Időjáráselőrejelzés burgonya segítségével

Ilyenkor télen talán a szokottnál is jobban foglalkoztatja a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy milyen időjárásra számíthatnak a közeljövőben. A felelőtlen személyek, akik nem gondoskodtak időben családjuk téli burgonyaszükségletéről azért aggódnak emiatt, mert félnek, hogyha a boltból hazafelé elesnek a jeges úttesten, szétgurul a krumpli; azok pedig akik megfelelő burgonyakészletet halmoztak fel jó időben - mit azt magam is tettem - a sörösüvegek épsége miatt nyugtalankodhatnak.

Mivel a meteorológusok e világon harmadik helyen állnak a legmegátalkodottabb hazudozók szakmai jegyzékében (kevéssel lemaradva a politikusoktól és a statisztikusoktól), így felmerülhet a kérdés: Hogyan juthatunk megbízható értesüléshez a közeljövő időjárását illetően?

A megoldást természetesen a krumpliban kell keresni. Aki - hasonlatosképpen e blog szerzőjéhez - megfelelő időt áldoz a burgonyakutatás aktuális kérdéseinek tanulmányozására, meg is találja a biztos módszert.

Az alábbiakban közlök egy részletet Herczegh Éva/Vojnits András által szerzett Időjós élővilág című könyvből:

Amint olvashatjuk, a módszer pofonegyszerű: Ültetünk a lakásban krumplit, és ha estének előtte (gyengébbek kedvéért: kb. akkor, amikor régebben a Maunika-show-ban a harmadik reklám szokott lenni) azt tapasztaljuk, hogy a kocsányait hajlítja a krumpli, miközben a virágai lefelé vagy oldalt néznek, akkor egészen biztos, hogy rossz idő várható.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy miután a hétvégén elfogyasztottam egy vietnami csüngőhasú malac csülkének köreteként készített, a csülökkel együtt sütött nagy adag krumplit, rájöttem, hogy ilyenkor télen az alacsonyabb hőmérsékletű helyeken hidegebb van, a magasabb hőmérsékletű helyeket pedig melegebb. (Persze csak egymáshoz viszonyítva.)

Magyar táncok

A blog olvasói - karöltve mindazokkal, akik csak a képeket nézegetik - már megszokhatták, hogy a blogon közölt zeneművek nem egyeznek meg a kereskedelmi rádiókban hallható zenei programokkal. Ez nem a véletlen műve: Bár minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy a színvonalat egy egyenletesen alacsony nívón tartsam, de annyira azért nem.

Az alábbiakban meghallgatható üde kis zeneművel Brahms: Magyar táncok című művének szeretnénk emléket állítani. Ezúton is hálásan köszönjük a The Ukrainians zenekarnak, hogy volt oly kedves szíveskedni feldolgozni e művet,és ezáltal is igazolta Kodály örökérvényű mondását: "A legszebb hangszer az emberi hang."

(Igazságtalan volna részemről, ha elfeledkeznék a fenti mondásnak egykori kollégám, V. Lajos általi kiegészítéséről: "Az igaz, hogy legszebb hangszer az emberi hang, csak az nem mindegy, ki játszik rajta!)

Akkor hát ezen a héten ezt dúdoljuk / énekeljük:

A műből jól kiérződik, hogy Ukrajna hatalmas burgonyatermelésre alkalmas mezőgazdasági területekkel rendelkezik, a zenekarról pedig bővebb információ található ehun e.

Sikert sikerre halmozva

Nem szeretném, ha e blog szerkesztőjét - szerény személyemet -, bármely olvasóját, vagy akárkit, aki csak a képeket nézegeti a blogon szerénytelenséggel illetnék. Kerülök is mindenféle megjegyzést, mely okot szolgáltatna erre.

Mindezek mellet jó, ha a tisztelt burgonyafogyasztók tisztában vannak közösen elért eredményeink jelentőségével.

Igen, eredményeink közösek, és bátran kijelenthetjük: A blog - hála olvasóinak, a képeket nézegetőknek, és végül, de elsősorban szerény személyemnek - sikert sikerre halmoz, és példa nélküli jelenleg az egész világon. (De még "Dunán tulis", hogy klasszikusainkat idézzem.)

