2012. január 30., hétfő

Rövid hullám

A. Anyiszimova néni írt egy könyvet hasonló címmel, csak ott e két szó egybe van írva. Könyvének ugyanis nem az a témája, hogy az ő holtteste nem valami túl nagy - bár a könyv szerint Anyiszimova alacsony termetű volt -, hanem az, hogy milyen is volt az életének az az időszaka, amikor a világháború alatt rádiós felderítőként ténykedett a német vonalak mögött. Természetesen az ő műve is alátámasztja, hogy a szovjet győzelem legfontosabb fegyvere a burgonya volt.
Anyiszimova néni (aki ekkor még nem volt néni, mert csak 18 éves volt) mindig szeretett volna a többi partizánnal menni, de a partizánok nem engedték, mert csak ő tudta kezelni a rádiót. Így volt ez akkor is, mikor a partizánok krumpliért mentek. Hogy krumpliért menni mennyire izgalmas dolog, azt jól bizonyítja az alábbi részlet:
Szerintem ezért nyilatkozza minden szépségkirálynőjelölt, hogy a világbékéért szeretne tevékenykedni, mert békében nem kell rejtegetni a Sokol rádiót, hanem nyugodtan magunkkal vihetjük és hallgathatjuk, miközben elmegyünk krumpliért.
A szovjet orvostudomány és az orvosi ellátás annyira fejlett volt abban az időben, hogy messze felülmúlta a mai magyarországi színvonalat. Nem voltak hosszú várólisták, és ha szükség volt egy műtét után korrekcióra, Pável doktor és asszisztensei hálapénz nélkül is készségesen elvégezték. De beszéljenek a tények:
E blogban már értekeztem az ablaknál ülés aktuális kérdéseiről. A partizánéletnek is fontos velejárója, hogy valaki ül az ablaknál, és álcázásképpen unatkozik és krumplit tisztít. Úgy látszik, akkor még nem volt ilyen előrehaladott a szovjet burgonyakutatás, mint manapság, és így nem tudták, mennyire izgalmas dolog krumplit pucolni. Csak így történhetett, hogy krumplipucolás közben unatkoztak. A németek előrébb jártak ezen a területen, mert rögtön izgalmassá tették a burgonyatisztítását, amint olvashatjuk.
A hivatkozott Elza nevű néni nyilván azért jajdult fel, mert megijedt, hogy a tiszt vagy elveszi a krumplit, vagy ami még rosszabb, megpucolja helyettük. Mindenesetre ez egy alacsony beosztású tiszt lehetett, aki nincs tisztában a burgonya stratégiai jelentőségével (valószínűleg nem olvasta a blogot, vagy olvasta, csak nem értette, mert nem tudott magyarul...), és így otthagyta őket.
Mint már említettem, nem mindegy, hogy abban a sajnálatos esetben, ha véletlenül a falunkban kitör a világháború, mit hordunk a lábunkon. (Bár nem a témához tartozik, de szerintem rögtön a románokhoz kéne csatlakozni, mert ők - legalábbis a végén - mindig a győztessel vannak. Okosabbtól nem szégyen tanulni.)
Az oroszok mindenesetre okultak az angol példából, és zokni helyett kapcát hordtak. Persze ha krumplipucolás közben ránktör egy vagy több német tiszt, az izgalomtól kiizzadhat a lábunk, ezért ha nem szeretnénk erős lábszag mellett folytatni a burgonyafeldolgozást a kedélyek lenyugvása után, a legjobb, ha jó előre odakészítünk egy lavór vizet.

22 megjegyzés:

Krumpliföld írta...

Krumpli megtisztítva, leves megfőzve, lábam ázik :)
Mikrohullámon (ez az ultra rövid hullám) melegítem majd holnaptól :)

Tiffanylda írta...

Rengeteget dolgozol ezzel a krumplipucolással - ami nagyon érdekfeszítő, sok dologban irigylésre méltó, pl. eü. -, de közben Kati (Rita) meg valószínű várja a szövegedet a könyvajánlóhoz, amit beígértél, mert még mindig nem hirdetett eredményt, pedig kéne!!! Ucccu! Aztán visszatérünk a pucerához...:)))

netuddki írta...

Ez a baj veletek nőkkel: Az állandó kapkodás, türelmetlenkedés. Az ajánló meglesz, de meg szeretném adni a módját. Különben is csak azt írtam, hogy hét végén, de azt nem, hogy melyik hét végén.

Pöndike írta...

Lábázás utánra ajánlom kedves Krumpliföld a "HOT Pferdebalsam"-ot :)
Meleg lábakat kívánok mindenkinek!!!!!!!!!!
És boldog hétfőt :)

EverYbodY írta...

