feladatot. Most végre akadt egy olyan bátor blogíró, aki vállalta, hogy elkészíti a számításhoz szükséges felmérést. Tessék hát olvasni a blogját, és a bal oldali sávban szavazni. Mivel Inga vállalta, hogy felméri a blogjának  olvasóinak burgonyafogyasztásiegyenértékindexét, így a blogját Vezérigazugatótanácsunk Díjátadó és Díszpolgáricímvisszavonó Bizottsága a mai napon, a vasúti szolgálati rendtartás szabályozásáról szóló 1907. évi XLIX törvénycikk elfogadásának évfordulója alkalmából tartott ülésén egyenlőre a megtisztelő Feltételes Baráti Burgonyafogyasztói Blog címmel jutalmazza.

E feltételes cím azt jelenti, hogy azt a papírt, amire a cím adományozásáról szóló okiratot rá lehet nyomtatni, felteszem a szekrény tetejére, nehogy véletlenül a volt menyasszonyom megtalálja, és ráírja, mit kell bevásárolnom a boltban.

A végleges cím elnyeréséért pedig együtt izgul a teljes burgonyafogyasztó társadalom...

2011. augusztus 15., hétfő

Krumplis kenyér

Szombaton három napos vállalkozásba kezdtem. Elhatároztam, hogy sütök magamnak krumplis kenyeret, mégpedig a Tündér blogján olvasható recept alapján.
Következzék hát a három napos kaland leírása és  fotodokumentálása: Az idézőjeles részek az eredeti receptből valók, a többi pedig azt írja le, milyen viszontagságokon kell keresztülmennie a magamfajta burgonyakutatónak, ha lusta elmenni a lidlibe krumplis kenyérért.

Tehát a hozzávalók:
"60 dkg liszt, 50 dkg burgonya (nyersen héjastól), 3 nagy evőkanál gyors kovász, 1 dkg élesztő, 2,5-3 dl a burgonya főzőlevéből, 1 csapott evőkanál só, 1 teáskanál cukor"

Az első nap eseményei:
Először is elkészítettem a gyors kovászt, mert arra másnap szükség lesz. 
"50 ml vízben elkeverünk egy csipet cukrot vagy egy pici mézet, és 2 g élesztőt, majd hozzáadunk 50 g lisztet. Alaposan összedolgozzuk, lazán lefedjük és másnapig állni hagyjuk. Nagyobb tálban érdemes elkészíteni, mert alaposan felhabzik."
Addig, hogy 50ml vízben elkeverem a cukrot és 2gramm élesztőt, minden rendben. A vizet pontosan kimértem a fotón látható 2centes páleszos stampesszel.
Hozzá az élesztő, még mindig semmi bonyodalom. A liszttel is minden rendben, elvégre Liszt-év van, ahogy arról már beszámoltam. Alaposan össze is dolgoztam, ez lett belőle:
Itt merült fel az első probléma: "lazán lefedjük" - ezt nem értettem teljesen tisztán. Most én legyek a laza, miközben lefedem, vagy a lefedés módjának kell lazának lenni? Végül is az utóbbit választottam. Az sem volt világos, mi az, hogy "alaposan felhabzik"? Megnéztem 2 perc múlva, nem láttam semmi gyanúsat. Hát igen, a nőkre jellemző szokásos túlzással állok szembe, gondoltam.
(Mindenesetre még jó, hogy nagyobb edénybe tettem, mert egy óra múlva már ilyen volt:)
Mindezekután: "A sütés előtti este a megpucolt burgonyát, vágjuk fel kockákra, öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi, sózzuk meg és főzzük puhára, majd hűtsük langyosra. (Az is jó, ha a burgonya már a nap folyamán, vagy előző nap megfő, ekkor egy keveset melegítsünk rajta, hogy langyos legyen.)"
Ez szinte hibátlanul ment, csak egyszer futott ki, de csak egy kicsit, íme az eredmény:
Megállapítottam, hogy pék se lennék...

A második nap eseményei:
"Mérjünk ki 2,5-3 dl langyos burgonya főzőlevet. Adjuk hozzá a cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, szórjuk meg kevés liszttel és hagyjuk, hogy felfusson." Ez elég simán ment, mondjuk nehezen tudtam értelmezni a " hagyjuk, hogy felfusson" költői szóképet, de mivel azt a részét, hogy "hagyjuk", sikerült megértenem, tehát hagytam. Ez lett belőle:
 "A lisztet tegyük egy tálba, adjuk hozzá a sót. A burgonyát törjük össze burgonya nyomóval vagy villával, adjuk hozzá a kovászt és a felfutott élesztőt, jól keverjük el és öntsük a liszthez. Dagasszuk be a tésztát, takarjuk le és hagyjuk hűvös helyen kelni." Ez is ment, mint a karikacsapás, a letakarás előtt így nézett ki:
Mondjuk nem ártott volna kissé részletesebben kifejteni, hogy a kezünkre ragadt tésztát milyen módszerrel lehet hatékonyan letakarítani? Na mindegy, valahogy azt is sikerült. A tészta pedig másfél óra múlva így nézett ki:
Eddig maximálisan meg voltam elégedve magammal, ezért folytattam. "Még az este folyamán a kelő tésztát egyszer dagasszuk át, majd letakarva kelesszük egy éjszakát." Ez már annyira profi módon ment, hogy a kezemre is csak a reggeli mennyiség kb. 20%-a ragadt rá. Így nézett ki az esti dagasztás után:


A harmadik nap eseményei:

"Reggel ismét gyúrjuk át és formázzuk kerek buci alakúra és tegyük egy sütőpapírral bélelt nagy, magasabb falu tepsire." Az átgyúrás most már becsukott szemmel megy, de ismét értelmezési nehézségeim adódtak: Mekkora fala lehet egy "magasabb falu" tepsinek? Mert én csak olyat ismerek, hogy pl. 25mm magas falú, vagy 30mm magas falú, stb. De legalább azt közölték volna a receptben, hogy mi az, aminél magasabb falú kell, hogy legyen a tepsi? Na mindegy, műszaki becslés útján kineveztem a tepsinket magasabb falúnak, így nézett ki benne a tészta:

Na ez mondjuk nem éppen buci formájú, szerintem kicsit hígabb állagú lett a kelleténél... Majd megkérdezem a recept szerzőjét, mit kell tenni ez ellen.
"Amikor már növekszik, kel a tészta, a tetején metsszük be tetszés szerint és még 30 percig hagyjuk kelni hűvösebb helyen." Ez annyira jól sikerült, Zorro is megirigyelhette volna. Na jó, egyszerűen nem akart kelni a 30 perc alatt, ezért a szándék a fontos jelszóval beraktam a sütőbe. A bemetszés a sütőben készült kb. 15 perc sütés után.
"   Ezt követően tegyük 200 fokra előmelegített sütőbe és 40-50 perc alatt süssük szép pirosra. A megsült kenyeret 5-10 perc pihentetés után csavarjuk konyharuhába, így hagyjuk kihűlni. Miután kihűlt, zacskóban, hűvös helyen tartva egy hétig eláll. (Nagyon finom belőle a pirítós is, kívül ropogós, belül puha...hmmm:))"

És íme a végeredmény:

Tényleg finom lett, a felét meg is ettem frissen főzött baracklekvárral. Csak egyetlen apró hibája van, hogy az aljára és az egyik sarkára ráragadt a sütőpapír. Szerdán újra próbálkozom, valószínűleg több lisztet teszek bele, hosszabb ideig dagasztom és belisztezem előtte a sütőpapírt.
 
Az viszont biztos, hogy inkább molnár lennék, mint pék!

2011. augusztus 10., szerda

Szederlekvár Charles Bronson módra

Az egész dolog azzal kezdődött, hogy kisgyermek koromban nem volt még internet, és így a szabadidő egyetlen kulturálatlan eltöltési lehetőségének az tűnt, hogy az ember megnézi a szombat délutáni vadnyugati cowgirl filmet. (Ami valójában cowboy film, de ezt mégsem írhattam, nem kockáztathatom meg, hogy valamely feminista szervezet bemószerolja a blogot az esélyegyenlőtlenségi himpellérnél.)
Hosszú évek kutatómunkája során jöttem rá, hogy e filmek felépítése a következő alaptörténetre épül: Valakinek kint a préri közepén van egy birtoka, amit rosszindulatú raboló emberek meg akarnak szerezni tőle, de ő nem adja, mert kedves emlékek fűzik hozzá, például mert ott lépett először tengeri sünbe, vagy ott ütötte el az anyósát a birsalmakombájn. Ezért a film negatív szereplői megpróbálják az illetőt kiirtani, de akkor jön Charles Bronson bácsi, aki mindig úgy néz ki, mint aki éppen akkor érkezett meg a nyaralásból, összeráncolja a homlokát, és a hatlövetű pisztolyából utántöltés nélkül kilő négyszáz lövedéket, és likvidálja a film negatív szereplőit. Kár, hogy Bronson bácsi nem magyar származású, mert akkor még azt is mondhatná közben, hogy bakfitty! A film végén pedig kiderül, hogy a főhős területén fog menni a vasút, ezért volt az egész balhé.