Már az is komoly eredmény volt, amikor sikerült elérnünk, hogy e blog olvasói büszkélkedhessenek a jelenleg elérhető legmagasabb burgonyafogyasztásiegyenértékindexével. (Pedig ebben az eredményben a bosnyák burgonyafogyasztók adatai még nem is szerepeltek!)

És most itt van az újabb világrekord!!!! Igen kérem, megcsináltuk!!!

Örömmel jelentem, hogy a blog újabb kimagasló eredményt ért el, teljes megalapozottsággal állíthatjuk, hogy:

A krumplilekvar.blogspot.com kiérdemelte a Vezérigazugatótanács által alapított ünnepijókívánság- és karácsonyiközhelymentes blog megtisztelő címet.

Jómagam már sok éve nem ünneplem ezt az eseményt, de attól tartottam egy kicsit, hogy a tisztelt olvasók - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - esetleg nem átallkodnak olyan bejegyzést tenni, mely megakadályozott volna a megtisztelő cím elnyerésében. De tessék csak visszaolvasni a hozzászólásokat, minden tisztelt bloglátogató felmérte, milyen súlya van szavainak, és így sikerült, megcsináltuk!!! Na persze országunkban nagy hagyománya van az eredményhamisításnak, így gyors cenzúrázás által is elnyerhettük volna e címet. De erre nem volt szükség!

Ezúton is köszönöm minden burgonyafogyasztónak, hogy hozzásegítették a blogot a megtisztelő címhez. Be kell látnom, Virág elvtárs bölcsen fogalmazta meg: A határ a csillagos ég!

Ezúton szeretném felhívni a figyelmet, eredményünk kimagasló, de nem ülhetünk megelégedve a babérjainkon. Újabb feladat áll előttünk: Szeretnénk kiérdemelni az újévisemmitmondóközhelymentesblog címet.

(Akinek nehézséget okozna, hogy e tárgyban visszafogja magát, kérjük, hogy megjegyzésként egyéb közhelyet írjon be, például: Gyűjtsd a vasat és a fémet, Csak egészség legyen, A kivétel erősíti a szabályt (vagy a vakbelet)..., stb. Esetleg nevezzen inkább valamelyik játékra, tart még az ablakos játék a távcsőért, és a másik játék is a krumplis ékszerekért.)

És ne feledjük: A határ a csillagos ég.

Hóban fekve

Blogunk Vezérigazugatótanácsa megdöbbenve értesült arról a szerencsétlen eseményről, mely e blog törzsolvasóját és kértlenreceptbeküldőjét, Jámborka nénit érte a napokban. Információnk szerint Jámborka néni a havas kerékpárúton járműve irányítása közben annyira elfáradt, hogy előre nem tervezett módon lefeküdt a hóba kerékpárjával együtt egy rövid időre. (Minden bizonnyal nem fogyaszt elegendő burgonyát mostanában, így eshetett meg vele ez a csúfság.)

E döbbenetesen kiemelkedő esemény alkalmából a Vezérigazugatótanács jobbulást kíván Jámborka néninek. Egyidejűleg küldünk neki egy, az alkalomhoz illő dalt, a Kispál és a Borz: Lefekszem a hóba c. szerzeményét. (A többi olvasónak, és a képeket nézegetőknek pedig ezt ajánljuk dúdolni a héten.)

(További témához illő dal a Bácsi a biciklin c. dal, ami megtalálható ehun e.)

Már a bosnyákok is a krumplilekvar.blogspot.com-ot olvassák

Mint azt olvasóink - és mindazok, akik csak a képeket nézegetik - megfigyelhették, egyre nagyobb a blog népszerűsége. Most örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy a blog híre már a távoli afrikai ország, Bosznia burgonyaföldjeire is eljutott.

Ezt bizonyítja az alábbi fotó (melyet a siklósi tűzoltók készítettek), és a cikk is ehun e. (Pontosabban a fotó nem alábbi, hanem baloldali, de e blog politikamentes, így ezt a kifejezést mégsem írhattam.)

