(Az előző rész tartalmából: Jámborka néni ősei a honfoglaláskor eltévednek, és Írországban kötnek ki. A család a burgonyavész elől kivándorol Amerikába, ahol a teszkó felé vezető úton Jámborka néni szülei áldozatául esnek annak a sajnálatos ténynek, hogy a jeti a táplálékláncban magasabb pozíciót foglal el náluk. Jámborka néni elrejtőzik a krumpliban, ahol rátalál egy bakter. 1910-et írunk ekkor…)
Miután 1910-ben a magyar származású süket bakter megtalálta Jámborka nénit, igyekezett a tőle telhető legjobb ellátásban részesíteni: folyamatosan a kedvenc – egyben olvasóink kedvenc - ételével etette, az ebéddel, amit természetesen krumpliból készített.
(A történeti hűség szellemében járunk el, ha néhány szót ejtünk erről a bakterről, akinek valamennyien köszönhetjük, hogy Jámborka néni életben maradt. Bár e nemes lelkű személy a halálos ágyán írásban szerette volna kifejezni akaratát (melyet csupán analfabétizmusa gátolt meg), hogy maradjon homályban személye, mert Jámborka néni további életpályáját ismerve most már sajnálja, hogy nem inkább vasúti ütközőként alkalmazta. Nos, e kiváló vasúti segédmunkaerő pontos nevét nem ismerjük, de azt sikerült kiderítenünk róla, hogy R. Sándorként szerepelt a Union Pacific Railroad, az USA legnagyobb és legrégebbi vasúttársaságának fizetési jegyzékében. Mivel magyar származású és bakter is egyben, így e két tény egybeeséséből alapos okunk van feltételezni, hogy az R. rövidítés csakis Részegest jelenthet.)
R. Sándor természetesen iskoláztatta is Jámborka nénit, aki 3osztályt is elvégzett (pontosabban az első osztályt, de azt háromszor is). Ez még ma is jól érzékelhető bejegyzéseit olvasva. R. Sándor már kis korától fogva szorgalmas munkára nevelte Jámborka nénit: az 1920. január 16.-án bevezetett amerikai szesztilalom idején a család a vasúti ütközőkből kilopott gépzsírból és krumpliszeszből előállított ital eladásával egészítette ki ki szerény vasúti keresetét. (Állítólag ezen ital továbbfejlesztésével hozták létre napjaink kedvelt barna színű szénsavas üdítőitalát, melynek nevét blogunk Vezérigazgatótanácsa még csak leírni sem hajlandó, és melyet határozottan ellenjavallunk burgonyás ételek fogyasztásához mindaddig, míg valamelyik kólagyár nem jelentkezik blogunk horribilis összeggel való szponzorálására.)
Erre az időre tehető a dzsembori kifejezés elterjedése, mely természetesen Jámborka néni nevéhez kötődik. Mit tudjuk ez az esemény a cserkészek világtalálkozója, és eredetét illetően téves elképzelések vannak.
Igaz, hogy e találkozók célja, hogy a különböző népek fiai megismerjék egymást és barátságokat kössenek, abban a reményben, hogy ezáltal elkerülhető legyen egy újabb szörnyű háború és burgonyahiány, de az esemény elnevezése Jámborka néninek köszönhető, és az alábbiakban közöljük:
Mint oly sok fiatal, Jámborka néni is kérte felvételét az akkori ifjúsági szervezetbe. Ezt roppant előrelátó módon tette, hiszen mire Magyarországon KISZ-tag lehetett volna, addigra túlkorossá vált. Különben is, Jámborka néni e szervezet létrejöttekor már a Szovjetunióban tevékenykedett, de erről még szót ejtünk az 5. részben.
R. Sándor általában cserkesznek adta ki magát, mert így indulhatott a helyi kisebbségi választásokon, amiért a helyi önkormányzattól négyévente kapott 25kg burgonyát és 3 liter almabort kampánycélokra. Így Jámborka nénit is cserkesznek tekintették, és ez elég alapul szolgált, hogy felvegyék a cserkészek soraiba. (Mivel az amerikaiak nem ismerik az ékezetes betűket, az apró különbség fel sem tűnt senkinek.) Az első találkozójukon aztán az éjszaka belopózott a táborba a jeti, és megette az összes karalábélekvárt. A helyi szövetség vezetői jól tudták, hogy R. Sándor szeszt főz gépzsírból, és azt gondolták, hogy a lekvárt is Jámborka néni (leánykori nevén Dzsem Borbála, vagy Jam Borka, - ld. 1. rész vitte haza hasonló célokra, ezért reggel felelősségre vonták:
- Hol a dzsem, Bori?
Így jött létre az első dzsembori., az eseményt azóta is így nevezik.
Ezzel tényfeltáró sorozatunk 2. része véget ért, de a kedves olvasók ne türelmetlenkedjenek, a reklám után folytatjuk. (A reklámhoz szponzorok jelentkezhetnek)
Következik a harmadik rész: Jámborka néni, aki partizán volt a II. világháborúban, valamint az amerikai Idaho állam hiteles története.
Burgonyafogyasztói üdvözlettel: a Vezérigazgatótanács
2 megjegyzés:
Tisztelt Krumpilekvár szavazási fel-,aláOsztályának Szavazóbizoccsági
Felügyelője(nem a Kálámbó)!
Ide azér írok bejegyzést,mer még nem írt ide senkinem egy okos dógot senem,a másik oka pedig az,hogy nem műkszik a szavazatszámláló automatájuk.Hiába dobom be a gépbe a százast,nem ad ki semmit se nem.Minden nap pedig próbálok szavazni,de még azt se írja ki,hogy vót-e?Pedig biszton állíthatom,hogy vótam szavazni.Kéccségbe vagyok esve,mer már vagy négy napja nem birok szavazni,de komooan mondom.Eszt a témát már Osijecko urr is pezzegette.Akkor ebben a témában próbáljon intészkedni,mer statisztikailag nem lesz százas a statisztika.
Tisztelettel:ö.Kondorosi Kerek Ernőné Jámborka néni
T. Jámborka néni!
Mint ahogy azt a tárgyi témában Osijecko úrnak is jeleztük, dolgozunk rajta, és Vezérigazugatótanácsunk rk. ülésen vizsgálja meg a problémát, melyet valószínűleg az okoz, hogy egy IP-címről csak 1x lehet szavazni. (Ha nem tudja, mi az az IP-cím, kérdezze meg a postásukat)
Így előfordulhat, hogy Ön már leadta szavazatát, ezért nem engedi Önt a rendszer újra szavazni, hogy az Ön eltorzult ízlése ne befolyásolhassa negatív irányban a végeredményt, torz képet adva ezzel olvasóink irodalmi vénájáról.
Mindenesetre türelmét kérem, a mai napon nem tudok foglalkozni ügyével, ugyanis a volt menyasszonyommal Erópa Kuturális Fővárosában fogunk kuturálódni. Erről az eseményről fotóriportot fogok készíteni, például hogy ebben a városban van egy olyan lépcső, ami nem vezet sehova, viszont 40cm magasságban áll rajta a szemét. De fogok feltenni zenei ajánlót is, hogy mit hallottunk; és rövidtávú fejlesztési elképzeléseim közt szerepel egy Osijecko sör elfogyasztása is, tekintve hogy ez a cég az egyik esemény szponzora.
Megjegyzés küldése