Sokáig nem értettem, miért olyan nagy ügy, hogy valakinek a tanyáján átmegy-e a vasút. Csak mióta intenzíven foglalkozom a burgonyakutatással, azóta világosodott meg előttem: Az ok a vasút mellett spontán módon megtelepedő növényzetben keresendő. Amint már beszámoltam róla, kedvenc vasúti pályaszakaszom mellett bőven terem kedvenc növényünk rokona, a csicsóka. Kb- két hete pedig bejárva újra a vonalat, egy néhányszáz méteres szakaszon a volt menyasszonyommal fél óra alatt 1,3kg szedret szedtünk. Kiváló szederlekvárt főztem belőle, amint a fotókon látható. Ragyogó választás burgonyás nudlihoz.
A zalapanyag
A félkésztermék
Tegnap ismét voltam szedrezni, de csak egy fél kiló sikeredett. Sajnos az esős időjárás miatt nagyon sok lerohadt. De hogy elvegyem a kedvét a látens blogolvasóknak és az araknofóbiásoknak, akik esetlegesen le szeretnék szüretelni előlem a maradékot, tájékoztatok mindenkit, hogy az ültetvényen van egy csomó darázspók, az alábbi fotón látható egyikük.
A  fotót felnagyítva jól látható a pókhálóban az úgynevezett stabilimentum. (Bővebb információt, és jobb fotókat találni róla ehun e.) Lehet, hogy elmegyek még jövő héten megetetni őket, meg lefényképezni. Komoly informatikai fejlesztést hajtottam ugyanis végre: Vettem 1Ft-ért egy Szmenya Szimbol fényképezőgépet (a digitálisat utálom, csak a képek megjelenítésének a gyorsasága miatt használom).

2011. augusztus 5., péntek

Tiétek a fürdő

Bátran kijelenthetem, hogy e blog a hazai burgonyaábrázolás fellegvárának nevezhető. Kár is ezt bizonygatnom, aki végignézi a blogban fellelhető krumplis műveket, az magától is rájön. Különösképpen, ha alkalmazza a közvetett bizonyítékok módszerét. 
A kiváló burgonyás remekek közül a  legelső a Fürdőző krumplik című remekmű, mely elérhető az oldalsávból (A mű eredetije pedig megtalálható ehun-e). A mű gondos tanulmányozása során bizonyára minden kedves olvasó kedvet kap egy kis fürdőzéshez. Azoknak a hölgyeknek pedig, akiknek ennyi bátorítás nem volna elegendő, hogy a burgonyakapálás során retkessé vált lábait gondosan megmossa, szeretném felhívni figyelmét az alábbi plakáton olvasható meggyőző érvekre:
Tehát ha Önök a burzsoá későnkelő asszonyokhoz hasonlóan szépek és egészségesek szeretnének lenni, fordítsanak időt és pénzt a tisztálkodásra! A szellőztetésről nem is szólva, az mégcsak pénzbe se kerül!
A ma is időszerű plakát forrása, és a plakátokról szóló cikk, valamint további hasznos plakátok megtalálhatóak ehun e.

Mindenesetre két plakátot szeretnék még kiemelni. Az elsőt olyan iskolaigazgatóknak ajánlom figyelmébe, akik szeretnék megakadályozni, hogy a gyerekek a szünetekben bújócskát játsszanak.
Akik pedig annyira elvetemültek, hogy nem átallanak a blogot munkaidőben olvasni, nos, az ő főnökeik figyelmébe ajánlom megfontolásra az alábbi plakát kihelyezését.

2011. augusztus 1., hétfő

Ügyes-e vagyol, avagy tanulj meg jobban vezetni krumplival.

Az egyértelmű, mennyire ügyes vagyok, mivel teljesen önállóan szerkesztem e blogot, de előfordulhat, hogy valamelyik tisztelt burgonyafogyasztó szeretné felmérni a saját ügyességét. Ezért az alábbiakban ismertetem az erre vonatkozó jelenleg ismert legkorszerűbb módszert, természetesen burgonya felhasználásával:

Ügyességvizsgálat krumplival
Manapság utcáinkon nemcsak a még szinte meg sem száradt festékű rendszámtáblák árulják el az új autóst, hanem a gyakran megfigyelhető bizonytalan kormánymozdulatok, a járda szélét sokáig súroló kerekek is tanúskodnak a még kevés rutinnal rendelkező vezetőről. Természetesen majd belejönnek ők is, de a gyakorlási idő megrövidítésére ajánlunk egy jól bevált módszert.

 
Forgalommentes területeken semmi akadálya egy kis ügyességi versenynek. Néhány szem táplálkozásra már nem alkalmas burgonyából kirakhatunk egy kanyargós útvonalat és próbáljuk meg szép lassan úgy vezetni autónkat, hogy annak első kereke – hol a jobboldali, hol a bal – keresztülmenjen a krumpliszemeken.

 
Ha egy csinos hölgy fogja kirakni az útjelzőket, s egyben figyeli az eredményt, biztosan kevés hibát fogunk ejteni. És ha mégis hibázunk, akkor sem veszi el a betétlapot.

 

(A kiváló módszer eredetileg az Autó-Motor 1957/7-es számában jelent meg. További hasznos javaslatok olvashatóak ehun e.)