Kérdezhetné valaki, aki kevés burgonyát fogyaszt, és így meg van vastagodva a koponyacsontja annyira, hogy kevés hely maradt neki az agy kifejlődésére: Hogyan bizonyítja ez a fotó, hogy a bosnyák burgonyabarátok is ezt a blogot olvassák?

A válasz pofonegyszerű, tényleg csak azok kedvéért írom le, akik nem szeretik a dolgok rendszerét összefüggéseiben vizsgálni:

A fotón ugyebár egy boszniai tartálykocsi látható. Azt is tudjuk, hogy Miskolc felé tartott, és az 58-as főút Harkányból Pécs irányába vezető útszakaszán lévő körforgalomnál csúszott az árokba. A kapcsolódó cikkekben olvashattuk, hogy sem a sofőr, sem a tartály nem sérült meg, így vissza tudott menni telephelyére. Ezek tények, de a hivatkozott cikk további része, ami arra utal, hogy baleset történt volna, ködösítés.

Annyi történt, hogy a sofőr is e blog olvasója. Mikor olvasta e blogban, hogy a csicsóka a krumplival rokon növény, elhatározta, hogy ezzel teszi változatasabbá családjának étrendjét. Kikövetkeztette, hogy ez csak az a csicsókabokor lehet, ami jól látható a hivatkozott körforgalomból. Így mikor a főnökei Miskolcra küldték, megörült, hogy szedhet csicsókát. Mivel ezen a helyen egyelőre nincs megfelelően kialakított parkolóhely a csicsókabarátok számára, ezért próbált a fotón látható módon leparkolni, hogy a közlekedést a lehető legcsekélyebb mértékben akadályozza. Ezzel a balesetnek álcázott módszerrel azt is megvalósította, hogy a mentés ideje alatt lehetősége legyen szedni csicsókát, hiszen az csak néhányszáz méterre van a körforgalomtól. Utána pedig hazafelé kellett vennie az irányt, mert hiszen mindenkit jól megtévesztett a balesetnek álcázott parkolással.

Blogunk Vezérigazugatótanácsa ezúton is üdvözli Semir urat olvasóink közt, és további bőséges burgonya- és csicsókatermést kívánunk neki és valamennyi bosnyák burgonyatermelőnek az elkövetkezendő vegetációs időszak alkalmából!

Olvasóink, és a képeket nézegető személyek pedig kifejezhetik tiszteletüket Semir úr nemes és hősies cselekedete iránt, ha felkeresik a bosnyák néprajzi szobát Átán.

Pályaválasztási tanácsadó

Mint azt a tisztelt blogolvasók -  valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - jól tudják, Vezérigazugatótanácsunk elhatározta, hogy azokra való tekintettel, akik szeretnének maguknak, egy változatos, igazi megelégedést nyújtó szakmát választani, mely még nem túlságosan elterjedt, elindítja a Pályaválasztási tanácsadó című rovatot.

(E rovat első írását olvashatják ehun e.)

Természetesen továbbra is gondot fordítunk mindazokra a tisztelt burgonyafogyasztókra, akik az itt látható fotóhoz hasonló idilli környezetben szeretnék megkeresni a napi krumplistésztára valót. Különösen ajánlom ezt a fajta elfoglaltságot, azoknak, akiknek nehézséget okoz, hogy kommunikáljon azokkal az emberekkel, akikkel a munkája során kapcsolatba kerül.

No de nem csigázom tovább az érdeklődést, bizonyára ennyi is elég volt mindenkinek ahhoz, hogy megírja felmondását, és közölje felettesével, hogy egy percet sem hajlandó tovább eltölteni a jelenlegi munkahelyén.

Legyen hát Ön is hullahalász, további felvilágosításért pedig tessék elolvasni a cikket és megtekinteni a videot ehun e.

