Technikai szünet

Tájékoztatom a t. burgonyafogyasztókat, hogy hovatovább másfél hétig nem örvendhetnek újabb bejegyzésnek, mert jől megérdemelt szabadságomat töltöm egy olyan helyen, ahol nincs megfelelő térerősség mobilinternethez. (Eredetileg olyan helyre szerettem volna menni, ahol nincs vezetékes víz, áram és egyéb civilizációs ártalom sem, de ez az elképzelésem a családtagjaimnál "kiütötte a biztosítékot".)

Addig is, ha nagyon hiányoznék, hallgassátok ez egyik kedvenc zeneszerzőm, Víg Mihály művét, a Valuskát:

Meg az Old-ot:

Szerintem mind a kettő elég jó ahhoz, hogy 300-szor meg lehessen hallgatni egymás után.

Közben várom a javaslatokat, miről írjak legközelebb: Adjam közre a Dzsem Borbála legújabb részét? Vagy lámpatisztítófűről írjak? Esetleg nagy fákról, aminek az árnyékába le lehet ülni krumpliszedés után? Vagy nem tudom?

Újabb színvonalemelkedés a blogban

Vezérigazugatótanácsunk szívügyének tekinti a blog színvonalának folyamatos növelését, és olvasóink minél magasabb színvonalú ellátását minden területen, ami a burgonyával kapcsolatos, vagy nem.

Ezt egyrészt oly módon oldja meg a Vezérigazugatótanács, hogy igyekszik a blog színvonalát kellően alacsony színvonalon tartani, hiszen így könnyebb a színvonalnövelés; másrészt mindig újabb és újabb szolgáltatásokkal állunk olvasóink rendelkezésére, és természetesen mindazokéra is, akik csak a képeket nézegetik.

Így örömmel tájékoztathatjuk a kedves olvasókat - valamint mindazokat, akik csak a képeket nézegetik -, hogy Vezérigazugatótanácsunk június 26.-án, A Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportjának Magyarországról való távozásának évfordulóján tartott rk. ülésén arról határozott, hogy létrehozza a Vezérigazugatótanács Közlekedési Főosztályának Légiközlekedési Alágazatát.

Mi indokolta, hogy a Vezérigazugatótanács Közlekedési Főosztálya komolyabb figyelmet fordítson a légiközlekedésre? Több okuk is volt arra, hogy így járjunk el:

• 
  
  Mint tudjuk, a burgonya őshazája Dél-Amerika. Ha valaki itt szeretne egy igazi jó krumplistésztát elfogyasztani, kézenfekvőnek tűnik, hogy repülőgéppel közelítse meg a célját. (Természetesen át is úszhat, de akkor jól kerülje el a Mexikói-öblöt, mert különben tiszta kőolaj lesz.)
• 
  
  Más, távoli országok burgonyatermelő kultúráinak a könnyebb megismerésére is lehetőség nyílik.
• 
  
  Ha bezárt a "lidli", akkor könnyen el tudjunk utazni egy olyan országba krumpliért, ami egy másik időzónában van, és ott még nyitva vannak a boltok.

A Vezérigazugatótanács Közlekedési Főosztályának Légiközlekedési Alágazata a fenti célok előmozdítására azonnal munkához látott, és emelt szintű tárgyalásokat folytatva együttműködési megállapodást kötött egy ügynökséggel, mely megkönnyíti, hogy meglátogathassunk más burgonyatermelő országokat.

Az ügynökség elérhető a bal oldalon a "Kulturális ellenjavaslatok listája" alatt.

A burgonya, mint legális doppingszer

A sportkedvelők milliói követik figyelemmel a Dél-Afrikában zajló labdarúgó világbajnokságot. Most, hogy két csoportkör már lezajlott, meg kell említenem azt az alapösszefüggést, ami az eddigi eredményekből világosan látható: Azok az országok, melyekben nagyobb hagyományai vannak a burgonyafogyasztásnak, sokkal jobb eredmények elérésére képesek.

Mint tudjuk, kedvenc táplálék- és dísznövényünk Dél-Amerikából származik. A világbajnokságon 5 csapat szerepel e térségből, melyek az eddigi 10 mérkőzésükön 8 győzelem mellett 2 döntetlent értek el. Nem is csoda, hiszen ezekben az országokban már évezredek óta eszi a krumplit a lakosság, így a labdarúgók ősei is, nem csoda hát, ha a játékosok kiváló fizikumnak örvendenek. Ugyanez már nem mondható el az európai csapatokról, hiszen e kontinensen csak pár száz éve fogyasztják a krumplit.

Ékes bizonyítékként szolgál szegény Észak-Korea esete is, ahol komoly élelmiszerhiánnyal küzdenek, és a fő élelmiszer a rizs. Nem is csoda, hogy hét gólt kaptak a portugáloktól.

A tanulság tehát az alábbi rövid versikében foglalható össze:

Akarja, hogy jó futballcsapata legyen?

Minden játékosa sok burgonyát egyen!

(Csak tudnám, mit esznek a magyar válogatott tagjai?)

Verspályázat - 2. forduló

Lezárult a blog történetének első verspályázata. A beérkezett magas színvonalú pályaművek kiértékelése olvasóink részéről rendkívül szoros eredményt hozott. A legjobb vers kategóriában a szavazatok 30-30%-át kapta az "Áradat" és a "Fő, hogy utazunk!" c. pályamű, míg 23%-ot kapott a "Délután a vasúton" c. eposz.

A legfárasztóbb vers kategóriában szintén 30-30%-ot kapott az "Áradat" és a "Fő, hogy utazunk!", míg 23%-ot kapott a "Szerelem a burgonyaszállító vonat árnyékában" c. ballada.

A kialakult helyzetre való tekintettel a Vezérigazugatótanács úgy döntött, hogy a tárgyi pályázat "témájában" 2. fordulóra kerül sor az alábbi indokok figyelembevétele miatt:

-Egyes olvasóinknak gondot okozott a szavazás, és fordítva szavaztak. A megismételt szavazás lehetővé teszik, hogy ismét kifejthessék nagyra becsült véleményüket mind a két "témában".

