Távoli burgonyaföldeken

Távol áll tőlem a szándék, hogy e blognak valamiféle napló jellege legyen, de tekintettel arra, hogy a blog hivatalos e-mail címére érkezett ilyen jellegű igény, így néha lesz egy-egy ilyen jellegű bejegyzés. (Eddig is volt egyébként.) E bejegyzések különben is figyelemmel vannak azokra a látogatóimra, akik csak a képeket nézegetik.

Szóval az úgy volt, hogy elkéretőztem a gyerekektől, akik megengedték, hogy három napra elutazzam a volt menyasszonyommal az ország más vidékein megvizsgálni a lehetőséget a burgonyatermelésre. Mivel nem szeretem elaprózni a dolgokat, meg azt sem, ha tömeg vesz körül, kibéreltem magunknak egy teljes szállodát. Mivel mi voltunk az egyedüli vendégek ebben az időben, szerintem ezt nem túlzás kijelenteni.

Olvasóink kedvenc ételének, az ebédnek az elfogyasztása céljából a körmendi Halászcsárdát sikerült választanom, csak ajánlani tudom, baráti árai vannak, és ráadásul elég rendesen készítik el a sült krumplit. A fotón a csárda előtti szobor látható a két szerelmes hallal. Szerintem e plasztikában, melyen halak állnak, jól manifesztálódik az az alkotói szándék, hogy a művészt a szerelmétől csak a hal áll választhatja el. A másik fotón pedig a tárgyi bizonyíték látható, hogy nem csak kézzel tudok beleenni a sült krumpliba, mint otthon, hanem komoly előrehaladást kezdek elérni az evőeszközök használata terén is.

E blogban a törzsolvasónk, Jámborka néni küzdelmes életét feldolgozó eposz III. fejezetében már utalatam arra, mennyire szép része az országnak az Őrség.  Mi Szalafőt céloztuk meg a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttest. (Némely info ehun-e) (Meg ehun is.) Ráadásul költséghatékonyan néztük meg, mert október 31.-ig látogatható. Azért az épületeket így is meg tudtuk nézni, plusz belestünk az ablakokon.

Ezen a fotón látható, amint szerény személyemnek, és a volt menyasszonyomnak az árnyéka rávetődik erre a szép kis népiépítményre.

Ez pedig az úgynevezett kerített ház jobb oldala. Az U alakú épületegyüttes bal és hátsó oldalán helyezkedtek el az ólak, ebben a jobb oldali részben volt középen a konyha, elől pedig a szoba. Középen, a deszkapalánkkal elkerített részen volt a trágyatároló. A volt menyasszonyom még mindig nem érti, miért tárolták a trágyát ennyire közel a lakóépülethez, de elmagyaráztam neki, hogy az még mindig kevésbbé büdös, mint némely napjainkban kapható illatszer.

Ez a kerített ház bal oldala és hátsó része.
Anyaga: Fa, sár, rozsszalma. Ennyi.

Ez pedig a szoba belseje, az ablaküvegen át fotózva: két ágy, egy bölcső, asztal két székkel, néhány láda.

(Ez a szobabelső itt az utolsó fotón.)

Ami még nagyon tetszett: A csend. Semmiféle közlekedési eredetű zaj nem volt hallható. Valahogy szívesebben élnék ilyen helyen, mint a "városi gyökérzónában", ez nekem jobban hiányzik, mint a térerősség. 

Vasárnap délután akartunk tenni még egy őrségi kört, de annyira intenzíven kezdett esni a hó (Reggelre 10cm esett), hogy végül csak egy nagy séta lett belőle a Hársas tó partján. A tó partján egy tanösvény van, ezt jártuk végig. Fotóztam néhányat, a második képen látszik, mekkora pelyhekben esik, alig látszanak tőle a kacsák, pedig burgonyakrokettel nagyon finomak. 

Azt már eldöntöttem, hogy az Őrségbe megyünk még tavasszal és ősszel is...