Újabb ellenreklám, ezúttal kismamáknak

Kedvenc olvasnivalóim közé tartoznak azoknak az üzletláncoknak a szórólapjai, melyekben újabbnál újabb kozmetikai termékek vásárlására ösztönzik a kereskedelmi televíziók főműsoridején szocializálódott közép-kelet-európai szükségtelenárucikkfogyasztókat.

Nem szeretnék e cégek termékeinek hírverést csinálni, de meg kell hogy osszam e blog olvasóival - és mindazokkal, akik csak a képeket nézegetik - néhány észrevételemet.

A bejegyzésben szereplő fotókon a cég emblémáját kitakartam egy ötössel, inkább ezt nézegessétek, nehogy rájöjjetek, hogy a Nemjóember nevű cég reklámjáról van szó.

Már a termékcsalád megnevezése is gyönyörű: az első fele angolul, a második fele németül van, így legalább mindenki ért belőle egy kicsit. Nézzük hát, mi lenne a teendő abban a falanszterisztikus helyzetben, ha egy gyanútlan kismama megvásárolná ezeket a termékeket:

Ugye ennek a terméknek a használatához nem szükséges sok magyarázat: Mellbimbóápoló krém, tehát egyértelmű, mit kell vele az embernek bekennie. Tételezzük fel, hogy valaki elvégezte, jöhet a testápolás második fontos lépése. Ehhez természetesen másfajta anyag kell:

Ezen szernek a használata már komolyabb szakértelmet feltételez, mint az előzőé. Ez ugyanis csak a terhességi csíkokra való, nagyon kell hát ügyelnünk arra a használatkor, hogy ne kerüljön a két terhességi csík között elhelyezkedő terhességicsíkmentes testfelületekre, mert azokat a testfelületeket már egy harmadik szerrel kell ápolnunk:

E szer használatakor pedig arra kell nagyon odafigyelnünk, hogy véletlenül se menjek rá a terhességi csíkokra, hiszen azokra a csíkelleniolaj a megfelelő.

Bizony, nem kis összpontosítással járó feladatot vállaltunk magunkra, ha elhatároztuk, hogy a XXI. század elvárásainak szeretnénk megfelelni, és szeretnénk tudatos szükségtelenárucikkfogyasztók lenni. De a szépségért, mint tudjuk, szenvedni kell, aki nem hajlandó a fenti szereket használni, majd úgy jár, mint a rinocérosz, vagy a krokodil, akik szintén nem használnak ilyesmit szülés után, meg is lehet nézni, milyen a bőrük!

Ha nekem kellene a fenti folyamatokat magamon elvégezni, bizonyára sok időt venne igénybe, és a vége felé teljesen türelmetlen és ideges lennék. Még szerencse, hogy e termékcsalád készítésénél előrelátóak voltak, így miután végeztünk a testápolással, alkalmazhatjuk a negyedik terméket is:

Csak azt nem tudom, mi van akkor, ha mire megnyugszunk a fürdőtől, leázik rólunk a kétféle krém és az olaj? Szerintem a legjobb (legalábbis az üzletláncnak), ha kezdjük újra elölről, végülis fogyasztói társadalomban élünk...

Játék krumplis ékszerekért

Mint azt a tisztelt burgonyafogyasztók már megszokhatták, e blog sok tekintetben egyedülálló a maga nemében. Elég ha csak arra utalok, hogy e blog olvasóinak legmagasabb a burgonyafogyasztásiegyenértékindexe az egész világon. Vagy elég szerény személyem szerénységére utalnom, mely szintén kimagasló az egész világátlagot tekintve (beleértve az eddig esetlegesen még fel nem fedezett népcsoportokat és a jetit is).

És most itt az újabb kimagasló eredmény: Egyidőben két játék folyik a blogon, értékes nyereményekért. (Tart még az ablakos játék is a távcsőért)

Az újabb játék nyereménye pedig az alábbiakban látható két egyedi készítésű ékszer:

KRUMPLIS KITŰZŐ ÉS KRUMPLIS GYŰRŰ

A játékon az alábbi feltételekkel vehetsz részt:

Hagyj itt egy bejegyzést, és jelezd, melyiket szeretnéd.
Jelöld be az ékszerek alkotóját, Noémit a facebook-on. Így duplán veszlek figyelembe a sorsolásnál.
(Nem kell kitenni a blogodban, hogy játék van, de ha kiteszed, jelezd, mert akkor is duplán veszlek figyelembe a sorsolásnál.)