-A fenti 4 mű vélhetően hamarosan érettségi tétel lesz irodalomból, így nem árt, ha szem előtt vannak a művek.

-A művek népnevelő és közösségformáló hatását illetően kétség kizárva.

Tehát újra lehet szavazni, és hogy megkönnyítsük a dolgot, az alábbiakban közöljük ismét a 4 verset:

Cs. István vasúti sm.: Délután a vasúton

Sínek mellett a mocsárban
A malacok röfögnek,
A krumplival jóllakva
A vasutasok böfögnek.
Szomorú a vasutas,
Mer messze van az otthona,
Ottan meg nem csak krumpli
az ebéd, hanem meg még tarhonya.
A délutáni napsugár
Bakterházon megtörik.
A bakter krumplival eszi
A megmaradt reggelit.
Elmúlik a délután is,
Akárcsak a pillanat,
Minden évben felszámolnak
Nyóc vagy tíz szárnyvonalat.
Legjobb lesz ha azok helyét
Mind krumplival bevessük.
Kisiklik a tehervonat
Mi aztat is nevessük!
 
Szerelem a burgonyaszállító vonat árnyékában

Ó jajj, még érzem a tehervagonba tavalyelőtt belerothadt krumpli szagát, és mégis, kalauz kisasszony, én sohasem fogom elfeledni magát.
Akkor láttam meg, mikor a szemafor átváltott zöldre, mikor a vonatunk begurult a krumpliföldre. Éhes is voltam, mert aznap nem ettem egy sült krumplinál egyebet, és csak néztem, néztem, egyre csak néztem, milyen kedvesen kezeli a jegyeket.
Rögtön elbűvölt engemet mosolyával, mely olyan finom volt, mint a vaníliás jégkrém burgonyával. S bár mint megszoktam, most is késett a vonat, elfeledtette velem minden bánatomat.
S akkor megszólalt bennem egy hang: "Hol a jegyed, Pista?" - s tudtam, ha most elmenekülök, sosem láthatom Önt vissza. Így hát maradtam, az ember úgysem kerülheti el a végzetét, és ha kell, hát akkor meg kell váltani pótjegyét.
Ó, bárcsak szárnyam volna, mint a burgonyabogárnak, de nincsen, így maradok őszinte hódolója magácskának. Mint a tavaszi esőnek jól esik a burgonya vetés, oly boldogságot okozott nekem ez a vasúti büntetés!
Mivel egy kalauznő most már az én drága kedvesem, a randevú előtt krumplit eszek, és a fülemet megmosom rendesen. Nincs a világon, ami elválasszon, említhetik bár a nagyharangot, az ásót és a kapát, mert mi most már mindig együtt esszük, amíg élünk a finom burgonyát!
 
(inkognítóját megőrizni kívánó szerző): Áradat
Mint a tévelyegve tajtékzó
tovatűnő denevértakony,
mely belepi a völgyet,
úgy lepi el az áradat a falut
elmosva a vasúti töltést,
s a krumpliföldet.
 
Sekszpír Aladár: Fő,hogy utazunk!
Huzatos állomás,Kőbánya-Mocsolád….
Négy húsz,korai,személy,álmosan utazik a család.
Mennek Pestre a vásárra,ülés alatt liba,pipe,kolompér,
Gá-gá,kotkodács,az utastérben minden elfér
Előkerül az abrosz,bicska,hagyma,egy tábla szalonna…
Van itt minden,csak legyen aki elfogyassza..
Bágyadt kalauz kéri a jegyeket …
Félúttól vonatpótló buszok szállítják az embereket!

Erópa Kuturális Fővárosa

Szóval az úgy volt, hogy elhatároztam, hogy a volt menyasszonyommal Erópa Kuturális Fővárosában fogunk kuturálódni és erről az eseményről fotóriportot fogok készíteni, így törzsolvasónknak, Györgynek is a kedvében tudok járni, mert így nem kell annyit olvasnia.

Mivel ritkán fordul elő, hogy a volt menyasszonyommal kettesben tudunk kikapcsolódni, így jó előre megterveztem az eseményt. A költséghatékony (vagyis csúnyább szóval: ingyenes) kikapcsolódási formák híve vagyok, így igyekeztem olyan programokat találni, ami egyrészt megfelel e szempontnak, másrészt fedésben áll kényes zenei ízlésemmel.

Az idén már volt szerencsénk részt venni egy ilyen költséghatékony programon a Dominikánus Házban . Ráadásul a program előtt a Színház tér környékén sétálgatva találtunk egy rácsos ajtót, és mögötte egy olyan lépcsőt, ami nem vezet sehova, viszont 40cm magasságban áll rajta a szemét. (Sajnos 3 évet dolgoztam városüzemeltetés területén, nem tudom nem észrevenni, ha ilyet látok) Ezúton teszem közkinccsé a róla készített fotókat.

(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy ennek a városnak egy további nevezetessége az a bevásárlóközpont, melyet Kádár Jánosról neveztek el, íme a bizonyíték az alábbi fotón)

Voltunk a "sivatagban" is, én magamban csak így neveztem el az átalakított Széchenyi-teret. Térkő, térkő, térkő... Nekem a régi jobban tetszett. Szerintem jobban jártak volna, ha a felét beültetik krumplival. A látvány nem csak engem ihletett meg. Természetesen van, ami tetszik benne - pl. a vízköpők, amit a nagy melegben nagyon élveztek a közötte futkározó gyerekek. (Bár gondolom nem friss víz jön belőle, hanem visszaforgatott víz kerül felhasználásra, ami nem túl jó a szemnek...). Viszont a tér kiváló színhelye lehetne egy burgonyagurító világbajnokságnak...

