2012. február 10., péntek

Meg kellett írnom

A tisztelt burgonyafogyasztók az alábbiakban a litván Marija Rolnikaite El kell mondanom című könyvének burgonyakutatási szempontú elemzését olvashatják. A könyv fülszövege szerint a mű Anna Frank naplóját idézi, de szerintem Anna Frank naplója egy vidám nyári piknik Rolnikaite írásához képest. Rolnikaite 14 évesen lett 1941-ben a vilniusi gettó, majd más koncentrációs táborok lakójává, életben maradását egy deportált magyar tanárnőnek köszönheti (meg a krumplinak). A mű igen jelentős burgonyakutatási szempontból. Erősen tudom ajánlani minden embernek, aki hajlamos elégedetlenkedni a sorsát illetően. Sokáig töprengtem, egyáltalán legyen-e iromány róla, de aztán lett. No, nézzük:
Először is: A burgonya életet ment. Az alább említett Stupel krumplit csempészett be a gettóba, megúszta börtönbüntetéssel, míg a borsót csempésző Levickaitét kivégezték. 
 Persze nem kérdéses, hogy milyen munka közben történnek a legizgalmasabb események, mint azt Anyiszimova nénitől már jól tudjuk.
Világosan látható az is, a németeket mennyire fusztrálta az a tény, hogy a legjobb munkát - a krumplipucolást - mindig a leigázott népek tagjaira bízták. Csupán ezzel magyarázható agresszív viselkedésük. 
Az alábbi részlet rávilágít, hogy ha valaha rákényszerülnénk élelmiszer csempészésére, mennyivel gyakorlatiasabb krumplit csempészni, mint lisztet. (Különben is, már elmúlott 2011.)
A burgonya betakarítása pedig még a legnehezebb időkben is megnyugtatja az embert, amint láthatjuk, csak a krumpliszedés után kezdett el aggódni Marija a jövője miatt.
A lágeréletnek is voltak - bár ritka - vidám percei: Itt a raboknak műsort kellett készíteniük, melynek keretében híreket mondtak be. Ez már 1943 vége felé történt, amikor a németeknek sok "fontosabb ásnivalója" akadt, mint a krumpli...
Az élelmezést tekintve a könyvön végig vonul a gondolat, hogy a burgonyához való hozzájutás milyen szerencsés dolognak számított. Ez még a vilniusi gettóban történt:
Ez pedig egy német gazdánál, aki kikölcsönzött néhány litvánt dolgozni:
Persze a krumplival itt is spóroltak:
Sőt, a németek még a krumplilevest is hamisították:
Ha valaki édességre vágyna, ami nem hízlal, egy ötlet:
 Úgy tűnik, a németeknél divat a fagyos krumpli, elmaradott egy népcsoport, szerintem nem tudják, hogy a sült krumpli sokkal finomabb:
 Tudatos burgonyafogyasztó a hó alatt is megtalálja a krumplit:
Végül pedig, tekintettel a blog szappangyártó olvasóira, közkinccsé teszem, mire használták a lóhúst Vilniusban.

4 megjegyzés:

Krumpliföld írta...

Óóóó, nem hittem, hogy tudja még fokozni..., de tévedni emberi dolog. Végem van.

netuddki írta...

Nem nézed figyelmesen a klasszikusokat. Virág elvtárs megmondta: A határ a csillagos ég!

netuddki írta...

Lesz folytatása, mert egy fiatalember meg, aki '41-ben 11 éves volt, Kijevben, szintén megírta a történetét, abban még több krumplis rész van.

Névtelen írta...

Ez kimerítő volt, mint m,indig!
Suzy