A játék 2011. január 31.-én, az ipari munkának vasárnapi szüneteltetéséről szóló törvényjavaslat elfogadásának 120. évfordulóján kerül sor. Mindkét ékszer kisorsolásra kerül.

Külön szeretném megköszönni Noéminek, hogy az emelt szintű tárgyalássorozatot követően elkészítette e remekműveket. Eredetileg úgy volt, hogy külön lesz nyeremény a fiúk, és külön a lányok részére, de miután megállapítottam, hogy e blog olvasói közül bizonyára sokan azt sem tudják néha, fiúk-e vagy lányok, így maradt a választási lehetőség a két ékszer közül.

E nemes tettének eredményeként Noémi blogja elérhető az oldalsávból a Kulturális ellenjavaslatok listája címszó alatt, tekintettel arra, hogy Vezérigazugatótanácsunk a Hivatalos burgonyáskitűző-készítőnk címet adományozta részére.

Felhívom valamennyi blogolvasó figyelmét, plusz azokét is, akik csak a képeket nézegetik, hogy itt találhattok egy árlistát e, Noémi termékeiről.

Aki ronda, vegyen, hogy szép legyen! 

Meg vásároljatok nála itt is e, hogy így több időt tölthessen a burgonyás ékszerek készítésével.

Heti recept - Pihentetés nélküli ravasz mézes krumplis

Tekintettel arra, milyen rendes vagyok, mindazok ellenére, hogy a blog nem népünnepély és nem kívánságműsor, közzéteszek egy újabb krumplis receptet. Az eredeti recept egy mézeskalácsszerűség: Pihentetés nélküli mézes a neve, de a családom legfiatalabb burgonyakutatója továbbfejlesztette krumplisnak. Attól lesz ravasz, hogy rengeteg krumplit megtakarítunk a készítése által.

Hozzávalósi összetevők:

1kg liszt, 3kiskanál szódabikarbóna, 1evőkanál mézessütemény fűszerkeverék, 30dkg porcukor, 30dkg sütőmargarin, 2,5dl méz, 3 tojás.

Gyártásának technológiája az alant felsorolt lépésekből áll:

A lisztet, szódabikarbónát, fűszerkeveréket és a cukrot összeforgatjuk. A margarint belemorzsoljuk, majd a mézzel és a tojásokkal összedolgozzuk. Akkor jó, ha közepesen kemény tészta lesz belőle.
(Az eredeti receptben ugyan nem történt említés róla, de a családtagjaim a tojást héját kidobták a felhasználás előtt.)

Lisztezett gyúródeszkán 2-3 cipóra osztjuk a keletkezett matériát.  Az egyiket 2-3 mm vastagra kinyújtjuk, különböző formákra kiszaggatjuk.

(Az eredeti receptben ugyan az szerepel, hogy 2-3 mm vékonyra nyújtjuk, de szerintem az már vastag. Persze lehet, hogy csak sokat dolgoztam a gépgyártás területén. Az eredeti receptben arról nincs említés, mi legyen  a másik két cipóval, mi mindenesetre ugyanúgy feldolgoztuk, mint az elsőt.)

A kiszaggatott félkésztermékeket sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, 453 kelvinre előmelegített sütőben 8-10percig sütjük.

Cukormázzal díszítjük, hogy krumplis legyen.

Íme a végeredmény, a pihentetés nélküli ravasz mézes krumplis:

Az idősebb burgonyafogyasztók bizonyára emlékeznek rá még Rákosi pajtás idejéből, hogy: "Jobban megy a munka, ha zeng a dal!"

Ezt szem előtt tartva jól tesszük, ha a krumplis mézes sütemény gyártása során, valami témához illő dalt hallgatunk, pl. a Kárpátia Mézeskalács című művét.

És a végére egy villámhír: A héten újabb játékot indítok, melynek díja két csodálatos burgonyás ékszer lesz!