Ezután átsétáltunk a sétatérre, ahol a  Kanizsa csillagai együttes koncertjét néztük - hallgattuk meg. Őket idén januárban már láttuk a Dominikánus Házban, a hivatkozott oldalon lévő fotó akkor készült, sőt akkor nyilatkoztam a rádiónak is. (Ez biztosan nem érdekel senkit, így nem részletezem)

Este 8-ra irány a Kultúrkert, ahol remek mojito-t "főznek", szerintem csak az ellenség félrevezetése céljából tálalják söröspohárban.

 

Rutkai Bori zenekara, a Kovácsné Gyapjas Betonka Projekt lépett fel. Bori elmondása szerint az elhangzó műveket Kovácsné Gyapjas Betonka írta néhai férje, Kovács Loszándzselesz emlékére.  Rutkai Borit először két évvel ezelőtt a Vacka rádióban hallottam énekelni. Ha valaki számára ismeretlen ez a műsor, máris elárulta magáról, hogy velem ellentétben nem hallgatja a Kossuth rádióban az esti mesét. Mind zeneileg, mind szövegileg elég elvont ahhoz, hogy elnyerje tetszésemet.

Ha valaki nem ismerné, némi ízelítőt ad az alábbi 4 vidám kis dalocska:

Bácsi a biciklin:

Világbéke:



Végül egy dal "Kovács Ferinek, III.kerület, Vihar utca 36. szám alá" a Vihar c. dal



No és még egy: Boglárka

A nap során rájöttem arra, hogy az EKF-rendezvények csökkentik a lúdtalpas nők számát Magyarországon. Bizonyíték erre a koncerteken készített két fotó: az elsőn az látható, hogy a közönség némely tagja mezítláb van, a másik fotón pedig maga Bori van cipő nélkül.

Aktuális hírek + találós kérdés

Aktuális híreink:

Verspályázat:

Felhívjuk a tisztelt blogolvasók figyelmét, - valamint mindazokét, akik csak a képeket nézegetik - hogy már csak ma lehet szavazni a legjobb és a legfárasztóbb versre. A pályaműveket megtekinthetik itt a hozzászólások között, szavazni a jobb oldalon lehet. (György kedvéért: azon az oldalon, ahol az egér van; ha Ön balkezes akkor a másik oldalon; ha Ön nem használ egeret, akkor most inkább ne szavazzon)

Van egy határidőn túl beérkezett pályamű, melyet a szavazásnál nem tudtunk figyelembe venni, de mivel Jámborka néni pereputtyáról van szó, így a pályázati eredményekkel egyidejűleg közlésre kerül, valamint a beküldőt értékes vigaszdíjban részesítjük.

Receptpályázat:

Már csak a mai napon lehet utoljára pályaművet beküldeni a Legyen az Ön krumplilevese a krumplilekvar.blogspot. com hivatalos krumplilevese! c. pályázatunkra. Eddig összesen 6 pályamű érkezett, az biztos, hogy itt is komoly küzdelem várható a megtisztelő cím elnyeréséért...

Új rovat: A vegyész hozzászól

Mint arról már értesülhettek olvasóink - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - blogunknak van vegyész szakértője, aki hamarosan komoly tényfeltáró cikkben számol be a burgonyatermelés és a vegyészet összefüggéseiről. E blog írója 2010. június 13.-án emelt szintű tárgyalásokat folytatott a vegyész szakértővel azt illetően, milyen műszaki megoldással lehetne elhárítani azt a súlyos problémát, melyet az okoz, hogy a blogíró véges szellemi kapacitása miatt nagyon sok értékes gondolat elvész azon szerzemények közül, melyeket az író autóvezetés közben szerez, de nincs megoldva e gondolatok adathordozón történő rögzítése. A probléma megoldását innentől kezdve párbeszédes formában közlöm. (BÍ - a blog írója, VSZ - vegyész szakértőnk)

VSZ: Használj diktafont, vagy vedd fel mobiltelefonra.

BÍ: Az nekem bonyolult, mert ezeket be kell kapcsolni használat előtt, és ez magában hordja annak kockázatát, hogy elfelejtem. Én valami olyanra gondoltam, mint a repülőgépekben a fekete doboz.

VSZ: A fekete doboz?

BÍ: Igen, nekem olyan kell, ami mindent rögzít.

VSZ: Akkor neked pillanatragasztóra van szükséged, az mindent rögzít!

E rövid párbeszédből is érezhetik olvasóink - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - milyen komoly értelmi kapacitásokkal erősödött blogunk szerzőgárdája.

Végül egy találós kérdés:

Az alábbi fotó kit ábrázol és ráadásul ez a személy állítólag mit csinál, ami burgonyával kapcsolatos? Vagy mégsem?

Az angol-amerikai burgonyabotrány

A dél-afrikai labdarúgó világbajnokságon megszületett az első potyagól, az angol-amerikai mérkőzésen, mely az angol kapus, Green nevéhez fűződik. A magukat futballhoz értőnek valló személyek meg vannak döbbenve, hogyan lehet ilyen gólt kapni. Mint mindig, úgy természetesen most is csak blogunk járt utána a történések valódi hátterének, melyet az alábbiakban közlünk. Következzék tehát:

A 3. évezred eddigi legnagyobb futtballbotránya - Az angol-amerikai burgonyabotrány

(Az események teljes felgöngyölítése előtt említsük meg a mérkőzés magyar vonatkozását: Kevesen tudják, hogy mind az amerikai, mind az angol válogatott kapusa magyar származású. Az amerikai kapus, Tim Howard esetében ez teljesen egyértelmű, hiszen neve egy magyar kifejezés rövidítéséből, a "Tibi, már megint hova raktad a demizsont?" kérdésből származik.

Az angol kapus, Green esetében kissé bonyolultabb a helyzet. Bár azt gondolnánk, az angol green - zöld szóból származik neve, de valójában ő a híres Zölderdő (Grünwald) Sándor leszármazottja, akinek munkásságáról olvashatunk Moldova György: A Lakinger Béla zsebcirkáló c. művében.)

