Tepsi mese

Hol volt, hol nem volt térerősség azon a vidéken, ahol élt kétszer egy öreg király. (Tehát két öreg király is élt azon a vidéken, de ez a mese most csak az egyikről szól.) Így az öreg király elcsüggedve tette le a mobiltelefonját, és átüvöltött inkább a palota másik termében sminkelő leányának:
- Gyermekem, Anomália, gyere át hamaránst, mert hívlak!

Mikor Anomália belépett a trónterembe, az öreg király megkérdezte:

- Mit történt a szemeddel, édes gyermekem?

- Szemhéjárnyalót kentem rá, édesapám.

Az öreg király nem szólt semmit, csak eltűnődött rajta hasonlóan e blog írójához, hogy micsoda őrültségeket rá nem tudnak sózni kozmetikai cégek a birodalom szerencsétlen női alattvalóira. A király nem is tudta pontosan, az embernek melyik testrésze az a szemhéjár, azt persze sejtette, hogy a szemhéj környékén van, de nem értette, miért kell a szemhéjárat nyalni? Miért kell erre egy külön kozmetikum? Olcsóbban meg lehetne oldani a dolgot, ha bekenné az ember a szeme környékét tyúkmájkrémmel, és kifeküdne a kutyaól mellé, s amíg alszik, a kutyák lenyalogatnák, és máris meg van oldva a szemhéjárnyalás.

"Ki kellene tiltanom az összes drogériát a királyságomból!" - gondolta a király. "Persze nem tehetem meg, mert akkor ugrott az iparűzési adó, amire olyan nagy szüksége van a birodalomnak."

- Mi nyomasztja édesapámat apránként? - Riasztotta fel a királyt Anomália kérdése tűnődéséből.

- Jaj, édes leányom, ne is kérdezd, nagyon rosszul áll a birodalmam anyagi helyzete.

- Hát már ennyire Szár település jututt az eszébe, édesapám?

- Igen, drága gyermekem, a magyarokkal vívott többéves állóháború felemésztette országunk összes tartalékát.

A birodalom ugyanis tíz éven át tartó háborút viselt Magyarországgal a Dankó Pista utcai járdaszigetek hovatartozása miatt. Az állóháború kialakulását az okozta, hogy annak idején a KGST keretein belül a magyarok gyártották a fékeket, és a birodalom is tőlük szerezte be azokat. Így  mindkét hadban álló fél járművei leálltak még az ütközet megkezdése előtt a selejtes fékek miatt. Időközben a Dankó Pista utcai járdaszigeteken kinőtt a parlagfű, és elburjánzott, ezért az illetékes önkormányzat képviselőtestülete a járdaszigeteket átminősítette arborétummá és közparkká, így a további hadviselés okafogyottá vált. Az elhúzódó háború azonban mindkét ország gazdaságát meggyengítette, így a birodalom burgonyakészletei is kimerülőben voltak.

Nem is csoda, hogy az öreg királyt aggasztotta országának a sorsa!

- Tudod, lányom, Anomália, ha ez így folytatódik, attól félek, nem vesznek fel bennünket a Zeurópai Unióba!

- De édesapám, hiszen a mi országunk nem is Európában van.

- Ilyen apróság nem okozna gondot, nekik úgyis csak a piacaink kellenek. De lassan már nem tudjuk megtermelni az országunk alattvalóinak a vetőkrumpliszükségletét sem.

- Akkor itt már csak a Lubomir Poloska segíthet!

- Magam is így gondolom, azonnal írj neki egy e-mailt, hogy jöjjön haza!

Lubomir Poloska volt az ország legmagasabban kvalifikált gazdasági szakértője. Elismertségét annak köszönhette többek közt, hogy bár felvették a közgazdasági egyetemre, de azt már első nap otthagyta, mivel lengyel származása miatt nem értette meg a nyelvet. Később elterjedt róla, hogy azért hagyta el az egyetemet, mert rájött, mennyire értelmetlen a közgazdaságtan, hiszen ha megnézzük a jelenlegi világgazdasági helyzetet, azt látjuk, a közgazdászok mindenhol azt tervezik, mekkora legyen a hiány. Ehhez pedig nem kell különösebb ész, többet költeni a megkeresettnél még a majom is tudna.

Mikor Lubomir Poloska megérkezett, azonnal összehívták az ország minisztereit, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre. Lubomir a minisztertanács elé tárta a több éjszakás töprengései során kialakult elképzeléseit. Javaslatai arra a tényre alapultak, hogy az ország félretájékoztatási rendszere a gazdasági nehézségek ellenére ragyogóan működik. Így ha találnak egy olyan országot, ami legalább annyira rosszul áll, mint a birodalom, akkor kis színezéssel el lehet hitetni az ország népével, hogy van, ahol még náluk is rosszak. Megvizsgálták hát, hogy mely országok jöhetnek szóba, végül Magyarország mellett döntöttek. (A döntést nagy mértékben elősegítette, hogy ezen ország vezetői közül Lubomir többekkel is volt KISZ-építőtőborban a 80-as években.) Lubomir javaslata így hangzott:
- Alakítsunk monarchiát a magyarokkal!
- Azt már nem! - tiltakozott a belügyminiszter. - Amihez, vagy akihez ők eddig csatlakoztak, az mind rövid időn belül felbomlott, vagy tönkrement. Nézzétek csak meg, mire jutott az Osztrák-Magyar Monarchia, a Varsói Szerződés, a KGST. És akkor a szerencsétlen szovjeteket még nem is említettük.
A javaslatot így egyhangúlag elvetették.
- Akkor legalább olimpiát rendezhetnénk velük közösen.
- Szó sem lehet róla! - vágott közbe a sportért és a lótetűidomításért felelős pénztárca nélküli miniszter. - Csak felesleges kiadásokkal terhelnénk magunkat. Mit tudna a mi országunk adni egy olimpia megrendezéséhez?
- Például tíz méter előnyt a százméteres síkfutáshoz. Ez még mindig több, mint ami jelenleg a magyarok rendelkezésére áll egy valamikori budapesti olimpia megrendezését illetően.
Végül a javaslatot két tartózkodás mellett egyhangúlag elutasították. A két tartózkodás oka az volt, hogy a szavazás idején két fő a mellékhelyiségben tartózkodott.
- Akkor legalább az alkotmányt módosítsuk legalább hetenként.
- Nem lehet, nincs is alkotmányunk.
Javaslat elvetve.