Óvjuk háziállatainkat!

E blog olvasói - karöltve a csak a képek kedvéért idelátogatók folyamatosan gyarapodó táborával - már megszokhatták, hogy a blogban gyakorlatias életvezetési tanácsokat olvashatnak szaporán időnként, melyeknek alkalmazása hatékony népnevelési és közösségformáló tevékenység kifejtését eredményezi. Így volt ez akkor, amikor a falevélrugdosást igyekeztem biztonságosabbá tenni, vagy amikor az évszázad átveréséről rántottam le a leplet.

És így van ez most is, amikor a háziállatainkat fenyegető veszélyekre hívom fel a figyelmet.

A burgonyatermelés szempontjából nagyon kedvezőtlen, hogy december első három napján majdnem annyi csapadék esett, mint máskor egész decemberben szokott. Ez egyrészt aggállyal töltheti el a burgonyatermelőket, mert a belvízzel elöntött területek miatt jövőre vélhetően kisebb területen lehet majd krumplit termelni. Természetesen a sok csapadék áradásokat is okoz, ami veszélybe sodorhatja kedvenc háziállatainkat.

Az még a kedvezőbb eset, ha kedvenc háziállatunk az árvíz során elpusztul. Mert ha megtaláljuk, akkor egy ügyes preparátor segítségével ki lehet tömetni néhai kedvencünket, és továbbra is örömet okozhat a társasága. Ha mégsem ezt választjuk, még mindig elajándékozhatjuk valamelyik rosszakarónknak plüssállatként. Igaz, a preparálás pénzbe kerül, de ez a takarmányozás költségeinek megspórolása révén bőségesen visszatérül. (Vélhetően az alábbi képen látható néni is ezt tervezi. A kép forrása ehun e)

Nagyobb csapásként érhetjük meg, ha házi kedvencünk sorsát illetően kételyek közt maradunk affelől, vajon mi történhetett vele? Ez akkor fordulhat elő, ha kedvencünk tud úszni, és így az áradáskor nemes egyszerűséggel kiúszik, mint azt az alábbi fotón látható Nikica is tette. (Az ő története meg ehun olvasható e, ráadásul ő visszaeső.)



Mit tehetünk hát? Ha előrelátóak vagyunk, akkor úszni nem tudó háziállatot választunk, mert akkor amint említettem az árvíz után kipreparáltathatjuk. Vagy ha nem szeretnénk, hogy házi kedvencünk elússzon az árvízzel, akkor igyekezzünk olyan magasságban elhelyezni, ahol már nem veszélyezteti az árvíz. Vélhetően ezt ismerte fel sok ember, aki a panelban tart az emeleten aranyhalat, macskát, kutyát, disznót és még más egyéb állatot.

Mindenesetre én a vízilovakkal vagyok. A volt általános iskolai magyartanárom, Sárika néni pedig szégyellheti magát, hogy azt állította, amikor a házi feladatban leírtam, hogy láttam a Lanka-csatornában vízilovat, hogy hazudok, mert Magyarországon nem él a vizekben víziló.

Az lehet, de itt a tárgyi bizonyíték, hogy nagy áradás esetén Montenegróból felúszhat!!!

Rokonlátogatóban

A hét végén a volt menyasszonyommal elhatároztuk, hogy végzünk egy kis rokonlátogatást, vagyis felkeresünk egy olyan, a krumplival rokon növényt, aminek szintén a föld alatt van az ehető része, és ráadásul még finom is. Ilyen növény a csicsóka. Persze megfogalmazódhat a kérdés a tisztelt blogolvasókban - és azokban is, akik csak a képeket nézegetik -, hogy hogyan találunk a legegyszerűbben csicsókát?