De térjünk a lényegre, amit a sajtó részben agyonhallgatott, részben képtelen volt kideríteni:

A mérkőzés előtt lázadás tört ki az angol csapat játékosai között. A lázadás oka, hogy az angol válogatott edzőtáborában nem volt megfelelő az ellátás. Mivel a ködös angliai éghajlat nem kedvez a burgonyatermesztésnek, így az angol labdarúgószövetség nem tudott megfelelő mennyiségű krumplifőzeléket és krumplipürét biztosítani a játékosok számára.

A játékosok nem akartak botrányt, ezért elkeseredettségüket úgy próbálták kifejezni, hogy elhatározták, valamelyikük mezére varrnak két nagy zöld szárnyat, mint amilyen a batman-nek van, és erősen ráírják zsírkrétával jó nagy betűkkel:

Szeretnénk végre enni egy jó krumplipürét!

Kézenfekvő volt, hogy a kapusuk legyen, akire a két szárny kerül, mert egyrészt az ő nevében benne van a felirat egy része ("gre en"), másrészt ha az angolok támadnak, ő ráér a kapu előtt futkározni, és így a lobogó szárnyakról a nézők értesülhetnek az angol játékosok elkeserítő helyzetéről.

A két batman szárnnyal ellátott Green kapusról mindössze egyetlen rossz minőségű fotó készült, melyet tárgyi bizonyítékként az alábbiakban közlünk. 

A fotón látható, amint a krumplipüré miatt elkeseredett Green kapus gyakorolja a szárnyakkal való futkározást.

A különös látvány természetesen nem kerülte el az amerikai titkosszolgálatok figyelmét, akik felajánlották, hogy ha az angolok beütnek egy gólt a saját kapujukba, akkor adnak cserébe egy vagon krumplit.

Így történt, hogy nem került sor a tiltakozó szárnyak használatára, és arra, hogy Green kapus röplabdázókat is megszégyenítő ügyességgel ütötte be a hazaadásnak is gyenge lövés után a labdát a saját kapujukba.

(A teljesség kedvéért: A fel nem használt két zöld szárnyat összevarrták, és eladták a Metro Goldwyn Mayer amerikai filmvállalatnak, mert a rajta lévő felirat - "Szeretnénk véni egy jó krumplipürét!" - még jól jöhet, ha a Batman-nek lesz egy olyan folytatása, amiben a batman és kedvese Magyarországon megéhezik. Mivel egyikük sem tud magyarul, nagy segítségükre lehet a szárnyakon lévő felirat krumplipürévásárláskor...)

Dzsem Borbála - IV. rész

(Az előző rész tartalmából: Jámborka néni az 1933-1945 közti időszakban egy maroknyi partizántársával győztesen megvívja az idahoi csatát…)

Miután Jámborka néni partizántársaival sikeresen megnyerte a második világháborút, újabb kihívásokkal nézett szembe. Újabb szívós harcot kellett folytatnia, de erre már Magyarországon került sor.

De hogy került vissza Jámborka néni Magyarországra? 1951-ben történt, hogy amint éppen gépzsírért ment a CBA-ba (Civilizálatlan Buta Amerikaiak boltja rövidítve), észrevette, hogy két amerikai drogkartell tagjai fegyveres összetűzésbe keveredtek, a területi határaik újrafelosztásra céljából. Az összetűzésre azért került sor, mert épp a két banda területhatárára esett egy Petőfi Sándor válogatott versei című könyv, amit a helyi általános iskolások veszítettek el papírgyűjtéskor. Így egyik banda tagjai sem tudták elolvasni végig a János vitézt, de mivel ami az ő területükön volt, azt nagyon izgalmasnak tartották, így szerették volna megszerezni a teljes művet. Az így kirobbant lövöldözésnek Jámborka néni vetett véget, aki megfenyegette őket, hogy ha azonnal nem lesz csend odahívja Toldi Miklóst, aki a negyedik menetben kiütötte még Rocky Marcianot is Hongkongban pingpongban, és az majd határozottan rájuk fog szólni. Lett is erre nagy ijedelem a gengszterek között! Hanyatt-homlok menekültek, de sajnos az összetűzés során a könyv teljesen megsemmisült, csak egyetlen apró papírfoszlány maradt meg belőle, a Nemzeti dalból az a rész, hogy „ hí a haza!” Jámborka néni felvette ezt a kis papírdarabot, és amint elolvasta, rögtön tudta: csakis Rákosi Mátyás üzenhetett számára ilyen ravasz módon a nemzetközi karvalytőke megtévesztése céljából.

A hidegháború erre az időszakra már megkezdődött, és

(Kérem, a következő mondatrészt csak erős idegzetűek olvassák el)

az amerikai légierő gépei nap mint nap kolorádóbogárszóró repülőgépekről szórták ki a krumplibogarakat

(Aki az előző mondatrészt nem olvasta, most már nyugodtan olvashat tovább)

a magyar krumpliföldekre. Amint a nemzetközi helyzet napról-napra fokozódott és élesedett, az ország burgonyatermelése veszélybe került. De ezzel hatalmas öngólt lőttek az imperialisták, mert így lehetővé tették, hogy Jámborka néni az egyik repülőgép fedélzetén csíkos ruhájában krumplibogárnak álcázva hazajuthatott országunkba.

Jámborka néni egy parlagfű ültetvény szélén landolt. Az abban az időben az országra jellemző éberséget természetesen nem kerülhette el ő sem, két rendőr azonnal igazoltatta. Az egyik azonnal megállapította, hogy Jámborka néni nem lehet egy növekedési hormon zavaros nagyméretű krumplibogár, mert a krumplibogár nem olyan büdös. A másik pedig Jámborka néni híres cédulája alapján (Jam, bor, ka; Bővebb felvilágosítás az I. részben) egyből megállapította, hogy a rövidítés ezt jelenti: A jamaikai dolgozók (jam) küldik a borostás (bor) öregasszonyt a kapitalisták (ka) elleni harcra.

