Rokonlátogatóban

A hét végén a volt menyasszonyommal elhatároztuk, hogy végzünk egy kis rokonlátogatást, vagyis felkeresünk egy olyan, a krumplival rokon növényt, aminek szintén a föld alatt van az ehető része, és ráadásul még finom is. Ilyen növény a csicsóka. Persze megfogalmazódhat a kérdés a tisztelt blogolvasókban - és azokban is, akik csak a képeket nézegetik -, hogy hogyan találunk a legegyszerűbben csicsókát?

Nos, a megoldás roppant egyszerű: Kimegyünk a lakóhelyünkhöz legközelebbi vasútállomásra, felszállunk egy vonatra, és menet közben szorgalmasan figyeljük, mikor tűnik fel az alábbi fotón látható növény:

(Persze ha nem váltottunk jegyet, azt sem árt figyelni, mikor jön a kalauz, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.) Amukor meglátjuk a csicsókát, két lehetőségünk van. Az elsőt azoknak javaslom, akik nem bírják az izgalmakat, ők szálljanak le a legközelebbi állomáson, és sétáljanak vissza a csicsókához, de közben nagyon figyeljenek, el ne üsse őket a legközelebbi vonat. Akiknek ez túl sablonos megoldásnak tűnik, az a csicsóka után néhány száz méterrel húzza meg a vészféket, majd gyorsan meneküljön le a szerelvényről, és rejtőzzön el. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy meg kell várni, amíg a vonat újra elindul, nehogy gyanúba keveredjünk. Ezt a módszert azért sem ajánlom, mert mások is leszállhatnak a vonatról, és esetleg felszedhetik előlünk a csicsókát.

Persze a mai gazdasági helyzetben nem egyszerű a család költségvetéséből kigazdálkodni a vonatjegy árát. Ezért sokan talán azt a módszert választják, hogy gyalogosan indulnak el a vasút mellett. Ilyenkor nagyon kell figyelni, nehogy éppen arra jöjjön egy burgonyaszállító tehervonat, vagy egyéb vasúti szerelvény, és el ne üssön. Talán még ennél is nagyobb figyelmet érdemel, amikor a sínek közt megyünk, hogy jól nézzünk a lábunk elé, de ezt most nem részletezem.

Én a volt menyasszonyommal a legköltséghatékonyabb és legbiztonságosabb megoldást választottam: Egy megszüntetett vasúti szárnyvonalat választottam csicsókabeszerző utunk helyszínéül. A 31,4 és 35,8 kilométerszelvényt jártuk be, útközben szedtünk egy csomó csipkebogyót és kökényt. Ráadásul láttunk sok sok táplálékkiegészítőt útközben. (Konkrétan: Őzeket, mókust és fácándot.)

Az ember ha elhagyatott vasúti szárnyvonalon sétál, nem árt, ha van nála kés, hiszen bármikor megtámadhatja egy kóbor kutya, vagy a jeti. Én is elvittem magammal a költséghatékony késemet, és így mikor odaértünk a csicsókához, könnyen ki tudtam bányászni az ízletes gumókat, amire a tárgyi bizonyíték az alábbi fotón látható.

Remélem ez a kis írás felkeltette minden olvasó és képnézegető érdeklődését a csicsókabányászat iránt.