Balesetvédelmi oktatás falevélrugdallók részére (kiegészítve)

Minden burgonyatermelő életében kritikus szakasz az őszi krumplibetakarítás és a tavaszi vetés közti időszak. Mihet kezdjen ilyenkor a tisztelt blogolvasó, valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik?

No jó, megvesszük a vetőkrumplit, főzünk krumplis ételeket, bővítjük burgonyatermelői ismereteinket, de ez önmagában kevés.

Ilyenkor ősszel gyakorlatias, és egyben időszerű is lehet, ha meghallgatjuk Ruttkai Bori Világbéke című dalát. (A teljes mű megtalálható ehun is e) Én úgy szoktam zenét hallgatni, hogy ha tetszik egy dal, azt képes vagyok akár több órán át többször is meghallgatni egymás után. (Pontosabban nem egy más után, hanem saját maga után) Ez a módszer persze magában hordozza a dallamtapadás lehetőségét. E dal esetében ez annyira kialakult, hogy a múlt héten az 58. sz. fkl. út 0,00 és 21,90 kilométerszelvénye közt folyamatosan ezt dúdolgattam, pedig közben az autógépjárművemmel több nyergesvontatót is megelőztem.

De ezt csupán bevezetésként említettem, ami a lényeg: E blog Vezérigazugatótanácsa azt javasolja, aki nem tud mit kezdeni magával, az csináljon úgy, ahogy Bori énekli:

"Kimegyek a domboldalba-ba-ba,

Rugdallom a faleveleket..."

Faleveleket rugdallni ugyanis jó dolog. (Persze rúghatnánk labdát is, de a labdarúgásnak semmi értelme. Aki nem hiszi, nézzen meg tíz percet egy első osztályú magyar bajnoki mérkőzésből...)

Fentiek fényében szeretnék néhány tanácsot adni a kezdő falevélrugdallóknak, amellyel megelőzhetővé válnak e nemes tevékenység végzése során felmerülő kockázatok:

1. Már a domboldalba való elindulás előtt határozzuk el, melyik lábunkkal szeretnénk rugdallni a faleveleket.
2. Az 1. pontban megfogalmazott döntés azért fontos, mert a falevelek rugdosásához ki kell választanunk a megfelelő lábbelit. Mivel általában csak az egyik lábunkkal rugdosunk, miközben a másikon támaszkodunk, a rugdosó lábunkon lévő cipő lényegesen nagyobb igénybevételnek lesz kitéve.
3. A 2.  pontban részletezettek szerint érdemes egy kevésbbé értékes lábbelit választanunk a rugdosó lábunkra, így megelőzhetjük az esetleges cipősérülés esetén feleségünk vagy szüleink értetlenkedő kérdéseit, megjegyzéseit, mint például:
   "Lehetett volna annyi eszed, hogy ne a legszebb/legjobb/legdrágább cipődben rugdosd a faleveleket!"
   "Miért kell neked faleveleket rugdosnod?" ... stb., stb.
4. Amennyiben a rugdosó lábunkon lévő cipő olyan mértékben megsérülne, hogy ki kell dobnunk, fontos, hogy a párját megtartsuk. Előfordulhat ugyanis, hogy a legközelebbi falevélrugdosás alkalmával olyan helyen fogunk rugdosni, ahol valaki ravasz módon elrejtett a falevelek közt egy nagy követ, vagy egy nagyméretű gőzgépalkatrészt. Ha ezt nem vesszük észre, és belerúgunk, könnyen eltörhetjük a lábunkat, és ha a rugdosó lábunkat begipszelik, akkor csak a másik lábunkon lesz szükségünk cipőre. Ilyenkor jól jön a megtartott fél pár cipő.
5. A 4.  pontban részletezett okok miatt mindig jól vizsgálnjuk át a rugdosás megkezdése előtt azt a területet, ahol rugdosni szeretnénk, és győződjünk meg róla, hogy senki nem rejtett-e el  a falevelek közt egy nagy követ, vagy egy nagyméretű gőzgépalkatrészt.
6. Miközben rúgásra lendítjük a rúgásra kiválasztott lábunkat, ne gondoljuk meg magunkat, és ne próbáljunk egyidejűleg a másik lábunkkal is rúgni, mert hanyatt fogunk esni, és a többiek kinevetnek.

Remélem a fenti hat pont segít minden falevélrugdallónak e nemes sport gyakorlásában.

Irány a domboldal!

Külön köszönet Ashley-nek a leveles fotóért, sajnos nem tudtam megkérni, hogy engedje meg a közzétételt, mert nem tudok elég jól külföldiül. Kérek mindenkit, ha feljelent ezért, gyűjtsetek az óvadékra, és hozzatok be sült krumplit a beszélőre. Kudzut üdvözlöm.