Így nevezték ki Jámborka nénit – aki eddigre már ha értelmileg nem is, de testileg komoly terebélyesedésen ment keresztül – a kolorádóbogár elleni harc főmeghízottjának.

Nevéhez fűződik a kor két kiemelkedő bestsellerének széles körben való terjesztése diafilm formátumban:

(Kattints a megjelenő oldalon az Oktatás, művelődés, szabadidő / 10 film -re, majd a Következő oldal -ra. Itt a 170.-es az Ütközet a krumpliföldön, a 161.-es pedig Az amerikai burgonyabogár és az ellene való harc c. diafilm. A film címére kattinás után kattints a vetítővászonra, a nyilakkal tudsz továbblápni a következő kockára)

A fentiekben hivatkozott diafilmeken fogalmazódott a modern burgonyavédelem alapelve, melyet a nyomaték kedvéért az alábbiakban is közlünk:

Jámborka néninek az amerikai imperialisták ellen kifejtett munkássága miatt sok irigye akadt, ezért az 1956-os események ideje alatt elkeseredésében elhatározta, hogy visszamegy nyugatra. Sajnos hiányos földrajzi ismeretei miatt nem tudta, merre van nyugat. Megkérdezett egy éppen arra járó vlagyivosztoki járókelőt, de az nem tudott magyarul. Jámborka néni erre azt gondolta, ha nyugaton lévő földrajzi nevekre rákérdez, pl. Rajna, vagy Egyesült Királyság (idegen nyelven United Kingdom, rövidítve: UK), akkor talán mégis megkaphatja az útbaigazítást. A homokszem ott került az olajozottan működőnek tűnő gépezetbe, hogy Jámborka néni először az Egyesült Királyságra kérdezett rá, s csak aztán a Rajnára, így az „UK? Rajna?” kérdésre a vlagyivosztoki járókelő elküldte Ungvár felé.

Így történt, hogy a szovjet határon fogták el Jámborka nénit az orosz határőrök, de erről bővebben az V. részben számolunk be.

A következő részben tehát arról a tanulságos történetről olvashatnak a t. burgonyabarátok, hogyan töltötte Jámborka néni az idejét a szovjet fogságban.

Blogunk Vezérigazugatótanácsa komoly előkészületeket és levéltári kutatásokat folytat a VI. és VII. részek közzétételének céljából, melyben lehetőség nyílik megismerni a Langerhans-szigeteki csata hiteles történetét, valamint az afrikai Burkina Faso elnevezésének magyar vonatkozásait.

Burgonyafogyasztói üdvözlettel: a Vezérigazugatótanács

Barátaink a burgonyavédelemben

Ezúton szeretném felhívni a blog olvasóinak figyelmét arra, hogy a burgonya védelmében milyen hasznos segítséget nyújtanak számunkra a gólyák azáltal, hogy sok burgonyakártevőt elfogyasztanak. Egyben szeretném felhívni a figyelmet egy olyan oldalra, ahol egy igazi "valóságshow" látható. Természetesen nem a kereskedelmi televíziókban megszokott színvonalon, aminek az oka talán az is lehet, hogy a kereskedelmi televíziók szereplőihez képest e "show" szereplői sokkal magasabb értelmi képességekkel rendelkeznek.

Akkor lássuk a "show"-t, a következő oldalon kattints a gólyára.

A Drávamenti Körzeti Közoktatási Intézmény Darányi tagiskolájának gólyafészkét mutató webkamera élő közvetítését láthatod, mely az egyik legismertebb magyarországi gólyacsalád mindennapjait mutatja be. A gólyacsalád életéről szóló oldalt a tisztelt burgonyafogyasztók megtalálják itt a blogon is, jobb oldalon a Kulturális ellenjavaslatok listája c. menüpont alatt.

A fészekbe hamarosan újabb lakó költözik , a fotón látható árván maradt gólyafióka.

További magyarországi "gólyakamerákat" találhatsz itt.

Asszonyok, nézzetek "gólyakamerát", érdekesebb a délutáni nicaraguai filmsorozatnál! Férfiak, nézzetek "gólyakamerát", lényegesen izgalmasabb a hétvégi magyar első osztályú futballmérkőzéseknél!

Mielőtt az internetszolgáltatód kikapcsolná a netet az otthonodban, vagy munkáltatód korlátozná a hálózat használatát, esetleg gyermeked közölné, hogy a gépet ő kapta ballagásra, és nem azért van, hogy állandóan ott ülj előtte, gyorsan keresd meg itten e , hogy hol van a lakóhelyedhez a legközelebbi gólyafészek; így borsot törhetsz internetszolgáltatód, főnökeid, gyermekeid orra alá, mert bármikor ki tudsz menni gólyát nézni.

A gólya igazi példakép a burgonyakedvelők részére, mert:

-Nagyon sok burgonyakártevőt elfogyaszt. (Ezt természetesen ne tekintsék olvasóink krumplibogárevésre buzdító felhívásnak.)

-Hűséges a társához, a gólyapárok társuk haláláig együtt maradnak.

-Nagyon gondosan nevelik fiókáikat, amíg a picik meg nem erősödnek, az egyik szülő mindig a fészken marad és vigyáz rájuk.

-Néha még nálam is ügyesebbek a halfogásban, a tárgyi bizonyíték erre, hogy míg Jánossal - aki a baloldalon nagyon ügyesen tartja a kezében a lavórt, pedig az nehéz, és akinek kertjében az itt látható fotók készültek - ketten a lavórban látható mennyiségű halat fogtuk, addig a velünk szemben lévő parton a gólya 15 perc alatt kétszer ennyit kifogott és elfogyasztott.