Nos, a megoldás roppant egyszerű: Kimegyünk a lakóhelyünkhöz legközelebbi vasútállomásra, felszállunk egy vonatra, és menet közben szorgalmasan figyeljük, mikor tűnik fel az alábbi fotón látható növény:

(Persze ha nem váltottunk jegyet, azt sem árt figyelni, mikor jön a kalauz, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.) Amukor meglátjuk a csicsókát, két lehetőségünk van. Az elsőt azoknak javaslom, akik nem bírják az izgalmakat, ők szálljanak le a legközelebbi állomáson, és sétáljanak vissza a csicsókához, de közben nagyon figyeljenek, el ne üsse őket a legközelebbi vonat. Akiknek ez túl sablonos megoldásnak tűnik, az a csicsóka után néhány száz méterrel húzza meg a vészféket, majd gyorsan meneküljön le a szerelvényről, és rejtőzzön el. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy meg kell várni, amíg a vonat újra elindul, nehogy gyanúba keveredjünk. Ezt a módszert azért sem ajánlom, mert mások is leszállhatnak a vonatról, és esetleg felszedhetik előlünk a csicsókát.

Persze a mai gazdasági helyzetben nem egyszerű a család költségvetéséből kigazdálkodni a vonatjegy árát. Ezért sokan talán azt a módszert választják, hogy gyalogosan indulnak el a vasút mellett. Ilyenkor nagyon kell figyelni, nehogy éppen arra jöjjön egy burgonyaszállító tehervonat, vagy egyéb vasúti szerelvény, és el ne üssön. Talán még ennél is nagyobb figyelmet érdemel, amikor a sínek közt megyünk, hogy jól nézzünk a lábunk elé, de ezt most nem részletezem.

Én a volt menyasszonyommal a legköltséghatékonyabb és legbiztonságosabb megoldást választottam: Egy megszüntetett vasúti szárnyvonalat választottam csicsókabeszerző utunk helyszínéül. A 31,4 és 35,8 kilométerszelvényt jártuk be, útközben szedtünk egy csomó csipkebogyót és kökényt. Ráadásul láttunk sok sok táplálékkiegészítőt útközben. (Konkrétan: Őzeket, mókust és fácándot.)

Az ember ha elhagyatott vasúti szárnyvonalon sétál, nem árt, ha van nála kés, hiszen bármikor megtámadhatja egy kóbor kutya, vagy a jeti. Én is elvittem magammal a költséghatékony késemet, és így mikor odaértünk a csicsókához, könnyen ki tudtam bányászni az ízletes gumókat, amire a tárgyi bizonyíték az alábbi fotón látható.

Remélem ez a kis írás felkeltette minden olvasó és képnézegető érdeklődését a csicsókabányászat iránt.

Ne csüggedj, ha nem vált be a fogyókúra!

E blog olvasói - mindazokkal kiegészülve, akik csak a képeket nézegetik - minden bizonnyal elgondolkodtak már azon, milyen megoldással lehetne eredményesen küzdeni az ellen a jelenség ellen, amikor azt tapasztaljuk, hogy sok ember mindent elkövet annak érdekében, hogy testalkata karcsúbbá váljon. Állítólag vannak olyan elvetemült személyek, akik e cél érdekében még a burgonyafogyasztásukat is képesek csökkenteni! Különösen társadalmunk nőnemű tagjai hajlamosak az effajta helyteleníthető magatartásforma gyakorlására.

A megoldás az effajta problémára megszületett, méghozzá egy afrikai országban, Mauritániában. Erről olvashatnak és láthatnak egy rövid kis videót a tisztelt burgonyafogyasztók az alábbiakban hivatkozott cikkben.

Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy a videót mindenki csak a saját felelősségére tekintse meg. Vezérigazugatótanácsunk semmiféle felelősséget nem vállal magára, ha valaki étkezés után, vagy közben tekinti meg a filmrészletet, és érzékeny gyomra miatt baleset érné.

Akkor hát kezdődjék a kezdet, jöjjön a megoldás girhesség ellen (hogy törzsolvasónk, Osijecko úr szavaival éljek):

Nem mese. Mauritánia, XXI. század.

Azért végiggondoltam, milyen előnyökkel járhat, ha a társadalom nőtagjait egyenletesen ilyen méret elérésére ösztönzik: Sokkal nagyobb határozottsággal tudják eltaposni a krumplibogarat.

