2010. december 7., kedd

Rokonlátogatóban

A hét végén a volt menyasszonyommal elhatároztuk, hogy végzünk egy kis rokonlátogatást, vagyis felkeresünk egy olyan, a krumplival rokon növényt, aminek szintén a föld alatt van az ehető része, és ráadásul még finom is. Ilyen növény a csicsóka. Persze megfogalmazódhat a kérdés a tisztelt blogolvasókban - és azokban is, akik csak a képeket nézegetik -, hogy hogyan találunk a legegyszerűbben csicsókát?

Nos, a megoldás roppant egyszerű: Kimegyünk a lakóhelyünkhöz legközelebbi vasútállomásra, felszállunk egy vonatra, és menet közben szorgalmasan figyeljük, mikor tűnik fel az alábbi fotón látható növény:

(Persze ha nem váltottunk jegyet, azt sem árt figyelni, mikor jön a kalauz, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.) Amukor meglátjuk a csicsókát, két lehetőségünk van. Az elsőt azoknak javaslom, akik nem bírják az izgalmakat, ők szálljanak le a legközelebbi állomáson, és sétáljanak vissza a csicsókához, de közben nagyon figyeljenek, el ne üsse őket a legközelebbi vonat. Akiknek ez túl sablonos megoldásnak tűnik, az a csicsóka után néhány száz méterrel húzza meg a vészféket, majd gyorsan meneküljön le a szerelvényről, és rejtőzzön el. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy meg kell várni, amíg a vonat újra elindul, nehogy gyanúba keveredjünk. Ezt a módszert azért sem ajánlom, mert mások is leszállhatnak a vonatról, és esetleg felszedhetik előlünk a csicsókát.

Persze a mai gazdasági helyzetben nem egyszerű a család költségvetéséből kigazdálkodni a vonatjegy árát. Ezért sokan talán azt a módszert választják, hogy gyalogosan indulnak el a vasút mellett. Ilyenkor nagyon kell figyelni, nehogy éppen arra jöjjön egy burgonyaszállító tehervonat, vagy egyéb vasúti szerelvény, és el ne üssön. Talán még ennél is nagyobb figyelmet érdemel, amikor a sínek közt megyünk, hogy jól nézzünk a lábunk elé, de ezt most nem részletezem.

Én a volt menyasszonyommal a legköltséghatékonyabb és legbiztonságosabb megoldást választottam: Egy megszüntetett vasúti szárnyvonalat választottam csicsókabeszerző utunk helyszínéül. A 31,4 és 35,8 kilométerszelvényt jártuk be, útközben szedtünk egy csomó csipkebogyót és kökényt. Ráadásul láttunk sok sok táplálékkiegészítőt útközben. (Konkrétan: Őzeket, mókust és fácándot.)

Az ember ha elhagyatott vasúti szárnyvonalon sétál, nem árt, ha van nála kés, hiszen bármikor megtámadhatja egy kóbor kutya, vagy a jeti. Én is elvittem magammal a költséghatékony késemet, és így mikor odaértünk a csicsókához, könnyen ki tudtam bányászni az ízletes gumókat, amire a tárgyi bizonyíték az alábbi fotón látható.

Remélem ez a kis írás felkeltette minden olvasó és képnézegető érdeklődését a csicsókabányászat iránt.

7 megjegyzés:

Wagner és a Többiek írta...

A legköltséghatékonyabb módját választom, váratlanul átlépek vacsira :)

Névtelen írta...

Na ebbe a témába tudok segitteni, ha valaki csicsókátakar az mihozzánk jöjjön. az asszony hozott pár éve eggy pár darabot, kitettük a kertszélébe azóta kise lehet irrtani!
Osijecko

Névtelen írta...

Már csak azt nem tudom, melyik vasútvonalon kellene elindulnom...
Suzy

Osijecko anyósa írta...

Megyek Fijjam.

netuddki írta...

Osijecko, miért akarnád kiirtani az asszonyt? Vagy rosszul értettem valamit?

Névtelen írta...

Úgy látom, a legjobb lesz, ha Osijeckohoz fordulok csicsóka ügyben, mert a főszerk úr titkosította, hol van ez a vasútvonal. :-.(
Suzy

netuddki írta...

Suzy: A mai blogbejegyzés segíteni fog a vasútvonal megtalálásában.