Dzsem Borbála - III. rész

(Az előző rész tartalmából: Jámborka néni gyermekkora: elvégzi iskolai tanulmányait, majd segít megtalálójának a gépzsírból és krumpliszeszből való szeszfőzésben. Róla nevezik el az első dzsemborit. Az 1920-as évek végén járunk ekkor…)

Miután R. Sándor és Jámborka néni előrelátó módon már 1920-ban megkezdte a gépzsírból és krumpliszeszből előállított ital gyártását, így a családnak nem okozott gondot az 1929-33 évi nagy gazdasági világválság átvészelése.

Ezt követően azonban nehéz évek következtek Jámborka néni életében: Az 1934-1945 közti időszakban partizánként harcolt Idaho állam területén a náci Németország ellen. Mint ismert, 1934-re Hitler lett Németország birodalmi kancellárja és elnöke is egy személyben, ezzel a teljes hatalom a kezében összpontosult. Jámborka néni már ekkor felismerte, milyen veszélyt jelentene az Egyesült Államok számára, ha a németek partra szállnának Amerikában, és elfoglalnák a fontos burgonyatermelő államokat . Ezért is választotta a hozzá csatlakozó partizántársaival fő bázisául Idaho államot, hiszen ez az állam adja az USA burgonyatermésének 33%-át. Jámborka néni jól mérte fel a hátborzongató lehetőséget:

Kérem, a következő két mondatot csak rendkívül erős idegzetűek olvassák el:

Ha ez a tagállam elesik, az USA-ban élő embereknek egyharmadával csökkenteniük kellett volna a burgonyafogyasztásukat. Még végiggondolni is szörnyű!

(Aki az előző két mondatot nem olvasta, most már nyugodtan olvashat tovább. Aki az előző két mondatot elolvasta, és azok rendkívüli módon felzaklatták, talán jobban tenné, ha itt mára befejezné az olvasást, vagy esetleg inkább Jurij Andrejev: Miért győzhetett a bolsevikok pártja c. művére térne át, mely hasonlóan tanulságos, ám lényegesen kevesebb ijesztő eseményt dolgoz fel.)

Jámborka néni csak Stirlitzéhez  hasonlítható acélos logikájával kikövetkeztette, hogy a tragédiát csak egy módon lehet elkerülni: Mindenáron meg kell akadályozni, hogy a németek selyemhernyót hegeszthessenek bázikus elektróda fordított polaritással. E briliáns logikájú tervet fényes siker koronázta, a németek még a harckocsigyártás terén is csak a háború utolsó éveiben tudták felváltani a szegecselt páncéltest gyártási technológiát hegesztettel, a selyemhernyó hegesztés fejlesztésére pedig egyáltalán nem maradt szabad kapacitásuk, köszönhetően a Jámborka néni és maroknyi partizántársa anyagot, erőt, energiát nem kímélő szívós ellenállásának.

A történeti tényszerűség megkívánja, hogy itt tegyünk említést Jámborka néninek arról a kiváló partizántársáról, akiről a későbbiekben Idaho államot is elnevezték. (Bár Idaho állam nevének eredetéről van egy másik elmélet is).
A legfőbb bizonyíték persze az, hogy Jámborka néninek erről a kiváló harcostársáról nem csak a tengerentúlon neveztek el földrajzi területet, hanem Magyarországon is, ráadásul kettőt is.

Szóval Jámborka néninek ezt a társát Kovács H. Idának hívták, róla nevezték el Baranya megyében Kovácshida települést. Kiemelkedő személyek esetében a történetírók gyakran elhomályosítják ezen személyek gyengeségeit, de blogunk Vezérigazgatótanácsa nem híve ennek a módszernek, így meg kell említenünk, hogy Kovács H. Ida rendkívüli mennyiséget volt képes elfogyasztani az R. Sándor által kikísérletezett gépzsír ízű szeszesitalból. Ez természetesen nem kerülte el partizántársai figyelmét, mondogatták is ilyenkor: „Berúgott H. Ida!” Természetesen az ellenség félrevezetése céljából nem mondták ki a teljes mondatot, hanem rövidítettek: A „Berúgott H. Ida!” mondat helyett csak annyit mondtak: „Ber. H. Ida!” A német és japán kódfejtők számára megfejthetetlennek bizonyult a magyar nyelvű mondat, pláne rövidítve, ez is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak győztesként kerültek ki a világháborúból. A háború után egy másik magyar település e ravasz csel iránti tiszteletből vette fel a mai napig is használatos nevét.

De térjünk vissza Idaho állam nevének eredetéhez:

1945. május 7.-én Kovács H. Ida volt őrségben. (Nem ebben az Őrségben , bár ez is egy nagyon szép vidék, hanem partizántevékenységileg volt őrségben) A burgonyaföldet őrizte, de mivel a szokásos gépzsíritalt ekkor is elfogyasztotta, a tőle megszokott bódult tudatállapotba került. Ebben az állapotában azt képzelte, hogy ő a jeti, és ezért elindult a legközelebbi szoláriumba sültcsirkéket ijesztegetni. Az őrségben történetesen Jámborka néninek kellett volna felváltania, aki meglepve tapasztalta, hogy Kovács H. Ida nincs a helyén, és a kolorádóbogarak így szabadon lakmároznak a burgonyaleveleken. Jámborka néni mérgében úgy gondolta, ha Kovács H. Ida ennyire félvállról veszi, hogy szabotálja a németek selyemhernyóhegesztési terveit (bázikus elektróda fordított polaritással), akkor inkább ő is hazamegy és megnézi az Isaura, a rabszolgalány c. filmsorozat 6. részének ismétlését. Előtte azonban egy táblát helyezett el a krumpliföld szélén a következő felirattal: „Ida, hol bóklásztál már megint őrség helyett?”

Nem sokkal később Kovács H. Ida visszatért az őrhelyre. Nagyon feldúlt volt, mert még mindig azt hitte, hogy ő a jeti, de a környéken nem talált egyetlen szoláriumot sem. Dühében apró darabokra összetörte a Jámborka néni által kihelyezett tábla jobb oldalát, amire az volt írva, hogy: „l bóklásztál már megint őrség helyett?”

