Boncolás

Soha nem értettem meg azokat a személyeket, akik magyarországi viszonyokat hasonlítanak össze skandináv országokban tapasztalható jelenségekkel. Főleg azt nem értem, amikor a svédekkel hasonlítanak össze: Hát mije van a svédeknek, ami nálunk nincsen? Na jó, elfogadom, hogy jobb a nyugdíjrendszerük, és az is rendben van, hogy rendsezeresen elverik a magyarokat futballban. (Ami nem nagy dolog, ez is a nyugdíjrendszerrel függ össze: a svédek ellentétben a magyarokkal nem vesznek be a válogatottba olyan személyt, aki úgy mozog, mint egy nyugdíjas.)

No de kérdem én: Hol állnak a svédek a burgonyatermelést illetően hozzánk képest? Sehol nincsenek, csupán országuknak a déli és a középső része alkalmas burgonyatermelésre. Akkor mire vágnak fel?

Aztán a minap olvastam egy cikket, és rájöttem, hogy a svédek jólétüket annak köszönhetik, hogy az oktatási rendszerük megfelelő módon motiválja az oktatásban résztvevőket. Ha valaki szeretné bizonyítékát látni, milyen módszert dolgoztak ki például arra az esetre, hogy egy orvostanhallgató gyorsan feldolgozza azt a stresszhelyzetet, ami abból fakad, hogy kirúgták a kórbonctanvizsgán, olvassa el a cikket ehun e.

A cikket elolvasva elképzeltem, milyen párbeszéd zajlik le két svéd orvostanhallgató közt a vizsgaidőszakban:

- Nem is mondtad, Burgonjasson, hogy sikerült tegnap a kórbonctan vizsgád?

- Jajj ne is kérdezd, kirúgott az öreg. Hiába tanultam, teljesen agresszív volt, egyszerűen mindenbe belekötött, amit mondtam.

- Ne csodálkozz rajta: Ma boncoltuk, de még most is tele volt a gyomra glöggel.