És ugye, nem is olyan nagy baj a videót megtekintve, ha az alkalmazott fogyókúrás módszer nem hozta meg az elvárt eredményt??

Távoli burgonyaföldeken

Távol áll tőlem a szándék, hogy e blognak valamiféle napló jellege legyen, de tekintettel arra, hogy a blog hivatalos e-mail címére érkezett ilyen jellegű igény, így néha lesz egy-egy ilyen jellegű bejegyzés. (Eddig is volt egyébként.) E bejegyzések különben is figyelemmel vannak azokra a látogatóimra, akik csak a képeket nézegetik.

Szóval az úgy volt, hogy elkéretőztem a gyerekektől, akik megengedték, hogy három napra elutazzam a volt menyasszonyommal az ország más vidékein megvizsgálni a lehetőséget a burgonyatermelésre. Mivel nem szeretem elaprózni a dolgokat, meg azt sem, ha tömeg vesz körül, kibéreltem magunknak egy teljes szállodát. Mivel mi voltunk az egyedüli vendégek ebben az időben, szerintem ezt nem túlzás kijelenteni.

Olvasóink kedvenc ételének, az ebédnek az elfogyasztása céljából a körmendi Halászcsárdát sikerült választanom, csak ajánlani tudom, baráti árai vannak, és ráadásul elég rendesen készítik el a sült krumplit. A fotón a csárda előtti szobor látható a két szerelmes hallal. Szerintem e plasztikában, melyen halak állnak, jól manifesztálódik az az alkotói szándék, hogy a művészt a szerelmétől csak a hal áll választhatja el. A másik fotón pedig a tárgyi bizonyíték látható, hogy nem csak kézzel tudok beleenni a sült krumpliba, mint otthon, hanem komoly előrehaladást kezdek elérni az evőeszközök használata terén is.

E blogban a törzsolvasónk, Jámborka néni küzdelmes életét feldolgozó eposz III. fejezetében már utalatam arra, mennyire szép része az országnak az Őrség.  Mi Szalafőt céloztuk meg a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttest. (Némely info ehun-e) (Meg ehun is.) Ráadásul költséghatékonyan néztük meg, mert október 31.-ig látogatható. Azért az épületeket így is meg tudtuk nézni, plusz belestünk az ablakokon.

Ezen a fotón látható, amint szerény személyemnek, és a volt menyasszonyomnak az árnyéka rávetődik erre a szép kis népiépítményre.

Ez pedig az úgynevezett kerített ház jobb oldala. Az U alakú épületegyüttes bal és hátsó oldalán helyezkedtek el az ólak, ebben a jobb oldali részben volt középen a konyha, elől pedig a szoba. Középen, a deszkapalánkkal elkerített részen volt a trágyatároló. A volt menyasszonyom még mindig nem érti, miért tárolták a trágyát ennyire közel a lakóépülethez, de elmagyaráztam neki, hogy az még mindig kevésbbé büdös, mint némely napjainkban kapható illatszer.

Ez a kerített ház bal oldala és hátsó része.
Anyaga: Fa, sár, rozsszalma. Ennyi.

Ez pedig a szoba belseje, az ablaküvegen át fotózva: két ágy, egy bölcső, asztal két székkel, néhány láda.

(Ez a szobabelső itt az utolsó fotón.)

Ami még nagyon tetszett: A csend. Semmiféle közlekedési eredetű zaj nem volt hallható. Valahogy szívesebben élnék ilyen helyen, mint a "városi gyökérzónában", ez nekem jobban hiányzik, mint a térerősség. 

Vasárnap délután akartunk tenni még egy őrségi kört, de annyira intenzíven kezdett esni a hó (Reggelre 10cm esett), hogy végül csak egy nagy séta lett belőle a Hársas tó partján. A tó partján egy tanösvény van, ezt jártuk végig. Fotóztam néhányat, a második képen látszik, mekkora pelyhekben esik, alig látszanak tőle a kacsák, pedig burgonyakrokettel nagyon finomak. 

Azt már eldöntöttem, hogy az Őrségbe megyünk még tavasszal és ősszel is...