A tábla bal oldala – „Ida, ho” - épségben megmaradt, mert a felirat elejét Jámborka néni erősen ráírta zsírkrétával.

Azóta nevezik ezt a helyet Idaho államnak, az azon az éjszakán történteket pedig az idahoi csatának.

A híres eseményről egy fénykép is készült – mely most kerül először közlésre -, amint Jámborka néni a sötétben erősen kiírja a táblára zsírkrétával, hogy Idaho.

A fényképen világosan látható, milyen nehéz körülmények között vívták ki a sötétben a győzelmet Jámborka néniék az idahoi csatában.

Az idahoi csata másnapján, 1945. május 8.-án Németország kapitulált – ezt a vereséget nem tudták feldolgozni.

A következő részben arról a tanulságos történetről olvashatnak a t. burgonyabarátok, amikor Jámborka néni egy amerikai kolorádóbogárszóró repülőgépen az 1950-es években visszatért Magyarországra.

Burgonyafogyasztói üdvözlettel: a Vezérigazgatótanács

Dzsem Borbála - II. rész

(Az előző rész tartalmából: Jámborka néni ősei a honfoglaláskor eltévednek, és Írországban kötnek ki. A család a burgonyavész elől kivándorol Amerikába, ahol a teszkó felé vezető úton Jámborka néni szülei áldozatául esnek annak a sajnálatos ténynek, hogy a jeti a táplálékláncban magasabb pozíciót foglal el náluk. Jámborka néni elrejtőzik a krumpliban, ahol rátalál egy bakter. 1910-et írunk ekkor…)


Miután 1910-ben a magyar származású süket bakter megtalálta Jámborka nénit, igyekezett a tőle telhető legjobb ellátásban részesíteni: folyamatosan a kedvenc – egyben olvasóink kedvenc - ételével etette, az ebéddel, amit természetesen krumpliból készített.

(A történeti hűség szellemében járunk el, ha néhány szót ejtünk erről a bakterről, akinek valamennyien köszönhetjük, hogy Jámborka néni életben maradt. Bár e nemes lelkű személy a halálos ágyán írásban szerette volna kifejezni akaratát (melyet csupán analfabétizmusa gátolt meg), hogy maradjon homályban személye, mert Jámborka néni további életpályáját ismerve most már sajnálja, hogy nem inkább vasúti ütközőként alkalmazta. Nos, e kiváló vasúti segédmunkaerő pontos nevét nem ismerjük, de azt sikerült kiderítenünk róla, hogy R. Sándorként szerepelt a Union Pacific Railroad, az USA legnagyobb és legrégebbi vasúttársaságának fizetési jegyzékében. Mivel magyar származású és bakter is egyben, így e két tény egybeeséséből alapos okunk van feltételezni, hogy az R. rövidítés csakis Részegest jelenthet.)

R. Sándor természetesen iskoláztatta is Jámborka nénit, aki 3osztályt is elvégzett (pontosabban az első osztályt, de azt háromszor is). Ez még ma is jól érzékelhető bejegyzéseit olvasva. R. Sándor már kis korától fogva szorgalmas munkára nevelte Jámborka nénit: az 1920. január 16.-án bevezetett amerikai szesztilalom idején a család a vasúti ütközőkből kilopott gépzsírból és krumpliszeszből előállított ital eladásával egészítette ki ki szerény vasúti keresetét. (Állítólag ezen ital továbbfejlesztésével hozták létre napjaink kedvelt barna színű szénsavas üdítőitalát, melynek nevét blogunk Vezérigazgatótanácsa még csak leírni sem hajlandó, és melyet határozottan ellenjavallunk burgonyás ételek fogyasztásához mindaddig, míg valamelyik kólagyár nem jelentkezik blogunk horribilis összeggel való szponzorálására.)

Erre az időre tehető a dzsembori kifejezés elterjedése, mely természetesen Jámborka néni nevéhez kötődik. Mit tudjuk ez az esemény a cserkészek világtalálkozója, és eredetét illetően téves elképzelések vannak.

Igaz, hogy e találkozók célja, hogy a különböző népek fiai megismerjék egymást és barátságokat kössenek, abban a reményben, hogy ezáltal elkerülhető legyen egy újabb szörnyű háború és burgonyahiány, de az esemény elnevezése Jámborka néninek köszönhető, és az alábbiakban közöljük:

Mint oly sok fiatal, Jámborka néni is kérte felvételét az akkori ifjúsági szervezetbe. Ezt roppant előrelátó módon tette, hiszen mire Magyarországon KISZ-tag  lehetett volna, addigra túlkorossá vált. Különben is, Jámborka néni e szervezet létrejöttekor már a Szovjetunióban tevékenykedett, de erről még szót ejtünk az 5. részben.

R. Sándor általában cserkesznek  adta ki magát, mert így indulhatott a helyi kisebbségi választásokon, amiért a helyi önkormányzattól négyévente kapott 25kg burgonyát és 3 liter almabort kampánycélokra. Így Jámborka nénit is cserkesznek tekintették, és ez elég alapul szolgált, hogy felvegyék a cserkészek soraiba. (Mivel az amerikaiak nem ismerik az ékezetes betűket, az apró különbség fel sem tűnt senkinek.) Az első találkozójukon aztán az éjszaka belopózott a táborba a jeti, és megette az összes karalábélekvárt. A helyi szövetség vezetői jól tudták, hogy R. Sándor szeszt főz gépzsírból, és azt gondolták, hogy a lekvárt is Jámborka néni (leánykori nevén Dzsem Borbála, vagy Jam Borka, - ld. 1. rész  vitte haza hasonló célokra, ezért reggel felelősségre vonták:

- Hol a dzsem, Bori?

Így jött létre az első dzsembori., az eseményt azóta is így nevezik.