- Nincs más hátra, meg kell hallgatni a Kossuth-rádióban a Parlamenti ütköző című műsort.
Ezt meg is tették, de csak annyi ötletet merítettek belőle, hogy a birodalom parlamentjében is nagyobb létszámban legyenek képviselve a beszédhibás emberek, valamint azok, akiknek nehézséget okoz három összefüggő mondatot elmondani. Meg kellett állapítaniuk, hogy a magyaroknak történetük során eddig két értelmes döntésük volt: az első 769 évvel ezelőtt, amikor visszavonultak a tatárok elől, a másik padig az idén, amikor ismét legalizálták a házi pálinkafőzést.
- Ha minden javaslatomhoz így viszonyul a tisztelt nemzetgyűlés - sóhajtott fel az éjszakába nyúló értekezés vége felé Lubomir -, akkor már csak két javaslatom maradt, de előre figyelmeztetem az urakat, az egyik komolyabb áldozatokkal jár, mint a másik.
- Rendben, akkor halljuk először a másikat! - mondta az öreg király.
- Ki kell jutnunk a legközelebbi futballvilágbajnokságra. Ennek két feltétele van: Először is le kell szednünk a fáról a labdát, hogy a játékosaink tudjanak edzeni.
-Ez nem okozhat gondot, bármikor kivágathatjuk az összes erdőnket, a pécsi erőmű mindent felvásárol, mióta átállították fatüzelésűre. - lelkesedett az erdészeti miniszter. - De mi a másik feltétel?
- El kell intéznünk, hogy a sorsolásnál Szerbiával, Magyarországgal és a Vatikánnal kerüljünk egy csoportba.
- Ajjaj, ez problémás lehet! A magyarok legyőzése oda-vissza nem okozhat gondot, erre a célra bármely nyugdíjasotthonból mozgósítani tudunk 11 járóképes embert, na de a másik két válogatott...
- Gond egy szál sem! - jelezte Poloska - A szerbek kizárását el tudjuk intézni, őket utálják a FIFA-nál, a Vatikántól pedig megvesszük a meccset.
- Sajnos nem fog menni. - Sóhajtott a király. - Az ezévi költségvetésünkben a más szervezetek korrumpálására elkülönített teljes összeget elköltöttük arra, hogy a korrupciós listán kedvező helyre soroljanak bennünket.

- Akkor legyenek erősek az urak, mert csak egy megoldás maradt. A vas és edény országa leszünk. A magyarok próbálkoztak már ilyesmivel, de belezavarodtak: ők a vas és acél országának hirdették magukat, és volt egy Vasedény nevű cégük.
- Mit kell hát tennünk?
- Turistacsoportokat szervezünk Magyarországra, ott van egy rakás felszámolt vasúti szárnyvonal. Ha mindenki csak két sínrögzítő csavart lop haza, hatalmas mennyiségű alapanyagra tehetünk szert.
- Figyelmeztetem, hogy ilyet a kormány ülésén nem illő mondani, Poloska úr! - emelte fel hangját a király.
- Szert mondtam, engedelmével. Szóval ezt az alapanyagot beolvasztjuk, a hengerművünkben lemezt gyártunk belőle, a lemezekből pedi Anomália tepsiket fog hegeszteni. Árban a kínaiak alá megyünk, és dőlni fog a pénz a birodalom kincstárába.
- De hát én nem is tudok hegeszteni! - sopánkodott Anomália.
- Most már elég legyen lányom! - förmedt rá a király - Itt az ország léte forog kockán. Különben is: Ha Jennifer Beals képes volt megtanulni hegeszteni, hogy a Flashdance-ben szerepelhessen, akkor ennyit neked is meg kell tenned!
- De apám, azt sem tudom, mi az a Flashdance, hiszen én a kilencvenes években születtem...
- Most már elég legyen, az egy zenés film, abból az időből, amikor a zenés műsorok szereplői még tudtak énekelni. Ha nem a kereskedelmi adók zenés vetélkedőit néznéd - amiknek a nevét ki sem mondom, mert akkor utána ki kellene hipózni a számat -, akkor tudhatnád. Úgyhogy mars, lódulj, és azonnal iratkozz be egy OKJ-s láng- és ívhegesztő tanfolyamra, de anyáddal együtt, mert két műszakot fogunk szervezni. Az urak pedig azonnal induljanak síncsavarért Magyarországra!

Mikor a tanácsterem kiürült, az öreg király panaszos hangon morogta maga elé: "Talán mégis jobban jártam volna, ha inkább burgonyásblogfőszerkesztőnek állok..."

Anomália pedig boldogan hegeszt, hacsak el nem fogyott a hegesztőelektróda.