Megadja a módját. Ez igaz reá.
Jó munkához idő kell, meg a lassúhoz.
Még jó, hogy nők hordják ki a gyermekeket, azért 9 hónap, férfiaknak ez több évtized lenne.

Névtelen írta...

Valami lehet a főnök úrral, hogy nem förmedt rá Tiffanyldára, hogy ez nem kívánságműsor! :-)
Suzy

EverYbodY írta...

Ja. Orvooooost!

Roza írta...

Aztaaa....

netuddki írta...

Tudtam, hogy e tények közlése mélyen megrendíti a tisztelt burgonyafogyasztókat.

netuddki írta...

Kiegészítődött a könyvajánló.

Tiffanylda írta...

Valóban "oda van téve" az ajánlásod, mondhatnám "megáll a lábán"!:)
Az is igaz, hogy a jó munkához idő kell, de ha nagyon le vagy lassulva, azt hihetik, hogy pl. öregszel..., vagy ami szintén ennek a jele, hogy eeeefelejtetted... Érted? Én csak jót akartam! Bocsi!
És igen..., majdnem igazad van, ez a baj velünk, nőkkel!
Pató Pál viszont a legtöbb férfinek/-nak/-ből/-től jelenthet!:) Minden elkészül, szuper, csak addigra rendszerint elment a hajó, de minimum lement / feljött a Hold!:))) Természetesen én csak az enyéimről beszélek, illetve a közeli megfigyeltekről!:D

Kati írta...

Bizony-bizony, csak a második nem nőnemű versenyzőm ajánlóját vártam, azért késett a sorsolás:)) De jó, hogy vannak férfiak, van kire ráfogni a dolgokat:)))

Névtelen írta...

Öröm olvasni mostanában a megjegyzéseket, végre nem csak én kritizálom a főszerkesztő urat' :-))
Suzy

Krumpliföld írta...

Lázadáááás

netuddki írta...

Tisztelt Hölgyeim! Szeretném becses figyelmükbe ajánlani, hogy már dolgozom mesesorozatom legújabb fejezetén. Az Önök utóbbi bejegyzései rákényszerítenek, hogy a következő epizódban egy újabb szerelő jelenjen meg: a slamasztikai Nőtanács. Ha úgy adódna - amit kizártnak tartok - hogy művem szereplői közt valaki magára ismerne, nem tudok kezeskedni érte, hogy az nem a véletlen műve.
Mert nagyvonalú vagyok, tessenek választani, hogy a fentieket fenyegetésnek vagy ígéretnek teszenek tekintetni.

netuddki írta...

A Katinál (alias Rita) történt sorsoláshoz pedig meg szeretném jegyezni, hogy valószínűleg azért nem volt külön nemek szerint elkülönítve a vetélkedés - mely egyébként minden sportágban szokásos, a sakkot leszámítva -, hogy ne legyen lehetőségem a legrosszabb esetben is második helyezést elérni. Persze ezen nem lepődöm meg, nekem a hétpontos játékon is nyolc pontra volt szükésgem a hét pont eléréséhez. De nem adom fel, mint a németek Kijevet '43 november 5.-én.

Pöndike írta...

Ha lehet választani, ígéretnek tekintem, bár ez itt nem kívánságműsor. De azért tessék betartani az ígéretét. Jól kiszúrt magával.)
Már nagyon várom a slamasztikai Nőtanácsot, és remélem én is magamra ismerek benne :)

Nőtanács írta...

Csak itt merünk ellentmondani neki :)

Költőnő írta...

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, igazán tetszik.
Egy kicsit magamról: csak annyit, hogy hogyan is lettem Költőnő. Egyik kedvenc Költőnőm keltette bennem az elhatározást szenzációs írásai által. Idéznék Tőle: "Nyerítés esetén ne ijedezzetek, csak én trappolok arrafelé..." Remélem, hogy ez a blog betölti a hozzá fűzött reményeimet, ellentétben sok másikkal, amivel valaha találkoztam.
Még jövök!

Tiffanylda írta...

netuddki, nem szép tőled, hogy felhánytorgatod, pontosabban megkérdőjelezed a pontok tisztességét!... "Lenyolcpontozol"?... Én mindent megteszek, zöldpontozok, hogy a másik nemnek is adjak egy kis sanszot...:) Te meg így ragász??? Örüjé, hogy van humorom, ok? Különben még most is egér nélkül élhetnél!!!:DDD
Egyébként nem szeretnék "szerelni" a SN-ban, azaz az új epizódban! Különben is, csak más szerelőkre szoktam ráismerni, de azokra nagyon!:)))

Tiffanylda írta...

javít! Nem "ragász", csak simán "reagász"!

netuddki írta...

Az hasonló, mint a piros ász?