Ezzel tényfeltáró sorozatunk 2. része véget ért, de a kedves olvasók ne türelmetlenkedjenek, a reklám után folytatjuk. (A reklámhoz szponzorok jelentkezhetnek)
Következik a harmadik rész: Jámborka néni, aki partizán volt a II. világháborúban, valamint az amerikai Idaho állam hiteles története.

Burgonyafogyasztói üdvözlettel: a Vezérigazgatótanács

Dzsem Borbála - I. rész

Jámborka néni (született: Dzsem Borbála) pontos életkora sajnos ismeretlen, de az biztos, hogy több mint 100 éves. 1910-ben találtak rá az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia államában, egy burgonyaföld közelében.

Egy magyar származású süket bakter hallotta meg az akkor kb. 2 éves kislány sírását, aki ekkorra már teljesen le volt soványodva – még ha Jámborka néni jelenlegi testtömegindexét ismerve ez valószínűtlennek is hangzik – és teljesen belepték a vérszomjas kolorádóbogarak.

A kislány kezében egy félbeszakított bevásárlócédulát találtak, amire ez volt írva: Jam, bor, ka. A bakter, aki rátalált, ez alapján nevezte el Dzsem Borbálának. (Gyengébb képességű olvasóink kedvéért: Jámborka = Jam Borka =Dzsem Borbála)

Vezérigazgatótanácsunk természetesen alaposan utánajárt, mi lehetett a kislány kezében talált félbeszakított bevásárlócédulán eredetileg. Jámborka néni szülei vélhetően szegény emberek lehettek, akik az írországi burgonyavész elől menekültek az Amerikai Egyesült Államokba a XIX. században. ( Csak a történeti hűség kedvéért, ha valakiben felmerülne, hogy lehetnek magyarok a szülők, ha egyszer Írországból vándoroltak ki: Jámborka néni további felmenő ági ősei úgy kerültek Írországba, hogy a honfoglaláskor előrejöttek, és eltévedtek.). Mivel a szülők nagyon szegények voltak, így minden nap csak a számukra legalapvetőbb élelmiszereket vásárolták meg: Az anyuka részére egy dzsemet (amit amerikaiul jam-nak neveznek), az apuka részére egy üveg bort, a kis Borka részére pedig egy kakaóscsigát. Ez volt felírva aznap is a bevásárlócédulára: Jam, bor, kakaóscsiga.

Mivel azon a szerencsétlen napon már csak nagyon kevés pénzűk maradt, elhatározták, hogy a legközelebbi teszkóba mennek, mert ott mindig akciós a romlott kakaóscsiga. A sors tragédiája, hogy ez az áruházlánc akkoriban még nem létezett, így miközben sokáig keresték, rájuk esteledett, és megtámadta őket a jeti.

Kérem, a következő összetett mondat első felét csak erős idegzetűek olvassák el:

A támadás során a szülők elfogyasztásra kerültek,

(Aki az előző sort nem olvasta, most nyugodtan olvashat tovább)

a bevásárlócédula jobb oldali része (amire rá volt írva, hogy kaóscsiga) megsemmisült. Jámborka néni a támadás során szerencsésen elrejtőzött a krumpliban, és meg tudta menteni a bevásárlócédula bal felét, melyen ott virított a híres, nevet adó felirat: Jam, bor, ka.

Talán kezdésnek elég ennyi ebből a szívhez szólóan szép szomorú történetből. Jámborka néni életének további fontos eseményeit Vezérigazgatótanácsunk folytatásokban fogja közölni, mert félünk, olvasóink egyszerre nem tudnának ennyi megható eseményt feldolgozni.

Természetesen nem marad el a hiteles beszámoló Jámborka néninek a II. világháború alatt kifejtett partizántevékenységéről, arról, hogyan nevezték el róla a cserkészek nemzetközi találkozójukat (Dzsembori), hogyan jutott vissza Magyarországra egy amerikai repülőgépen az 1950-es években, hogy férje nem halt meg, csak Jámborka néni előrehaladott demenciája miatt nem emlékszik erre, valamint hogy mivel tölti ma Jámborka néni mindennapjait.

Vezérigazgatótanácsunk őszintén reméli, hogy e tényfeltáró sorozat nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy olvasóink a nem átlagos normalitású személyt megillető kellő tisztelettel tekintsenek blogunk törzsolvasójára és emblematikus figurájára, Jámborka nénire.

Burgonyafogyasztói üdvözlettel:

netuddki

Lezárult a verspályázat + auktuális hírek

Lezárult a blog első verspályázata.
A legjobb, valamint a legfárasztóbb műre 2010. június 15.-én 23.59. percig lehet.
Az eredeti művek olvashatóak ehun e.

Aktuális híreink:
Blogunk hivatalos e-mail címére megkeresés érkezett a kocsordi Fogarasi Árpád Általános Iskola 5.b. osztályának közterületrongáló szakkörétől, melyben kérik, hogy korunk kiemelkedő személyiségének, Jámborka néninek a hivatalos élettörténetét közöljük.
Kérésük történelmi szükségszerűségét alátámasztja az a sajnálatos tény, hogy a gugliba beírva a "Jámborka néni" kifejezést, csak csekély számú találatot kapunk. (A t. blogolvasók, valamint azok, akik csak a képeket nézegetik, bizonyára sejtik, hogy e találatok közt az első helyen a http://www.krumplilekvar.blogspot.com/ szerepel) Az előzőekben említett hiányosság miatt a szakkör tagjai nem tudnak indulni egy pályázaton, melynek témája egy legalább 100 éve született híres magyar híresség bemutatása.
Blogunk Vezérigazgatótanácsának Kultúráltsági Műveltségi Főosztályának Intelegencijanövelési Alosztálya természetesen támogatja a fiatalok történelmi személyek jobb megismerésére irányuló törekvéseit, így örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy hamarosan folytatásokban közöljük Jámborka néni hivatalos élettörténetét.

Addig is mindenkinek jó étvágyat kívánok a legfinomabb krumplis ételhez, az ebédhez!